Ma éjjel tök fölösleges volt lefeküdnöm. Cárom negyed 2-kor kéretett, hiába dajkáltam/szoptattam nem győztem meg az alvás hasznosságáról, 2-kor nem volt jobb ötletem készítettem neki egy kis tejpépet (ezt szokott reggelizni) megette és utána elaludt. Nekem közben sikeresen kiment az álom a szememből, bámultam a tévét, alig aludtam el, Csipet mellém telepedett. Ilyenkor vissza szoktam kísérni a saját ágyába, amit némi ordítással jutalmaz, ma ehhez a programhoz nem volt kedvem, így csak betakartam. Ő elaludt én kómáztam, fél 5-kor kikúsztam közülük és átosontam a gyerekszobába. Leó megörült, hogy nyitva maradt az ajtó és a szekrény tetején randalírozott, aztán nyivákolt mert nem mert leugrani. Megmentettem. Mire ismét visszaaludtam volna Cárom úgy döntött, reggel van, most itt rámol a lábam alatt, a többiek még alszanak. Ma nem szeretnék emberek közé menni, mindenki jobban jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése