Miki ül! Már tulajdonképpen hetek óta kísérletezik de egyik kezével mindig támaszkodott. Múlt héten kezdte felemelni a másik kezét is és két napja már percekig megtartja az egyensúlyát. Persze még nehéz a feje, gyakran fölborul de kitartóan gyakorol. Olyan édes mikor ücsörög a szoba közepén és valamit elmélyülten forgat a kezébe! Ádám meg jön szólni, hogy "Mimi csücs! Anya, Mimi csücs!" (ő Miminek hívja, szinte mióta hazahoztuk a kórházból).
Most ott tartunk, hogy éjjel hagyom sírni. Nagyon utálom magam érte, de már ott tartok ha tényleg pár nap alatt rendeződik a dolog (ahogy sokan állítják) akkor ennyi álmatlan éjszakát még bevállalok. Lényegében az a könyv amit olvastam az is erre a módszerre épít csak nem látom értelmét az 5 percenkénti berohangálásnak. Egy barcelonai alvásklinika fő-fő dokija írta a könyvet, nagyon biztatott, hogy ez a tuti módszer. Apának megmondtam, hogy vagy elolvassa a könyvet és segít vagy szerez magának füldugót.
Két éjszakán vagyunk túl ma mintha kevesebbet ordított volna. Hihetetlen de Ádám simán durmol a torkaszakadtából visító Miki mellett. És apa is alszik, meg se moccan, hiába ordít a gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése