Túl vagyunk a műtéten. Kicsit aggódtam, hogy az utolsó pillanatban lemondják mert Ádám ma reggel taknyosan ébredt (éljen!). De nem foglalkoztak vele és megcsinálták. Először nem tetszett neki a szoba meg az ágy, a babaszobába rakták és ott csak rácsos ágy van. Cserébe csak mi voltunk a szobába :-) Aztán megbékélt a sorsával. Folyékony altatót kapott, szépen megitta, majd szaladgálni akart, azt nem engedtem akkor beetetett, hogy kakilnia kell. Szerencsére volt az osztályon bili, azon ücsörgött mikor elkezdett hatni az altató. Természetesen nem kakilt de aludni sem akart alig bírtam visszavinni a szobába. Még kicsit magánál volt mikor a műtő ajtajába átadtam a betegszállítónak. Utána nagyon hamar felébredt, ahogy igazán magához tért, kikéretőzött az ágyból és felfedezte a játszószobát. Az annyira tetszett neki, hogy haza sem akart jönni, ordítva vittem ki a kórházból. Délután úgy viselkedett, mintha nem is történt volna semmi. Mamám kérte el hétvégére, nem akartam engedni, ne ő ugráljon egy frissen műtött gyerek körül. De így, hogy ennyire jól van, mehet. Gondolom az altatót óvatosan adagolták, végül is ez nem egy szívátültetés, és azért nem viselte meg annyira. Kedden megyünk kontrollra és elfelejtjük ezt az egészet. Pár hetet várok, figyelem, a beszédfejlődését és ha szükséges segítséget kérek. A dokinénink szerint a mi körzetünkhöz tartozó logopédus a legjobb a városba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése