Ádámot tegnap elvitte apu a mamámhoz most olyan nagy a csönd. Hiányzik. Ez már a harmadik alkalom, hogy egyszerűen nem találom a helyem csak ténfergek ha nincs itthon, főleg mikor Miki alszik. Komolyan mondom kész vagyok saját magamtól, megérdemelnék egy elfenekelést. Itt az alkalom, csinálhatnám amit máskor nem lehet mert egy kotnyeles 3 éves belematat és élni sincs kedvem.
A festés egész jól sikerült, a festék eredeti színei alig felismerhetők mindegy pont az volt a célom, hogy had csináljon vele amit akar. Lényegében a papírra alkotott, az erkély fala megúszta pedig azt hittem annak fog először nekiesni (látta amikor a szobadekort festettem) és nagyon tetszett neki egy darabig. Aztán inkább azt leste én mit festek, sőt engem buzdított további alkotásra, aztán dicsekedve mutogatta az apjának az én művemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése