Ádám tegnap úgy reagált az ovira ahogy vártam. Berontott a szobába fogott néhány autót és nem foglalkozott többé a világgal. Egy búcsúpuszira is alig tudtam levadászni. Két óra múlva mentem érte és nem is akart hazajönni, ordítva hoztam ki az oviból. Kicsit féltem is, hogy azt hiszik nem sajátomat viszem azért ordít :-) Ma már ott is ebédel.
Ami meglepett én is könnyen otthagytam, azt hittem majd fojtogat a sírás, meg hiányozni fog de semmi. Nyugodtabban hagytam ott, mint a mamámnál. Nagyon kedves fiatal óvó nénije van biztos ezért is ment könnyen a dolog. Azért egy kicsit még félek, hogy elmúlik az újdonság varázsa és utána lesznek kemény reggeleink de majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése