2010. március 25., csütörtök

2009.03.03.


Állapotom hihetetlen gyors javulást mutatott, pedig szombaton még erősen készültem, hogy hátralévő életem félszemmel élem le. Vasárnap már nem fájt csak kicsit duzzadt volt, tegnapra a duzzanat is elmúlt.
Rettenetesen haragudtam Ádámra, az első gondolatom le sem írom mert magam előtt is szégyenlem. Igazából valahol ott kezdődött, hogy megint nem aludt délután és ilyenkor iszonyú vandál estére, mindent dobál, földhöz csapkod amit megfog, természetesen rendszeresen Miki fejétől öt centire landolnak a kisautók, építőkockák, akármik. Szokás szerint megszidtam, hálából ráállt Miki kezére, megint megszidtam, leültem a földre, hogy akkor próbáljunk meg játszani talán eltereli a figyelmét, elém állt, lendített és már nem láttam semmit. Szóval az egész direkt volt  Még annyi mentség belefér, lehet csak lendíteni akart de közelebb ültem mint gondolta. Minden esetre utána nem nagyon beszélgettünk.
  Nem tudom, hogy bírjam rá a délutáni alvásra  mert szüksége van rá. Múlt héten volt, hogy három napig nem aludt délután és estére már annyira túlpörgött, szó szerint föl-le rohangált a lakásban mint valami duracell nyuszi, egyszerűen nem tud magával mit kezdeni. Valamelyik nap lefektettem a hálóba, beraktam neki a Verdák-at /most ez aktuális kedvenc rajzfilmje/ és mondtam, hogy amíg csöndbe nézi addig marad bekapcsolva. Nagyon küzdött sokáig ült az ágyon aztán csak elfeküdt és végül fél óra múlva elaludt. Ki se kapcsoltam a lejátszót, nehogy fölébredjen a motozásomra. Másnap már hiába próbálkoztam nem jött be a módszer. Tudom, hogy az lenne az ideális ha délelőtt elvinném játszótérre, jól elfáradna, de Miki utálja a babakocsit és Mikivel a karomon se hintáztatni nem tudom de még csak futni se tudok utána ha lelép a játszó területéről. Azt már csak zárójelben, hogy mivel még tart a lakópark építése babakocsival szinte járhatatlan minden idevezető út. Talán ha Cárom végre megtanul ülni /egy hete már csak egy kézzel támaszkodik / akkor a hintót is jobban fogja élvezni, hiszen érdekesebb ülve világot látni mint fekve az eget bámulni.
Miki még mindig nagyon rosszul alszik, ma éjjel fél egy és fél kettő között átlagosan öt percenként nála voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése