Szívből gyűlölök babakocsizni! A járda helyenként 10 ncm-es darabokból áll, a gyerek lelkét kirázom a babakocsi sem ilyen terepre készült, az oviba olyan szűk a folyosó, hogy alig férek el, ráadásul kanyarog és még manőverezni is kell. A zebrán átmenni kész rémálom, két kézzel és egy lábbal a kocsit fölemelni a járdára (akadálymentesítés erre nincs), közben egy kézzel fognom kéne Ádámot is. Azt már csak zárójelben, hogy alig akarnak átengedni. Komolyan mondom nem értem mások, hogy csinálják ezt a babakocsi, plusz egy (két) nagyobbacska gyerek közlekedést busszal is napi szinten.
Mennem kell kezdődik a délutános műszak. Miki elaludt mire az oviba értünk, természetesen alig szundizott 20 percet de most ül az ágyába és kicsit sem tűnik úgy mint aki aludni fog. Ádámot is letettem egy rajzfilm elé, hátha elalszik de nem. Ebédelnem is kéne de ha ébren vannak akkor közben körülöttem nyüszögnek ha adok nekik akkor csak piszkálják és nyüszögnek. Mellesleg tele a mosogató és porszívózni is kéne, lassan hasonlítunk egy disznóólhoz. :-(((
Ádám szerzett egy kést és azzal "szereli" az ágya kerekét. FELMONDOK! Azért előtte még elkapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése