2011. augusztus 30., kedd

2011.08.30.

Csak gyorsan pár dolgot. Apa tegnap óta szabadságon van. Ma alig láttam a fiúkat. Reggel összeszedte őket és elmentek felfedezni egy messzebbi játszót. A fiúk olyan jól érezték magukat, egymás szavába vágva meséltek. Most is lent vannak a játszón, Maja mindjárt ébred és megyünk utánuk.

Aztán vannak nagy, sőt hatalmas híreim. Maja tegnap életében először, saját erejéből, apába kapaszkodva felállt! Nagyon tetszett neki így a világ. Valamint tegnap birtokba vette az etetőszéket.
Tűzoltóautó diéta, finom.
Jééé milyen sok fogad van!

2011. augusztus 28., vasárnap

2011.08.28.

A fiaim képesek együtt békében is játszani, általában valami félig legálisat. Kirámolták a konyhaszekrényemből az edényeket az asztalra pakolták és veszekedés nélkül, ezt megismétlem, veszekedés nélkül(!) megosztoztak rajta, majd főztek ebédet, megterítettek, tálaltak. Nem szeretem ha az edényeimet rámolják de olyan jól szórakoztak, hagytam. Később mikor megkértem őket szintén veszekedés nélkül vissza is pakoltak mindent a szekrénybe.
A másik eset, behúzódtak a szobájukba, fölhurcoltak minden párnát, takarót a fölső ágyra, bunkert építettek, bevittek egy könyvet és mesét olvastak egymásnak. Ezt is mind teljes békében és egyetértésben. Napközben nem nagyon mehetnek be a gyerekszobába, mert Maja ott alszik, ha mégsem akkor pillanatok alatt leszórnak mindent az ágyról majd átesnek egymáson és már megint a vinnyogásnál tartunk. De most olyan aranyosak voltak, hagytam őket játszani.

Tegnap Ádám meghódította a mászóka tetejét is. Nagyon vidáman kukorékolt a legtetején. Buzgó nagymama setrepertél körülöttem:
- Ott egy darázs a lábánál!
- Majd elrepül.
Mégis mit kellett volna csinálnom??? Röpüljek a darázs után? Ha szólok a gyereknek, megijed, kapálózni kezd, kb 3 méter magasan volt. Ezt nem kockáztattam. A darázs ment két kört és elrepült.

Maja hintázik
Ádámmal versenyzünk

Ma brokkolikrém levest főztem, a püréből kivettem két evőkanálnyit Maja majdnem az egészet meg is ette, talán egy púpos teáskanálnyit hagyott és egy kicsit magára kent. Azt nem mondom, hogy szereti de mindenféle trükk és hókusz-pókusz nélkül elfogadta. Pedig felkészültem, ha nem csúszik a brokkoli magába akkor összekeverem egy kis gyümölcs desszerttel. Nem volt rá szükség. Így nézett ki evés után:
Ádám aranyköpése:
- Ana nyisd ki abakot!
- Nyitva van.
- Majd ha kimenté kudd be, nagyo fázo. (Akkor nyissam ki vagy csukjam be?)

2011. augusztus 26., péntek

2011.08.26./2.

Meleg van. Érdekelne mit csinálnak az állatkertben ilyenkor a jegesmacival? Berakják a frigóba?
Maja is szenvedett délután, nem tudtam eldönteni, hogy a meleg vagy az orrfolyás a bűnös esetleg a kettő együtt.

A fiúk egész délelőtt csomagoltak és a Balatonra készültek. Abban maradtunk, hogy egyszer majd megyünk a Balatonra ennek ők annyira örültek mintha holnap indulnánk és minden kezükbe akadó tárgyat mutogattak:
- Eti vihete??? (ezt is vihetem)
A héten Miki a dédihez kiskanalat akart vinni. Pedig a dédinek van kiskanala. Több készletnyi.

És most megint a játszóról fogok nyafogni. Ma kifogtunk egy Ödönkét aki egy traktoron ülve érkezett 3 darab munkagéppel. Az én fiaim rögtön érdeklődtek, Ödönke sokkot kapott. Nagy nehezen elrángattam onnan a fiúkat. Ádám igyekezet oldani a helyzetet, hozta a saját játékait cserélni. Ödönke csillogó szemmel csapott rá a dömperre de a saját játékát továbbra sem adta. Ez így ment fél órán keresztül, akkor egyre többen lettünk a játszón és kicsit oldódott a gyerek. Nem tudom tartósan a játszó vendégei maradnak-e. Itt ez a hozzáállás nem szokás. Persze van amikor többen röpülnek egy játékért de általában hamar megoldódik a dolog.
Aztán vannak a közös használatú játékok. Múltkor a fiúk hintáztak, nagyjából 3 egész perce. Nem nagy hintások, egyszerre max 10-15 percet töltenek rajta. Akkor jött egy anyuka három 10 év körüli lánnyal. A kaput nem csukták be maguk után, ez érzékeny pontom mert Miki szökésre hajlamos. De az egyik lány a küszöbről dobbantva nálunk termett:
- Hintázhatok én is?
- Persze, majd ha a fiúk elunták.
Bocs de az ő érkezése tiszteletére nem fogom kirakni a gyerekemet a hintából. Más lenne a helyzet ha már órák óta várna a sorára.
Pár napja nyafogtam a csúszdáról is, tudom, hogy jó buli homokot szórni az aljába de nem akkor mikor másik 3 gyerek csúszdázni szeretne. Az meg, hogy a nagyi még biztatta is áááááááá.
Az én fiaim sem használnak mindig mindent rendeltetés szerűen, például nagyon szeretnek a döcin egyensúlyozva sétálni. De természetesen ezt csak akkor szabad ha üres a döci. Ja és fogom közbe a kezüket.
És az új kedvenc mondatom:
- Ne menj a bokorba, kullancs van benne.
Kullancs a fűben is van.
Ó és még alig három napja engedélyeztem a mezitlábazást a fiúknak. Eddig azért volt tilos mert a fűben üvegszilánkok maradtak még a tereprendezés óta, a homokban pedig macskakaki van. Ma ki jött haza kakis lábbal??? Miki. Egy élmény volt a fürdés. Holnap megyek lottózni.

2011.08.26.

Egy átlagos reggel Szabóéknál
6.00 Maja kukorékol semmi komoly csak olyan vidám, "ébren vagyok" babahangok. Anya a fejére húzza a takarót "nem vagyok itt" hajnal 4-kor volt Majánál utoljára, meg előtte fél 12-től 1-ig.
6.03 Miki jön át de látja, hogy még mindenki alszik, visszavonul
6.04 Maja érzékeli a mozgást, figyelmet követel
6.05 anya átkúszik, kitapogatja a gyereket, visszatér az ágyba
6.06 apa is felkel
6.07 Miki ismét jön és boldogan fészkelődik közénk
6.10 Miki reggelit kezd követelni
6.11 játszanak Majával
6.30 Maja megint eszik, Miki kiszabadul a nappaliba rendetlenkedni kezd, reggelit követel, apa készítené a kávéját és közben agyvérzést kap Miki követelőzésétől
6.50 apa túl van az első kávén, Maja végre elengedi anyát pisilni
7.00 Miki még mindig a reggelit sürgeti, közben Maját kezdi nyúzni
7.25 Ádám fölébred, Majához rohan: "jójeget kicijeány" és Maja az egyetlen aki kap puszit
7.30 reggeli

2011.08.25./2.

Tegnap pár dolog elmaradt.
Dokinéni bekukucskált Maja szájába:
- Dagad az ínye, álmatlan éjszakák mostanában?
- He-he-he csak azok vannak, mindig.
Azért még annyira nem számítok a fogak megjelenésére, a fiúk 10 hónapos koruk után kezdték.

Valamelyik nap Ádám nagyon határozottan azt mondta, ő nem akar a játszóra jönni. Ez szupi, most mi legyen? Egyedül nem maradhat itthon, felfedezné a lakás tiltott pontjait nem rosszból csak kíváncsiságból. Kényszeríteni nem akartam "márpedigvelünkjöszéskész", mert akkor csak duzzog a padon, Miki egyedül nem igazán találja fel magát és nyüglődés az egész. Undok voltam. Teljesen komolyan elmondtam Ádámnak, hogy a lakásban nem maradhat egyedül mert randalírozni kezd, ezért fáradjon be a fürdőbe ott biztonságos. Rögtön szaladt jácccós ruhát húzni.
Ne csak nyafogjak, Ádám mióta hazajött messzi mamától egyedül hintázik. Már tavaly is képes volt rá de kényelmesebb ha én lököm. Szerintem ott látta a nagyobb gyerekeket és próbálkozás közben ráérzett mennyivel szórakoztatóbb ha ő irányít. Olyan büszke vagyok rá mikor egyedül lengedezik!

Maját etetni igazi kihívás. Most jöttem rá, hogy én eddig nem is tudtam gyereket etetni. Nem volt szükségem ilyen tudásra a fiúknál csak arra kellett figyelnem, mire az egyik kanálnyi kaja lecsúszott ott legyen a következő de legalábbis nagyon közel. Maja nem nyitja a száját csak nagyon ritkán, hozzáérintem a kanalat és leszívja róla a pempőt. Közben az egyik kezével belekapaszkodik, aztán megfogja a lábát és azt dugja a szájába, a kezén lévő maradékot pedig szétkeni a homlokán, fülén, rajtam, bármin ami a hatósugárba kerül. A kanalamat már csak időnként kobozza el, ettünk több kanállal is de úgyis mindig csak az az érdekes ami épp a kezemben van. A folyamatot nem nagyon lehet abbahagyni mert akkor visszatérésem után a maradékot már nem hajlandó megenni. Persze a fiúk ilyenkor kezdenek tilosba járni. Múltkor Ádám elment kakilni, Miki kezet mosni. Ordibálok utána, hogy zárja már el a csapot, már tiszta a keze, sőt ennyi idő alatt már pancsolni is volt ideje. Semmi. Utánuk megyek, Ádám ül a bilin és Miki a kézmosó szappannal mossa a haját, az egész fürdő úszik.
Elkanyarodtam, szóval ha Maja befejezte az evést megyünk a mosakodni. Kis csibész elkapja és befogja a csapot, spriccel minden irányba, folyik végig a könyökén és csöpög a zoknimba.

Tegnap nem hagytam Mikit az asztalnál durmolni. Fölnyaláboltam és betettem az ágyunkra. Egy óra múlva mentem ébreszteni, újabb 15 perc múlva sikerült. Izé kijött a szobából és a szőnyegen heverészett nyitott szemmel de teljes kómában. Mire magához tért Maja is fölébredt uzsonnáztak és lementünk a játszóra. Ebben a melegben egyszerűen nem vállalkozom messzebbi programra. Szeretnek kint lenni. Két napja beadtam a derekam, levehetik a szandit, lehet mezitláb szaladgálni, nagyon élvezik. Tegnap olyan jól érezték magukat, amíg ők homokoztak én egy árnyékos padon ücsörögtem Majával, alig kellett párszor rájuk szólnom. Pont azon gondolkodtam, ha lenne nálam technika még netezhetnék is. De azért a függőségem itt még nem tart.
Mikor hazaérünk akkor kezdődik az igazi buli. A fiúkat beterelem a fürdőbe, Maját bedobom az ágyába, bekapcsolom a forralót, törölközőért rohanok, Maja ordítani kezd. Ha kitenném a szőnyegre valószínűleg boldog lenne és "vágtatna" a fürdőbe de akkor a fiúkat nem tudom lefürdetni. Tehát marad a rabság és az ordítás. Ha egyszer egy kóbor szomszéd szólni merne felajánlom, hogy segíthet mert én egyszerre csak egy helyen tudok lenni. Kiöntöm a vizet hűlni. Tehát mire ismét bejutok a fürdőbe a fiúk kérésem ellenére kicsavarták a zuhanycsőből a vizet és szétapicskolták a homokos kezükkel-lábukkal az egész kádban és a környező csempén is. Rájuk engedem a vizet, igyekszem a kádról is lemosni a homokot, ne kenjék vissza egymásra, gyors szappanozás és mostanában hajmosás is minden nap, valamint a lábukat térdtől lefelé csak körömkefével lehet lesikálni. A sikálás miatt nevetnek, visítanak, Maja még mindig ordít. A homok panír alól előbukkan az én két fiam, gyorsan töröközőbe csomagolom őket, a maradékot megoldják vagy megszáradnak és rohanok vacsorát osztani. Amíg ők esznek összekeverem Maja tejpépjét és végre ő a soros, evés után fürdik, addig a fiúk összevesznek ki hozza és melyik mesekönyvet. Maját megtörlöm, becsomagolom, leülünk, szoptatás közbe mesélek. Utána jut eszembe, hogy a fiúk még nem mostak fogat, gyorsan pótoljuk, puszi és megy mindenki az ágyába. Maja még egy kicsit potyázik, mert az esti csendes (he-he "Miki feküdj vissza", "Ádám ne ugrálj") szoptatás a sötét szobában az jár. Ha már a nyugodt körülmények nem adottak. Muszáj Maját a fiúkkal együtt leraknom mert ha vele kezdek felébred az ajtónyitásra amikor a fiúk mennek aludni és akkor csak 1,5-2 óra múlva hajlandó ismét elaludni.

Miki új szót tanult:
mézméjő - lázmérő

2011. augusztus 25., csütörtök

2011.08.25.

Talán a legfontosabb, hogy az előző éjszakai riadalom óta Maja rohamos javulást mutat. Tegnap csak estére kúszott föl a láza valamivel 37,5 fölé. Nem kapott gyógyszert csak sok anyatejet, egész nap és természetesen vacsorára is. A szokásos felkeléseket leszámítva nyugodt éjszakánk volt, reggel vidáman és láztalanul ébredt. Az orra folyik, azt kezeljük, uuuutálok orrot szívni.

A keddi fogadalmam ellenére tegnap mégis kimentünk a játszóra. Eredetileg sétát terveztem kültéri programnak de annnnnnnnyira meleg volt és én olyan hihetetlenül fáradt voltam, teljesen valós félelemként éltem meg, hogy elhagyom valamelyiket. Embert nem hagyunk hátra, inkább a programot módosítunk. A játszó jó döntésnek bizonyult, csak néhány bátor szülő hozta ki csemetéjét (a játszóterünk nagy része egész nap árnyékos, a talaj főleg füves, így hőségriadós napokban is használható) sehol az ilyenkor szokásos tömeg. A fiúk is jól érezték magukat. Maja nem annyira de mivel ő itthon is főleg a karomban tartózkodott volna, maradtunk. Talán nem logikus de tényleg így volt jobb mindenkinek. Ha hazajövünk, Maja dajkálása közben a fiúkat kell leszedegetnem a csillárról, karnisról valamint egymást csépelnék, kellő kültéri program hiányában az esti fektetés is rémálom, takarodó után kezdődik a randalírozás és anya maradék idegeinek végleges felőrlése. Így viszont én sétálgattam, hintáztam Majával, a fiúk pedig játszottak békében, barátkoztak, fogócskáztak, Ádámmal még fociztunk is. Nem azért mert dicsekedni akarok (deeee azt akarok :-D) már Majával a hasamon is tök jól tudom rugdosni a labdát és ha túl messzire Ádám kérés nélkül boldogan rohan visszahozni (és közben jól elfárad hi-hi).
Amíg mi Ádámmal labdáztunk, tőlünk két lépésre Miki békében úszkált (szó szerint) a homokban, nem is nagyon figyelt a külvilágra, amíg a csúszda tetején ücsörgő két kislány, pontosabban ez egyik, elkezdett beszélni hozzá:
- Nem bánthatod a barátnőmet!!! - Miki füle botját sem mozdítva úszott tovább. De Mancika kitartó volt és folytatta a monológot, itt kezdetem figyelni. És mikor már sokadszorra hangzott el a "nem bánthatod" rész Miki pedig még mindig csak néha pillantott föl a lányokra, nem szoktam más gyerekére rászólni, de most nem bírtam tovább:
- Mért bántana? A közeledbe se ment, rád se nézett. - próbáltam Mikit labdázni hívni de ő kitartott a homok fötrés mellett, Mancika pedig végre a barátnőjével kezdett foglalkozni. Később azért oldódott Mancika hozzáállása és egész jót fogócskázott a négy gyerek. Miki dobott pár hasast a fűben, egyszer a csúszdáról lefelé a homokba is belefejelt. Szerencsére az eset csak látványos volt mert addigra a lendület fogyott és épp csak leért a homloka, amire panírként ragadtak a homokszemek. Úgy szép a gyerek ha koszos, vagy nem??? Azonkívül felvágós család vagyunk, van fürdőszobánk, víz is van benne, sőt, gyerek terror helyett "jajkoszosleszel!" használni is szoktuk. Ez ám a fényűzés! Persze azon agyalok egy ideje, hogy a hazahurcolt homokmennyiséget összegyűjtöm és időnként visszavisszük. :-DDD

Ma tanácsadásra voltunk hivatalosak. Mikinek három éves státusz, ovis vizsgálat, Majának csak egy általános méreckedés és vizsgálat.
Odafelé egy nyílegyenes szakaszon bandukoltunk, kereszteződés is csak valahol a messzeségbe. Miki folyamatosan csacsog:
- Meje megyünk? - kérdezi a nyílegyenes utcán.
- Előre.
- Ne láto.
- Akkor nézz előre.
- Megyü dédihez!!! - örömködik (a dédi is arrafelé lakik)
- Nem, most a dokinénihez megyünk. (reggel óta másról se beszélünk)
- Miko megyü dédihez???
- Majd máskor.
- Miko éjü oda? (érünk)
- Nem sokára.
- Meje megyü??? - és kezdte elölről az egészet.

Az eredmények kicsit zavarosak a múlt havihoz képest, valaki nem jól mért de szerencsére nem lőnek vele. Szóval Miki egy kilót fogyott és 5 centit nőtt ezt nem hiszem, egy hónap alatt ezek nagyon hihetetlen eredmények. Még a fejkörfogata is 2 centit csökkent fél év alatt. Tuti valami kánya van a mérésekkel de a lényeg, hogy a gyereknek csillog a szeme és boldog. :-) Valamint megmondta dokinéninek a jelét. Idegenekkel gyakran nem beszél, esetleg fél óra után.
Maja szerény 12 dkg-t hízott és egy egész centit nőtt. Ő nem az a rekord döntögetős fajta de egy lánynál nem hátrány az apró termet. :-)
Most pedig megyek felébresztem a kis mókust. Nem akartam letenni aludni de a délelőtti kirándulás kifárasztotta és elaludt az asztalnál.

2011. augusztus 24., szerda

2011.08.24.

Tegnap délután azt hittem itt a világvége de nem, az még nem az volt.
Este Majának épp csak 37,5 fölötti lázat mértem, nem akartam lázcsillapítót adni neki, 38,5-ig nem is nagyon szoktam alkalmazni. Szépen el is aludt, a probléma úgy egy óra múlva kezdődött, még mindig épp csak hőemelkedése volt de olyan látványosan szenvedett, hogy megszavaztam fél adag Nurofent. Elaludt. Fél 12-kor olyan forró volt mintha egy friss cipót vettem volna ki a kemencéből, 39-et mértem. Enni nem akart, vizet sem fogadott el. Nem vagyok orvoshoz rohangálós de most komolyan szerveztem a b tervet, hogy is jutok el ügyeletre, bárhová ahol segítenek ha nem sikerül lejjebb nyomnom a lázát. Megkapta a gyógyszert majd az ölembe vettem, hogy a bőrünk a lehető legnagyobb felületen érintkezzen, le tudja adni nekem a fölösleget. Nem volt könnyű mert a legideálisabb (és legkényelmesebb) pózban ordított. Csak az ölemben volt hajlandó csöndben heverészni. Így vártam, közben szundikált, közel egy óra múlva a keze, lába és buksija normál hőmérsékletű lett de a lázmérő még mindig 39-et mutatott. Viszont ivott egy kis vizet és evett is. Ránézésre is sokkal jobban nézett ki a Leány, visszatettem aludni. Két óra múlva ébredt megint már teljesen normális hőfokú testtel, megint evett és még egy órát aludt. Majd fél 5-től már csak percekre csendben feküdt az ágyában. De láztalan.
Ez a második éjszaka volt amikor 5 órát aludtam 17 részletben. Egy zombi hozzám képest igazi energia gombóc. A fiúkkal kéne valamit játszanom mielőtt szétszedik a házat de alig élek, csak szeretném túlélni a napot. Maja délelőtt aludt 1,5 órát egy darabig békésen játszott a fiúkkal aztán nyüglődni kezdett kicsit ebédelt, fáradtnak tűnt megpróbáltam letenni nem akart aludni, nem akart enni, megint játszott kicsit és ezt váltogattuk amíg Miki aludt. Nagy nehezen most fél 2-kor sikerült letennem. Szinte elájult.

2011. augusztus 23., kedd

2011.08.23./2.

Annyit nyafogtam a nagy hír lemaradt. Maja tegnap is ma is két-két kakis pelussal lepett meg. Lám-lám időnként a szarnak is lehet örülni. (remélem ezt nem evés közben olvastad, bár már mindegy - kaján vigyor)
Valamint összeszedte élete első sérülését. Ücsörgés közben elvesztette az egyensúlyát és lefejelt egy kockát. Általában ügyesen halad a borulás technikával is, dőlés közben ügyesen védi a fejét a kezével vagy a vállával. De ez most nagyon váratlanul érte. Azért sikerült hamar megvigasztalni.
Maját ma telefonon keresték, beérték velem is. Persze a hívó lehet később megbánta mert a beszélgetés végére a fiúk összevesztek, Maja pedig sírni kezdett.

Ma úgy kiakadtam a játszón amire még nem volt példa. Kettő darab felnőtt kíséretében érkezett három gyerek. A felnőttek békésen beszélgettek, a hozzájuk forduló gyereket gyorsan lepattintották: "beszélgetünk!". Ödönke pedig szabadon garázdálkodott. Először Mikit próbálta terrorizálni de Ádám is megjelent, én is igyekeztem hallótávolságba kerülni ha szükség lenne rám. Ödönke felmérte a túlerőt és kicsit visszafogta magát. Később a csúszdánál megütötte Ádámot, senki nem szólt rá. Mikor Ádám viszonzásul homokkal kezdett dobálózni akkor bezzeg ugrottak volna de én időben elkaptam Ádámot. A fiaim csúszdázni próbáltak de Ödönke épp homokot szórt a csúszdába. Ez még nem lenne nagy baj de csúszda végénél ácsorgott így a fiúk nem tudtak csúszni. Ekkor végre odajött a nagyinak látszó kísérő, és megmutatta Ödönkének ha a homokot szétteríti rajzolni lehet bele. Az én fiaim pedig továbbra sem tudtak csúszdázni. Hiába próbáltam valami másfelé terelni őket, nem ment, csak a hiszti lett egyre nagyobb. Én eluntam és hazajöttünk. Holnap a lábam be nem teszem a játszóra!

2011.08.23.

Miki tegnap este megismételte a felvisítós műsort, így ismét mellettem aludt. Pontosabban ő az ágyamban aludt én pedig fél 12 és fél 3 között Majához rohangáltam átlagosan 5 percenként. Tudtátok, hogy az alvás megvonás a legbrutálisabb kínzások közé tartozik? Kettőkor már azt is bevallottam, hogy az én bűnöm az ózonlyuk. De nem segített. Ahogy az OFF gombot is hiába kerestem a gyerek hátán. Pedig megnéztem. Többször is! Aztán fél 3-kor csoda történt és elaludt, tette mindezt egészen fél 5-ig akkor 5-ig megint nyüglődtünk, majd fél 6-kor ismét fölébredt. Ekkor Miki is felkelt ő kipiszkálta az ágyból apát és a következő emlékem, hogy 7 után egyedül ébredezem.
A további kilátások sem biztatóak. Majának hőemelkedése van és folyik az orra. A fiúk is taknyosak vasárnap óta, igazán csak idő kérdése volt.
Most elvileg szundi idő van de rajtam kívül senki nem akar aludni. További nehézség, hogy olyan meleg van, a játszóra kimenni eszetlenség, majd talán valamikor késő délután megkíséreljük. Addig mi a manót fogok csinálni a fiúkkal akik ma is egymást nyúzzák? Rengeteg ötletem lenne az idő értelmes eltöltésére de kell hozzá két darab kéz. Jelen állás szerint Maja a délután nagy részét a karomban fogja tölteni és így kreatív programra esélyem sincs. Igen, már el is unta a szőnyegen hagyott játékok leltározását. Mennem kell.

2011. augusztus 22., hétfő

2011.08.22./2.

A mai napon Majának jutott a tündéri gyerek szerep. Délelőtt békésen ücsörgött a körülötte pattogó fiúk között és majszolgatott bármit amit megszerzett: kisautó, műanyag tányér, repülő. Annyira jól érezte, magát, hogy a délelőtti szundit egy az egyben kihagyta. Ezt lehet éjjel megbánom. A játszón is ő érezte magát a legjobban, kicsit hintázott, aztán nagyon szeretett volna homokozni, füvezni, bármit csak tegyem le. De nem tettem, annyira még nem ül biztonságosan.
Délután kijutottunk a játszóra, az első fél órában csak mi voltunk lent. Ez ma különösen jól jött, mert az én fiaim homokszórósat játszottak. Ez természetesen tilos de rajtam kívül senkit nem érdekelt. Csak akkor hagytak fel vele amikor sikerült egymás szemébe szórniuk. Itt még nem jöttünk haza mert ha játszón nyúzzák egymást és vinnyognak az valamivel elviselhetőbb mint négy falon belül.
Később két darab (igen, kettő) felső kategóriás autó állt meg a játszó előtt, az elsőből kiszállt apu és egy kislány a másikból anyu, így jöttek összesen hárman(!!!), olyan "leereszkedtünk a pórnéphez" arckifejezéssel bevonultak a játszóra, majd rögtön leültek az asztalhoz jégkrémet enni. Szívesen figyeltem volna a további eseményeket de itt Ádám kihúzkodta Miki lábát ő bömbölni kezdett. Mire Ádámot kiállítottam büntetésbe, már ő is bömbölt. Miki haza akart menni nekem pedig elegem lett. Hazajöttünk. Itthon folytatták egymás macerálását. Két hét múlva ovi. De jó lesz.

2011.08.22.

A tegnapi zűrös este után Miki mellettem aludt, apa pedig kint a nappaliban. Miki még egyszer sírt fel aztán békésen aludt fél 4-ig akkor inni kért majd ezt megismételte fél 5-ig párszor mindig mire már épp visszaaludtam volna. Reggel kicsivel 7 előtt vidáman és láztalanul ébredt.

Ma volt az oviban az ebédbefizetés. Összekaptam a fészekaljat és elindultunk. A pénzt elraktam (ez dicséretes) az utcára érve jutott eszembe, hogy az igazolást a 3 gyerekes kedvezményhez viszont otthon felejtettem. Nem mentünk vissza, bevihetem később is. Épp csak átérünk a zebrán, Ádám csuklani kezd és nyavajogni miatta. Megkértem, tartsa vissza a levegőt, ennél többet útközben nem tudok érte tenni. Egész úton azt ismételgettem nézzen előre de persze, hogy mindig másfelé bámult és persze, hogy belesett a gödörbe, nekiment a kukának és lefejelte a villanyoszlopot. Az ovi után elmentünk a boltba. Hazafelé van olyan szakasz ahol biztonságos a terep, nincs autóforgalom, itt lehet egyedül menni, szaladgálni. Hol nem szaladgált? Igen, itt. Végig úgy poroszkált mögöttem, mint valami kivert kutya. Bezzeg az úttal párhuzamos járdán futott (volna).
Nagy találmány a mamás hétvége csak az azt követő napot éljük túl! Egész délelőtt csak olyan mondatokban "beszélgettünk" amiben szerepel a: hagyd abba, ne, nem szabad. Ádám folyamatosan minden apró vacakért visított, elkoboztam pár dolgot amin nem tudtak megosztozni és mikor Ádám sokadszorra is ok nélkül vinnyogni kezdett beraktam a hideg zuhany alá. Amíg a csappal küzdöttem kiugrott a kádból! Így sem úszta meg.

Azért voltak jó pillanatok is:

Készítem az ebédet, Miki rácsap a fokhagymákra és a nyomóra:
- Be akaom jakiiiííííííí. (be akarom rakni) - he-he minden pasi azt akarja :-DDD
Ádám küzd az óraszíjjal:
- Be jehet dugi! (be lehet dugni) - már megint itt tartunk? :-DDD

Most is épp egymást nyúzzák, a kovászom már épp jó, megyek bevetek egy kis gyerekmunkát. Aztán ha Maja felébredt kimegyünk a játszóra, így talán ép elmém is megőrzöm estére.

2011.08.21.

Maja egyke hétvégéje igen változatosan telt. Az első két napon nagyon jól elfoglalta magát a felülés gyakorlásával aztán szombat délutántól ébren töltött ideje nagy részében unatkozott. Semmi játék, semmi séta, semmi nem érdekelte vagy nyafogott vagy váltva a karunkba kéretőzött de gyakran még ott is nyöszögött. Tegnap mikor megjöttek a fiúk, látványosan megnyugodott és békésen játszott a szőnyegen egész estig.
Az éjszakai alvást is büntetésnek vette. Péntek este 10-kor felébredt és negyed 1-kor már hajlandó is volt visszaaludni. A közte lévő időben engem szórakoztatott. Szombat este 11 és éjfél között virrasztott kicsit. Alapból sem tartozik a jó alvók közé, azt már egész megszokom, hogy fél 12 után óránként fölébred és rám vágyik így megy ez 6-ig akkor Miki is felébred.
Dicsekszem is: Maja mindenféle fintorgás és köpködés nélkül megevett egy egész üveg pulykahúsos barackot. Egészen pontosan 3 evésre sikerült ez a nagy bravúr de az utolsó fél üveggel egyszerre végzett. És továbbra is hihetetlenül érdeklődik minden iránt amit mi eszünk. Csak jussunk el odáig amikor már mindent ehet, szerintem megszűnik az evés problémánk.
Viszont mióta ilyen jól eszik nem kakil. Tegnap közel négy kakimentes nap után estére sikerült egy mogyorónyi gombóccal összekenni a pelust. Nem tudom ez mitől van. Az utóbbi 3 napban barackot eszik ebédre és uzsonnára is ami általában lazítóként működik. Múlt héten répát evett és nem volt probléma, igaz, hogy szép bogyós volt a végtermék de legalább volt, minden nap.
Maja már profi módon felül és észrevétlenül egyre hosszabb időre ülve is marad támaszkodás nélkül. Azért az egyensúlyozás még nagy feladat, nehéz egy ekkora buksit koordinálni, főleg mikor a világ olyan csuda érdekes.

Képgaléria:
Segített bepakolni julist.
Segített teregetni (tudjátok, hogy a rúdtánc már sportágként is létezik?).
Segített kiválasztani a megfelelő méretű tepsit.
Borulás előtti pillanat: "Süsd már el, mert húz a fejem!"
Keksz majszolás közben egészen ügyesen ücsörgött.
"Ide nézz, megcsináltam: ÜLÖK!!!"
"Már nagyobb vagyok mint apa papucsa!"
Ezt a labdát a fiúk kapták de Maja is kipróbálta.
Néha ilyet is tud. A mutató ujját szopja, nem válogatós jó mind a kettő, amelyik épp közelebb van.

Ezt mind tegnap akartam leírni de Miki lázasan jött haza a mamától és estére csak engem akart. Meg Maja is. Apa pedig hisztirohamot kapott, hogy a két kicsi egyszerre vagy váltva ordít. Imádom mikor négy gyerekre jutok egyedül. Este 8-ra mindenki ágyba került, nekiálltam vacsorázni ezt harmadik nekifutásra és egy órával később sikerült is befejeznem. Közben Majához rohangáltam aki picit sem volt álmos és egyáltalán nem szerepelt a tervei között az alvás. Mikit a Nurofen (vagy a láz? esetleg mindkettő?) kiütötte de 20 percenként értem visított. Érdemben kommunikálni nem lehetett vele, mintha nem is lett volna ébren igazán. Csak az ölemben hüppögött és egyszer csak megnyugodott. Ezenkívül semmi nem segített. Amíg én rohangáltam az aktuálisan visító gyerek és a vacsorám között, apa békésen evett és a laptopja mögül bámulta a tévét, híradót például kétszer is megnézte. Pedig az ismétlésben sem mondtak semmi újat. És mikor elkapcsoltam a tévét jól megsértődött. Épp a neten böngészett, mért kéne azt bámulnom a tévében amit ő nem néz?

2011. augusztus 19., péntek

2011.08.19.

Hihetetlen milyen nyugis az élet egy gyerekkel. Elég az ő alvásához igazodnom ha menni akarok valahová. Minden akadály ellenére babakocsival szinte a saját tempómban haladhatok. Senkit nem kell noszogatni, hogy teljesen fölösleges minden útba eső fűszálat (szerencsére viszonylag sok zöld vesz minket körül) külön és alaposan megcsodálni. A boltban nem kell mindenkinek egyesével külön megmutatni mindent amit épp csak futólag megnézek (megnéznék).
Persze nem unatkozom, ott még nem tartunk. :-))) Aktívan kikapcsolódom és élvezem, hogy közben minden ott marad ahol leraktam. Senkitől nem kell a pillanatra lerakott nagy kést elkobozni. Nem kell azon agyalnom, két lelkes kis kuktának milyen feladatot adjak ami nem veszélyes de mégis fontosnak érzi.
Ezek mellett azért éjjel nagyon üres az a két ágy a kincstárban. Maját vissza teszem aludni és automatikusan fordulok de nem kell senkit betakarni. Majd vasárnap teljes erővel berobbannak az ajtón és visszatér minden a megszokotthoz. Addig még élvezem az egy gyerekes létet.

2011. augusztus 18., csütörtök

2011.08.18.

Tegnap a délutánunk nagy részét a játszón töltöttük, hol máshol? Itt mindig érdekes az élet. Figyelem a többi a gyereket és a kísérőjüket általában remekül szórakozom. Kedvenceim:
- Jaj, koszos lesz a ruhád! Belemegy a homok a szandálodba!
Akkor mi a manónak hozta le a játszóra??? Lehet én vagyok igénytelen de az én fiaimnak van jácccós ruhája, igaz némelyiken kimoshatatlan almafolt virít, de legalább nem olyan feltűnő mellette a friss fű és/vagy sárfolt. Ezeket a ruhákat is rendszeresen mosom de ha nem jön ki belőle a fű nem rohanok Dunának, majd a következő mosással következő foltokkal kijön. A gyereket viszont nem kell terrorizálnom a ruhájával, játszik békében.
- Ne szaladj mer elesőőőőőőőőő! - ordít a nagymama a közel két éves unokája után.
És ha elesik mi lesz??? A játszó csupa puha homok és fű, a füvet átlagosan havonta egyszer nyírják, így az is kellően puha. Szerény tapasztalataim szerint pedig egy két éves még nem csinál drámát a borulásból. Szerencsére közel vannak a földhöz, nem éri őket nagy baj, max köpködi kicsit a homokot. Az már az én kőszívűségem, hogy szerintem egy gyereknek esni is meg kell tanulni. Ha időben rájön mikor hova tegye a kezét később jó eséllyel megúszhatja a komolyabb eséseket is. De ha megszokja, hogy mindig minden párnázva van körülötte ...
- Jaj, leesel a mászókáról!
A mászóka azért van, hogy Ödönke ne otthon a szekrény tetején kísérletezzen. Láttam egy anyukát akinek a lányai (kb 3-4 évesek) csak fölmászhattak aztán anyu leszedegette őket. Ennek mi értelme van? A gyerek nem hülye ha föl tud mászni lefelé is menni fog, csak meg kell tanítani és ha szükséges egy darabig mellette állni. Miki is csak idén mert fölmászni először és csak a szélén ahol stabilabbak a kötelek. Ott viszont teljesen önállóan közlekedik. Majd jövőre lehet már középen is megpróbálja.
Utálom mikor a gyerekemre szólnak mert valami félig legális tevékenységet csinál és a fő érv, hogy jaj eltanulja a többi is. Vagy ez egészen friss, Ádám csüggeszkedik a mászókán (szerintem arra való) Mancika bóklászik a lába alatt. Anyuka meg ott pattog, hogy a nagyok figyeljenek a kicsikre. A kutyafáját emelje föl a hátsóját ő egyetlen gyerekkel van, ne engedje Mancikát. Ádámnak akkor is szabad lesz a mászóka legtetejére mászni, a döcin végig menni és a babaház asztalára felállni. Mellesleg a babaház környéke úgy néz ki mint egy hamutartó, még szerencse, hogy a játszókon tilos a dohányzás.
Aztán vannak anyukák akik egyetlen szemük fényével is olyan türelmetlenek, hogy csak forgatom a szemem. Igen, rá kell szólni a gyerekre ha szórja a homokot ha Ödönke szemét épp kiszúrni készül egy gereblyével de ordibálás és üres fenyegetőzés helyett hatékonyabb a kiállítás. Vagy ha nem csak ígérgetjük hanem tényleg összepakolunk és hazamegyünk.
Ilyen anyuka is van néhány, állandó programot biztosítva ezzel a játszótér fennmaradó közönségének. Én meg ilyenkor boldog vagyok, hogy nem az enyémek a játszótér rémei. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy időnként ők is felvállalják ezt a nemes feladatot.

Nem morgok tovább.
Maja két napja ismerkedik a hintával. Egyenlőre csak azt élvezi, hogy ülhet és egészen új szemszögből figyelheti a világot. A fiúk lelkesen jönnek hintáztatni de be kell tartaniuk a sebesség korlátozást.

Ma nem volt játszótér, a fiúk a mamámnál vannak, Majával pedig a babakocsis sétát gyakoroltuk. Valószínűleg ebben a sportágban nem fogjuk döntögetni a rekordokat.

2011. augusztus 17., szerda

2011.08.17.

Hétfőn a fiúk messzi mamánál voltak néhány kép a napjukról:
- medencézés
Ádám ugrik
pancsolás
lövészek
- gyerekmunka
söprés
fűnyírás
bicikli szerelés
- pózolás
kalapban
lovon (Ádám alatt kicsit nyögött a táltos)
jelmezes próba
szerelés után próbakör
Ádám háta

Ádám hintázik és a méltán népszerű Hinta-palinta és Megy a gőzös c. örökzöldeket saját verziójában adja elő.

video

2011. augusztus 16., kedd

2011.08.16.

Mai aranyköpések:

Ádám kifigyelte mi lesz az ebéd, lelkendezve:
- Jizs jesz? (rizs lesz)
- Igen.
- Meszimamáná is hot jizs, olyan kemény mint a kő! (messzi mamánál is volt rizs) - szeret lódítani a lelkem. :-)

Feljöttünk a játszóról, mint akiket felhúztak föl-le rohangáltak a lakásba (persze, hogy rájuk szóltam, persze, hogy meg se hallották). Egyszer csak Ádám megáll:
- É meszimamáná kiszajadgáta maga! (kiszaladgáltam magam) - azzal dübörögve tovább robogott.
- Valahogy nekem nem úgy tűnik. - de ezt már nem hallotta.

A napom többi részére nem szeretnék emlékezni.

2011. augusztus 15., hétfő

2011.08.15.

Az első és legnagyobb hír: MAJA ÜL! Most már tényleg, igaziból pár másodpercre támaszkodás nélkül.
Aztán egy pillanatra elengedte a térdét is. De mire technika újra töltött ...
... már csak borulást kapta el. Lesz ez még így se. :-)

A tegnapi nappal még adós vagyok. Maja fél 2 és fél 6 között óránként látni óhajtott, aztán nem sokkal 6 előtt Miki is felébredt, innentől kezdődött a nap. Szokás szerint friss voltam. Gyorsan fölraktam az ebédet és mivel végre alkalmasnak tűnt az idő beraktam a mosógépbe Miki párnáját, Büdikutyát és Ádám kacsáját. Feltételezem nagyon örültek a szomszédok reggel 7-kor a centrifugának de Büdikutyának 11-ig meg is kellett száradni. Napi szinten nem csinálok ilyet, de tényleg. Közben fölraktam az ebédet és nekiálltam a narancstortának. Sokkal izgalmasabban sikerült mint gondoltam. A fiúk szokás szerint, föl-le pattogtak a lakásban, ha mégsem akkor ment a szirénázás, fékezés, börrögés. Próbáltam őket lefoglalni. Megkapták a kifacsart narancs héját, a maradék gyümölcshúst szépen kirágcsálták belőle, majd a fehér hártyákkal teledobálták az asztalt, az alját és a szőnyeget. Közben összekevertem a krémet, elkunyizták a tejszínhabos tálat. Megpróbáltam összeállítani a tortát, ők közben "kézmosás" címén a fürdőben pancsoltak. Útközben vettem észre, hogy valamelyik a tejszínhabot végigcsöpögtette a nappaliban és tőle telhető alapossággal két nagy foltban bekente vele a parkettát is. A fürdőben a bili körül jellegzetes tócsa de benne egy csepp sem. Kizavartam mindenkit a tortámnak még 10 percig szüksége volt rám így a romeltakarításnak várnia kellett. Nehogy nagyobb rumlit csináljanak büntiből az asztalhoz ültettem őket. Befejeztem a tortát, fölmostam a fürdőt, összeszedtem a narancsdarabokat, fölmostam a tejszínhabot közben felfedeztem pár foltot a szőnyegen is.
Még a fölmosás szinte meg sem száradt Miki megint körbepisilte a bilit. Kicsit később pedig a barackos tálat csempészték ki az előszobába és ha már ott voltak a fürdőt is végigcsöpögtették a levével.
Tortakészítés közben párszor elmondtam nekik, milyen alakalomra készül, nem értették. Ádám folyamatosan apa szülinapjára készült, Miki csak szimplán megenni akarta. Mikor végre apa megérkezett Ádám köszönés helyett elmondta, hogy készítettünk neki tortát, Miki pedig már rohant is a tányérokért. Ennyit a meglepiről. Majd egyszer máskor.

Maja eszik végre. Továbbra sem sokat, kifejezetten költséghatékonyan egy 125ml-s üveg répát 3-4 alkalomra fogyaszt el de végre ESZIK! Uzsonnára elpusztít egy egész barackot és szereti a banánt is.

Ma Majával csajos napunk volt, a fiúk elmentek messzi mamához.

2011. augusztus 14., vasárnap

2011.08.14.

Nagyon tetszett ez a cikk, muszáj elmentenem, megosztanom.

Rövid éjszaka után ma is hosszú nap jutott, talán holnap lesz ihletem leírni. Addig pár kép.
Maja rendületlenül az ülést gyakorolja. Tegnap felfedezte, hogy felegyenesedve sokkal csudaizgibb a világ mint hasalásból. Innen már nincs megállás, napok kérdése és támaszkodás nélkül ücsörögni fog.
Házassági évfordulónk van, apának ezt a tortát (vagy mi legyen a hivatalos neve?) készítettem. Délután a fiúkkal papírrózsákat gyártottunk. Csak úgy gyakorlásként álltam neki, de Ádám a fejébe vette, hogy apának készül. Bölcs előrelátással lefényképeztem. A szemét összeszedése közben Miki úgy belejött, hogy a virágokat is kidobta, Ádám pedig sokkot kapott.
Az elsőt Miki készítette, az utolsót Ádám némi segítséggel, a többit én. Majd szerzek alkalmasabb és szép papírokat akkor készítjük az igaziakat.

2011. augusztus 13., szombat

2011.08.13./2.

Képgaléria
Ezt Ádám tegnap tanította Mikinek. Összeérintik a kezüket és mondják hozzá:
- Barát!
Maja új tudománya, még nem ül de a támaszkodást egész nap kitartóan gyakorolta, pillanatokra sikerült egy kézzel támaszkodni, sőt ha nem figyelt egy sem kellett. Hiába a fejlődés lépései még így harmadszorra is nagy dolgok. Mellékesen látszik, hogy végre két fülbevalója van. :-)
Egy mosoly hiányzik.

2011.08.13.

Elmentek. A pasik a játszóra, Maja alszik, csönd van. Lógok a neten. Függő vagyok nnnna. (huh kimondtam) Ha már itt lógatom a lábam, írok valami értelmeset is.

Messzi mamánál gyerektábor van, múlt héten épp 8 kiskorú részvételével. Messzi mama egyik nap ennyi gyerekre palacsintát sütött. Ádámtól viszonylag keveset tudtunk meg a nyaralásról de azért igyekszem összeszedni az információ morzsákat. Evett levest és másodikat, finom volt, játszott egy kislánnyal, este fürdött és messzi mamával aludt, távolsági busszal utazott. Nagyjából ennyit sikerült megtudni és azt, hogy hétfőn megy vissza. A lényegtelen apróságok, mint a mit evett, kivel játszott, mit játszott lemaradtak.

Ez egy tegnapi sztori csak lemaradt. Maja talált egy két forintost. Nem írtam el, tényleg két forintos volt, tudjátok azokból a nem is túl régi időkből amikor még volt ilyen apró fémpénz. Ádám gyűjtötte valahol de a kincs kategóriából már kiesett így Miki játszhatott vele. Ő elhagyta, Maja megtalálta. Egyáltalán nem voltam nyugodt amikor megláttam egy szem lányom mivel is játszik percek óta oly csöndben és békében de annnnnnyira boldog volt, hogy nem volt szívem elvenni tőle. A szemem folyamatosan rajta és a pénzen tartottam, még egy percig forgatta a kezébe, szájába, majd tovább állt. Itt gyorsan elkoboztam.
Egyszerűen nem értem mért azzal tudnak, békében és hosszan játszani ami életveszélyes??? Miki az éjjeli lámpámra van rákattanva. Fölkapcsolja és kihúzza a konektorból, majd visszadugja, bebújik vele a takaró alá és ott kapcsolja föl, aztán kijön a szobából. A lámpa pedig égve marad a takaró alatt. Nagyon szereti szétszedni persze szerelés előtt nem kapcsolja le. Ezzel akár 20 percig is elszórakozik, egyedül, csöndbe.

Mai gyerekszáj adag:

Víz színű kézmosószappanunk volt. Már hiányzott belőle jó három ujjnyi mikor a héten egyik nap Miki elégedett mosollyal mutatja a teli flakont. Feltöltötte vízzel. A rend kedvéért kicsit megszidtam, elmondtam, hogy nem szabad, mert most nem lehet használni. A gyereknek két füle van, mondandóm az egyiken be a másikon ki. Nem csinált belőle lelkiismereti kérdést.
Tegnap a szappanos lötyiből már csak két-három ujjnyi volt a flakonba, mikor Ádám tűnt el fürdőben "kezet mosni". Gyanús lett. Bent diadalmasan mutatja a csurig töltött szappanos flakont:
- Han benne szapp!!! (van benne szappan) - ő is után töltötte. Apa most kék színű szappant vett, kíváncsi leszek ezt mikor kezdik hígítani.

Ádámot megkérem valamire (bármire):
- Légy szíves vedd föl az autót a földről/add oda a tányért/fesd zöldre az eget.
- Mét? (mért)
- Mert megkértelek.
- Ja?

És még a végén gyorsan eldicsekszem, haspók Maja ma 40ml répapürét megevett. Na jó némi veszteség volt mert magára is kent néhány kanálnyit de fintorgás, köpködés nélkül EVETT. Nagyon büszke vagyok rá! Utána lefényképeztem talpig répa pakolásban (a bőrápolást sosem lehet elég korán kezdeni ? :-DDD).

2011. augusztus 12., péntek

2011.08.12.

Ádám ismét a fedélzeten! Majdnem reklamáltam, hogy kicserélték. Első ránézésre a színe feltűnő, én egy fehér gyereket adtam oda de afrikaira hajazó jött vissza. :-D Ennél azonban hatásosabb volt a viselkedése. Mikivel beszélgettek(!!!), együtt(!!!) játszottak és többször is remekül lefoglalták egymást nagyjából legális tevékenységgel. De mikor már tényleg kezdtem, elhinni, hogy nem az én fiam jött haza, akkor valamin összevesztek és visítozni kezdtek. Szóval a változás átmeneti volt és minden visszatért a régi kerékvágásba. Összességében azért a délután egészen jól telt, többet játszottak együtt, mint visítoztak és nekem ez már elég a boldogsághoz. Ha jól emlékszem említettem, nem vagyok maximalista.

Délután kiengedtem őket az erkélyre, kértek krétát. Az egész idillien indult, bár a fal helyett a járólapra rajzoltak autópályát, jól szórakoztak, van felmosónk, használni is tudom, hagytam őket és gyorsan elvonultam uzsonnára egy sütit összedobni. Sajnos ők előbb elunták mint a süti a sütőbe került volna (20 percre lett volna szükségem) de fülig krétaporosan nem engedtem be őket. Nem estek kétségbe, krétával "befestették" a motorokat. Közben Maja kikéretőzött a szobából az erkély ajtó elé egy széket fektettem de a kis kommandós elsőre megtalálta, hol lehetne mégis kimenni. Még időben megcsíptem és beraktam a játszós ágyába. Nem volt tőle boldog. Mikor a süti végre a sütőbe került, a fiúkat levadásztam és bepakoltam a kádba, elkoboztam a krétás ruhákat, lemostam mind a kettőt - Ádám színe itt egy árnyalattal halványabb lett - Maja közben nagyon zokon vette, hogy vége a műsornak és egyedül maradt. Ordított, nagyon. Gyorsan kikapkodtam a pihéseket a kádból, a sütit a sütőből, lereszeltem fél banánt Majának. A tányér látványára megnyugodott, sőt örült neki, sőt úgy benyalta a banánját, hogy mikor elfogyott kétségbe esve követelőzött. Sajnos az utolsó banán felét kapta ő, a másik felét addigra a fiúk megették. Szánom-bánom, Leány eddigi fogyasztása alapján eszembe se jutott, hogy fél banán kevés lenne. Kiengeszteltem egy kis tejjel, elégedett volt.

Gyerekszáj:
A játszó mellett két kamion állt meg vontatmány nélkül. Ádám meglátta:
- Né mesztejekika!!! (nézd meztelencsiga)

dokodi - krokodil

Miki mossa a fütyijét és közben elégedetten szemléli:
- Ana né minná kinő a füfim! (anya nézd mindjárt kinő a fütyim)

A végén pedig dicsekszem, tudok Majával a karomon focizni. Ádámmal így rugdostuk egymásnak a labdát kb 20 percen keresztül.

2011. augusztus 11., csütörtök

2011.08.11.

Maja az evés területén továbbra is kihívásokkal küzd (vagy én?). Mostanában volt az étlapon:
- sütőtök az üveg 1/3-át sikerült két nap alatt fogyasztás helyett magunkra kenni. A maradékot két részre osztva betettem a fagyasztóba, egyszer talán még jól jön
- krumpli leves-főzelék megfőztem a krumplit (5-6 kockát) zöld fűszerekkel és egy pici karika hagymával ezt utána kivettem, a krumplit összenyomtam és egy kis főzőlével összekevertem kiköpte
- borsó 10 szemet megfőztem, lehéjaztam összenyomkodtam, kiköpte
- répa találtam mini kiszerelésű répapürét, azt nem mondom, hogy falta de két nap alatt sikerült megenni az üveg (125ml) felét a többi a fagyasztóban várja a sorsát
- brokkoli várakozásaimmal ellentétben nem köpte ki rögtön csak a harmadik falatot
- gyümölcs desszert talán ez volt a legnagyobb siker egy kb 10ml-s tégelyt két nap alatt elpusztított
- körte, banán ezek szintén egész jól csúsznak, ma a kis zabagép uzsonnára fél banánt bírt megenni egyedül

Banánról jut eszembe:
Miki kapott egy banánt, itt ücsörgött az ölemben, majszolta, közben fényképeket válogattunk. Hamarosan kicserélte a banánt a kutyára és egyenletes szuszogásba kezdett. Majd rövidesen az asztalra tette a kis buksit, a banán mellé. Ma későn kelt, ebéd után, látszott, hogy fölösleges az alvással kísérletezni, így egyszer csak fél négy körül elpilledt. Tíz perc múlva kezdtem ébresztgetni, újabb tíz perc múlva sikerült is. Tudom, gonosz vagyok de ha akkor hagyom aludni este fél 10-kor még a csilláron lóg. Amíg ébredezett, Maja uzsonnáját készítettem, türelmetlen Majával a karomban próbáltam banánt reszelni egy kézzel. Édes Mikim meglátta, hogy szerencsétlenkedek, odajött és megfogta a reszelőt, így sikerült a mutatvány. Aztán amíg Maja evett Miki is banánért nyavajgott:
- Kéek banán!
- Ott van az asztalon, ahol hagytad.
- De é fehé banán kéek!
- Az is fehér csak ki kell csomagolni.
Nem hitt nekem de nyüglődést abbahagyta. Maja befejezte az evést, kicsomagoltam Mikinek a banánt és jééé tényleg fehér volt, el is fogyott.

Miki délutáni akciója:
Nyitva maradt a szemetes szekrény ajtaja. Miki szétgurította a konyhába a szemetes zacsis tekercset, a mosogatógép öblítővel pedig belocsolta a szekrény alját. Most klassz citrom illat van bent.

Ádám holnap délelőtt hazajön, már nagyon hiányzik legnagyobb szemem fénye. Pár napja rosszat csinált (bedobta a macskát a medencébe) kikapott érte. Megfenyegetett mindenkit, hogy ő hazamegy apához. Messzi mama azóta is folyamatosan remeg. :-)))

2011. augusztus 10., szerda

2011.08.10./2.

Ismét gyerekszáj (Mikire legjobb lenne mikroportot kötni :-))

Kiszedte az erkélyajtó szigetelését (a békebeli fa ablakkereteknek is vannak előnyei) ismét elmondtam neki, hogy ezt nem szabad mert apa haragszik és különbenisirgumburgum. Ismét úgy tűnt értette, a többi holnap kiderül. Elkezdtem visszatömködni a helyére, szorosan a sarkamban felügyeli a munkát:
- Mét van megcsinája?
- Mert én megcsináltam!

Délután bankba volt dolgunk. Egész délelőtt Majával a hasamon közlekedtem a városba, gondoltam most kicsit pihentetném a vállam, babakocsival megyünk. Gyorsan leszögezném, hogy gyűlölök babakocsival közlekedni, szerintem ezt Maja is tudja azért nem rajong érte ő sem. Szóval utálom a babakocsit mert:
- magam előtt kell tolni és vannak olyan autókiállók ahol csak akkor tudok rendesen körülnézni ha már a gyerek kocsistul a veszélyzónában van
- nem tudom rendesen Miki kezét fogni és a kocsit is irányítani, a kézfogás a bogaram, szinte mindig nagy és közepes forgalmú utak mellett közlekedünk, még időnként Ádám is hajlamos elszaladgálni, Miki pedig teljesen kiszámíthatatlan ilyen ügyben a két gyerek plusz babakocsis közlekedés pedig nekem egyenesen rémálom, ezt valószínűleg sosem szeretném kipróbálni
- mifelénk az akadálymentesítést főleg a természetes erózió oldja meg
- a babakocsi nem tud lépcsőt mászni és a buszra sem ugrik fel
- baromi nehéz úgy tolni a kocsit, hogy közben egy lelkes 3 éves is nyomul, tol, lóg a lábam alatt
Tehát az én életemben a babakocsis időszak valami olyasmi amit túl kell élni, aztán bébike elkezd saját lábán közlekedni és eljön a kánaán.

Elkanyarodtam. A mai túránk rögtön úgy kezdődött, hogy Miki lelkesen segített tolni a kocsit de azt nem értette én mért tolom. Ezt megbeszéltük, jött a következő, mért a kezét fogom a babakocsival. Ezt is próbáltam elmagyarázni, de ezt egész úton fájlalta. Aztán az odafelé vezető úton végig Maja szemébe sütött a nap, a napellenző lehajtása semmit nem segített. Mire a bankba értünk már nagyon kiborult szegény. Ott kivettem, dajkáltam amíg vártunk, viszonylag hamar végeztünk. Hazafelé a nap a hátunk mögé került, így sokkal nyugodtabban telt az út ha épp nem kellett megállni, mondjuk körülnézni egy kereszteződésnél.
Miki a kezéért folytatott harcon kívül hihetetlenül jól viselkedett, türelmesen kivárta amíg a járda repedésein átküzdöttem magam a kocsival. A bankajtót segített volna kinyitni de még nekem is teljes testsúlyommal kell nekifeküdnöm (elvileg akadálymentes bankfiók de igazán megnézném ilyen nehéz ajtón, hogy küzdi be magát aki kerekesszékben ül), aztán fogta ő lelkesen de pont az ajtónyílásba állt így alig fértem el mellette kocsistul. A jószándékát természetesen jutalmaztam.

Itthon kakaós csigát sütöttünk, a barátnőm jött a lányaival. Miki a babahordózóban pihenő legkisebbhez szalad oda először:
- Orka baba!!!!!!!! - (Zorka) újongott fölötte, emlékezett a nevére (nem mond z betüt), pedig gyerekszemszögből régen találkoztak. Később lovagiasan osztogatta a kakaós csigákat. Igazán lelkes közönséget kaptam, gyorsan apadt a tálban a csiga halom. Nekem mindig nagy öröm ha van kereslet a sütimre. Tamara külön, teljes mondatban elmondta milyen finom. Ez nagyon jól esett a lelkemnek! Utána segédkeztem 4 kakaós száj és 8 kakaós mancs megmosásában. Szeretem a sütimtől maszatos gyerekeket. :-)
A csiga akción kívül Miki élvezte, hogy most ő az egyetlen kis kakas. Zorkát hintáztatni szerette volna, néha picit sikerült, a nagyobb lányokat becsalogatta a szobájába, a játékokon civakodtak. Csupa olyan dolog ami gyerekek között normális. A lányok autóztak, mivel más játékkal egyenlőre nem szolgálhatunk. Két óra múlva pont olyan volt a lakás ahogy egy aktív, élő gyereksereg után kell. Nálunk a nappali szerves részét képezik a mindenfelé heverésző játékok. A különbség mindössze annyi volt, hogy most 3 gyerekkel több játszott.
Miki két napja nagyon ügyesen összepakol este, ma felmentést kapott, mert az ő tempójánál gyorsabban szerettem volna végezni.

2011.08.10.

Gyerekszáj:

Majam, Majaka baba, kicijeány - ez mind Maját jelenti Miki nyelven

Miki ül az ölembe:
- Je ke ágni a szememet.
- Mért vágjuk le a szemedet???
- Mert jó kocos.
- Kócos?
- Ige.

Mikinek kedvenc kérdése a mért. Nekem már nem annyira. Naponta többször is szórakoztat ezzel a kérdéssel. Kedvencem, mikor valamire rámutat:
- Ez mi?
- Homok.
- Mét??? (erre mit mondjak?)
- Mert az a neve.
- Mét?
- Mert így hívják.
- Ja.
Vagy, megyünk valahova és egyszer csak megszólal:
- Mét?
- ???

Undok, szőrösszívű anya voltam ma elvittem Maját és kilövettem a fülét a jó helyen. Szegény lövész bácsi nagyon oda volt de azért megcsinálta. Maja csak a csattanás után kezdett ordítani de nagyon hamar sikerült megnyugtatni a gyors aloés kezelést most sem hagytam ki. Reggel készülődés közben Miki folyamatosan a sarkamban volt (hol máshol) ő is jönni akart.
- Hoja menűűű???
- Elviszem Maját, kap fülbevalót.
- Éni kéek fűbeajó!
- Majd ha nagyobb leszel kaphatsz. Jó?
- Jójesz!!!

Már fülbevalóval felszerelkezve, csinosan, bevetettük magunkat az Árkádba, vettem Majának egy szépséges télikabátot. Hazafelé vettem észre az egyik cipőboltban RÉSZmunkaidős boltvezető helyettest keresnek. Először elmentem mellette, gyerekkel a hasamon, hogy mennék állásügyben bármit is intézkedni? Aztán nem hagyott nyugodni a dolog, ha napi 4-5 órás munkáról lenne szó azt még meg tudnám oldani, visszafordultam. Legfeljebb ufónak néznek és szörnyülködnek, nem ez lesz az első alkalom. Pedig nem értem mért olyan rettenetes, hogy gyerek mellett is dolgozni akarok? Szóval bementem, nem lepett meg, hogy kissé foghegyről közölték önéletrajzot gyűjtenek, aztán lesz interjú. Gyorsan rákérdeztem a munkaidőre és igaz, hogy fél állás de egész napra kellenék heti két nap. Azt pedig nem tudom megoldani. Feltételezem legkésőbb szeptemberben kellene kezdeni és Maja fő tápláléka még mindig az anyatej, egész napra nem tud nélkülözni. Így nem vártam meg a szörnyülködésüket, eljöttem.

Maja tegnap megleste Mikit fürdés közbe. Még nincs bennem rutinszerűen, hogy ilyen ügyesen közlekedik ezért csak letettem a nappaliba*. Miki már a kádban állt egy száll habban mikor eszembe jutott, hogy nemsokára egy csöpp vigyor fog itt kíváncsiskodni. De akkor már késő volt. Azt ajtót nem csukhatom be mert kifelé nyílik és ha elé telepszik ő kint fog bömbölni mi pedig nem tudunk kimenni. Tehát csak siettem a fürdetéssel közben félszemmel Maját figyeltem, elkoboztam a bilit és mikor a WC-kefétől már csak egy karnyújtás választotta el, kiraktam a küszöbön kívülre.

* Maja nagyon ügyesen és főleg gyorsan kúszik (2 videó). Ez nekem teljesen új. A fiúk mozgásfejlődése is megfelelő ütemű volt de a kúszás ilyen szintje kimaradt. Ádám főleg gurult, aztán mászott. Miki ennyi idős korában közel két kilóval volt nehezebb ő beérte annyival, hogy elkúszott a szőnyeg széléig. Az azon túli világ felfedezésével megvárta a mászást.

2011. augusztus 8., hétfő

2011.08.08.

Most, hogy képileg is látom ezt a dátumot (08.08.) eszembe jutott, hogy 3 évvel ezelőtt néztük a pekingi olimpia megnyitóját, Miki akkor volt két hetes. Rég volt.

Miki mai ténykedései:
Reggel korán dvd-t akart nézni. Általában megoldja egyedül de most a tévé távirányítót kezdte el nyomkodni és persze, hogy a hangerő gombra feküdt rá. Még épp csak 6 óra múlt. A folytatásban segített előkészülni a reggelihez, kivette a tejet a hűtőből majd mint egy gyakorlott bármixer rázni kezdte. Igen, jutott belőle a padlóra és a gyerekre is. Délután vagy Maját macerálta, vagy a konyhapulton állva rámolt a hűtő tetejéről mindent amit talált, főleg az orrcsöppöket. Kétszer az erkélyről is bezavartam mert kikapaszkodott a párkányra. És mikor eljött az este és a pakolás, elkérte a kockás dobozt összeszedés céljából de egy ügyes mozdulattal a dobozban lévőket is szétszórta a szobába.
Azért, hogy ne csak nyafogjak úgy egész napra elosztva ez nem volt olyan veszélyes. A szokásos napi rutinjához képest ma egészen nyugodt napunk volt.

Maja már képes önerőből eljutni a lakás bármely pontjára. Amíg Miki aludt, Maja nem. Sajnos gyakran váltva alszanak. :-( Szóval Maja a nappaliban élvezte, hogy minden játék az övé, sehol egy túlbuzgó nagy tesó aki kicincálja a kezéből a nehezen megszerzett darabot. Bevetettem magam a fürdőbe, még a takarítás felével sem végeztem mikor egy csöpp fogatlan vigyor jelent meg az ajtóban. Nagyon örült, hogy megtalált és rögtön megtámadta a felmosófejet, aztán mikor a WC-kefét vette célba kiraktam a fürdőből. Nem esett kétségbe, lendületből visszajött.

Ó és van még egy nagy hírem, Maja uzsonnára befalt fél körtét. Ezzel az utóbbi napok csúcs teljesítményét nyújtotta.

Majdnem elfelejtettem, kaptam egy szépséges szobarózsát. Egyszer már volt csak kipusztult, pedig isten bizony hozzá se nyúltam. Remélem ez tovább velünk marad. Nézzétek, milyen szép:
Nem tudom mennyire kivehető de a háttérben a falon egy eredeti Szabó Ádám alkotás látható. Most még ingyen és korlátlan ideig nézhető a kis művész remeke. :-DDD

2011. augusztus 7., vasárnap

2011.08.07.

Sétálni voltunk. Maja kipróbálta a babakocsit. Még nem tud ülni ezért olyan szögbe állítottuk, hogy a súlypontja a hátán maradjon, mintha a babahordózóban ücsörögne. Várakozáson felül teljesített, több mint egy órán keresztül csöndben tűrte az utazást. Azt nem mondom, hogy élvezte is de legalább nem akart ordítva kijönni. Miki lelkesen segített tolni.
Maja királylány a hintóban
- Most örülnöm kéne???
- Hagyjál alszom!
- Mondom, hogy alszom!

Ez pedig a mai új mutatvány:
- Mi van a túloldalon?
És egy pár pillanatra a kiságy lábába kapaszkodva föl is ült. Sajnos nem értem oda géppel, ezt el kell hinnetek.
Szolgálati: 2011.08.03. bejegyzéshez felraktam a buktás képet. Élőben szebb volt de a technikai ennyit engedett.