Második bébinél már valamivel tapasztaltabban vág neki az ember lánya, de mivel az első indított volt így nekem fogalmam sem volt mit is kell majd éreznem, meg mi van ha nem érzem meg időbe és még hasonló kérdések kavarogtak bennem. Meg természetesen a legfontosabb "Mit csinálok Ádámmal?" Mégsem jöhet velünk, ha az éjszaka közepén kell indulni, kit riasszak föl? Közben teltek a hetek, mindenki biztatott, hogy a második előbb szokott érkezni a kiírt dátumnál. A 24. héten egy igen nagy front közreműködésével, kinyíltam egy ujjnyira, ez akkor kicsit ijesztő volt de aztán nem nyíltam tovább. Magamban olyan szépen elterveztem, hogy betöltött 36. hét után megyünk szülni és mire a kiírt időpont eljön már rég otthon leszünk. Álom, álom édes álom, gyermekem közben front álló lett, pedig a 36. hét után szinte egymást váltogatták a frontok kishazánk fölött, de semmi. Ici-pici görcs sem, nem hogy magzatvíz elfolyás. Egyedül az anyai ösztöneim dolgoztak normálisan, mert a kórházi pakkot nagyon nem akaródzott elkészíteni, csak a 38. hét táján szedtem elő a táskát, fürdőköpenyt és a többieket.
Eljött az utolsó NST vizsgálat ideje csütörtöki nap, undok, esős idő, fekszem az ágyon győzködöm Picibébit /most sem kérdeztem meg a nemét/, hogy rúgjon néhányat a kedvemért de semmi. Asszisztens néni aggódik rossz az eredmény, átküld az ügyeletes dokibácsihoz, ő is csóválja a fejét, felzavar a kórházba POSE vizsgálatra. Útközben megvettem a szoptatós teát, ez volt az utolsó ami még a szülés előtt beszerzendő dolgok listájáról hiányzott. Majd reménykedni kezdtem, hogy ha már elzavartak a szülészetre, onnan babával a karomon távozom. Picibébi vígan végig kapálózta az utat, majd mire a műszerek rámkerültek semmi, ébresztgettük, rázogattuk, hálából csuklani kezdett de mocorogni nem. Szülésznő aggódik, fődokibácsi hazaenged, az eredmény nem jó de határeset. Nyugtáztam magamba, hogy akkor ma nem szülünk :-( Másnap reggel 8-ra várnak vissza újabb POSE vizsgálat és valószínűleg UH is és még hétfőre is beírnak NST-re. Hazacaplatok, az eső még mindig szakad.
Éjjel fél 12-kor éreztem az első görcsöt, elkezdtem figyelni az órát, majd elmentem WC-re igazán szokatlan időpont a nagyobb dolgokhoz de ha menni kell hát menni kell. A görcsök nem múlnak, még egy kör a WC-n de még mindig nem múlik. Fél egykor hívtam a szülésznőmet, hogy 8-10 perces fájásaim vannak. Kérte várjak még egy órát, minden úgyanúgy maradt fél 2-kor megint felhívtam, akkor mondta, hogy menjünk be. Éreztem a hangján, hogy szívesen várna még, az ösztöneim szerint én is de nincs autónk és féltem későn érünk be. Így menni kellett. Hívtam a mamámat Ádámhoz, apát felébresztettem, szegény először azt sem tudta hol van, aztán megkérdezte ihat-e egy kávét. Megnyugtattam, hogy ihat mert amíg a mama felér /10 házal lejjebb lakik/ megkávézik. 2-kor jött értünk a taxi, fél 3-kor léptem be a felvételre. Ott papírmunka, fazonigazítás, a beöntést megúsztam :-)))))))) dokibácsi megnézte, jéééé tényleg terhes, jééééé tényleg szülünk. Irány a szülőszoba!
Legutóbbi látogatásom óta nagy változások történtek, gyönyörű egyágyas szülőszobák sehol a régi szürke paraván és zöld függöny, szólt a rádió legalábbis valami alapzaj volt én nem nagyon értem rá ilyen apróságokkal törődni. A szülésznőm megmutatta az alternatív szülőszobát és felajánlotta ha kedvem van később átsétálhatok kipróbálni. A szoba tényleg nagyon szép, tetszett a franciaágy, ha szülni nem is de a gyerekágyas időszakot szívesen töltöttem volna egy ilyen ágyon, a kifeküdt teknő alakú borzalmak helyett! Egyedül a nagy labda keltette fel az érdeklődésem.
Elfoglaltuk az utolsó szabad szülőszobát, kecsesen fölpattantam az asztalra legalábbis szeretnék így emlékezni rá :-) dokibácsi megint megvizsgált burkot repesztett. Megnyugtatott a tény, hogy szépnek találta a vizet. Szóba került a labdázás de doki bácsi azt mondta várjunk még mert bébikém feje nem illeszkedett biztonságosan, jobb ha fekszem. Annyira nem bántam, kezdtek erősödni a fájások labdázás helyett a már ismert "kakilási" ingert vártam mint a messiást! Szerencsére gyermekem nem is váratott sokáig magára, jött mint a rakéta :-)
Ajánlották a gerincérzéstelenítést, most nem kértem az utolsó 2-3 görcs fájt meg a kitolás de 3-4. tolófájással kint volt a csöppöm. Szinte egyszerre hallottam gyermekem érces hangját és a szülésznőt "fiú" 2008. július 25-én 4.17-kor a kezemben volt /27-re voltunk kiírva/. Megkaptam a kis csomagot, gyorsan kicsomagoltam látnom kellett, hogy tényleg fiú /nagyon lányt vártam, még a Télapónak is írtam, azóta haragban vagyunk az öreggel :-)))/, leleltároztam az ujjait, és apával ismét együtt örültünk. Aztán a szokásos mérés 3900g és 51cm. Itt ijedtem meg csak igazán! Hol fért el bennem egy ekkora gyerek??? A bátyja 1 hónaposan volt ekkora! Aztán a szokásos kör a PIC-en ott rendbehozták a cukrát. Kicsi Cárom ugyanis éhesen született. Hiába vacsoráztam fél 5-ig hosszú idő telt el, dolgozni is kellett, megéhezett az úton. Azóta is igazi éhenkórász :-D
Engem is rendberaktak a varráshoz kértem érzéstelenítést de az még így is fájt. Eredetileg gátvédelemmel álltunk neki a dolognak de gyermekem méretei indokoltá tették. A szülésznőm szinte bocsánatot kért miatta de nem zavart. Egy gátmetszésen már túl voltam tudtam, hogy másnapra már tudok vele ülni, menni ha nem is olyan fitten mint máskor. Közben megbeszélték a dokibácsival, jobb is hogy nem kértem érzéstelenítést mert nem lett volna ideje hatni. És a beöntésre sem lett volna idő :-)
Apa hazament én kisebb riadalmat okoztam a szülőszobán, mint a Vészhelyzetben, hirtelen aki él és mozgott a házban körülöttem termett, hamar elhárították a hibát. Az akcióm után kicsit tovább tartottak megfigyelésen a szülőszobán de mivel teltház volt a szülészeten, kellett a szülőszobám másnak, betoltak az alternatív szobába ott vártam amíg csöpögött az infúzió.
Mivel a csilláron is szülni vágyók lógtak ahogy Miki elmúlt 48 órás, sárgulásra nem mutatott hajlandóságot így vasárnap délután már hazaengedtek. Azóta szokjuk a kétgyerekes életet :-)))
Folyt. köv. 3-4 év múlva, főleg ha addig valaki megígéri, hogy hármaska max 3,5 kg lesz és esetleg lány :-DDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése