2010. március 26., péntek

2009.10.09.


Ez a mindennapos nyüglődés az oviig meg haza kikészít. Az egy jó benne, hogy Ádám imád oviba járni. Minden reggel berongyol a szobába, vissza se néz. Búcsú puszit is csak akkor kapok ha még a küszöb előtt elkapom. Múlt héten itthon volt betegszabin de minden reggel oviba akart menni, hétvégén is menne.

A héten elkészítette az első alkotását. Lencsét, kukoricát és hasonló száraz bigyókból ragasztottak képet. Ádám egy absztrakt fenyőt ragasztott. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egyáltalán érdekelte az alkotás, a végeredmény művészi értéke meg nem érdekel. Alig várom, hogy haza hozhassuk és majd mutogathatom a családnak :-)

Miki egyre biztonságosabban és egyre nagyobb távokat gyalogol egyedül. Végre szórakoztatja is a dolog ezért egyre lelkesebben próbálkozik. Új tudományával nagy fejtörést okoz nekem. Cipőt kéne venni, de milyet? Őszit amit most tud hordani és egyszerűbb benne cipős járást gyakorolni, mellesleg a babakocsiba ücsörgéshez is megfelel ha zima van, úgyis becsomagolom a lábát egy takaróba. De mit csinálok ha megtáltosodik és menni akar a derékig érő hóba is. A téli bakancs még nem indokolt és elégé merev egy tanulónak. De muszáj most döntenem mert a boltokba most van választék, egy hónap múlva már csak a rózsaszín topánok maradnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése