Hol is kezdjem? Sok gondolat kavarog bennem. A tavaszi szünet kezdetével megszűnt a házi áradat és számomra hihetetlen módon sikerült magunkat annyira utolérnünk, hogy a szünet tanulás mentes lett. Szóval képzeljétek két napja ki se dugtam az orrom a lakásból és a fő napi tevékenységem a pihenés volt.
Egyre többször jön velem szembe a felvetés, miszerint ez a koronahelyzet igazából áldás csak még nem látjuk. Ezen gondolkodtam mostanában. A fertőtlenítő szagú buszokat meg tudnám szokni és azt is ha a nyugdíjasok nem a fél 8-as buszon nyomulnának mert a bóóót, a piac, sőt az orvos is ott van 8 után, cserébe nem kell viaskodniuk az iskolatáskákkal. A locsolás mentes húsvétot részemről megtarthatjuk jövőre is.
A csapból is az összefogás meg a figyeljünk egymásra folyik de valahogy mégis ott settenkedik a széthúzás.
*hord maszkot - nem hord
*a buszon lopva méregetjük egymást, mintha egy időzített bombán ülnénk
*nyugdíjas és az utcán van - jujj
*digitális világtól tartsuk távol a gyereket - az iskola miatt többet ül gép előtt mint béke időben bármikor
*járjon sportolni/közösségbe - félve engedem a parkolóba biciklizni
*szervezzünk családi programokat - mamámhoz is rettegve viszem a bevásárlást, csak lepakolok és elrohanok pedig marhára unatkozik egyedül egész nap, nekem is hiányzik, a telefon nem ugyanaz
*kezdett terjedni a csökkentsük szemet szemlélet, újra hasznosítható csomagolóanyagokkal stb. most eldobott kesztyűk, maszkok mindenütt
Ott vannak az egymásnak ellentmondó infók gyakran hivatalos helyekről is. Számomra legnagyobb rejtély a maszk problémája. A munkahelyemen kaptam egy moshatót. Ha igazán biztosra akarnék menni felveszem az odaútra. Egész nap egyedül ülök az irodába az a pár ember aki bejön tartja a két méter távolságot, nem látom okát, hogy maszkban ücsörögjek. Viszont ha leveszem amikor megérkezem az lenne a tuti ha bezacskózva tárolnám amíg hazaérek és ki tudom főzni hiszem lehet ott van benne a vírus, jobb ha nem húzom fel még egyszer. De akkor mit húzok fel hazáig?
Kesztyűt is kaptam kettő pár egyszer használatost. Kesztyűvel is megfoghatok valamit amin rajta van, aztán mondjuk a táskámat, vagy a szatyor fülét, tejes dobozt, akármit amit behozok a lakásba és utána puszta kézzel fogom meg én vagy valaki a családból.
Nekem ez az egész kesztyűvel, maszkkal is orosz rulettnek tűnik. Szóval maradok a jó öreg kézmosásnál, sok éve rendszeresen vitamint eszünk és kapaszkodom a reménybe, hogy elég erős az immunrendszerünk. Valamint mindig is úgy gondoltam, hogy a sorsunk elől nem futhatunk el.
2020. április 13., hétfő
2020. április 3., péntek
Jöttem nyafogni
A hét mérlege: két töri dolgozat, egy kémia, egy matek, nemtom hány időre visszaküldött fénykép "órai munkáról", dolgozunk teljes állásban (elmenős) és mikor azt hinném, hogy utolértük magunkat, jön az újabb adag házi, tanulni való, beadandó, másolandó, fényképezendő, visszaküldendő. Különben jön a bünti bammm, bammm ...
Szóval fogtam egy csésze teát és ideültem nyafogni. Majd hétvégén megcsináljuk a hétfői határidőre kész lesz. Pedig nagyon szeretnék csak egyetlen napot amikor úgy kell nem tanulnunk, hogy nincs semmi házi ami holnap utánra kétszer annyi lesz.
A fiúk alkotnak vagy felrobbantják a nappalit, Maja a szobájában csinál rumlit, én meg kivettem egy szabad délutánt.
Nagyon elfáradtam. Apa a héten délutános, övé volt itthon a délelőttös műszak, ami maradt délutánra én folytattam és erős a gyanúm, hogy így is elmaradt valami. A technika, ének, néptánc házik tuti. Bocs az én teljesítőképességemnek is van határa. És a héten még erkölcs házi is érkezett.
Nem tudom felérni ésszel, hogy ezt tényleg komolyan gondolta valaki. Én a földi halandó és apa, helyettesítünk egy komplett tanári kart. Egy alsósom és két felsősöm van. Diszesek mind (értsd: sokkal nehezebben tanul mint az átlag, cserébe iszonyú gyorsan felejt) tehát a spéci fejlesztőt is helyettesítenem kéne. Természetesen a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek de én vagyok itt a kölökkel aki nem tudok angolul és egy csomó mással is általánosban találkoztam utoljára. Az, hogy akkor jól ment nem jelenti azt, hogy el tudom magyarázni a kölöknek aki a suliban a képzett pedagógusoktól is nehezen tanul. Vannak technikai akadályok is. Három gyerekem van és két laptomom. Már most olyan mennyiségű linket, kisfilmet, nagy filmet, webtanárt kaptunk, hogy vagy azokat nézegetjük vagy haladunk a másolandó vázlatokkal, kitöltendő munkafüzetekkel, hiszen ezeket fényképezve, határidőre vissza is kell küldeni. Egyszerűen nincs idő tantárgyanként 1,5 órára naponta x 2 gyerek (szerencsére az alsós tanagyag követhető, uralható). Ha beindul az igazi online tanítás, egyszerre tuti nem tudnak odaülni. Vannak időszakok mikor egyedül vannak itthon, tehát esélyes, hogy az aktuális órán "elfelejt" ott lenni. A munkahelyemről telefonon irányítani lehet de a siker nem garantált. A legrosszabb, hogy ötletem sincs, mi lenne a jó (és kivitelezhető) megoldás. Ja de van: a koronavírus monnnnyon le!
Olvasom FB-n a sok biztatást és bölcsességet, hogy nem baj ha valami nem megy nekem, vagy a gyereknek és én lennék a legboldogabb ha elengedhetném ezt az egészet. De mint mondtam alapból nehezen tanulnak. Ami más gyereknél a minimum az nálunk a maximum, szóval ha én most nem csinálok semmit akkor ha egyszer az életben még lesz bejárós suli, sokkal nagyobbat fogok szívni a pótolni valóval.
Azzal vigasztalom magam, hogy elképzelem azt aki kitalálja, hogy mit és mennyit kell tanulni a kölköknek. Most ül a csodás Budapest közeli palotájában bezárkózva 6-8 diszes általános iskolás kölökkel (a valóságban kölköt utoljára általános iskolás korában látott közelről) és magyaráz, kérlel, könyörög, kutat, fényképez, visszaküld határidőre. Közben hómofiszba tanítja a tetszőleges számú osztályát (iskolát belülről is akkoriban látott utoljára). Gyártja, küldi a jegyzeteket, linkeket, határidőket kérlelhetetlenül. Aztán szortírozza, ellenőrzi, értékeli, visszaküldi. Valamint szabad perceiben, amikor lopiban eloson pisilni, magába száll és elkezdi újragondolni a tantervet, az új gyerekközpontú, diszes gyerekek szára is teljesíthető tantervet. Ami lehetőséget és esélyt ad a gyerekeknek a kibontakozásra, a gondolkodásra, a kreativitásra. Biztos így lesz, ... egyszer ... valamikor ...
Szóval fogtam egy csésze teát és ideültem nyafogni. Majd hétvégén megcsináljuk a hétfői határidőre kész lesz. Pedig nagyon szeretnék csak egyetlen napot amikor úgy kell nem tanulnunk, hogy nincs semmi házi ami holnap utánra kétszer annyi lesz.
A fiúk alkotnak vagy felrobbantják a nappalit, Maja a szobájában csinál rumlit, én meg kivettem egy szabad délutánt.
Nagyon elfáradtam. Apa a héten délutános, övé volt itthon a délelőttös műszak, ami maradt délutánra én folytattam és erős a gyanúm, hogy így is elmaradt valami. A technika, ének, néptánc házik tuti. Bocs az én teljesítőképességemnek is van határa. És a héten még erkölcs házi is érkezett.
Nem tudom felérni ésszel, hogy ezt tényleg komolyan gondolta valaki. Én a földi halandó és apa, helyettesítünk egy komplett tanári kart. Egy alsósom és két felsősöm van. Diszesek mind (értsd: sokkal nehezebben tanul mint az átlag, cserébe iszonyú gyorsan felejt) tehát a spéci fejlesztőt is helyettesítenem kéne. Természetesen a tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek de én vagyok itt a kölökkel aki nem tudok angolul és egy csomó mással is általánosban találkoztam utoljára. Az, hogy akkor jól ment nem jelenti azt, hogy el tudom magyarázni a kölöknek aki a suliban a képzett pedagógusoktól is nehezen tanul. Vannak technikai akadályok is. Három gyerekem van és két laptomom. Már most olyan mennyiségű linket, kisfilmet, nagy filmet, webtanárt kaptunk, hogy vagy azokat nézegetjük vagy haladunk a másolandó vázlatokkal, kitöltendő munkafüzetekkel, hiszen ezeket fényképezve, határidőre vissza is kell küldeni. Egyszerűen nincs idő tantárgyanként 1,5 órára naponta x 2 gyerek (szerencsére az alsós tanagyag követhető, uralható). Ha beindul az igazi online tanítás, egyszerre tuti nem tudnak odaülni. Vannak időszakok mikor egyedül vannak itthon, tehát esélyes, hogy az aktuális órán "elfelejt" ott lenni. A munkahelyemről telefonon irányítani lehet de a siker nem garantált. A legrosszabb, hogy ötletem sincs, mi lenne a jó (és kivitelezhető) megoldás. Ja de van: a koronavírus monnnnyon le!
Olvasom FB-n a sok biztatást és bölcsességet, hogy nem baj ha valami nem megy nekem, vagy a gyereknek és én lennék a legboldogabb ha elengedhetném ezt az egészet. De mint mondtam alapból nehezen tanulnak. Ami más gyereknél a minimum az nálunk a maximum, szóval ha én most nem csinálok semmit akkor ha egyszer az életben még lesz bejárós suli, sokkal nagyobbat fogok szívni a pótolni valóval.
Azzal vigasztalom magam, hogy elképzelem azt aki kitalálja, hogy mit és mennyit kell tanulni a kölköknek. Most ül a csodás Budapest közeli palotájában bezárkózva 6-8 diszes általános iskolás kölökkel (a valóságban kölköt utoljára általános iskolás korában látott közelről) és magyaráz, kérlel, könyörög, kutat, fényképez, visszaküld határidőre. Közben hómofiszba tanítja a tetszőleges számú osztályát (iskolát belülről is akkoriban látott utoljára). Gyártja, küldi a jegyzeteket, linkeket, határidőket kérlelhetetlenül. Aztán szortírozza, ellenőrzi, értékeli, visszaküldi. Valamint szabad perceiben, amikor lopiban eloson pisilni, magába száll és elkezdi újragondolni a tantervet, az új gyerekközpontú, diszes gyerekek szára is teljesíthető tantervet. Ami lehetőséget és esélyt ad a gyerekeknek a kibontakozásra, a gondolkodásra, a kreativitásra. Biztos így lesz, ... egyszer ... valamikor ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)