Ádám tegnap nézte a hóesést majd csillogó szemekkel összefoglalta a lényeget:
- Esi hó, jö péapó! (esik a hó, jön a télapó)
Ma reggel áll a hálóablakba, örül a sok hónak.
- Esi hó, meszákó! (megyünk szánkózni)
Kicsit később a nappali ablakban csodálkozik:
- Eké tisza hó! (erkély tiszta hó)
Miki meglátja magát a tükörben:
- Ádá, Ádá! - két kézzel hadonászik és vigyorog.
Ádám a mesemondó:
Fogott egy teleírt lapot, leültetett minket a földre mert most mesét fog olvasni nekünk. Miki nehezen értette meg mi is a lényeg de sikerült meggyőznöm üljön mellém. Ádámot lebeszéltem a székre ülésről, mert akkor Miki is oda akart volna ülni mellé és az egész program a székért folytatott harcba fullad. Beérte azzal, hogy letelepszik velünk szembe a földre. Majd halandzsa nyelven de nagyon lelkesen mesélni kezdett. Apa benne volt az biztos, mert ez volt az egyetlen szó amit felismertem. Az előadásmód hiteles volt, többször ránk pillantott mese közben ahogy az oviban látta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése