Úúúúúúúúúúúútálom az esőt!!!!!!!! Főleg ha esőben ki kell dugnom az orrom. Márpedig a három éves nem jöhet haza egyedül az oviból, így összecsomagoltam Maxipocakot igyekeztem vízállóan beraktam a babakocsiba és elindultunk. Pont akkor esett a legjobban. A kocsi napellenzője igen hamar átázott, az úton bokáig érő tócsákat kellett volna kerülgetni, ezt a 9. után feladtam. Nincs messze az ovi de úgy érkeztünk meg, még két ázott ürge.
Csipetet is becsomagoltam, tócsaúszás hazáig, megkértem, hogy legyen ügyes nagyfiú és kerülgesse ki, természetesen az elsőbe belefürdött nyakig. Utána tócsa előtt babakocsi megáll, gyerek átemel a túlpartra, keményen ráparancsol, hogy nem mozdul sehová, míg visszamegyek a babakocsiért már a sárban bóklászik, összeszíd, jön a következő tócsa. Úúúúúúúúútálom az esőt és úúúúúúúúúúútálok babakocsival közlekedni.
Az akadálymentesítésről már panaszkodtam de az is katasztrófa, hogy a kocsinak szélessége van, azzal nem tudok mit kezdeni, mellettem jön Csipet, őt se zavarhatom be az árokba, de mégis minden második szembejövőt nekem kell kerülgetni áááááááááááááááá.
Azért hazaértünk, mindenkit száraz ruhába csomagoltam és reménykedem, hogy egyik sem fázott meg. Főleg Csipet, terv szerint csütörtökön műtik de ha nem lehet újabb egy hónapot kell várnunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése