2011. október 31., hétfő

2011.10.31.

Még mindig Halloween. Itthon szokás utálni, mert amerikai. Pedig nem. A Halloween eredetileg kelta és vegyült a rómaival, majd a keresztény halottak napjával. Csak egy szokás ami nem kötődik nemzethez, mint a hálaadás nap. Oké a tök tényleg az amerikaiaknál került a képbe de most komolyan, nem egyszerűbb tököt faragni, mint marharépát? Szóval ezen ismeretekkel felfegyverkezve éljen a Halloween. Mért ne ünnepelhetnénk vidáman? Szerintem nem leszünk attól kevésbé magyarok, hogy átveszünk dolgokat más népektől. Kezeket fel aki szereti a pizzát, gyrost, bagettet, hányan rajonganak a kínai ételekért? A karácsony és húsvét sem ősmagyar ünnep. És a Duna mégis tovább folyik. Ráadásul hiszem azt, hogy bármilyen néptől a jó dolgokat átvenni hasznos azoktól mi csak többek leszünk. Szeretem az amerikaiak gyakorlatiasságát, szeretem a távol-keleti népek egyensúly keresését, a japánok szorgalmát, tartását.
Ma boszorkány ujjakat sütöttem. Igazi rémisztő süti Halloweenre, ami rémisztően jó lett. Három napig borzongva nézegettem a képet, aztán elolvastam a receptet és elfogott a "meg kell csinálnom" érzés. Jól sikerült, felvesszük az étlapra.

Tegnap megvettük a fiúknak a téli gumikat. Úgy indultunk el, hogy mindegy csak ne legyen egyforma. Nem szeretem őket egyforma ruhába öltöztetni, mert csak. Aztán a kínálat befolyásolta a döntést. Volt olyan ami jól nézett ki, könnyen felhúzták, kényelmes, tetszett nekik és volt olyan ami nem nézett ki olyan jól, a felhúzással küzdeni kellett. Vajon melyiket választottuk? Az egyformát. Majd ragasztok bele jelet.

Maja korán kel. Múlt héten pár napig egész ügyesen 6-ig aludt, utána egy szűk órát csöndesen heverészett az ágyában. Aztán valami elromlott és elkezdett fél 5-kor kelni, ráadásul rögtön a társaságomra vágyott. Trükközés a visszaalvásért nem működik. Megpróbáltam a vizet a kezdeti sikerek után egyre dühösebb lett és már elfogadni sem hajlandó. Mellettem feküdni nem hajlandó, leülni játszani nem akar de még csak székre sem ülhetek, az túl alacsony a popsijának. Szóval karomba tartva sétálgatunk a nappaliban föl-le. Mire a fiúk fölébrednek már nem érzem a derekam. Az óraátállítás óta fél 4-kor kel, reggel ötkor a napi mozgásigényemet már kielégítettem. Miki fél 6-kor szokott csatlakozni hozzánk.
De ma újat tanult a legkisebb mókus: integet. Még kicsit akadozik a dolog de kétségtelenül tudatosan csinálja. Minden integetésre ő is lelkesen hadonászik.

Vasárnap a mamámnál ebédeltünk, terv szerint a fiúk maradtak volna aztán mégis hazajöttek. Ma reggel azzal keltek, hogy ők a dédihez akarnak menni. Délután a papa eljött értük. Még épp csak elkezdtük élvezni a csöndet és békét amikor kis mókus telefonált és sírva haza akart jönni. Pedig egész nap ő akart menni a legjobban, pakolt, csomagolt. Papa hazahozta. Ennyit a békés egy gyerekes napokról. Elkezdtem félni mi lesz jövő héten az oviba.

2011. október 30., vasárnap

2011.10.30.

Még mindig tök. Sajnos a magyar címereseket nem találom de közben gyöngyszemekre bukkantam.

Ezek kifejezetten kreatívak. Mondhatni tök szépek. :-)
Nem csak az amerikait lehet faragni.
És a rémisztő vigyor sem kötelező.

2011. október 28., péntek

2011.10.28.

Mikivel az élet ... hogy is mondjam, sosem volt egyszerű és unalmas. Útközben folyamatosan csacsog, ha szerencsém van énekel és szórakoztatja magát, ilyenkor mindig dicsérgetem, biztatom, énekeljen még. Mert ha simán beszél akkor marha nehéz figyelnem rá sokszor alig hallom, nem is mindig értem amit mond. Ő nagyjából a csípőm környékén mondja, mellettünk az úton dübörög a forgalom, Maja tépkedi a fejéről a sapkát, figyelnem kell az útkereszteződéseket és a szembejövőket akik Maja bámulása közben lehorgonyoznak az út közepén. Miki pedig csak mondja rendületlenül vagy kérdez:
- Az mi?
- Ház/fa/kerítés/hétszünyű kaponyányi monyók/akármi.
- Mét?
- Mitomén! De csak ez hallatszik ki: Mert az a neve.
- Az mi?
- Autó.
- Hö?
- Autó.
- Höö??
- AUTÓ!
- Hööö???
- Nem mondom többet. (ááááááááááááááá nem tök mindegy? már rég elhagytuk!)
- Ató?
- Ugye, hogy tudod. (mért szívatsz?)
- Hoja megyü?
- A patikába.
- Botba?
- A patikába.
- Mási botba?
- A patikába.
- Hoja megyü?
- Tönkre!

Így az út nem csak fizikailag fárasztó.
Ha Maja is ébren van, folyamatosan macerálja, ma levette a lányról a zoknit és a melegítőnacit. A zoknit bedobta a szennyesbe. Nagyjából 10 perce volt még csak a lábán. Postás Pettől már kezd kiütésem lenni, bár még mindig nem utálom annyira mint szerencsétlen kisvakondot. Inkább csak a meglévő részeket unom. Majd megkérem apát keressen néhány újat. Mert szerintem Postás Pet mint kedvenc rajzfilmhős sokkal csudaklasszabb mint Batman. Pet földi halandó, szeret dolgozni, segít a barátainak, jó ötletei vannak és nagyon helyes a cicája. Ja és inkább postás akarjon lenni a gyerekem mint repülő (erkélyről leugráló) szuperpasi.
Szóval Miki meggyógyult. Hétfőn mehetne oviba de nem fog, itthon maradnak őszi szünetre. Utána lehet én megyek, egy csendes szanatóriumi gumiszobába.

Maja reggel óta szortyog, végül is a hasmenése elmúlt, kell valami esemény. Viszont a kedve jó, új tudományát gyakorolja:
- Ba-ba-ba-ba-ba ... - a fiúk mindig igazi ovációval fogadják. Rohannak hozzám:
- Ana Maja beszéééé(l)!!!
Igazából annyira nem új ez tőle csak most jutott eszembe leírni. Valamint tud úgy sírni, mintha közben azt mondogatná "anaanaana".

Konyhatündérkedtem:
A tökökből sokat kellett kifaragni, hogy igazán szép legyen az arcuk. Gondoltam kipróbálom a sütötökkrém levest. Kutattam több receptet mindenhol ódákat zengtek a levesről. Igen azt is tudom, hogy a halloween tök nem olyan jó ízű de gondoltam levesnek jó lesz. Nem lett. Rémes volt. Két kanál után az egészet kiöntöttem a WC-be. Ezzel sem kísérletezem többet, csak Miki és én szeretjük a sütőtököt és ketten simán meg bírunk enni egyet ha megsütöm. Sütni egyszerűbb is mint a levessel pancsolni.
Egy almás-krémes tortával is alaposan mellényúltam. Nem a recepttel volt gond csak ez nem a mi ízlésünk. Van ilyen.

2011. október 27., csütörtök

2011.10.27./3.

Még mindig tökfaragás.
Az ovis művek, nekem a pók a kedvencem.
Ádám ma hozta haza, az övének sok foga van.
Tök család
A fény az éjszakában
Ezt a fiúk nyomdázták az oviban.
Maja ismerkedik az egész krumplival.
Nem volt szerelem első látásra.
Végül a tálcára potyogott darabokat is összeszedte. Olyan jól belejött, hogy amíg majszolt én is tudtam ebédelni.

2011.10.27./2.

Kérem vissza a bilimeeeeeet!
Reggel Ádám áll a WC mellett és a samliról körbelocsolta az egészet, még a mosógép is olyan volt. Ő már samli nélkül is eléri, úgy a találati arány is jobb. Kőszívű voltam, kezébe adtam a rongyot és feltöröltettem vele. Persze az igazi hatékonyság miatt nekem is át kell törölnöm. *

A másik hasfájásom még mindig az őszi szünet. Elvileg itthon unatkozó kismama vagyok, akinek tök mindegy egy vagy három van itthon. És ha Miki az előző két hetet nem betegszabin tölti valamint apa nem túlórázik annyit, simán itthon tartanám őket. De így nagyon sok volt ez a két hét. Reggel összeszedem mind, elcipelem őket az oviba, Maja a hasamon lóg, hazafelé már nagyon nehéz, Mikit hurcolom magam után, mert ő minden fűszálat egyesével akar megnézni, vagy amikor rosszul volt azért nem akart jönni. Hazafelé még be kell menni a boltba, azt Miki szereti. A vállamra akasztom a szatyrot amit már alig érzek Maja súlya miatt (milyen szerencse, hogy még nincs 7 kiló), és úgy érünk haza mint egy vert sereg. Ezenkívül hivatalos intézni valóm is volt amit már nem tudtam tovább halasztani, szintén két gyerek fölpakol, elgyalogol, ismét vert sereg pózban hazakúszik. Kis pihi után, megint összeszedtem a csapatot elcaplatunk Ádámért, majd a teljes fészekaljjal haza a megszokott vert sereg formában. Tök jó, hogy holnap végre vége a hétnek és remélem apa túlóráinak is.
Szóval ezek után én már alig várom, hogy szerdán oviba mehessenek a fiúk. Apának nincs őszi szünet, csak a keddi ünnepnap. Mindössze annyit nyerek a dolgon, hogy jövő héten nem kell elcaplatnom az oviba, helyette tölthetem a napom a folyamatosan civakodó pihések szétszedésével. Itt a hideg, a játszóra is csak rövidebb időre tudunk kimenni.
Valamint két hét múlva hétfőn Ádámot vizsgálatra viszem. Miki egyedül megy oviba, ilyen még nem volt. Baromira félek, hogy fogja fogadni. Ha jövő héten mehet talán nem lesz akkora gond, de három hét szünet után rögtön egyedül kezd, ez veszélyes. Így is félek, mi lesz ha megint megyünk, annyira megszokta, hogy itthon van. A dadusnéni optimista volt, szerinte nem lesz gond. Viszont pillanatnyilag én csak reménykedem, hogy túl pörgöm a dolgot.

* Lapzárta után érkezett: Miki a mosdó környékét locsolta meg. Ő is megkapta a rongyot, utána megbeszéltük, hogy legközelebb bele teszi. Undok leszek és következetes, vagy ülve pisilnak, vagy takarítanak maguk után pont.
Most pedig megyek feltörlöm azt amit nekik nem sikerült.

2011.10.27.

Raktam fel képeket IDE.

Miki még diétázik de jól van, tegnap kifejezetten virgonc volt és egész nap nem kakilt. Maja tegnap reggel óta láztalan, még ő is diétázik de jól van. Remélem a továbbiakban is így marad.

Tököt faragtunk. Már megint Amerika. Nekem tetszik a Mindenszentek vidám megünneplése. A tök legendája is tetszik, ami eredetileg ír. Valamint egyszer kutattam a neten és megtudtam, hogy kis hazánkban is régi szokás a tökfaragás (a linket most nem találom, aki nem hiszi járjon utána) a töktermő vidékeken, csak nincs olyan jó PR-ja mint az amerikainak. Gyönyörű magyar címeres faragott tökökről láttam képeket amik nem a narancssárga tökből készültek. Én is szoktam faragni (2009. 2010.) tököt, jó móka na. Nem fogom kihagyni csak azért mert amerikai.
Idén az oviba is faragtak tököt, Ádámé nagyon mókás lett, ha megyünk oviba lefényképezem. Eredetileg hétvégén akartam faragni családostul. Kedden szóltak az oviba a tök miatt és az enyémek már 3 hete az erkélyen vártak. Féltem ennyi idő alatt tönkre ment, ezért gyorsan kifaragtam az egyiket. Tökéletes állapotban volt, szerdán bátran vittem az oviba. Szerettem volna ha Miki nem marad le az eseményről de sajnos tegnap volt a faragás napja és a diéta miatt még nem mertem otthagyni. Így faragtunk itthon. Lelkesen kezdte, egyszer beleszúrta a kanalat, még egy kicsit nyüglődött, aztán más szórakozást keresett. A végeredménnyel elégedett vagyok és Ádám nagyon örült mikor hazaért. Az esti meggyújtás igazi só volt!
A próbatök ez volt a legkisebb, Majáról mintáztam neki még nincs foga. Ádám szóvá is tette, hogy mért nincs a töknek foga.
Itt már csapatban a középső Mikié az ő metszőfoga egy hasra eséskor találkozott a konyhakővel és lepattant. Remélem a képen is látszik.
És az esti premier. Ha Ádámét hazahozhatjuk azt is berakjuk a falkába.

Gyerekszáj:

Majának lázat mérek. Nem mindig tudom közben az órát lesni, beállítom a telefon időzítőjét. Lázmérő be és igyekszem elterelni a figyelmét, ne akarja kipiszkálni. A telefon jelez, Ádám ámul:
- Nem pipog a jázméjő!!! (nem csipog a lázmérő) - a modern kor gyermeke.

Maja az anyatej kúra mellé kapott egy kis főtt krumplit. Nem volt oda érte. Mikor elé raktam a tányért lelkesen belematatott és eszegetett belőle. Mivel az íze így sem változott hamar elvesztette az érdeklődését. Arckifejezése ezt jól tükrözi.
Maja tutyit kapott
Már ilyet is tud
Ádám ovis alkotásai
Csokit kaptam. Legalábbis a fedőneve ez volt. Ennek a márkának kóstoltam már más termékeit de ez a csoki valami borzalom volt. Az édes ízen kívül semmi más íze nem volt. Tény, hogy nekem az étcsoki a kedvencem, főleg 40-70% kakaótartalmúak de a Boci tejcsokit szeretem. Annak csoki íze van.

2011. október 25., kedd

2011.10.25.

Miki hasmenését először a köptető mellékhatásának tudtam be. Pontosabban arra gyanakodtam, hogy a köptetőben lévő szirup és a méz a teában sok volt a gyomrának. Tegnap nyugodt éjszaka után kifejezetten jókedvűen ébredt, bátorkodtam oviba vinni. A menü is klassz kímélő volt: zöldségleves, grízes tészta. Nem is volt semmi gond. Csak délután itthon kakilt de az megint jó folyós volt. Ma reggel ismét inkább csak folyt a gyerek mint kakilt és nagyon el is volt esve. Megint betegszabin van. Ádámot elvittük oviba, hazafelé felvásároltuk a kekszkészletet és most intenzív diétára fogtam a pihést. (upsz, ömlik a víz a szagelszívó csövében - elrohan*) Az óvónő mondta, hogy múlt héten a másik két csoportba hasmenős járvány tarolt 28 gyerekből 7 maradt állva.

Maja se maradhat ki a jóból. Hajnalban lázzal ébredt. Szerencsére van egy békebeli higanyos hőmérőnk, hosszadalmasabb a mérés de pontos. Szóval lázcsillapítóval kezdte a napot. Köhög is és ma már háromszor kakilt. Ez főleg azért feltűnő mert 3-4 naponta van egy produkció. Jobb ötlet híján ebéd óta anyatej kúrán van. Már terveztem az elválasztódást, ez most csúszik.

Jövő héten őszi szünet lesz. Az óvónő érdeklődött, hogy akarom-e vinni a fiúkat, mert úgyis összevont csoportok lesznek. Ilyenkor akinek van iskolás nagy tesója, otthon marad. Én meg nem tudom mi legyen. Nem terveztem itthon tartani őket, nekem pont ugyanolyan munkanap az a három is. Ráadásul Miki itthon volt múlt héten, a héten is, ha jövő héten sem megy, félek kezdhetem ismét a beszoktatást. A hasmenés miatt pedig láthatáron egy újabb opció ha Ádám pont akkor lesz soros. Majd kitalálom mi legyen.

*Az élet sohasem unalmas, Szeleburdiéknál pedig egyenesen kizárt az unalom. Amíg ezt írtam a szagelszívó csövében ömleni kezdett a víz. Telefonos segítség után kikötöttem a gépből a csövet és átvezettem egy vödörbe. Még sikerült megmenteni. A katasztrófa elhárítás után felhívtam a közösképviselőt, megígérte, hogy a továbbiakban intézkedik.
Most pedig kihasználom, hogy itthon lévő csibéim egyszerre alszanak és wellness programként megmosom a hajam. Csak három napja készülök rá.

2011. október 24., hétfő

2011.10.24.

Gyerekszáj:

Ádám péntek éjjel kiment pisilni de a WC előtt csőtörést kapott és a pisis pizsi helyett egy pólót és egy alsót húzott magára. Reggel vette észre, hogy ez a kedvenc pólója és ő ebben akart oviba menni. Mivel csak pár órát aludt benne, nem láttam értelmét egy hisztinek a pólócsere miatt.
- Mehetsz ebbe a pólóba csak ne mond el senkinek, hogy ebbe aludtál. - komolyan bólintott és ennyiben maradtunk. Délután mentem érte, az öltöző szobában diadalmas mosollyal - és jó hangosan - mondja:
- Ana nem monta e senkinek ebbe a pójóba ajudtam!
Ödönke szüleivel a hátunk mögött öltözött. Király.

Ismeritek Murphy-t? Tudjátok az a pesszimista pasi. Tegnap nálunk járt. Miki éjjel összehányta először a saját ágyát, aztán a miénket is. Nem volt nagy mennyiség épp csak akkora, hogy az éjszaka közepén indokolt legyen az ágyhúzás. A hasmenéssel szerencsére kiért a WC-re. Tehát tegnap diétázott. Én felelőtlen alapfelszerelésként nem tartok itthon kekszet mert az mindig pillanatok alatt elfogy és mikor szükség van rá nincs egy darab se. A mellettünk lévő boltban viszont mindig lehet kapni, kivéve ünnepnapon. Szerencsére egy korábbi sütiből maradt pár darab babapiskóta, Miki azt kapta reggelire. Nem igazán értékelte, Ádám pedig nem értette, ő mért nem kaphat. Csak 213-szor magyaráztam el. Ebédre főtt krumplit kapott, az gond nélkül csúszott még vacsorára is.
Mivel a babapiskótát nem volt hajlandó enni, délután grissinit sütöttem. Az első két tepsi megtöltéséhez lelkesen asszisztáltak. Még apa is kedvet kapott és alkotott egy helikoptert Ádámnak, Miki kiflit követelt, végül ő is helikoptert kapott.
Maja olyan vágyakozva nézte a ropit és mivel esősorban a betegnek szántam most nem raktam rá magokat, egy kis darabot Majának is adtam. Nagyon elégedetten majszolgatta. Legközelebb csinálok neki külön sómentes darabokat.
Estére Maja melegnek tűnt ez az a meleg amikor jól megijedek, majd a lázmérő mutatja: 36,2. Viszont most a lázmérő azt mutatta, hogy elromlott. Lehet egy elem csere megoldaná a problémát de családilag sem tudtuk kiszabadítani az elemet.

2011. október 22., szombat

2011.10.22.

Első és legfontosabb hírünk. Miki lényegében gyógyultnak mondható. Tegnap egész nap dobált vagy dübörgött ha véletlenül egyik sem akkor Maját nyúzta. Amit megfogott a lány, kiszedte a kezéből, amit a szájába vett kiszedte, amit nem kellett volna a szájába tömte vagy túláradó szeretettel ölelgette (izé szorongatta) a nyakát, fejét, amit elért. Délután Ádámmal csinálta ugyanezt, sőt a dobálásba Ádám is beszállt.
Apa tegnap is túlórázott, 6 után egyszer hazatelefonált akkor bemondtam neki a címünket és némi támpontként megadtam a házunk színét, hátha itt bolyong valahol a környéken csak épp nem talál haza, oly rég elment. Mikor végre hazaért alig bírt bejönni a két nyakába ugró pihéstől, Maja pedig szerényen a karomban kalimpálva lerúgta a májam.

Egyéb események amik a héten kimaradtak.

Tönkre ment a kedvenc papucsom. Igazából már tavaly de nagyon tudok ragaszkodni dolgokhoz és még csak most jött el az utolsó utáni pillanat. Szóval kidobtam és előszedtem a régi papucsom (tényleg ragaszkodós vagyok), ez olyan régi, még a három gyerekkel ezelőtti életemből való. Még rajta vannak Leó körömnyomai, nagyon szeretett vele birkózni. Ezt leszámítva teljesen használható állapotban van csak épp nem olyan pihe-puha mint a kidobott volt. Cserébe jól kopog a parkettán, főleg ha egy egy méteres csattog vele végig a nappalin reggel 6-kor. Sajnos Miki teljesen beleszeretett a régi-új darabba.

Tegnap az eső miatt gumicsizmában mentünk oviba. Talán karácsony előtt fogok megint ekkora örömöt látni az arcukon, Miki most húzta fel először élesben. Egyetlen bánatom a csizma szárával kapcsolatos. A csizma amúgy hiper-szuper a szárán van szűkítő madzag de annyi hely már nincs, hogy a nadrág szárát be tudjam tömni. Ádámét valahogy sikerült, de Mikiét sehogy. Amíg izzadtam a nadrággal Maja természetesen ordított, ő már a zsebembe akart ülni, Miki menni akart kipróbálni az extrém esőgumikat, anya rövidnadrágban gondolkodott de legalább egy ollóban. Aztán eluntam és föltűrtem a nadrágot. Igazán csábos volt a csöpp pihés sárga gumi, kék farmer térdig fölhajtogatva és a kettő között kivillogott a kék harisnyája. Necc harisnyát mégsem adhattam rá. :-DDD Igazán próbáltam megérteni a gyártót, valóban sokkal tetszetősebb lett volna ha a csizma szárára húzom a farmert de minek adok rá esőgumit ha a nadrágja térdig fölázik???

Az orvos felé menet a buszmegállóban kifogtam egy beszélgetős nénit. Egyszerűen nem bírom megszokni, hogy ha gyerekkel közlekedek (minél kisebbel annál jobban) az emberek olthatatlan vágyat éreznek a velem való társalgásra. Vannak olyanok akik az illendőségi kérdéseken túl a szülés és szoptatás részleteiről is érdeklődnek. A néni igazándiból csak hallgatóságra vágyott összefüggéstelenül a nyakamba zúdított mindent ami épp foglalkoztatta, kilakoltatásról, ajándékcsomagról, időjárásról. Persze ő is illem kérdésekkel kezdte a gyerekek kora után gyorsan elmondta, hogy náluk 14 hónap volt a korkülönbség és mennnnyire összenőttek. Mindezt olyan hangsúllyal mondta mintha sajnálkozna a - hozzájuk képest - nagy korkülönbség miatt. Alig vártam a buszt! És akkor a néni is arra buszra szállt föl, sőt a közelünkben kapott helyet is. Egy élmény volt.

2011. október 21., péntek

2011.10.21.

Miki szerdán jól megijesztett. A délutáni alvásból iszonyú sírással ébredt alig akart megnyugodni, hol az ölemben zokogott, hol csak ernyedten heverészett. Nagyjából egy órán keresztül ez volt a program. Ádámért csak úgy tudtam elmenni, hogy anyu közben itthon vigyázott a kicsikre. Esélytelen volt így magammal hurcolnom. Elviharzottam az oviba, fölkaptam Ádámot úgy ahogy volt, jácccós ruhába és rohantunk haza. Szegény gyerek szinte végig futott mellettem, 20 percen belül meg is fordultam. Alap esetben ez 1 órás program. Mire hazaértünk Miki magához tért és széles mosollyal fogadott. Almás pitét is bírt enni amiről egy órával korábban hallani sem akart. És a délután hátralevő részében is vígan macerálta Ádámot.
Estére megint fölment a láza és tegnap reggel ismét folyamatos köhögéssel ébredt. Majával tanácsadásra voltunk hivatalosak, Mikit is elvittem megmutatni. Olyan nagy baj nincs, a tüdeje tiszta, jövő héten mehet oviba.
Majával is minden rendben apró termetéhez mérten ismét aprót hízott, két hónap alatt 23dkg-t, most 6,7kg és 67cm.
Hazafelé meglátogattuk a dédit, aki palacsintával várt minket. Itthon pedig mindenkit ágyba dugtam aludni.
Dokinéni szokás szerint kézrátétellel gyógyított, mióta ott jártunk Miki köhögése sokat javult, és tegnap estére már nem lázasodott be. Éjjel még fölvisít de reggel egészen jókedvűen ébredt.

2011. október 19., szerda

2011.10.19.

Miki éjjel csak kétszer visított, reggel fél 6 óta levegővétel helyett köhög. Tegnap óta köptetőt iszik, nagyon hősiesen mindenféle hókusz-pókusz nélkül, sőt önként jelentkezik a szükségesnél többször is. Pedig nincs jó íze, spéci gyógynövényes cucc, a hatékonyabb mint finomabb fajtából. Holnapra már eredmény is lesz. Hivatalba, bankba kéne mennem intézkedni de így nem igazán akarom magammal hurcolni. Ezt leszámítva összességében jól van, néha megzuhan kicsit heverészik és megy tovább. Maja elbliccelte a délelőtti alvást, Miki pedig kihasználta az alkalmat és folyamatosan a nyakában lógott, ráült, az arcába mászott, fölötte ugrált, természetesen közben folyamatosan köhögött bele a világba vagy Maja arcába ami épp előtte volt.

Régen mutattam képeket.
Spéci sütős kesztyűt kaptam. Szerintetek ki próbálta fel először?
Azért az első négyben én is benne voltam. :-)
Csokis túrótorta
Lesifotó
Őszi kollekció
Ovis remekművek
Maja mászik

video

2011. október 18., kedd

2011.10.18.

Miki hétfőn lázasan jött haza az oviból, nagyon elesett volt, megfürdettem, ágyba dugtam, kapott meleg teát, az ágyban meséltem neki. Nagyon tetszett kivételezett helyzete, hamar vissza is tért az életkedve. Vacsorázni nem volt hajlandó, egy adag lázcsillapítóval ment aludni. Éjjel többször is visítva ébredt, persze Maját is fölébresztette. Reggel nem volt láza csak bágyadt volt. Összeszedtem őket elkísértük Ádámot az oviba, Miki hazajött velem. Már itthon előre megbeszéltük, hogy ez lesz a program, nem is okozott fennakadást. Még nem volt olyan régen, amikor Miki minden nap hazajött velem.
Miki itthon is csak kókadozott, Postás Petet nézett, közben elaludt. Ébredés után egész jól ebédelt, borsólevest kért, természetesen azt főztem. Délután továbbra is csak Postás Petet akart nézni aminek igazából örültem. Ez egy értelmes mese és van benne egy nagyon jópofa macska. Lehet estére már a falat kapartam volna ha történetesen kisvakondot akar nézni. Magam sem értem, gyerekként szeretettem kisvakondot de most a világból ki tudnék futni tőle.
Később felkerekedtünk és elmentünk Ádámért. Magokból ragasztottak mintát egy kartonra, sajnáltam, hogy Miki erről lemaradt. A feladat nehézségi foka nulla és az ilyesmiben ügyesek.

2011. október 17., hétfő

2011.10.17.

Tegnap hirtelen ötlet alapján csapatostul elvonultunk a temetőbe körbelátogattuk az ősöket. Szerintem megbocsájtják nekünk, hogy nem a hivatalos napon mentünk. Tegnap szépen sütött a nap egész délután ráértünk (nekünk az egészet körbe kell járni min 1,5 óra) békésen elsétáltunk mindenkihez és megúsztuk az ünnepi tömeget.
A napján majd itthon faragok töklámpást, gyújtunk gyertyát és emlékezünk rájuk.

Éjjel 2-kor Miki jött át, beraktam közénk az ágyba, megbeszéltük, hogy később visszaviszem. Ahogy takargattam, melegnek éreztem. Nem láz csak olyan hőemelkedés szerű, így nem vittem vissza. Többször is tapogattam de állandó maradt a hője. Reggel kicsit elesetten ébredt, teljesen normális 37 fokos hővel de köhögősen. Evett, magához tért és oviba akart menni. Készítettem neki teát és elmentünk. Ha baj van majd szólnak. Miki hajlamos a szélsőségekre. Már többször előfordult, hogy rémesen nézett ki, aztán egy óra múlva semmi baja sem volt. Szóval nem láttam indokoltnak itthon tartani. A folytatást majd meglátjuk.

Gyerekszáj

Ádám anyunál volt hétvégén, szombaton mire hazaért addigra lett jó a kalács. Ádám meglátta:
- Pont ezt vájtam egé nap!

Ádám átveszi a telefont:
- Szabó Ádám, é tööm a diót. (töröm) - ez volt az aktuális legfontosabb hír. :-)

2011. október 14., péntek

2011.10.14.

Gyerekszáj

Miki megérkezik az oviból, folyamatosan csacsog, már 10 perce itthon van amikor berobban hozzám a konyhába:
- Ke neke puszi miko emegye! - kicsit megbántódott arcot vág. (nagyjából azt jelenti, hogy nem kapott puszit amikor hazaért) Adok egy puszit az arcára, elvigyorodik és kérdés nélkül mondja:
- Jó éjezte maga! (jól éreztem magam) - puszi után ezt szoktam tőle kérdezni.

A fiúk apával boltost játszottak. Ádám és Miki volt az eladó, apa a vásárló, Maja godzilla időnként elcsórt dolgokat vagy csak simán beült a bolt közepébe. Apa Ádám motorját akarta megvenni.
- Van szürke BMW motor?
- Van, de nem adom!
Apa nem adta fel, elkezdett alkudozni, felajánlott cserébe minden mást amit előzőleg vásárolt de Ádám kitartott. Aztán 5 perc kemény alkudozás után megszánta az apját és mégis oda adta a motort, pár másodpercre. :-)

- Miki megetted az ebédet? - megnézi a pólóját.
- Huhi ette! (husit ettem) vágja ki diadalmasan.
- És főzeléket?
- Azt ne ette.
- Akkor azt csak a pólódra kented?
- IGE!

Múlt héten minden reggel leadtam az oviba a fiúkat, utána Majával bevásároltunk. Pénteken meglát a pénztáros, Majához fordul:
- Te már megint itt vagy??? - ja ha zavarok, akkor többet nem jövök.

Az oviba is zajlik az élet. Az öltöző szobába több kicsi pad van, a miénken 7 gyerek helyén most 5-en osztozunk, ez viszonylag szellősnek számít az előző évekhez képest. Padtársunk egy Mancika akit anyukája minden reggel ott fésül meg. Mégpedig úgy, hogy anyu beül a pad közepére, Mancika forgolódik, menne játszani, picit sem érdekli egy vagy két copfja lesz, középen vagy ferdén. Anyu noszogatja, ne mozogjon mert anyunak sietni kell, elkésik (a saját vállalkozásából). Én pedig próbálom a maradék helyre betuszkolni a fiúkat és hasamon Majával az egyre szűkösebb helyen adogatni nekik a ruhát. Tudom undok vagyok de most komolyan egyetlen gyermekének haját nem lehetne otthon megalkotni? Talán gyorsabban is menne, mert nincs a másik szobába egy csapat érdekes dolgot művelő gyerek.

Tegnap döbbenetes dolog történt az oviba. Szokásos reggeli öltözés, copfos Mancikát pont elkerültük. A másik csoportból sírás hallatszik, ez nem szokatlan. Közeledő léptek hangja a másik óvónő hozza kézen fogva Ödönkét és feldúltan beviharzanak a szobába. Izgalmasnak ígérkezett a dolog, igyekeztem fülelni, persze, hogy a fiúknak ilyenkor lesz hirtelen szómenésük. Azért annyit elkaptam, hogy az óvónő beállította Ödönkét a szoba közepére, hogy mától ebbe a csoportba fog járni mert a másikba nincs rá szükség. Történt ugyanis, hogy Ödönke egész reggel nem fogadott szót (a részleteket hosszasan sorolta), és megharapta Mancikát. Ez utóbbi tényleg durva de nekem a többi nem tűnt olyan borzalmasnak (pl: nem úgy játszik az autóval ahogy kell). Nálunk ezek napi dolgok. Azt sajnos nem hallottam a mi óvónénik mit mondott ő halkabban beszélt. Rövid egyeztetés után visszamentek. Én pedig csendben örültem, hogy ez az óvónő rövid időre, ügyeletre kapja meg a fiaim és ha jól tudom csak erre az évre van szerződése.
Még mindig értetlenül toporgok az eset előtt és komolyan gondolkodtam rajta, hogy egy másik óvónővel beszélek róla. Több mint két éve járunk ebbe az oviba, láttam óvónőket amikor el kellett kapni a rendetlenkedőt de ennél sokkal türelmesebben és hatásosabban oldották meg. Azt is értem, hogy az óvónő is ember és időnként megtelik a puttony de ez az eset reggel 8-kor történt. A gyerekek 6-tól érkeznek, feltételezem Ödönke valamikor a két időpont között kezdte amortizálni az idegeit. Nem akarok álszent lenni, a fiúk ha formában vannak 10 perc alatt képesek kivinni a tollam. De még sosem jutott eszembe átvinni őket a szomszédba. Nagyon igényes vagyok ha egy óvónőtől ennél jobb problémamegoldást várok? Én nem vagyok képzett pedagógus, néhány gyereknevelős könyvet olvastam csak de a fegyelmezés résznél mind azt írta tilos az üres fenyegetőzés. A gyerek kicsi de nem hülye, nagyon jól tudja, hogy nem fogom kezét-lábát törni (sarkítok) és ha mégis ezzel fenyegetőzöm rövid időn belül tojni fog a fejemre. Ödönke se fog csak úgy csoportot váltani, mert ahhoz minimum szülői beleegyezés kell.

Az én fiaim tegnap délután mikor sokadszorra sem hagyták abba a lakásban futkosást, házi munkát kaptak. Ádám fölporszívózta a lakást, Miki letörölt mindent amit elért. Marhára élvezték. Sajnos kicsi a lakás, így a fölös energiát nem sikerült levezetni de a módszert akkor is bevezetem.

2011. október 13., csütörtök

2011.10.13.

Már megint az iskola. Még egy alternatív módszer jutott eszembe: az otthon tanulás. Elterjedtebb módja a magántanuló. Ebben nem igazán látok pluszt. Mért fizessek x db tanárnak azért amit az iskolában (többé-kevésbé) ingyen megkapok? Esetünkben semmi nem indokolja ezt az utat.
De ott van az otthon tanulás, amikor a gyereket a szülő tanítja otthon. Ez tetszik. Mielőtt az anyukám (és a férjem) az asztal alá esne ijedtében. Tetszik de nem akarom itthon tanítani a gyerekeket:
- mert nem vagyok úttörő alkat. Amerikában* sok éve kipróbált, kiépített rendszerben működik, aki így tanul/tanít nem nézik csodabogárnak. Ez a lehetőség ha kis hazánkban létezik is biztos nagyon gyerekcipőben jár. Ismerve a hazai viszonyokat tuti iszonyú utánajárás, papírmunka, engedélyezés szükséges hozzá. Nem én leszek aki ezt végigcsinálja. Ennyire nem tetszik és nem szívügyem, hogy a gyerekek itthon tanuljanak.
- mert nem vagyok pedagógus** alkat sem. Nem érzek magamban képességet, elhivatottságot, kedvet, hogy én tanítsam őket. Talán az írás, olvasás, számolási alap dolgok mennének de itt vége. Pont elég lesz nekem a házi feladatok levezénylése. Hogy tanítsam Ádámot egy kotnyeles két évessel a lábam alatt? Mégis mire/kire fog figyelni? Maja csak azért nem fog bölcsibe menni, hogy Ádámot taníthassam.
- és a leggyakoribb érv az otthon tanulás ellen a szocializáció. Biztos volt mindenkinek cikizős/gúnyolódós/borzalmas élménye a suliban. Kinek mi a határ az elviselhető és a borzalmas között azt is csak gyakorlatban lehet megtudni. Igen, én is szeretném megvédeni ettől őket de ez biztos helyes, mi van ha kilép a burokból? Akkor inkább kezdjük el kicsiben, tanulja meg kezelni az ilyen helyzeteket. Tanulja meg mi az amit el tudnak intézni egymás között és mi az amikor segítséget kell kérnie. Közösségben élni is meg kell tanulni, ez nem megy otthon.

* Már megint Amerika. Nekem igenis tetszik az ottani oktatási rendszer, már amennyi információm van róla. Biztos az sem tökéletes, de ami jó és működik, próbáljuk meg átvenni, alkalmazni. Ott elsősorban tanulni, információt gyűjteni és használni tanítják meg a gyerekeket. Sokkal gyakorlatiasabban oktatnak. Most komolyan, mi a fontosabb tudni a Föld összes országát és fővárosait fejből vagy az, hogy adjuk el magunkat egy állásinterjún? Melyikkel tudok pénzt keresni? A fővárosokat pedig elolvasom az atlaszban ha szükségem van rá.

** Szeretem, hogy sok gyerekem van, azt is szeretem amikor a barátnőm jön el a lányaival és lakásunkban több a gyerek mint a négyzetméter. De nincs az a pénz amiért én pedagógusnak állnék. Picit sem vágyom rá, hogy bármit is terv szerint tanítsak sok gyereknek. Számomra riasztó felkelteni a gyerek érdeklődését valami iránt amit szemmel láthatóan a háta közepére kíván. Ez nem az én utam, cserébe gyerekek százait mentem meg a tanulás megutálásától. Nagy tett mi? Szívesen tetszelgek a fényében! :-DDDDDDDD

2011. október 12., szerda

2011.10.12.

Még mindig az iskolaválasztáson agyalok, valószínűleg fogok is, sokat.

Tegnap beszéltem Ádám másik óvónőjével ő is nagyon ajánlotta, hogy maradjon még egy évet, számomra teljesen világos és racionális érvekkel alá is támasztotta a véleményét. Valamint a következő hetekben az oviban fog készülni egy iskolaérettség teszt amit én is megkapok. Az összes nagycsoportost letesztelik másik csoportos óvónők akik az én fiammal nincsenek napi kapcsolatban, tehát egy objektív eredményt kapok. Ennek kimondhatatlanul örülök! Épp múlt héten kutattam iskolaérettség felmérő után, mert nagyon kíváncsi vagyok mégis hol tart a gyerekem. A beszédét most hagyjuk engem a többi képessége érdekel.

Új fejleményként arra jutottam az eredménytől függetlenül Ádám marad még egy évet oviban. Viszont ha már így időt nyerem ezt arra szeretném használni, hogy a számára legmegfelelőbb iskolát megtaláljam. Ez a legnehezebb. Dicsérhetnek, módszert, intézményt, tanítónénit ha konkrétan Szabó Ádámhoz nem passzol fújhatom. Ettől még a módszer (stb.) jó csak a választás volt rossz amit a gyerek szív meg.

Az a. terv: a város egyik legerősebb hagyományos iskolája, nagyon régóta kiszemeltem. Tegnap az óvónő azt is elmondta ha Ádám marad még egy évet biztos alapokkal indulhat ebbe a suliba. Igen tapasztalt pedagógus, itt az oviban jellemzően mindig a gyerek érdekeit tartják szem előtt, szóval hiszek neki.
Ami az iskola mellett szól, bár hagyományos de nagyon gyerek centrikus, nagyon sok éve a város legjobbjai között tartják számon, a tanárok is jól képzettek, felkészültek.
Ádám ici-pici kora óta rendszerben él és könnyen elfogad, betart szabályokat. Biztos vagyok benne, hogy be tud illeszkedni.

De elbizonytalanodtam. Biztos akarom egy hagyományos iskola merev rendszerét? Két napja az alternatív megoldásokat keresem, utánaolvastam több módszernek. Vonz a szabadelvűség, a családcentrikusság, a gyerekekhez való viszonyuk a más hozzáállásuk, a gyakorlatias, tapasztalati úton való tanulás. Természetesen egy oldalú papír nincs, ahogy azt a gyakorlati oktatómtól megtanultam. Minden módszerről találtam fórumbeszélgetéseket is, szülők, ott végzett tanulók, van akinek bejött van akinek nem. És már megint ott vagyok ahol az elején, honnan tudhatom, én földi halandó, melyik megoldás lesz jó Ádámnak? Nem érdekel ha nem lesz kitűnő tanuló csak azt szeretném, hogy jól érezze magát az iskolába szeressen oda járni. Lehet igénytelen vagyok de nekem ez a legfontosabb. Ha nem lesz angol felsőfokú nyelvvizsgája harmadikba, nem tud 5 hangszeren tökéletesen játszani 11 évesen, esetleg nincs érzéke a matekhoz de szívesen jár oda és gyengeségeivel együtt elfogadják a tanárai (nem skatulyázzák be a "rossz gyerek" kategóriába) az nekem már elég. Ha ehhez még az is párosulna, hogy erősítik azt amiben jó az pedig már egy valóra vált álom lenne. Ez utóbbira elsősorban egy alternatív suliban látok esélyt.
Sajnos ebből a szempontból világvégén lakunk eddig egyetlen Waldorf sulit találtam. Nagyon sok szépet, jót írnak magukról, fel is hívtam őket, januártól kezdik a nyílt napokat, az új év indítását előkészíteni, egyenlőre számunkra megközelíthető helyen működnek de folyamatban van a költözés a város legeslegszélére. A tanterv miatt érthető. Aztán ott az az aprócska probléma, hogy a tandíj nekünk háááát izé. A hölgy nagyon kedves volt az ár közlésénél igyekezett szépíteni, tompítani, valamint mellettük szól az is, hogy MINDENT az iskola biztosít, nekünk csak furulyát kell vennünk. És gyorsan hozzátenném az olvasottak alapján én egy ennél nagyobb összegre számítottam, szóval összességében az ár-érték arány jó. A hölgy azt is elmondta eltérő mértékű szokott lenni a szülők támogatása, értelmezésem szerint nagycsaládosként talán van esélyünk kedvezményre.
Azt most hagyjuk, hogy apa iszonyú csúnyán nézett rám mikor ezt tegnap este elővezettem. Most egyéb kétségeimet vezetem elő. A kedvenc kérdésem: biztos ez az út lesz megfelelő Ádámnak. Jól fogja érezni magát egy szabad légkörű közegben amikor ő rendszerhez van szokva? Ha annyira szabad a neveléspolitikájuk akkor mért KELL furulyát vennem. Mért pont furulyát? Mért nem gitározhat? (tudom 7 évesen nem bírja el)
Olvastam egy volt Waldorfos diák nagyon pozitív élményét, most főiskolára jár jobban hasznosítja a már megszerzett tudást és könnyebben tanul mint az államiból érkezett társai. Negatívként főleg azt írták, hogy egy állami után a Waldorfba könnyen beleszoknak a gyerekek de fordítva kínszenvedés mindenkinek. Az ok pont az ami a Waldorf lényege, ott egy másodikos még nem biztos, hogy tud olvasni mert nem elvárás. De ilyen előképzettséggel bekerülni egy állami osztályba ... pfffff.
Szóval ha a Waldorf mellett döntök és nem jön be a gyerek iszonyatosat szív miattam. Azért nem adtam fel, kértem hírlevelet és amikor lesz rá lehetőség el fogok menni ha télapók potyognak az égből akkor is. Látnom kell a saját szememmel ezt az iskolát.
Talán hülyeség de Ádámmal mi mindig nagyon éreztük egymást, ha ott lehetek a suliban érezni fogom, hogy ez valóban az ő helye vagy menjünk tovább. Legalább a választás lehetőségével élni akarok.

Ádám szempontjából talán sikerült jól körbejárnom a kérdést de neki vannak testvérei. Itt az újabb szempont aminek az iskolának meg kell felelnie. Nagyon praktikus ugyanis ha a gyerekek egy intézménybe járnak. Mikit mimóza és antiszociális hajlamai miatt pillanatnyilag gondolkodás nélkül a Waldorfba vinném (tandíj: rengeteg x 2 = apa szívrohamot kap). De Mikinek baromi jó képességei vannak arra, hogy a rendszert igazítsa magához, még csak most kezdte az ovit, lehet mire eljön az iskola ideje már a világ fennmaradó részét fogom félteni tőle. Tehát bátran mehet államiba, legfeljebb ő védi meg Ádámot. :-D
Maja ebből a körből most kimarad, neki még főleg csak rám van szüksége. Azonkívül mire ő sorra kerül már lesz tapasztalatom.

2011. október 11., kedd

2011.10.11.

Szolgálati: a tegnapihoz raktam képeket!

Olvastam egy cikket a magyar iskolarendszerről, oktatásról. Hosszú cikk de nekem nagyon tetszett, szerintem érdemes időt szánni rá. Bennem egészen eretnek gondolatokat indított el és most kimásolok a cikkből részleteket amikhez muszáj hozzáfűznöm a saját véleményem/gondolataim, különben belém szorul.

"az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből roszszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza"."

Felnőtt életemben, különösen mióta anya vagyok, sosem éreztem helyesnek a porosz nevelést.

"Saját gyerekeim tapasztalatából tudom, hogy az amerikai iskolát azért lehet szeretni, mert pozitív visszajelzésekre épít."
"Az ember nem találkozik olyan bornírtsággal, hogy a tornaórán "kislabdahajításból" osztályozzanak. Az amerikai iskolában a tornaórákon baseballoznak, röplabdáznak, úsznak és eveznek, vagy éppen görkorcsolyázni tanulnak. Az egyik gyerek ügyesebben, a másik sutábban, de mindenki jól érzi magát. Nem gondolom, hogy az amerikai iskolarendszer tökéletes, de van néhány olyan pozitív vonása, amelyre érdemes odafigyelnünk. "

A tornaóra sosem volt kedvencem. Már gyerekként sem értettem mi a manónak kötelező nekem megtanulni kötélre mászni. Minden évben begyűjtöttem 4-5db egyest kötélmászásból. Két fogásig nem tudtam magam megtartani, ez azóta sem változott. Mért kell egy tornaórán kötelező feladatokkal nyüstölni a gyerekeket? Most komolyan, megváltozna a Duna folyása ha szekrény ugrás helyett labdajátékkal/úszással/pingponggal/zenés ugribugrival töltenék az időt? Közben mozognak, jó idő esetén levegőn vannak és nézz oda, még élvezik is a kis szemtelenek! Oké az úszáshoz medence kell ami nem minden iskolában adott. DE minden iskolában van többféle labdajátékhoz labda és pálya, valószínűleg magnó is akad valamint egy lelkes tornatanár aki mutatja a koreográfiát. Már csak egy kis rugalmasság kell, mert egy osztályon belül valószínűleg nem fog mindenki örömmel focizni vagy úszkálni, pont kedden 4. órában.

"Hol van ebben, az iskolai mechanizmusban figyelembe véve például az az egyszerű tény, hogy egy hat-hétéves gyerek átlagosan 15 percig képes valamire egyfolytában figyelni, és hogy ez az idő még tízéves korban sem több 20 percnél? "

Ezek szerint ha az én közel 6 évesem képes 15 percig egy dologra koncentrálni (márpedig képes csak Miki ne sertepertéljen körülötte mert akkor ő is az izgalmasabb tevékenység után néz) akkor nagy valószínűséggel iskolaérett.

"De értelmetlennek tartom a halmazelmélet, a szimbolikus logika, a relációelmélet és a matematika más absztraktabb részeinek tanítását az általános iskola alsó osztályaiban is (a felső tagozatban is, de ott szerencsére nem tanítják). A gyerek, a tanító és az otthon segítő szülő idejének tökéletes pocsékolásáról van szó. A tananyagnak ezek a részei semmilyen képességet nem fejlesztenek, mert nem az életkornak megfelelők. Hiszen az egyszerű számfogalom is - Mérei Ferenc szerint - csak a hatodik életév végén alakul ki, és még sokáig a számolási folyamathoz és konkrétumokhoz kötődik."

Tehát nem az én gyerekem debil mert gondot okoz neki akár 5-ig elszámolni.
Iskolásként utáltam a halmazos feladatokat, sosem értettem mire jók csak csináltam mechanikusan mert KELLETT.
Meg csináltam sok mást is amit KELLETT. Én voltam a tanárok álma, aki csöndben ül az órát nem zavarja, nem pusmog, igaz nem is kérdez de a leckéje rendben van, jó tanuló. Mindezek ellenére az életemben amit elért sikernek érzek köze nincs az iskolai tanulmányaimhoz.

"Hasonlóan érthetetlen, hogy a mértékegységek átváltása hogyan előzheti meg a tananyagban az osztás fogalmát, és hogy egyáltalán miért téma ez a második és harmadik osztály tantervében, amikor tudományos vizsgálatokból ismert fejlődéslélektani tény, hogy a súly és a térfogat fogalma tíz-tizenkét éves korig bizonytalan a gyerekek gondolkodásában."

Nagy titkot árulok el, nekem a mai napig probléma a mértékváltás. Ha hirtelen rá kérdezel, egy kiló hány deka nem fogom tudni. Viszont a konyhában a sütés közben mindenféle probléma nélkül átkonvertálom a mennyiségeket ha történetesen nem a receptben írt adatokkal akarok dolgozni.

"A gyermekek számára evidens, szemléletes fogalmakat is - valamiféle álmatematikuskodás jegyében - a lehető legbonyolultabban vezetünk be, de legalábbis nem a koruknak megfelelő módon. Tipikus példa erre az egyik hetedikes matematika tankönyv, amely a henger - amúgy mindenki számára egy rajzzal tökéletesen elmagyarázható - fogalmát hosszú és bonyolult definícióval írja le."

Fel a kezekkel, ki szeretett definiciókat tanulni? Én utáltam, igaz verset is, meg mindent amit szóról szóra kellett bebiflázni. Viszont nagyon gyakran értettem a lényeget, na jó a verseknél nem, ott csak a tartalmat jegyeztem meg.

"Ebben a korban, tíz-tizenöt évesen, a gyerekek legtöbbje nagyon is fogékony mindenféle tudományos ismeret befogadására, de nem az erejüket meghaladó, absztrakt formában, hanem a közvetlen szemléletre támaszkodva, élmények és kalandok formájában."
"A komputer használatát úgy tanítják sok helyen, hogy bebifláztatják a DOS-utasításokat vagy körülményes definíciókat arra, hogy mi az a "file". Ez olyan, mintha úszni tanítanánk úgy, hogy fél évig táblánál, elméletben magyarázzuk a helyes láb- és kézmozdulatokat, majd felmérő dolgozatot íratnánk belőle."

Utáltam a számítástechnika órát. Most azért tudom használni a gépet mert apa megtanította mindazt amit elvileg a suliba kellett volna. Valamint igazi géniuszként időnkét magamtól is rájövök dolgokra. Apának pedig boldogan újságolom, hogy ismét felfedeztem: a cső lyukas!

"Ha egy gyerekről az alsó tagozatos tanítója kimondja, hogy nincs tehetsége a matematikához, akkor ez így is marad. Az iskola erről gondoskodik."

Tapasztaltuk...

"A súlyos hiba persze nem az, hogy ilyesmiket tanítunk feleslegesen, hanem hogy ezzel szemben teljesen kiaknázatlanul hagyunk ezekben az években egy nagyon fontos életkori sajátosságot. Arról a képességről van szó, amit Mérei a "mesére való fogékonyságnak" nevez."
"Hangsúlyozom: a szó legszorosabb értelmében vett meséről van szó, és nem az olvasókönyvek tudálékoskodó, március tizenötödikét, a törökök elleni küzdelmeinket vagy Illyés nagyapjának kovácsmesterségét bemutató olvasmányairól."

"Vagyis az iskola, a gyerek és a szülő az alsó tagozattól kezdve a felvételik körüli (egyáltalán nem alaptalan) hisztéria légkörében él. A felvételiknek ez a nyomása az iskolai élet egészére rátelepszik. Nem számít semmi más. Ördögi kör ez, hiszen nyilvánvaló, hogy nem lehet az iskolai munka legfőbb célja és motivációja az, hogy a gyerek az egyik iskolai periódusból a másikba jusson. Teljesen felborult értékrend! "Nem az iskolának, az életnek tanulsz!" - hogyan lehetne ezt a triviális igazságot ma képmutatás nélkül kimondanunk?"

Tényleg ez van. Mi 3-4-es korunktól kezdve azt hallgattuk, hogy tanuljunk mert 5-től az összes jegy beszámít a felvételibe.

"A következő gond az a - meglepően sok értelmiségi szülő által is osztott - tévhit, hogy tudniillik annál jobb, minél jobban leköti, leterheli a gyereket az iskola."

És mikor lesz "csak" gyerek?

"A gyerekek túlterheltségének legfőbb oka az eltúlzott méretű, mindenkinek kötelező tananyag. A kritikákat az általános műveltségre hivatkozva szokás elhárítani. Felháborító képmutatás ez a felnőtt társadalom részéről! Egyszerűen hazugság, ha azt akarjuk elhitetni a gyerekeinkkel, hogy a felnőttek világában - akár csak a műveltnek mondott elit körében - lenne bárki is, aki a gimnáziumok teljes kötelező tananyagát tudná. Egy alkalommal, játékból, tíz-tizenöt elméleti fizikus kollégámnak kérdéseket tettem fel a gimnáziumi kémia anyagból. Az eredmény nem lepett meg: legtöbbje (velem az élen!) megbukott volna az iskolában. Azt állítom tehát, hogy az ott e tárgyban tanultak nem tekinthetők az általános műveltség részének."

Van valaki aki a való életben hasznát vette a sinus, cosinusnak? Na jó ha véletlenül emlékszel rá pont akkor amikor a gyerek a suliban ezzel szenved. De kaptál ezen ismeretért előléptetést, fizetésemelést, jobb helyet a koncerten?

"Az iskolában csak annyit volna szabad tanítani, aminek a tanár a többszörösét tudja."

Hallottátok már a mondást: Aki tudja csinálja, aki nem az tanítja, aki azt sem igazgatja.

"Végül szólni kell egy nem kevésbé jellemző problémáról. Kritizáltuk már, hogy a tananyag nem a megfelelő korosztály adottságaihoz igazodik és túlméretezett. Mindvégig feltételeztük azonban, hogy - eltekintve e didaktikai problémáktól - tudományos szempontból helytálló. Sajnos, ez nincs így. Az iskolai tananyag, úgy, ahogyan az a tankönyvekben és - sajnos - a tanárok által előadott formában megjelenik, egyszerűen borzalmas. Alig találni tankönyvet, amelyik világos, netán szellemes, élvezhető stílusban lenne megírva. A legtöbbjét kicsinyes, fontoskodó nyelv, a kevés tényleges mondanivaló tupírozott, túlbonyolított tálalása, erőltetett (ál)tudományoskodás jellemzi. Mindeközben zavartalanul jelen vannak tárgyi tévedések, melyek furcsa módon még a tankönyvek javított, átdolgozott kiadásaiból sem akarnak eltűnni. De még a legjobb tankönyveinket is sokszor a szelektálás és a lényeg megragadásának hiánya jellemzi."

Imádtam azokat a tanáraimat akik nem tankönyvből tanítottak.

Én most csak kiollóztam ami nyomta a bögyömet de kérlek olvassátok el a teljes cikket. Úgy nyer értelmet az egész.

Itt van egy beszélgetés Vekerdy Tamással, ez is érdekes. Ádám beszédproblémája nem új. Jelenleg ott tartunk, hogy kora szerint jövőre iskolába mehetne de a logopédus és az óvónéni is melegen ajánlotta, hogy maradjon még egy évet. Véleményüket értem és hajlok rá de félek Ádámnak nem ez a jó. A fenti beszélgetés alapján komolyan gondolkodom egy alternatív iskolán. Egy olyan iskolán ahol azt fejlesztik amiben jó, ahol a beszéde kényszer mentesen fejlődhet, ahol mellette kibontakozhat másban. Nem tudom melyik lenne a jó döntés. Pedig dönteni nekem kell és ezzel vagy sínre rakom, vagy elrontom örökre az iskolás éveit (meg azt is ami utána jön).

2011. október 10., hétfő

2011.10.10.

péntek

Délután borul az idő, lóg az eső lába, nekem kell menni az ovisokért. Most kéne menni még eső előtt hazaérnénk de az oviban alvás idő van. Nem sokkal később esni kezd, kifejezetten cudar idő van, előkotrom az esőkabátokat, kósza pillantást vetek a gumicsizmákra, igen kéne vinni de hazafelé hozzuk az ágyneműt és a teljes heti szennyest is, semmi kedvem még a cipőket is cipelni. Rossz döntés volt. Mamám aggódik, esőbe magammal viszem a kislányt is. Mivel nem hagyhatom az üres lakásban. De ugye babakocsiba viszem. Minden vágyam egy ordító gyerekkel a kocsiba tócsákat kerülgetni és még a fiúkat is terelgetni. (az ovi felé vezető járda babakocsival járhatatlan, mikor Miki volt babakocsis sokat nyivákoltam róla) Összeszedem a Leányt, megpróbálom magunkat vízhatlanba csomagolni, esernyő szóba se jöhet, nincs elég kezem még azt is tartani. Mikor kilépünk a lépcsőházból akkor esik a legjobban, mire az oviba érek az orromon is folyik a víz. A fiúk örülnek az esőkabátnak, felöltöznek, kifelé megbeszéljük, hogy nagyon esik az eső, sietünk haza, mindenki kikerüli a tócsákat. Miki első dolga az udvari vízelvezetőbe lépni, bokáig, aztán a kapu felé rohanva hasra esik, így már mindenhol vizes ami kilátszott esőkabát alól. Hazafelé az első 10 tócsából 9-be belelép, akkor nagyon összeszidtam, a többit igyekezett kerülni. A cipőjének akkor már mindegy volt.
Apa mégis el tudott szabadulni így a hazafelé út utolsó harmadánál ért be minket, én először azt hittem délibáb. Átvette a fiúkat, átúsztunk még pár tócsát és útnak álcázott folyót, majd itthon amíg Maját vetkőztettem, átöltöztette a fiúkat.

Estére az öcsémet vártuk, elérte a korábbi vonatot ezért a fiúk is megvárhatták. Nagyon örültek neki, igaz csak egy esti puszira futotta aztán mentek aludni.
Apával összerakták a sütőmet, hozott hozzá alkatrészt most olyan jól zár az ajtaja, hogy nyitva se marad. Eddig is utáltam, most pedig ki nem állhatom azt a masinát! Becsukható sütőajtómat kinyithatóra cserélném! Jelige: SÜRGŐS!
Állítólag EU szabvány (gyűlölöm az EU szabványokat!!!), hogy a lenyíló sütőajtó nem maradhat fixen a lenti állásba. Ezt melyik íróasztal mellett találták ki? Az mellékes, hogy ha egy kézzel a sütőajtót tartom a másikkal nem tudom kiemelni a nehéz, forró tepsit. Az időnként meglocsolgatós, forgatós kajákat pedig csak zárójelben jegyzem meg. Mégis hogy fogok így egyedül sütni??? Vagy EU szabványként kapok hozzá egy szerecsen legényt aki odaül a sütő mellé fogni az ajtót?* Van olyan tűzálló tálam (nagyon szeretek benne sütni) amit üresen nem bírok egy kézzel megtartani olyan nehéz a két fülű római tálat pedig lehetetlen egy kézzel megfogni. EU szabvány monnnngyonle!!!

szombat

Maja 5-kor kel, Miki fél 6-kor csatlakozik. Szerencsére egy darabig csak heverészik mellettem. Maja nem, ő unatkozik, semmi sem jó. Sétálgatok vele, ez egy darabig megfelel, 6 után leteszem a szőnyegre játszani, béke van. Fél 7-kor felébresztik az öcsémet. Maja nagy lendülettel, széles vigyorral "rohan" felé, majd mikor felfedezi, hogy nem apa fejvesztve tolat vissza hozzám. Egy óra múlva már barátok, boldogan repülőznek.
Délelőtt a fiúk elmennek csavarogni, Maja alszik anya életében először igazi kalácsot süt, kakaósat. Bomba siker, még nekem is ízlik pedig emberemlékezet óta utálom a kalácsot, a boltit ezután is fogom. Hogy hogy varázsoltam ki a sütőből egy kézzel égési sérülés nélkül azt nem tudom. Az esti pizzasütésnél az egyik tepsi kesztyűn keresztül megégette a kezem. Gyűlölöm ezt a sütőt, és az EU szabványokat ha esetleg még nem mondtam volna.
Az esti pizzázás igazi Szeleburdi családos lett, lehet az öcsémnek most kicsit elmegy a kedve a nagycsaládtól (kaján vigyor).

vasárnap

Maja 5-kor kel, negyed 6-kor a fiúk is az ágyamban vannak, fél 6-kor áthúzódunk a gyerekszobába, ott be lehet csukni az ajtót, villanyt kapcsolunk, játszhatnak, csöndben. Mondom csöndben. Egy órával később is ezt mondogatom bár inkább vállalkoznék a Pécs-Los Angeles autópálya megépítésére, puszta kézzel. Valaki mondja meg, mért van az, hogy ébredés után rögtön olyan viháncolásba kezdenek, hogy nem bírom őket levadászni a csillárról? Csendes elfoglaltság, színezés esélytelen, mellesleg színezni nap közben is max 5 percet hajlandóak és ebben benne van az elő- és elpakolási idő is. Vért izzadok, hogy legalább a hajnali tévébámulásra rászoktassam őket, Ádámnál működik de mivel Miki inkább matat ő is megy és kezdődik az egymás nyúzása, játékon civakodás, visítás, szaladgálás, ordítás. Pedig mennyivel csudaklasszabb lenne ha ők egy nekik való rajzfilmet néznének amíg én még kábultan heverészek.
Szóval ilyen reggel után megfőztem az ebédet és próbáltam érdemi társalgást folytatni, amit az időről időre visítozó pihések is alaposan megnehezítettek.

hétfő

Reggel baromi hideg volt, előszedtem a fiúknak a vastag kabátokat, összeraktam az ovis felszerelést, a törölközőket jól itthon hagytam ami csak az oviban derült ki. Hazafelé Maja több menetben kiadta a reggeli joghurtjának fölösleges részét utána viszont boldogan vigyorgott a világra.

Lapzárta után a hétvége képekben is.
A gyerekmunkát sosem elég korán kezdeni. A képen nem látszik de húzogatta a csövet.
A bátyus bevitte őket a játékboltba és hagyta magát bepalizni két Burago modellre. Mikién itt még megvoltak a visszapillantó tükrök. Egy óra múlva "véletlenül" lerágódtak.
Ádámét még aznap este ragasztani kellett, Miki lekapta a motor elejét. Ne csak morogjak, már több mint három napja ez a két jármű a sláger, két napja ezekkel járunk oviba. Lehet meg kéne szereznem a jogsit tűzoltóautóra. :-DDD
A bátyus görkorija csudaizgi volt.
Miki biztonságosabbnak találta a cipőt.
Aztán győzött a kíváncsiság de csak óvatosan kézzel kezdte.
Majd állva is kipróbálta ...
... végül már nem is kapaszkodott.
Említettem már, hogy nálunk senki sem számítógép függő? :-DDD Ádám tökéletesen kezeli az egeret. Most már tényleg megtanítom masnit kötni. (szégyenlősen elpirul és lesüti a szemét)

*Apa megvétózta a kérelmem nem kaphatok a sütőajtóhoz szerecsen legényt de nem adtam fel talán egy EU szabvány eunuchban kiegyezünk. :-DDD

2011. október 7., péntek

2011.10.07.

Miki reggeli akciója

Nálunk az a szabály, hogy egyetlen valamit (általában autót) szabad elvinni az oviba ott megmutatják, majd leadják nekem és én hozom haza. Így nincs probléma az elveszett/elhagyott/ellopott játékokkal. Ma reggel Miki kezébe nyomtam a hátizsákját, hogy tegye bele a mai útitársát és Büdikutyát, majd elmentem Maját öltöztetni. Mire kész lettünk Miki is kész volt, hátán a zsák. Az oviban nyitottam ki a zsákot, ami félig volt mindenféle járművekkel, sőt Maja babáját is bepakolta. A partizánkodásért büntiből csak az engedélyezett helikoptert vihette be megmutatni. Igazán nagy élmény volt 8 autóval, 3 repülővel és egy babával a szatyromba boltba menni. :-D

2011. október 6., csütörtök

2011.10.06.

Pár dolog az elmúlt napokból amire emlékezni szeretnék:

A fiúk jönnek puszit adni, Maja kezemben (hol máshol?). Ádám először Majának ad puszit, Miki először nekem, Maját néha elfelejti.
Mikor reggel az ovi ablakában integetek, Maját is föl kell emelnem, neki is integetnek. Várják, hogy visszaintsen vagy puszit dobjon. Még egy kis türelem és lesz olyan is.

Három napja úgy megyünk oviba, hogy a fiúk előttem gyalogolnak kézen fogva, én pedig mint egy jó terelőkutya a reggeli csúcsforgalmat túlordítva navigálok: lassabban, ne szaladj, járda szélén állj meg. Figyelnem jobban kell, de így sokkal gyorsabban haladunk.
A bankkártya a nő legjobb barátja (ha gyémánt nincs :-DDD)
Tegnap a boltba is boldogan nyalogatta, a pénztárosnéni rosszallóan megjegyezte, hogy mágnes van rajta. Nem sikerült eldöntenem, hogy Maját félti a mágnestől vagy a kártyát Majától. Azt nem hiszem, hogy a mágnest csak úgy le lehetne nyalogatni. Azt pedig nem tudta, hogy ez egy érvénytelen kártya.
A gyerekszoba rendeltetés szerű használata.

2011. október 5., szerda

2011.10.05.

A múlt hét szerdai kirándulás képeiből. Kész szerencse, hogy modern korunkban létezik fényképezőgép és, hogy az oviban használják is. Mért mondom? Mert a fiaimtól érdemi információt kisajtolni nagyon nehéz, így legalább látom merre jártak.
Erdei gyűjtögetés, farmersapiban az én csibéim.
Ezen még én is lecsúsznék.
Ádám kihasználta a korlátlan csúszás jegyet. :-)
Miki mosoly
"Hajts kocsis!" Miklós cár és a sofőrje.
Ééés a leleplező fotók fúj, fúj gyerekmunka:
Takarítás, figyelitek ki ragadta magához az irányítást? :-)
Fűnyírás előtt
Traktor