Nálunk a fiúk taknyosak, még mindig. A héten épp harmadszorra estek vissza. Csütörtök-péntekre semmi bajuk, elpakolom az orrcsöppöket szombaton az egyik szortyog, vasárnap estére fülig takony mind a kettő. Lázuk nincs csak köhögnek és taknyosak. Nagyon unom! Hétfőn szólt az óvó néni, hogy jó lenne ha Ádám kivenne egy kis betegszabit. Pont délután rendelt a dokinénink összepakoltam a csapatot és átbuszoztuk a várost. Dokinéni megnyugtatott, hogy semmi komoly, szerencsére antibiotikumot se írt csak egy spéci orrcsöppöt és marad az eddigi kezelés, gyakori orrszívás/fújás, köptető és társai.
Most vállalkoztam először buszos túrára egyedül a két fiúval de végül is haza hoztam mind a kettőt. Azért leszívott a program rendesen. Felszálláskor Ádám elrohant a busz másik végébe, Mikit a lefékezett babakocsiba kellett hagynom és futás Ádám után. Aztán leültem, Ádám az ölembe, Miki meglátta ő is vinnyogni kezdett, ki kellett vennem és az ölembe ültetnem. Ott kicsit lökdösték egymást, Ádám a kezével letakarította a buszablakot (esküszöm még műteni is lehetett volna rajta), Miki ficergett, igazi álomutazás volt. Úgy értem haza mint akit agyon vertek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése