Tegnap reggel Mikire nem adtam bodyt csak pólót és melegítőnacit. Már hónapok óta gyakoroljuk, a mutasd meg a pocidat/buksidat játékot és mindig nagyon lelkes. Most felhúzta a pólóját és nagyon meglepődött, majd rohant az apjához mutogatni:
- Itt a pop, itt a pop! (itt a pocim)
Délután sétálni mentünk, apának kellett néhány kavics a kertészkedéshez. Ez olyan igazi gyereknek való feladat. Nem is kell messzi menni, az építkezés miatt maradt még elég fölösleges kavics, ráadásul több méretben is. Kicsit bóklásztunk előtte, megnéztük, hogy áll az idei bodza termés. Örültünk a sok ibolyának, és megcsodáltuk a más kertjében nyíló kankalinokat. Az út végén egy fél szatyrot megtöltöttünk kaviccsal és irány haza. Amíg a fiúk uzsonnáztak, apa megcsinálta "hatalmas" kertünket, Ádámmal szorosan a sarkába.
Útközben megpróbáltunk fényképezni de Mikit sokkal jobban érdekelte maga gép, mint a pózolás.
Este okozott némi zavart, hogy még világos van de már eljött a lefekvés ideje. Megoldásként elővettünk egy mesekönyvet és Ádám már önként ugrott is a kádba. Eddig nálunk nem volt esti mese, mert Ádámot sokáig nem érdekelte és elég unalmas magamnak mesélni miközben ő autózik vagy épp meglóg az ágyból. Aztán Miki esti rutinjába nem akartam bezavarni. Mit keresek a szobába ha nem őt dajkálom? Szóval a mese nálunk délután, játék közben került elő ha Ádám kérte. Mióta az oviban alszik azóta tudja, hogy alvás előtt szokás a mese és most nagyon örült neki. Szépen a helyén fekve hallgatta végig. Mikit sikerült megzavarni vele, miután kijöttem, viháncolni kezdett és többször is be kellett menni rászólni. Remélem ma már simább lesz a dolog. Nagyon szeretnék nekik mesélni, nekem is meséltek a szüleim és az olyan jó!!! Reggel megtalálta a könyvet és rögtön rácsapott, kompromisszumként végig lapozhatta fogmosás előtt, valamint megbeszéltük, hogy este megint olvasok belőle.
Ma reggel is később keltünk de mégsem voltunk formában. A reggelinél Ádám a repetát csak elkérte de nem ette meg, ötször megkérdeztem ragaszkodott hozzá, hogy befejezte. Odaadtam Mikinek, mire Ádám visszaért a fogmosásból visítva kereste a reggelijét de azt addigra Maxipocak már eltüntette. Összekészítettem mindent, gyerekek felöltözve, indulunk, a lépcsőházba vettem észre, hogy a szatyor meg a pénztárca fönn maradt. Futás vissza érte és ismét irány az ovi. Büdikutya is velünk jött, oda felé nem is volt gond de hazafelé többször is elhagytuk, egyszer nem is vettem észre úgy szóltak utánunk. Holnap tuti nem visszük. A bolt felé gyalogolva jutott eszembe, hogy mindent bepakoltam a gyereknek csak a pizsijét nem. Most mi legyen. Alszik pólóba, nem lesz gond. De kicsi kora óta ragaszkodik a rendszerhez és mi van ha fennakad rajta. Oldják meg az óvónők, végül is erre van képesítésük. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, az ebéd hamar elkészült Mikit összepakoltam és elsétáltunk a pizsivel. Szerencsére az ajtóba pont találkoztam az egyik óvónővel így csak beküldtem. Nem akartam, hogy lásson, féltem azt hiszi érte jöttem és:
-hisztit csap mert azt hiszi haza kell menni
-hisztit csap mert haza akar jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése