2012. június 29., péntek

2012.06.29.

A Szabó fiúk éhen akartak halni és elcsórták a levesből kiszedett karaj csontokat.

Hihető ha azt mondom kaptak reggelit és később ebédet is?

Godzilla támadás

Ádám kezébe vette az ügyet és

... megtanította Maját játszani vele.


Tegnap elmentünk szökőkutazni. Hogy is mondjam, ez a program a tűréshatárom küszöbén van. Mert a szökőkút nem strandolásra való. Gyerekkoromban azt mondták az fürdik a szökőkútban akinek nincs pénze strandra. A vizét ki tudja mikor cserélik, belefürdenek (beleszarnak) a galambok, belemásznak a kutyák is. Szóval a szökőkútban inkább fürödjenek a kutyák.
Azt viszont el kell ismerni ez a földből feltörős vízoszlopos tényleg jó móka, főleg 50 fokban. Vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, hogy egy pancsolás még nem maga a fertő had szórakozzanak a gyerekek. Azért mikor a víz mellett ácsorogva megcsapott a klór szag, határozottan megnyugodtam a víz tisztaságát illetően, bár továbbra is fenntartom, hogy egy szökőkútban sosem lesz strand minőségű víz. És rettegek a gondolttól is, hogy jövőre Maja feneke ebben a vízben ázzon.

Kezdetek: Jaj vizes!

Nem sokkal később a sapkájukból is csöpögött a víz.
Miki ekkor jelentette be, hogy pisilnia kell. A város közepén hirtelen nem jutott jobb eszembe, fogtam a csöpögő gyereket és bementünk a McDonaldsba pisilni. A cserepes leander mellé mégsem küldhettem el. Vagy 10 éve jártam az intézménybe utoljára azóta többször is átépítették, szóval az objektum megtalálása sem volt könnyű. További nehézségeket okozott, hogy az ajtókat igencsak szűkre szabták kifelé jövet szó szerint kúszni kellett ha a mosdót használót nem akartuk az ajtóval a pulthoz préselni és nekünk is igencsak igyekezni kellett a kézmosással, hogy az utánuk jövő minket ne préseljen a mosdóba. Úgy látszik nem fogy elég hamburger egy használható méretű mellékhelyiség kialakításához.

Ez a lépcsős jobban tetszett, erős volt a kísértés, hogy belemerészkedek én is, aztán letettem róla és tovább kísérgettem Maját.

Talán fél órát sétálgattunk, igyekeztem az árnyék felé terelgetni de ez a kis idő is elég volt a kőkatlanban a leégéshez. Bizony a gyerekeket bekentem, magamat nem, most a vállamon elsőfokú égési sérülés van. Ha jól emlékszem már nyafogtam, hogy a zöld (árnyék) nagyon hiányzik a Széchenyi térről. Komolyan, ennyi erővel akár simán lebetonozhatták volna az egészet, az a pár cserepes piszkafa még jelképnek is szánalmas.

Mikor a fiúkat kipecáztuk, még sétálgattunk kicsit, a sétatéren is régen voltam.

A mauzóleumnál elengedtük a csapatot. Pöttöm Panna virágot szed.

Ádám röptében

Olvastam egy szépet lehet nem pontosan idézem: "A kislányoknak az apukájuk az első szerelmük és az első hősük."
Azért jó program volt, mire hazaértünk a fiúk majdnem meg is száradtak.

2012. június 27., szerda

2012.06.27.

Gyerekszáj

Útban a bolt felé egymást túl licitálva (kiabálva) csacsognak:
Ádám: - Ha nagy jeszek kamiont fogok vezeti! És apa mejém üj!
Miki: - É táhibusz (távolsági busz) fogok vezeti és apa mellém ül. Meg kék kamiont fogok vezeti!

- Ha ejajudtam betakajózom! (elaludtam betakarózom) - mondja Ádám komoly képpel, mi pedig próbáltunk nem túl hangosan röhögni.

Ezt nem tudom eredeti szöveggel leírni. Ádám időről időre a Balatonra készül és ha valamiért haragszik Mikire megfenyegeti, hogy ő nem jöhet velünk. Eleinte részletesen elmondtam neki, hogy mi nem megyünk a Balatonra, csak maaaaaajd egyszer valamikor. Aztán annyiszor felmerült a téma, hogy eluntam és már csak ráhagyom.
Miki pedig valami bulira készül és ha összekapnak akkor Ádám arról ki van tiltva. Már vele is eljutottunk a ráhagyom részhez.

A délutáni program gyakran kimerül a játszótér meglátogatásában. Ennek vannak jó oldalai:
- körbe hatalmas gesztenyefák vannak, a nap nagy részében árnyékos még hőségriadóban is jobb ott kint mint bent a lakásban
- van aszfalt, biztonságban tudnak biciklizni, lehet krétával rajzolni, a labda is jobban pattog mint a fűben
- mivel nem hiper-szuper EU szabvány ezért kisebb a forgalma is, előfordul 1-1,5 órán keresztül csak mi vagyunk ott, nem kell játékukat fúriaként őrző ödönkéket megmentem mikor a fiaim felajánlják cserébe a saját játékaikat
- közel van
- kint vagyunk, lehet szirénázni, szaladgálni, visítozni, teli torokból énekelni
- a csúszda alja elég hosszú és sima Maja nem pottyan ki belőle a végén

Persze itt sem fenékig tejfel az élet, hisz ez még mindig nem a saját udvarunk:
- a homokban csak csákánnyal lehet lyukat ütni, a felszíne teli van kakival azt kerülgetni kell
- minden felé csikkek, üvegszilánkok hevernek, elvileg játszótéren (és annak akárhány méteres körzetén belül) tilos dohányozni na már most, ha épp nincs gyerek a játszón és rágyújt, részemről tegye békében de a csikket dobja a kukába, VAN 3 db! Engem az sem zavar ha a hajléktalan a padon éjszakázik csak ne hagyjon maga után disznóólat. Éjszaka nem szoktam hintázni vinni a dedet, aludjon nem érdekel de baromira zavar amikor a pad úgy néz ki mint egy szemétdomb. Nem, nem én ülök rá, nekem nincs időm padon ücsörögni a játszón sem de a gyerekem felmászik rá, leül, rárakja a vizes üvegét stb
- mivel nem EU szabvány ide sok 10 év fölötti gyerek jár, már szülő nélkül, őket hallgatva gyakran elszörnyedek és csöndben reménykedem, hogy az én gyerekeim mások lesznek
- a szemetelés is probléma, valamelyik nap a kukától egyetlen!!! lépésre egy sárgadinnye ehetetlen részeit találtuk, a kuka üres volt, csak bele kellett volna dobni, ezer bocs három gyerek mellett nekem nincs időm minden egyes alkalommal összeszedni a szemetet mielőtt odaengedem a gyereket és két bicikli, labda, vizes üvegek mellett még takarító felszerelést is magammal hurcolni

Múlt héten egyik nap annnnnyira meleg volt, hogy azt mondtam én ma nem vagyok hajlandó kidugni az orrom. A gyerekeket beáztattam az erkélyen, élvezték. Persze ez azzal jár, hogy a kipancsolt víz a parkolóban köt ki. Ilyenkor nagyon hálás vagyok azért, hogy alattunk csak a parkoló van. A móka többször rövidebb szakaszokból állt egészen addig amíg egyesül erővel felborították a csónakot (a csónak rángatása tilos volt és büntit is kaptak érte) vizestül, mindenestül. Akkor végleg beparancsoltam őket és a következő napra letiltottam a pancsolást.
 

2012. június 26., kedd

2012.06.26./2.

Tegnap messzi mamánál voltunk:

Megérkeztem!

Még kicsit hideg volt a víz de azért belemerészkedtek.

Kiraktak száradni, addig telefonálok.

Szegény elefánt.
 
Ádám a sürgős ügyeit intézi.

Miki élményfürdőt csinált magának.

Már itthon. Picit elfáradtak.

Csak egy legény ööö Leány maradt a gáton virgonckodva.
 Klassz nap volt. Vittem egy kuglófot ami teli találatnak bizonyult, pillanatok alatt elfogyott. Ilyen társaságnak érdemes sütni. :DDD A délutáni vihar kicsit várhatott volna de még a durva része előtt hazaértünk.
Maja új dolgot tanult: a cicára mutogatva azt mondta "cccsssz". Lehet egyszer mégis csak beszélni fog.

Vasárnap a fiúk büntiből nem pancsolhattak de a csoport kép jó lett.
 

Punk Maja

2012.06.26.

Ádám már elég nagy, tisztában van a játékszabályokkal, viszonylag ritkán érem kihágáson de akkor alaposan átlépi a határt. Múlt héten kétszer is olyat tett, hogy még most sem tudom le akarom-e írni.
Az első igazából az enyhébb és ha Miki csinálta volna meg se lepődöm. Mikivel és az alvással küzdöttem a szobába, Ádámnak ilyenkor szabad a nappaliban tévézni, csendben játszani, menni szokott, boldogan tologatja az autóit, várat épít és élvezi, hogy senki nem rombolja szét. De most a konyhában garázdálkodósat játszott. Kikészítettem az üvegmosókefét, ha Miki végre elaludt és kiosonhatok akkor kimosom az olajos üveget újrahasznosítás céljából. Mire kimenetem a kefének egyetlen szőre sem volt! Először levegőt sem kaptam, úgy meglepődtem. Ádám semmi értékelhető magyarázatot nem adott és mikor a hiányzó szálakat kerestem azokat a hűtő alól kotorta ki. Az üvegmosó kefe önmagában nem olyan nagy veszteség, nem is volt egy csúcs modell de Ádámtól ez nagyon szokatlan viselkedés.
A másik durvább volt. Ádám hajlamos hörcsögöt játszani és begyűjt mindent ami hirtelen neki fontos. Az ebédhez szeletelt kenyeret raktam az asztalra, elmondtam, hogy mindenki csak egyet vegyen ki és valamiért vissza kellett mennem a konyhába. Mire újra az asztalhoz értem Ádám három szelet kenyeret tépkedett szét. Nem csak kivette, széttépkedte. Megmondtam neki, hogy ő ma addig nem ehet mást amíg a kenyér el nem fogyott. Azt is mondtam, hogy ha jóllakott szabadon távozhat, a kenyér megvárja. Az első 1,5 szelet viszonylag hamar elfogyott, aztán Mikinek jött az alvás idő, lepakoltam az asztalt. Ádám időnként eltűnt a fürdőbe. Majd diadalmasan jelentette, hogy elfogyott a kenyér és kér aranygaluskát. Elé raktam aztán elmentem a fürdőbe és a hiányzó kenyér ott figyelt a WC-ben. Iszonyú mérges lettem! Zacskót húztam a gyerek kezére és kiszedettem vele! Hiába zokogott, hogy nem akarja.
Ezek után csak zárójelben említem meg Miki csínyét, ő a mosógépet tekerte el valamikor a program közben. Visszaállítottam az eredeti programot és lementünk a játszóra. Fogalmam sincs a gép, hogy rendezte el a parancs változásokat, mire hazaértünk végzett és a ruhák tiszták lettek.

Hisztek az önbeteljesítő jóslatokban? Én úgy mondanám van benne valami. A gyereknek sosem mondok olyanokat, hogy "le fogsz esni", "kiöntöd", "eltöröd a kezed/lábad", stb. Valamelyik nap, ebéd után Maja már aludt, Miki még csak próbálkozott. Én pedig elosontam hajat mosni. Valami oknál fogva végig az járt a fejemben, hogy amíg a kádban lógatom a hajam akkor fog jönni a postás, természetesen a szomszédnak hagyna itt csomagot mert nincs itthon vagy reklámújságot hoznak, esetleg kifogok megint valami közvéleménykutatót. Már majdnem végeztem amikor tényleg megszólalt a kaputelefon, a védőnő jött.

A legújabb bánatom Maja haja, izé az a szösz ami a fején van. Ha megizzad (ez mostanában gyakori) remek Hitler és Napóleon frizurákat tudok neki csinálni. A copfozás sajnos még messzi van. A fiúk ennyi idős korukban már túl voltak néhány hajvágáson, mert nekik csak simán lenyírtam nullás géppel, a hosszabbító adapterből kicsúszik a babahaj. Ezt a lánnyal nem tehetem. Olyan jó, hogy végre van haja. Na de reggel a vajas kenyeret beletunkolja, a morzsák kiszedésével szemenként megküzdünk, mert ő ragaszkodik hozzá, hogy az ott igenis szép. A vajból is leszedek amit sikerül. Az ebédből ismét ken a hajára, vacsorára már az egész napi étlap megtalálható. Igyekszem azért a látható részeket letakarítani de egy helyszínelő délután 5-kor minimális vizsgálódás után megtalálná a nyomokat. Szóval minden este hajmosás van amit jól tűr egészen a törölközésig. Akkor birkózunk. Tehát mindkettőnknek jó lenne valami áramvonalasabb frizura. Még nem tudom mi lesz a vége.

2012. június 18., hétfő

2012.06.18.

Sok az elmaradásom csak úgy összekaparom ahogy sikerül.

A múlt hétfői tócsázás után a gumicsizmáknak csütörtökre sikerült kiszáradni.

Maja már fuldoklás nélkül tud inni pohárból és egyre ritkábban önti a nyakába. Menni fog ez!

Mutattam képet a szobaszétszedősdiről ezt két napig művelték, akkor apa lecsavarozta az ágyrácsot. Ha eddig még nem lett volna egyértelmű a fiaim élénk, kíváncsi, ügyes gyerekek. Mindent szétszednek. Amit nem lehet azt is. Szóval egy ágyneműtartó nekik igazi kincses bánya. Abból a szempontból kifejezetten örülök neki, hogy amíg egy ilyen akción dolgoznak, EGYÜTT dolgoznak veszekedés nélkül, ez nálunk ritka alkalom. Talán nem látványos de közben együttműködést gyakorolnak és főleg csöndben vannak. Később pedig összepakolnak amikor szólok. Oké az már nem megy olyan nagy egyetértésben de sikerülni szokott. Az is igaz, hogy a rend utána nem ugyanaz mint előtte de ha láttad a képeket talán megérted, hogy nekem pont elég ha a ruha visszakerül a szekrénybe (mikor az akasztósba már derékig áll mindenféle ruhadarab, rendet rakok) a matrac a helyére, az ágynemű az ágyra. Ez nem kaszárnya (még) és nem kell mindennek elvágólag állni (még).
A kisbútort mély fájdalommal de visszahelyeztük az ágynemű tartóba. Kicsi a lakás és nem találok neki állandó helyet, semmi kedvem naponta többször lakberendőzsdit játszani, hogy elférjünk. A nagyobb gond pedig, hogy szétszedik és a darabjaival szaladgálnak. Ádám összerakta még alig engedte el, Miki már tekerte ki a széklábat, Ádám vinnyogott, huzakodás, veszekedés. Nem kösz ebből nem kérek. Pont eleget veszekednek alapból is.

Miki répát kunyizott, rögtön Ádámnak is kért egy darabot. Később a krumpliért is sorba állt természetesen Ádám adagját is elkérte. Beszaladt vele a szobába:
- Ádá ne kéed kumpi? - a hangsúlyban benne volt, hogy a nem válasszal lenne elégedett de Ádám kérte a krumplit.

Fülészeten jártunk Ádámmal pénteken (3 havonta járnunk kell az allergiája miatt). Ez a látogatás sosem zökkenőmentes. Már az időpontkérésnél nekem kellett volna megmondanom, milyen vizsgálatra megyek. Mitomén? Visszarendelés. Mért nekem kell ilyesmit tudni. Ráadásul meggyőződésem, hogy semmi nem változik attól, hogy 3 havonta a dokinéni megnézi a gyerek fejét belülről (minden lyukon bekukucskál amit talál a gyereken). Na mindegy végig mentünk minden vizsgálaton, megnézte az összes manduláját, az orrába a száján át nyúlt föl, Ádám pedig egy mukk nélkül tűrte, még csak oda sem kapott. Dokinéni előtte elmondta mi fog történni, nekem kellett lefogni a kezét (nem volt rá szükség), ő pedig gyors volt és határozott. Tényleg csak pár másodperc volt de szörnyű látvány volt, majdnem bokán rúgtam. Bocs csak az ösztönös anyatigris, még akkor is ha tudom, hogy muszáj volt. A lényeg, most írásba adta, hogy a mandulát nem kell piszkálni, a gyerek állapotához képest megfelelőek a műtét teljesen felesleges. Ennek örülök, valahogy nagyon nincs kedvem egy mandulaműtéthez. Ádám pedig a bátor viselkedésért a pékségben választott magának egy kakaós csigát. Elfogyasztása után nem is fájt már a vizsgálat helye.
A várakozás alatt meggyőződtem, hogy az én gyerekeim egészen jól viselkednek. Egy hároméves forma kölök volt a műsor vagy a lovát csapkodta a székhez vagy a földön fetrengve visított. Számomra rejtélyes okból magukkal hozták a nagyit és a nagytesót akik egy széken ülve békésen lefoglalták egymást. Az én szemszögemből ha van egy plusz felnőtt akkor teljesen fölösleges a nem beteg gyereket is elhurcolni. Szerintem a meseolvasás a nagyinak pont olyan jól ment volna a fotelba is otthon. De lehet bennem van a hiba és másoknak különleges program egy orvoslátogatás.

Múlt héten a fiúkkal verset tanultunk apák napjára. Nagyon aranyos mutogatósat találtam, az ilyesmit szeretik. A ráfordított idő tekintetében egész jól sikerült. És apa örült neki.

Maja segített szennyes ruhát szortírozni, egészen pontosan kiszedte a kedvenc ruháját és azzal szaladgált a nappaliban. És valahányszor sikerült elkoboznom, újra és újra kiszedte a szennyesből. Picit később indulni készültünk ő ismét a szennyesből kitúrt darabbal megjelent és határozottan elém állt, felém nyújtotta, csak azzal tudtam a görbülő száját mosolyra állítani, hogy egy másik szépséges rózsaszín, virágos darabot meglobogtattam. Szereti a szép ruhákat. A fiúk is ennyi idősen kezdtek kötődni a ruháikhoz.

Ádámmal fejlesztő játékokat kéne játszanom. Igazából már november óta. Kaptam ötleteket, nem igényel semmi extra eszközt, tudást. De azzal kezdődik, hogy játékként adjuk elő. Assssszem itt van a kutya elásva. Ez nekem feladat és ha nekem feladat, hogy tudnám a gyereknek játékként átadni? Az is igaz, hogy sok feladat évek óta jelen van életünkben, szortírozós (különböző formák, színek csoportosítása): kezébe nyomom az evőeszközös kosarat: - Légy szíves pakold be a fiókba. - és megcsinálja hibátlanul. Feladat sor: menj oda, fogd meg, hozd ide: - Menj vissza és csukd le a WC-t, moss kezet. - ez ritkán sikerül, - Addig nincs fagyi amíg a szandid nincs a helyén. - rögtön tudja melyik szandi és hol a helye. Azért majd igyekszem "fejleszteni" a gyereket, októberben megint iskolaérettségi vizsgálat.

Szombaton egy bátor szomszéd kicsivel 7 után köszörülni (vagy flex?) kezdett. Aztán még kalapált is! Nem félreérteni én akkor már több mint 2 órája ébren voltam, igazán nem zavart. Sőt örültem, hogy valaki más zajong, nagyjából egy órát zörgött, gondolom nem akart később gutaütést kapni a melegben. Közben a fiaim is megreggeliztek és élni kezdtek. Sikerült lefoglalniuk egymást nem szaladgáltak, nem szedték szét a szobát, még csak nem is veszekedtek, tűzoltóst játszottak a földön ülve tologatták az autókat és szirénáztak, nagyon tudnak hangutánozni. A sodót kevertem, melegítjük, nem forraljuk amíg besűrűsödik, tehát ha világvége közeleg akkor sem mozdulhatok mellőle. Közben Maja szokás szerint a lábam alatt vergődött a szomszéd pedig veri a falat. Első gondolatom az volt, hogy most fölmegyek és a fejére borítom a félkész sodót. Aztán jobb ötletem támadt, nagyobb büntetés neki ha hagyom a fiúkat tovább játszani. Fiúk, ketten vannak, szeretnek tűzoltósat/rendőröset/mentőautósat játszani, szirénáznak is hozzá. Ha ez délelőtt fél 10-kor nem tetszik (minden ablak nyitva van) akkor nagyon sajnálom. A szirénázásért nem fogok rájuk szólni, semmi értelme 10 másodperc után újra belemelegszik és nem fog figyelni a hangerőre.

Nagy áldás a telefon, mindenféle kihagyhatatlan ajánlattal megtalálnak. Az egészség, szépség, masszázs napok tömkelegére kaptam már meghívást, most új dologgal leptek meg: főzőshow! Így, ezekkel a szavakkal. Forradalmian új receptekkel, forradalmian új módszerekkel, sztár szakáccsal, kóstolással. Megmondom őszintén tényleg felkeltette az érdeklődésem, még akkor is ha tudom, hogy a végén illet volna megvenni a 3 edényből álló készletet 5.000.000ft-ért. De gyerekmegőrzést ők sem vállalnak ahogy a többiek sem. Szóval erről is lemaradtam, majd feldolgozom valahogy.

2012.06.14.

Repülős kiállításon voltunk:
 
 Indulás előtt

 Gyakorló gép

 
 Katapult ülés

 A másod pilóta

 Felszállás előtti pillanatok

A Szabó légitársaság személyzete
 
 Egy kis sétarepülés

2012. június 14., csütörtök

2012.06.13.


Maja szótár
mamamammmm - éhes, kekszet kér, ehető dolgot látott
auuuuuuu - kamion, teherautó, kutya, nagy munkagép
eheheheee - tetszik
eeeeeeeeeeee - nem tetszik, elvették, nem sikerült
neneneneeeee - tiltakozás
A fejét is használja kommunikációra:
- Elég volt? - megrázza a fejét - kérsz még? - akkor is megrázza a fejét, én meg találjam ki mit akar.
mmmmmmmmm (nyújtja a kezét) - fogd meg a kezem
cuppog (és a pohárra mutogat) - szomjas vagyok

Esőfelhők kergették egymást ami nekünk azért utálatos mert esőszünetben sem lehet kimenni, az egyik játszón térdig ér a fű (Majának derékig), eső után vizes nem szerencsés beengedni a gyerekeket. A másik játszón beton van tele tócsával a csúszda aljában víz és homok a fantáziádra bízom a folytatást. Utálom az esőt. Nem lehet törvényben tiltani a játszó fölötti esőzést? 
Azért nem hagytam ám magam! Tegnap felöltöztettem a bandát, gumicsizma, esőkabát és kimentünk tócsát vadászni, megnéztük a vizesárokban folyó vizet is, utána találtak egy megfelelő méretű tócsát. Először csak szerényen szaladgáltak benne, aztán ugrálás, végül már benne térdeltek és pancsoltak. Miki a kapucniját is levette, nem láttam értelmét visszaparancsolni rá. Elgondolkodtam minek is adtam rájuk ezt a sok göncöt. Ha lenne saját udvarunk tuti fürdőnaciban engedtem volna ki őket, utána pedig meleg zuhany. Engem nem zavar ha koszos a gyerek csak az, hogy utána még valahogy haza is kell menni! Jó lett volna lefényképezni a tócsába ugráló pihéseket de az eső folyamatosan esett a fényképezőgép vízállósági tesztjét pedig nem szándékoztam elkészíteni.
Itthon ruhástul raktam be őket a kádba a csizmákban, úgy saccoltam a kiöntözgetett mennyiség alapján, bokáig állhatott a víz. Az alsónadrágjuk is vizes volt, a póló is csak a váll résznél maradt száraz.

Tegnap folyamatosan elsősegélyt nyújtottam. Ádám a szőnyegen gurulás közben (akkor már másodszor kértem meg, hogy hagyja abba) fölcsattant az asztal lábára. Pont a szeme mellett találta el ami azonnal elkezdett lilulni és borsónyira dagadt. Kapott rá egy kis mirelit kukoricát. Miki tisztázatlan körülmények között a polcba (vagy ki tudja mibe) verte be magát és felrepedt az alsó ajka. Ordítva vérző szájjal került elő a szobából, rohantam valami törlő alkalmatosságért, útközben levezettem a frissen pucolt világos szőnyegről, aztán papírral felszerelkezve elmentünk a fürdőbe a hideg víz mindig segít megállítani a vérzést, kapott egy adag aloét is. Hogy a lelke is megnyugodjon a kezébe nyomtam egy tiszta papírt bár már nem volt rá szükség de így az ordítást is abbahagyta végre. Később tócsakeresés közben a lábamon esett át. Maja a hasamon volt, ilyenkor csípőmagasságban nagy a holt tér. Miki mellettem jött de nem fogtam a kezét, így a mozgását nem is éreztem, ő pedig egy hirtelen fordulattal át akart szaladni előttem és ahogy én léptem ő pont keresztül esett rajtam, teljes testhosszában elterülve az aszfalton. Vérző szájjal tápászkodott fel a homlokáról és orráról csöpögött a koszos víz. Először azt hittem az előző seb szakadt föl aztán törölgetés közben kiderült, hogy most már a felső ajka is csipkés.

Maja megtanult felmászni a székre és onnan rögtön az asztalra és természetesen nyitogatja apa autós szekrényét. A fölfelé mászással megszaporodtak a leesős balesetek is, tegnap nemtom hányszor szedtem össze a szék alól. Este meg voltam győződve róla, hogy ma reggel Ádám hatalmas monoklival, Miki túltöltött szilikonos szájjal, Maja kék és zöld színben pompázva kerül elő és a családi képek ismét erősen hasonlítanak egy tömegverekedés utáni látleletre. Szerencsére egész jól megúszták, Ádám szeme nem feltűnő, Miki száján csak a seb látszik, Maja combján egy karika van, tegnap ráesett egy pohárra.

A fiaim egész nap csacsognak, veszekednek, követelőznek, Miki szinte mindig „akaj halamit”, aztán eljön az evés ideje, az asztalhoz ülnek én a konyhából kérdezem (nekik háttal állok):
- Ki kér tejet? -  tök csönd. Benézek a nappaliban mindkettő ott ül és föltartja a kezét ahogy az oviban szokták. Nekem jobb lenne két igen de nem akarom megzavarni a rendszert, inkább kérdezés után rájuk nézek.

Ma technika óra volt. Múlt héten kavicsokat szedtünk, ma befestettük őket én állatokat terveztem de a végén már annak is örültem, hogy lett néhány egyértelműen felismerhető színű is. Amikor megszáradtak bepakoltuk őket egy szép kosárba és most az az ajtódíszünk. (fotó később)
A festés számomra meglepően sokáig lefoglalta őket, még Mikit is! De meggondolom mikor adok nekik megint festéket. Miki még kezdés előtt kiborította a festéshez kapott vizet, aztán a festékes kezét törölgetve a felázott papírba elszakította, végül a koszos vizet is sikerült felborítani abból jutott a falra is, a festéket lecsöpögtette a székre. Ádám festés közben fröcskölt össze mindent maga körül. A kavicsok elkészültek, a pihésekről lesikáltam a festéket, lemostam a falat, összetakarítottam az asztalról az ázott újság cafatokat. A végeredménnyel összességében elégedett vagyok, lett annyi szép kavics amit a kosár tetejére lehetett tenni.

2012. június 11., hétfő

"Töltőn vagyok!"

Megihletett a reklám és eszembe jutott, hogy nekünk is van egy csomó alvós képünk, összegyűjtöttem. Rejtélyes oknál fogva a rendszer többet is fordítva rakott be, majd megpróbálom visszaforgatni.
Ádám

 
2006.

2007.

2008.
 
 2009.
 Miki
 
 
 
 
 
 
 
2010.
 
 
 2011.
 
 
 
 
 2012.
 Maja
 
 
 
 
 
 2011.
 
 2012.
Apa
 
 2007.
 Leó

 2010.