Szóval a költözés viszonylag simán lezajlott, utódaimat nem érdekelte a változás. Ádám újjongva berohant a szobába, tudomásul vette az új szekrényeket, nyugtázta, hogy az ágya megvan, testvére ágya megvan, leltározta a mi szobánkat is és részéről rendben voltunk. Azóta felfedezte, hogy itt feléri a kilincseket és ki-be csukogatja az ajtókat. Még 3 centit nő és a villanykapcsolókat is feléri.
A macskám első este mély depresszióba esett a költözéstől, órákig kuksolt a WC mögött, majd laposkúszásban elkezdte felfedezni az új territóriumát, hajnalban megjött a hangja is és iszonyúúúúú nyivákolásba kezdett. Mire mindenki felébredt elvonult az ágy mögé folytatni a depizést. Estére győzött a gyomra, evett és varázsütésre megbarátkozott a ténnyel. Azóta már egész otthonosan mozog.
Hihetetlen érzés a SAJÁT lakásomba lakni. Még kicsit tábori a hangulat mert nincs konyhám. Pontosabban csak egy mosogató van és egy beépíthető tűzhely árválkodik a sarokba várja a szekrényt. Drága mamám főz mi meg epedve várjuk az asztalost. De ha így haladunk előbb lesz unokám mint konyhám.
És egy NAGY HÍR a végére /legalábbis a mi életünkben most ez a legnagyobb/ Csipet pár hete felkéretőzik a WC-re és belepisil. Ez eddig csak hóbort szerűen jött elő nála, de ma háromszor!!! is teljesen előre megfontolt szándékkal jött szólt és mentünk a WC-be pisilni. Olyan büszke vagyok rá, lehet kitapétázom a nagy hírrel a lépcsőházat had örüljenek az új szomszédok :-DDD
Már csak az ágy tisztaság van vissza. Mire azzal is megleszünk kezdjük csöpp Cárommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése