Úgy döntöttem azon a vonalon indulok el, hogy Miki pusztán az élmény miatt ébred éjjel.
Kemény éjszakánk volt, 10 és 11 között kisebb megszakításokkal ordított, én a kiságy mellett álltam, kezem a gyerek fején és igyekeztem nagyon nyugodt maradni. Ádám csodával határos módon durmolt, ill. még a balhé előtt felébredt /rosszat álmodott/, megnyugtattam, visszaraktam, Miki addig várt a sorára majd miután Ádám elaludt vad ordításba kezdett. Apát közben az agyvérzés kerülgette alig bírtam kizavarni a szobából, egyszer majdnem arrébb rakott. De én győztem és Miki elaludt cici nélkül is. Az éjszaka további részében még többször fölébredt de már rövidebb idő alatt megnyugodott, nem vettem ki csak simogattam a hátát. Aztán 4-kor megint nagyon sírt, akkor megsajnáltam és arra gondoltam, hogy este fél 7 óta már tényleg éhes lehet. Kíváncsi vagyok mi lesz ma éjjel.
Ádámmal arra jutottam, hogy nem foglalkozom a dologgal, nem csinálok nagy ügyet belőle. Tegnap megmondtam neki, hogy ha csendben fekszik az ágyban nem kell aludni, bólogatott lelkesen majd ahogy kitettem a lábam a szobából már rosszalkodni való után nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése