2010. szeptember 29., szerda

2010.09.29.

Új beetetéssel hívják az embereket termékbemutatóra. Vasárnap felhívott egy hölgy és a közüzemi számlák összegéről érdeklődött (semmi konkrét tól-ig határt kellett megadni), majd kicsit sajnálkozott kérdezte szerintem mi az oka ennek, párat felsorolt. Megint illedelmesen sajnálkozott, megköszönte a válászaimat és cserébe ajándék utalványt ajánlott fel amit egy másik kollégával egyeztetve tudok majd átvenni. Na ezt sem várom ki féllábon, gondoltam, így jól meg is lepődtem mikor hétfőn csörgött a telefon és megkaptam az utalványok átvételének helyét és módját. Egy friss közüzemi számla értékét ígérték utalványban. Mit veszíthetek, egyeztettünk, majd tegnap Mikivel a hónom alatt megjelentünk a megadott helyen. Kicsit gyanús volt a dolog, örültem is, hogy a gyereket pont magammal kellett vinnem, mert ha mégsem tetszik a gyerekre hivatkozva könnyen leléphetek. Mikor odaértünk egyre gyanúsabb lett de gyűltek a nyugdíjasok is, a terembe aztán egyértelmű lett itt valami termékbemutató lesz. Az előadó, nagy mosollyal igen kedvesen körbement, bemutatkozott megnézte a számlákát, diszkréten csak az összegre koncentrálva és bőkezűen osztogatta az utalványokat. Meglátta az ölembe kuporgó Mikit és felajánlotta, hogy egy 1,5 órás előadásról van szó de ha nem haragszom nekem ad egy katalógust meg a kuponokat és hazamehetek. Lényegében kidobott de örültem neki. Itthon jobban megnéztem a katalógust tele volt haszontalan és drága dolgokkal. A kapott kupont természetesen fel lehet használni rájuk a következő módon: nevesincs botmixer (sima, semmi külön tartozék habverő vagy akármi) 10.000ft ebből 5.000ft értékű kupont elfogadnak tehát 5.000ft az a botmixer ami jó esetben max tíz használatot kibír és a legtöbb élelmiszerboltban 3.000-4.000ft-ért beszerezhető. 

Szóval a közüzemi számlák csak a beetetés részét képezik. Régebben ilyen bemutatókra vacsorával, utazással csábították a népet, most ez a kamu kedvezmény megy.

Ma Hudinivel volt jelenésem az orvosnál, logisztikai nehézségek miatt Mikit is magammal kellett vinnem. Nem szívesen mert a doki munkatempója óránként 2 beteg. De képzeljétek ma csoda történt 20-kor értünk a rendelőhöz, épp csak leültünk és előkotortam a kiskönyvem, nyílik az ajtó, mehetünk. Bent egy számomra új asszisztens pik-pak felvette az adatokat, megkaptam a szükséges beutalót (mehetek cukorterhelésre juj :-(), Mikit megcsodálták közben és 30-kor kint is voltunk, a 40-kor induló busszal pedig már vágtattunk is haza. 

2010. szeptember 28., kedd

2010.09.28.

Tegnap az oviban szülői értekezlet volt, az általános dolgok után a fő téma a karácsony. Történt ugyanis, hogy néhány szülő nem akar az oviban karácsonyfát, mert szerintük így elveszik az otthoni karácsony varázsa. Az óvoda megpróbál a kérésnek eleget tenni (más óvodákban sem állítanak fát) és terv szerint idén a szobákban nem lesz fa, a karácsonyi műsor után az egész óvoda kivonul az udvarra és az ott élni próbáló fenyőt megcsodálja. A mi csoportunkban összegyűlt szülők egyöntetűen tiltakoztak ez ellen. Ádám tavaly volt először ovis csillogó szemmel fogadta a fát, meg aztán az itthonit is sőt a mamákét is. Januárban is nagyon örült a fának, mikor a téli szünet után még állt az oviban. Számára akkor is varázsa volt. Próbálom megérteni az indoklást de nem megy. Nagyjából október közepétől karácsonyi díszbe öltöznek a kirakatok, az utcák, a boltokba megjelennek a télapócsokik, szaloncukrok, karácsonyfadíszek és társaik akkor a gyereket két hónapig nem viszik ki a lakásból esetleg bekötött szemmel, lefüggönyözött autóban? Most komolyan, nehogy már egy ovis karácsonyfán múljon az otthoni varázs, vagy ha mégis akkor baj van. Egy szülő felvetette, hogy ilyen alapon akkor ne jöjjön a télapó meg húsvéti nyuszi se. Az óvónők elmondták ők sem értenek egyet a döntéssel de tehetetlenek. Eddig csak vallási okokból merült fel a téma de azok a szülők rugalmasak voltak és aznap nem vitték oviba a gyereket. Annyiban maradtunk, hogy az óvónők jelzik a mi kérésünket is a vezetőség felé. Néhány szülő felvetette, hogy gyűjtsünk aláírást és ha többség akar fát akkor nehogy már pár gyerek miatt szívjon a többi 100. Egyenlőre várunk, biztos lesz folytatás.

(Ha jól emlékszem kis hazánkban az első karácsonyfát Brunszvik Teréz állította egy óvódában.)


Mikor hazaértem Miki ebben a szerelésben fogadott.

Ádám kedvenc pizsije (sajnos kinőtte), alatta az a kék Ádám pólója, és a karján látszik még egy szürke valami az is egy póló csak nem húzta fel rendesen.

2010. szeptember 26., vasárnap

2010.09.26.

Ma reggel fél 6-kor arra ébredtem, hogy Ádám köhög ezzel egy időben Miki nevet. Ádámnak vittem egy kis teát és amint belépek a kisoroszlán barlangba a két pihés Miki ágyából pislog rám. Ádám ivott, küzdöttem magammal, hogy visszazavarjam a helyére vagy ne, de aztán csak betakartam őket és azt mondtam alvás mert még éjszaka van. Valahogy az volt az érzésem ha a helyére zavarom tényleg azt hiszik itt a reggel. Így viszont jól elszórakoztatták egymást még negyed 8-ig. Aludni már nem tudtam, de jó volt csak úgy heverészni az ágyba. A gyerekszobából halk mormogás, kis viháncolás, röhögcsélés hallatszott meg időnként pár perc csend. Ilyenkor abban bíztam talán visszaaludtak majd rövid időn belül kiderült, dehogy. Azért jó volt ez a nyugis reggel. Mikor átjöttek még egy picit betelepedtek közénk az ágyba, utána mentünk reggelizni.

A mai ebédet részben tegnap megfőztem, így délelőtt diós csigát sütöttünk. Egy egész csapat buzgó kiskukta sürgött körülöttem, feladatra várva. Ádám ügyesen felfőzte a diótölteléket amíg én összegyúrtam a tésztát. Szerencsére pont akkor unta el amikor forrni kezdett. Sűrűn törölgette a homlokát és nagyon bánatosan nézett rám:
- Ejfájadtam.
Mire a nyújtás rész jött pihenten várta a szokásos tésztaadagját. Látjátok milyen elmélyülve gyúrnak? A képen pont nem látszik de a nagy munkában az arcukra is jutott egy kis liszt :-) Szerintem én feladom a sógyurma és egyéb gyurmákkal való kísérletezést, szinte minden héten sütök valami gyurkálni valót azt sokkal jobban élvezik. Majd gyurmáznak az oviban. Ádám egy zsemlére emlékeztető cipócskát formált beraktuk a tepsibe, még egy kis dió is jutott a tetejére.
Ádám az egészet lekente olvasztott vajjal.
Íme a saját készítésű diós zsömle-cipó.

Délutánra kimenőt kaptam a fiúk addig itthon nézték a F1-t apával. Szerintem apa csak a képernyőről olvasta az eseményeket. Ádám viszont nekem itthon röviden összefoglalta az eredményt:
- Alonso nyert. - még azt is megmutatta, hogy állt föl a dobogóra.

Már egyszer írtam, Miki szívesen felhúz minden ruhát ami nem a sajátja. Íme néhány újabb eredeti Szabó Miklós kreáció amit maga a mester mutat be:

A mester kérésére hajtogattam a csákót, szóval nekem csak a kivitelezés jutott
Ez egy kedvenc kombinációja: Ádám alsóját a bodyjára húzni, kiemelném a felemás zoknit ami szintén saját ötlet
Itt Ádám téli nadrágjában amit pocakban alig bírtam rajta összegombolni de térdig vissza kellett hajtani, még így is hosszú
A mester sütőt szerel, a zokni munkavédelmi eszköz, mert mint köztudott a sütő meleg (akkor épp nem volt az)
Kivételesen a saját zokniját próbálja fölhúzni, ez kemény dió, Ádámét simán fölrántja

2010. szeptember 25., szombat

2010.09.25.

Apa szerdán kiköltöztette a virágokat az erkélyről a lépcsőházba az lesz a téli helyük. A lakásban túl magas az önjelölt kertészek száma, élen Leóval aki a szekrény tetejét is a saját területének tekinti. Tehát közös megegyezéssel a lépcsőház nyert. Csütörtökön apa égnek álló hajjal jön haza. Az egyik féltve őrözött korallvirágját tőből kirántotta valamelyik kedves szomszéd! Alig győztem megnyugtatni. Már fogalmazta a lépcsőházi levelet, tudjátok azok a durván fogalmazott fecnik amik mostanában szinte minden társasház ajtaján, üzenőfalán terjednek. Primitív megoldás. Picit megnyugodott, kiment összesöpörte a földet, visszaültette a viharvert virágot és közben megállapította, hogy "csak" hajtást vitt a vandál. Most komolyan, mért nem kért? Nem szoktunk embert enni, ha szól adunk és talán a mi növényünk is túléli.

Történt vidám dolog is. Ádám elmesélte, hogy az oviban lufival játszottak, ezt viszonylag kevés szóval, viszont annál látványosabban mutogatta. Ahogy a lufi leeresztett, Ádám szépen lassan összegömbölyödött gugolásba, majd a következő "felfújásnál" megint felállt széttárt karokkal. Ha a beszéd ügy továbbra sem megy, nagy esélyei vannak pamtomim művészként :-)))

Miki pedig a héten a kávéfőzést gyakorolta, egy kicsi edénybe belenyomja a fúrót, börrög benne egy sort aztán "megissza". Szerencsére koffein mentes, különben egész éjjel a csilláron lógna, ennyi kávétól :-)))

A múlt heti csúfos brownie után összeszedtem a bátorságom és kipróbáltam egy másik receptet. Edit barátnőmnek gyűjtöttem eredetileg több variációt, az enyém nem jött be az övé nagy siker lett. Ezen felbuzdulva gondoltam mindenkinek jár még egy esély a brownie-nak is. Ma kipróbáltam, klasszisokkal jobb volt mint a múlt heti, elfogyott, de nem lesz a család kedvence. Azért megnyugodtam, hogy nem én vagyok béna, tudok brownie-t sütni csak mi más tipusú sütiket jobban szeretünk.

Ádám tegnap anyunál volt, ott is aludt, ment távolsági busszal (ez nálunk mindig nagy esemény), szedett diót, elmutogatta, hogy fölmászott az emeletre. Ennél többet nem nagyon sikerült kiszedni belőle.

2010. szeptember 23., csütörtök

Ovis kirándulás képekben

Éljen a modern technika és főleg az azt használó óvónők! Kaptunk egy kis szeletet abból milyen is volt a kirándulás.

Láttatok már ennyi gyereket egy kupacban?


Ott sárga táskával az én szemem fénye.


Ilyen egy jurta belülről


Haditechnikai gyorstalpaló

Nyüzsgő domboldal


Ebből Ádám sem maradhatott ki

(ha minden igaz kapunk még képeket de egy lemez jár körbe kb 100 gyerek szülei között)

2010. szeptember 22., szerda

2010.09.22.

Éjjel kettőkor hallom, Ádám kint mászkál, majd visszamegy. Gondoltam biztos pisilt, magamban adtam neki egy piros pontot az önállóságért és baromira örültem, hogy nem kellett felkelnem. Épp zuhannék vissza az álmomban (Nigella konyhájában voltam), mikor a másik szobában Ádám nyöszörög. Nem értettem ha egyszer kint járt mért nem jött be de ha menni kell, hát menni kell. Átbotorkálok:

- Ádám mi történt? Voltál pisilni? - rázza a fejét.

- Ne kapa puszi. - az éjszaka közepén??? Na mindegy ezen ne múljon.

- Ne kapa inni. - nem is kértél szivem. Közben sutyiban megtapogattam a pizsijét, száraz.

- Ádám menjünk ki pisilni. - rögtön indul. Amíg elintézi én kitapogatom a poharát. Megvan a puszi is, ivott is, pisilt is, mindenki boldog, megyünk vissza aludni.

Délután anyunál voltunk az úton szinte rajzottak a ronda szőrős hernyók. Miki pedig lelkesen ment és mindet megnézte. Láttunk még szöcskéket is, nagyon tetszett neki ahogy ugráltak előttünk. A kertbe szedett diót, meg kavicsot de legnagyobb sikere a diótörésnek volt. Most a buszozást is meglepően nyugodtan viselte, igaz csak 10 perc volt az út, ennyit azért kibir egyhelyben.

Miki új dolgot tanult:

- Miki mond Szabó Miki.

- Abó Miki. - de már Mikit mond M-mel :-)

A lényeg majdnem lemaradt. Ma voltam Hudinivel védőnőnél, megint cukrot talált a pisimbe, jövő héten megyek a dokibácsihoz majd ő dönt a továbbiakról. Elsőkörben valószínűleg cukorterhelés lesz, amit rutinból is megcsinálnak, aztán majd meglátjuk.

Meghallgattuk a szívét, teljesen jó ritmusban ver, egy kicsit kergetőztek mire a védőnő befogta a hangot. Ő az eddigi legszégyenlősebb gyermekem, mikor mocorogni kezdett sokáig csak belüről éreztem, amint odatettem a kezem abbahagyta. Apát is fokozatosan fogadta el, idegeneknek esélyük sincs. Ádám volt az egyetlen akit elsőre megrugdosott. A fiúk ennél bátrabbak voltak, Ádám már akkor is szeretett a középpontban lenni és hihetetlen fickándozást rendezett ha megérezte ő a téma. Miki nem túl lelkesen de azért illemből mindenkinek mocorgott kicsit.

2010. szeptember 21., kedd

2010.09.21.

Ma az ágyhúzás volt a soros, Miki nagyon élvezte a programot, telehordta a nappalit az elcsórt huzatokkal és párnákkal, egy lepedő a szennyesbe is jutott. Felhúztam a tiszta ágyneműt, összeszedtem a koszosat mire visszaértem ez kép fogadott.

Kicsit később megint rendet tettem.

Reggel egy nagy ízeltlábú valamit fedeztem fel az ablakon. Úúúuutálom az ilyen jószágokat! Jobb ötletem nem volt, pánikroham helyett felöltöztettem a gyerekeket és elmentünk az oviba, mint minden reggel. Mire hazaértünk Leó ücsörgött a bogár fölött és őszintén reméltem már végzett vele. Nem nagy vadász a lelkem de néha egy-egy legyet elkap. Már épp kezdtem komolyan örülni és gyártottam Leónak a hősi érdemérmet, mikor kiderült a bogár él. Leó csak megijesztgette. Nem halogathattam tovább ki kellett lakoltatnom azt az izét. Fogtam egy játékot, szépen rámászott, gyorsan kivágtam játékostul az erkélyre. Valamint nagyon büszke voltam magamra, hogy mindezt sikítozás nélkül végigcsináltam.

Miki játszik a fúrógéppel, mutatja nekem:

- Szejete fujógé! - van olyan pasi aki nem szereti a sajátját?

Az ágynemű mosással ma elérkezett Büdikutya ideje is, mikor Miki felébredt, elcapiztam becsomagoltam egy kispárna huzatba és be a mosógépbe. Nagy volt a kísértés egy gyors 15 perces programra de Büdikutya ennél intenzívebb kezelést igényelt. Teregetéskor nagyon igyekeztem dugdosni de Mikit nem lehet csak úgy átverni, természetesen megtalálta és nagyon boldog volt. Ennek ellenére egész könnyen sikerült meggyőznöm, hogy hagyjuk kint kicsit száradni.

Ádám ma kétszer is nagyon meglepett. Miki kezéből kiesett a fúró, Ádám ugrott és visszaadta Mikinek. Pedig azt hittem elszalad vele játszani.

A másik szintén fúróval kapcsolatos. Ádám az asztalnál kezdett játszani valamit, Miki odament mellé:

- Miki itt a fújó jáccco veje? - Miki boldog a kinccsel.

- Utána visszaajod?

- Ühm. - és távozik.

Ma új receptet próbáltam ki vacsorára, Ádám dinsztelte a hagymát én aprítottam a sonkát, Miki buzgón lábatlankodott. Megpróbáltam lefoglalni egy fazékkal és fakanállal de ettől még hol Ádámot hol engem akart kifúrni a helyünkről. Ma alapból is alig fért a bőrébe :-( Végre sütőbe került a vacsi, sikerült jól időzíteni 35 perc 180 fokon, remek időre kész is lesz, kell még tíz percet hűteni, hogy szelhető legyen addig pont összepakolunk. Gondoltam én, majd 15 perc múlva gyanús lett a sütő, megyek oda és 250 fokon volt! Az odaégés előtt kikaptam de a belseje még sülhetett volna. Kuglófom kisebb mazsolája, valamikor egy óvatlan pillanatban átállította a sütőt. Azért annyira nem lett rossz, Ádám egy egész szeletet megevett (általában max 3 falat a vacsora) Miki repetázott is. Szóval máskor is csinálok ilyet de akkor a sütő mellé ülök őrködni.

2010. szeptember 20., hétfő

2010.09.20.

Miki beszabadul a konyhába:

- Ez mi ez? - mintha még életében nem látta volna.

- Kancsó.

- Én szejetem kacó!

- Ez mi?

- Fazék.

- Szejetem fazé. - közben tényleg úgy örült, mintha még sosem látot tárgyakról lenne szó.


Vetkőzünk, fekszik a pelenkázón, nyújtogatja a lábát, leszedi a zoknit és nagyon örül a lábának.

- Van lábad?

- Ige, kettő! - és a másikat is az orrom alá dugja.


Ádám karácsonyra szerszámkészletet kapott egy nagyon valódinak látszó fúróval. Már nem tudom mikor és miért apa elkobozta a fúrót. Tegnap előkerült. Azóta megint a fúró a sláger és természetesen megy a visítozás mikor a ki a soros. Lehet karácsonyra Miki is kap egyet és akkor majd kettőn lehet vitatkozni. Abban is nagy gyakorlatuk van :-(((

2010. szeptember 19., vasárnap

2010.09.19.

Reggeli szenzáció, csibéim sorba jönnek elő a szobából, Miki az ablakhoz siet:

- Apa esi eshő!!!!

- Nektek is jó reggelt. (három napja esik, mi olyan nagy csoda benne?)

Ádám sündörög, túlbuzog, segít reggelit készíteni. Már hetek óta tipródom a kérdésen, engedjem vagy ne. Most még örömmel jön a rumli nem érdekel, de általában olyanban akar segíteni ami éles, forró, veszélyes, ráadásul Miki is jön szorosan mögötte, ő még fel sem éri a pultot de segíteni akar, vagy legalább elcsórni valamit. Szóval ma is jött, Miki már a helyén ült (micsoda találmány az etetőszék) vettem egy nagy levegőt és Ádámra bíztam a zsír felolvasztását amíg a tojásokat feltöröm. Gyermekem rettentő büszke volt magára és a fontos feladatára. Amíg ettek kakaót készítettem, kiosztottam, érdekes módon ebből egy csepp sem ment mellé.

Igaz ez valódi főzős kakaó, látszik a bajuszukon?

Ebédre aranygaluskát készítettünk, a fiúk szokás szerint kaptak egy kis tésztát amit szokás szerint viszonylag hamar, nyersen meg is ettek. Aztán Ádám segített a kiszaggatott pogikat (galuskákat?) a tepsibe pakolni. A sorokat szép rusztikusan rendezte el nem mintha lett volna valami jelentősége a Michelin csillagaim nincsenek veszélyben :-D Viszont mindenkinek nagyon ízlett, még a szomszédoknak is. Miki így nézett ki a tányér módszeres kinyalogatása után.

Délután szendvicskrémeket gyártottam, lapult egy doboz töpörtyű a hűtőbe, eredetileg poginak szántam de most töpörtyűkrémként végezte, egyszerű volt elkészíteni és finom lett. A másik házi májkrém (köszi Móni!) szintén nagyon finom lett, lehet ezek után nem is veszek több bóóóti májast. Majd az állagán még dolgoznom kell mert a hozzávalókat csak úgy szemre szórtam bele és kicsit híg de van kanalunk és remekül rá lehet pakolni a kenyérre :-) A pihések boldogan bevacsoráztak belőle.

2010. szeptember 18., szombat

2010.09.18.

De jó, hogy vége van ennek a napnak. A reggel 7 körül indult azzal, hogy Ádám az ágya teljes tartalmát - ez nálunk a szokásos takaró, párna kombináción kívül még egy vödörnyi autót jelent - főleg az autókat egyesével elkezdte ledobálni. Kizavartam a kis csapatot reggelizni, majd a szokásos fogmosás, átöltözés program után szaladgálni kezdtek a lakásban. Az építőjátékkal sikerült magam köré ültetnem utódaimat a torony elkészültéig (kb 5 perc) nagyjából minden rendben volt. Utána egyesült erővel szétszedték (2 perc). Nekem itt el kellett kezdenem az ebédet, gyermekeim közben szétszedték a lakást.

Az ebéd viszont nagyon finom lett, fasírtalapot csomagoltam bacon szalonnába és a muffinsütőben megsütöttem. Lehet máskor is így sütök fasírtot a sima főzelékre is mert gyorsabb mint a hagyományos változat és a lakást sem kell 3 napig szellőztetni. A mindmegettén találtam egy receptet, de csak az ötletet vettem át, a fasírtot a szokott mennyiségekből készítettem.

Ebéd után Miki aludni ment így jutott egy kis pihi a délutáni műszak előtt. Kellett is. Gyermekeim újult erővel folytatták a tombolást. Kedves szomszédok, isten bizony minden tőlem telhetőt megtettem a lecsendesítésük érdekében, de baromi nehéz átlagosan 10 percenként valami új, izgalmas és csendes játékot kitalálni. Próbáltam ismét építeni (2 perc), bedobtam a sógyurmát ez kb. 20 percig volt érdekes. Részemről utálok gyurmázni, gyerekként sem rajongtam érte, soha nem tudtam igazán kiemelkedőt alkotni, így sikerélményem sem volt. Most se. Pedig tényleg próbáltam de az általam alkotott csigák, almák, hóemberek valahogy mindig az egyik pihés kezei között palacsintává váltak. Valamint elég unalmas úgy alkotni, hogy közben újabb és újabb darabokat dugnak az orrom alá, alkossak én majd ők nézik, meg rátenyerelnek. Mikor elkezdték komolyan megenni az alapanyagot végleg feladtam. Amíg felszámoltam a rumlit újabb futóversenyt rendeztek. Kétségbeesésemben kerestem egy régen látott rajzfilmet Miki kerek 5 percig nézte, majd más tennivaló után nézett, Ádám többé-kevésbé végig nézte. Utána megint futóverseny némi hisztivel. Előszedtem egy labdát, gurigázni olyan 15 percet kísérleteztünk mindezt csendben megvalósítani a tiszta játékidő 2 perc.

A délután másik csalódása, brownie-t sütöttem. Összerakni nem volt nehéz, a sütőben is jól elvolt nélkülem de a végeredmény szerintem borzalmas lett. Egy sületlen lágy, tömény édes massza brrrrrrrr. A tepsiből is csak lapáttal tudtam kivakarni. Azt tudtam, hogy nem fog átsülni, pont az a lényege, számomra rejtély az amerikaiak mért vonzódnak a sületlen sütikhez. De az a cukros ragacs mégis váratlanul ért. Legközelebb akkor eszek brownie-t ha valaki hozzáértő elkészíti és megkínál. A maradékot meg valahogy kilapátolom a tepsiből és kidobom. Komolyan mondom sajnálom az alapanyagot amit beleöltem, főleg a két tábla étcsokit. Lehet az amerikai sütikkel is felhagyok már tavasszal az almás pitéjük se jött be :-(

2010. szeptember 17., péntek

2010.09.17.

Ádám ma reggel azzal kelt, hogy ma is kirándulni akar, a zuhogó eső sem zavarta. Próbáltam finoman győzködni, hogy majd máskor is mennek (jövő hónapra tervbe van egy vonatos szigetvári kirándulás) de ő egész reggel kitartott. Fogalmam sincs az óvónők, hogy szerelték le.

Reggel volt egy kis balesetünk, mindössze annyi történt, hogy Ádám nem indult el időbe és pár csöpp lett az alsóján. De azért kikurékolt a fürdőből:

- Anya beisiltem! (bepisiltem) - Miki pedig gyorsan továbbította az infót hátha nem hallottam, vagy a szomszéd lemaradt a mai reggel szenzációjáról:

- Anya Ádá silt. (bepisilt) - mindezt olyan kis árulkodós hangsúllyal.

Amíg ettek bepakoltam julist, Ádám felfedezi a tegnai sütéshez használt eszközöket:

- Anya ma is lesz hüti? (süti) 

2010. szeptember 16., csütörtök

2010.09.16./2.

Délután elmentünk Ádámért az oviba, amíg vártuk a kirándulós csapatot (képek itt), Miki felfedezte az ovi udvarát.

csúszdázott

motorozott

kettőt is kipróbált

és ez a rugós valami sem maradhatott ki

Ádám teli élménnyel jött haza, az úton végig fecsegett. Az első és legfontosabb mondanivalója:

- Jól érezte maga, mede máko is!

Majd elmesélte, hogy volt paci és lovagolt, valami magas házról is mesélt és a buszon sokan voltak. Este mikor apa is hazaért még mesélt egy naaaaagy tevéről. Az óvónőktől megtudtam, hogy a csapat nagyon jól érezte magát, volt ló, teve, meg sok érdekes program.

Itthon amint átléptük a küszöböt Ádám csak nyávogva volt hajlandó beszélni, kb fél órán keresztül csak a nyafogás ment. Aztán sütit kezdett követelni és mivel a tegnapi muffinból nekünk csak a szaga jutott, ezért ma is sütöttem egy adagot. Szorgos fiaim nagy lendülettel álltak neki mosogatni. A szőnyegre is jutott de olyan jól szórakoztak, majd kimosom.

Később süti evés közben Ádám mintegy mellékesen elkezdte keresni a fütyimet. Először nem értettem mit mond csak mikor mutat a sajátjára:

- Neke va füfi, apának füfi, anyának?

- Anyának nincs fütyije. - gyermek a növésbe is megállt úgy elcsodálkozott, pedig látott már meztelenül.

- Fütyije van Ádámnak, apának, Mikinek, mert ti fiúk vagytok. Csak a fiúknak van fütyijük, de anya lány, anyának nincs fütyije. - itt napirendre tért a dolog fölött és más elfoglaltságot keresett, úgy döntöttem mára ennyi elég a felvilágosításból. Ha legközelebb érdeklődést mutat folytatjuk a témát.

2010.09.16.

A mai nap legfontosabb híre, hogy Ádám szervezett ovis kiránduláson van, életében először. Sajnos technikai problémák miatt a tavalyiakról lemaradt. Szerintem kettőnk közül én izgultam jobban, szendvicset készítettem, a táskába csempésztem egy túró rudit és egy almát is. Valamint tegnap sütöttem dupla adag almás-fahéjas muffint ezt is összecsomagoltam, Ádám itt kapott hisztirohamot (reggel negyed 7-kor) mert nem értette, hogy majd pár órával később az egész csoporttal együt fog belőle enni. Szerintem annyira ordított nem is hallotta amit mondok. Azért csak sikerült leülni reggelizni és az első pohár tej után csönd lett. Bepróbálkoztam a napi program ismertetésével:

- Ádám ma kirándulni mentek, busszal. - nagy örömködés, végre felébredt és túl van a hisztin, éljen.

- Megye kiánduni, mamának nagyon fáj a foga, ezé nem bíj ajudni. (a mamám két hete fogorvoshoz jár de, hogy ennek mi köze a kiránduláshoz???)

Voltam olyan bátor és amíg ettek elmerészkedtem pisilni. Mire visszaértem az asztalon ujjnyi tej állt. Végül is már hetek óta nem borogatott egyik sem, kezdtem azt hinni fejődünk. Na mindegy majd egyszer.

Az előszobába félve vettem vállamra a muffint rejtő szatyrot de Ádám csak leltár szinten vette tudomásul, hogy az is velünk jön. Aztán az úton nagyon édes dolog történt, engem is megleptek. Felváltva folyik az orruk, megállunk Mikinek orrot törölni, míg kotrom a zsepit, Ádám megfogja Miki kezét, és türelmesen állnak előttem, egy pillanatra még azt is elfelejtettem mért is álltunk meg. Ádám tudja, hogy nem szeretem Miki kezét elengedni mert hajlamos a szökésre és egy forgalmas út mellett megyünk az oviba. Viszont Miki gyakran nem szereti ha a bátyja akarja irányítani, néha az én kezemből is szabadulni próbál pedig az tilos és lehetetlen. Szóval túl vagyunk az orrfújáson, nyújtom a kezem Mikinek. Erre mindkettő határozottan kézenfogva elindul az ovi felé. Megadtam magam, Ádámot kézenfogtam és folyamatosan sasoltam a kezüket. Jöttek szépen mint a kisangyalok! Ádám közben atyáskodó hangon mesélni kezd:

- Képez Miki megye kiánduni, anya rako, tákámba uzsoa, inni, szavéta, zsepi. (induláskor fölsoroltam neki, meg a lelkére kötöttem, hogy használja)

Közeledtünk a buszmegállóhoz itt kértem, hogy most cseréljünk és Miki jöjjön vissza hozzám, nem szívesen de végül megtette. Mire odaértünk pont beállt egy busz, Ádám csillogó szemmel akar fölszállni.

- Ádám ez még nem jó busz. Majd jön értetek és az óvónénivel fogtok fölszállni, jó?

- Jó.

- Jójesz!!!! - kontrázik Miki is.

Terv szerint 3-ra érnek az ovihoz akkorra megyünk érte. Kíváncsi vagyok mit mesél.

2010. szeptember 15., szerda

2010.09.15./2.

A nevekről már írtam most elsősorban a fiúnevekről fogok. Szerintem fiúnevet választani nagyon nehéz mert vannak a divatnevek az ősmagyarok, meg a tucatnevek. Kevés a jól hangzó, nem túl gyakori nem túl különleges. Ja és ezek mellett még passzolnia kell az én szempontjaimhoz is:

- vezeték névvel jól csengő

- könnyen becézhető

- karakteres

- nem túl feltűnő, nem túl tömegnév

A kedvenceim sajnos ezeknek nem felelnek meg, így bár vérzik a szívem de soha nem lesz Balázs, Péter, Tamás, Róbert, Gergő nevű fiam ezek egyszerűen a Szabóval együtt olyan semleges hatást keltenek.

Az Ádám név akkor tetszett meg mikor a mamám az apukájáról mesélt (születésem előtt meghalt). Hozzáraktam a Szabóhoz és megtaláltam benne azt a karaktert amit kerestem. Igaz 2006-ban az Ádám benne volt a top 10-ben de ha visszagondolunk ez a név generációk óta gyakori mégsem vált igazi felkapott divatnévvé. Nagyobb bánatom a becézés, bocs mindenkitől de nekem az Ádi és Ádámka formáktól borsózik a hátam. Ez a név rövid és annnnnyira szép önmagában is, hogy nem igényli a becézést. Már a gyerek érkezése előtt (bár a nemét még nem tudtuk) elhintettem a családban, hogy az én fiam ÁDÁM lesz így eredeti formában. A lánynév Natasa (ebben a formában) lett volna, ez még mindig tetszik de az évek alatt letettem róla, olyan kemény a családnévhez.

A Miklós akkor tetszett meg mikor Ádámmal voltam pocakos. Megfogott a névben rejlő kettősség és főleg a becézett alak. Simán el tudtam képzelni egy csöpp csomagot akit Mikinek hívnak, majd mikor felnő, két méter magas, széles vállú dalia lesz akkor bártan használhatja a Miklós formát ez mégis csak egy igazán komoly név (cárhoz méltó :-D). Benne van a köztudatban (ki nem ismeri a télapót?), mégsem találkozunk vele lépten nyomon, na jó decemberben igen :-)

Ezek után kellett megtalálnunk a sorba passzoló harmadik fiúnevet, erőssen fogynak az utónévkönyvben a minden szempontnak megfelelőek. Megoldás, kell egy lány :-DDD

Az angol lánynevekről is írtam már íme a kedvenc fiúnevem: Bryan, itthon Brájen formában anyakönyveztethető de ezt inkább hagyjuk.

Valamint új kedvencem az Igor. Nekem nagyon tetszik, meg van benne az a karakter amit keresek, kemény, komly hangzás, igazi pasis név. De mi lesz azzal a gyerekkel míg két méteres, széles vállú dalia lesz? Ki nevez el egy csöpp, lila, ordítóst Igornak? Azt már csak zárójelben, hogy a férjem helyből megvétózná, bővebb családom csendben rámhagyná, közben mélyen reménykedne, hogy a hormonok miatt van és majd elmúlik. Tehát Igor kilőve.

Ezt még a végére, két új lánynevet is találtam: 

- Glória szerinten nagyon nőies, meg oda vagyok az a-ra végződő lánynevekért de nehezen becézhető, és túl komoly egy újszülöttnek

- Madeline beleszerettem de angol és nem passzol a Szabóhoz

Újabb két név ami bár szép de mégis kilőve.

2010.09.15.

Tegnap játszunk Mikivel:

- Anya léccci ragaszo. (ragaszd fel)

Felragasztom a matricára már csak picit emlékeztető fecnit.

- Köszi. - alig hozzáér leesik.

- Lepota. (lepottyant) - és ezt játszottuk legalább 5 percen keresztül, én a végére kicsit untam.


Ma reggel kiosztom a csokis golyó adagokat, mind a kettő az alvósállattal eszik (próbálunk leszokni róla), Miki néhány golyót Büdikutya elé tesz, tunkolja a szájába:

- Ne kuha megette!

- Kaga megette! - dicsekszik Ádám fülig érő vigyorral.

Felkészítettem az ebédet és porszívózhatnékom támadt, na nem annyira a vágy fűtött de már a kekszmorzsáktól alig látszott a szőnyeg (ez nálunk 2-3 naponta teljesen megszokott állapot). Leó a gép láttán szokás szerint pánikrohamot kapott, picit pattogott a gyerekszobába majd a nappalin keresztül a fürdőbe vonult. Miki lelkesen szurkolt és kivételesen nem akart a porszívó csövén lógni, sőt a madzagot is csak egy kicsit tapogatta össze. Jutalmul utána megkapta a porszívó csövét és ő is felporszívózott utánam. Hamar végzett, visszatettük a gépet. Szemem fénye ekkor úgy döntött nagyon üres a szőnyeg és kihordta az összes tiszta pelust a fiókból. A képen nem látszik de jutott a konyhába is. Megkértem, ha már ekkora rumlit csinált akkor tegyen is rendet, nagy lendülettel nekiállt de csak a küszöbig ért el a pelusokkal. Ott nem jutottunk egyességre, én fejeztem be. Pedig már nagyon nem szeretek hajolni, igyekszem kerülni vagy legalább halogatni de alapvetően meggyőződésem, hogy Hudini lesz a világtörténelem első kockahassal született bébije. Ennyi edzés után kizárt, hogy ez a gyerek olyan kis pohos legyen mint a testvérei :-DDD

Miki ma új dologra jött rá (félig legális), amíg az ebéddel szöszöltem látom, hogy nagy munkában van de nem volt gyanús hangja így igyekeztem kihasználni, hogy egyedül vagyok és siettem befejezni a dolgom. Majd a gyerekszobából diadalmas hang:

- Anya de_e, anya de_e! (gyere)

Megyek be és büszkén mutatja, hogy ég a villany és ő kapcsolta föl.

Képzeljétek tegnap kaptam egy új botmixert (a régi tavasszal használhatatlanná vált) a szülinapomra. Még odébb van a napja de apa úgy gondolta addig is nagy hasznát venném és tegnap odaadta. Úgy örülök neki :-))))) Nem fértem a bőrömbe és gyorsan ki is kellett próbálnom a mai ebéd eredetileg gombás-tejfölös husi de a gombát összeturmixoltam így gombaszószos husi lett. A gép szuperül működik, az ebéd finom lett, Miki repetázott is. Most egy darabig ez a mixer lesz az aktuális kedvencem. Természetesen azért a fő csoda még mindig julis. Az elején döcögősen indult a barátságunk, ugyanis a kezdeti lelkesedés elmúltával egyre több edényt szedtem ki mosatlanul, már-már ott tartottam, hogy saját kezűleg dobom ki az ablakon, mikor apa észrevette a hibáját: a vízcső kicsúszott és szerencsétlen víz nélkül hiába próbálkozik a mosogatással. Azóta minden rendben a csövet gyakran kell ellenőrizni de cserébe gyönyörűen mosogat. A fém edényeim úgy csillognak mint a reklámban pedig már nagyon régiek. Nagy ember volt aki kitalálta a mosogatógépet! De még nagyobb az én emberem aki vett nekem egyet!

Valamint még egy nagy hír mára: életemben először egyedül töltöttem fel a fényképezőgépről a számítógépre a képeket. Igaz apa közben telefonon navigált de sikerült az eredményt picit följebb láthatjátok is. Tudom a mai világban ezt már a 8 évesek is tudják de engem a számítógép csak azóta érdekel mióta van itthon netünk. Ezen kívül nem is szoktam másra használni, új dolgot is csak akkor tanulok ha a nethozzáférésemhez feltétlenül szükséges (netfüggő vagyok, hú kimondtam) vagy valami egyéb érdekem fűződik hozzá. Ez utóbbi ritkán fordul elő mert max visszatartom az igényem amíg apa hazaér és megcsinálja. De ezt most megtanultam és szörnyen büszke vagyok magamra :-)))

2010. szeptember 13., hétfő

2010.09.13.

A ma reggelt legjobb lenne valahogy kiradírozni:

- 6.03 a fölöttünk lakó 10 centis magassarkúban ledübörög a lépcsőn és becsapja a lépcsőház ajtót

- 6.08 a pihések mocorogni kezdenek

- 6.13 átjönnek

- 6.15 Miki ráröpül Ádám kukásautójára, Ádám visít (országomat még egy ilyen autóért!!!!!) 

- 6.23 Ádám felfedezi a pulton felejtett szombati csokis muffint, Mikinek is ad majd egyesült erővel köröznek a lakásban és mindenfelé morzsa hever, majd két alig használt muffin is, természetesen csak 3826-szor kértem meg Ádámot, hogy üljön az asztalhoz, Mikit is beraktam a helyére de ez nem akadályozta abban, hogy a morzsát leszórja

Nem tudom mi lelte őket ma de egész reggel csak és kizárólag futva közlekedtek, felváltva visítottak vagy ordítottak, egymást nyúzták. Igyekeztem felrakni az ebédet, hogy 9-ig kész legyen, 10-re kellett mennünk a korai fejlesztőbe. Próbáltam lehallkítani a fiúkat, szókincsem leszűkült a "ne szaladgálj, csöndesebben" szavakra, a szomszédokra mély együttérzéssel gondoltam, ennél többre nem futotta az erőmből, ma inkább vállaltam volna a 4-es metró befejezését az év végéig. Szerintem mikor 9-kor elhagytuk a házat az itthon maradók pezsgőt bontottak.

A korai fejlesztő nincs tőlünk messze, kézen fogtam a csapatot és elindultunk, gondoltam ha ilyen jó formában vannak mint amit reggel mutattak hamar oda is érünk. De nem. Amint kiértünk az utcára mint akiket lebetonoztak, talán az elporoszkáltunk szó fejezi ki legjobban sebességünket. Ott megtámadták a játszósarkot amíg a sorunkra vártunk, Ádámot bekísértem, majd Gabival egyetértésben a sikeres vizsgálat érdekében mi kimentünk Mikivel. A végén pár szóban összefoglalta amit végül is már tudok, beszéde nehezen érthető, felcseréli a szótagokat, a babanyelvet még mindig többet használja, színfelismerést inkább hagyjuk, elküldte további vizsgálatokra, ha szerencsénk van még idén eljutunk a megfelelő szakemberhez, majd értesítenek. Addig is Gabi hivatalból jár az oviba és ott foglalkozni fog Ádámmal külön is. Hazafelé pelyhes fiaim képességeit ismét meghaladta a járás tudománya, időnként az volt az érzésem lényegében két szánkót húzok magam után. Nem, nem én akartam sietettni őket, ismerem a normál sebességüket, na ez a mai teljestíményük a szokott közelében sem volt.

2010. szeptember 12., vasárnap

2010.09.12.

Van egy reklám, célcsoport: gyerekek, termék: műhörcsög mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen kiegészítővel (egy vagyonért). Miki reggel megbabonázva nézi:

- Éni kéek zuzu! (én is kérek zuzut)

Ez volt az első alkalom, hogy valami lekötötte a tévében, általában fontosabb dolgai vannak, vagy kapcsolgatja (azt de uuutálom).

A mai nap fő programja Ádám névnapi zsúrja volt. A kísérleti sütim (bounty torta) vegyes sikert aratott, a gyerekek főleg csak megpiszkálták, a férjemnek száraz volt a krém, nekem ízlett. Mivel nem túl bonyolult, cserébe látványos már van pár variációm, hogy a krém is megfelelő állagú legyen.

Ha lúd legyen kövér. Kedvem támadt kísérletezni még egy recept szerűséggel, ezt még a pék kollégától lestem el. Fokhagymás lepény sonkával töltve, ennek igen nagy sikere volt! Kis kuktáim már automatikusan kértek tésztát, amiből kis zsömléket formáztak és képzeljétek most nem ették meg nyersen, így ki is sütöttem. A lepényhez kínáltam a házi készítésű kechup-omból, teli találat :-)

Elég az önfényezésből, íme az ünnepelt, az ajándékok látványos része az autók. Egy betonkeverő, egy busz és a csúcs a kukásautó (kocsiszemét Ádámnyelven). Némi visítozás után sikerült elrendezni ki melyikkel játszik. Ádám kapott még pénzt ezt terv szerint holnap elcserélem pár vagány ruhadarabra.

Nem szorosan idetartozó de nekünk nagy lépés: Miki megtanult orrot fújni. Ez egy igen hasznos tudás (utálok orrot szívni) valamint nagyon mókás látvány ahogy a térdig érő (jól van na valamivel magasabb) gyermek teljes erejéből fúj :-)

2010. szeptember 11., szombat

Házi patika

Itt a rossz idő gyűjtöm a nagymamis gyógymódokat.

Köhögésre:

- száraz köhögésre pici sót a teába

- hurutos köhögésre, méz vagy mézes tea

- makacs nem múló köhögésre, egy pelust bekenni szobahőmérsékletű disznózsírral éjszakára a gyerekre tekerni

Takonykórokra, torokfájásra:

- borsmenta tea, mézzel, enyhén nyugtató hatású, a menta tisztítja a légutakat, a gyerek könnyebben elalszik, nagy eséllyel átalussza az éjszakát

- egy citromot héjastul felszeletelni, 1 l vízzel leforrázni, ha ihatóra hűlt fogyasztani (gyereknek inkább ne, borzalmas ize van)

- 1 dl forralt vízbe fél mokkás kanál sót feloldani orrcsöppként használható újszülött kortól

Fülfájásra:

- meleg só, a sugárzó hő fájdalomcsillapító, oldja a trutyikat

- kövirózsa préselt leve

Felfázásra:

- hársfa tea és FUTÁS AZ ORVOSHOZ

Most ennyi jutott hirtelen eszembe de majd még gyűjtök.

Ha valakinek van fejfájásra bevált házipatikája ossza meg velem!!! Köszi!

2010.09.11./2.

Ádám mai aranyköpései:

Reggelije ma két pohár tej és talán három szem csokis golyó volt, utána mutatta, hogy dudorodik a pizsifölsője.

- Kiháhik a haham. (kilátszik a hasam)

Nézi az esti híradót, benne az F1 tudósítás:

- Humaer megi van a tévébe, a híradóba! (Schumacher) - lelkendezik, délután apával együtt nézték az időmérőt ezek szerint figyelte is. Még néhány szóval kommentálta a tudósítást és mintha Alonso nevét is említette volna de ebben nem vagyok biztos.


Holnap tartjuk Ádám névnapját, ma egy új receptet próbáltam ki. Nem szeretek vendégeket kísérleti sütivel várni de ez annnnnyira piszkálta a csőröm, ki kellett próbálnom. A nagy lelkesedés hamar megtorpant, mert olyan amatőr hibát követtem el amit soha még kezdő koromba se. Szerencsére volt itthon elég anyag nekiugrottam mégegyszer. Amíg a fő süti sült, addig előkotortam egy régi csokis muffin receptemet és kiderült az elrontott alap pont megfelelő hozzá és ráadásul a többi hozzávaló is a hűtőbe lapul. Egyedül a lekvárt mértem szűken, mert csak anyósom fantasztikus kajszi lekvárja van itthon, az pedig olyan finom, hogy vétek sütibe elpocsékolni. Így mellék vágányon megörvendeztettem a fiúkat egy kis csokis muffinnal, rögtön dupla adaggal, mert az eredeti rontott alap így adta ki. A fő süti is elkészült már a hűtőben várja a holnapot, így előzetesben ígéretes képet mutat remélem finom lesz.

2010.09.11.

Jó az ha tökéletes a gyerek?

Önbizalmam határtalan, meg vagyok róla győződve, hogy természetesen, hisz kettő épp a gyerekszobában alszik a hátam mögött. De azért ha leveszem a rózsaszín szemüveget és próbálkozom objektívan szemlélni akkor nem azok (szerencsére). Ádám beszédproblémáiról már írtam, még fogok is, Mikinek antiszociális hajlami vannak és igen akaratos kis despota, meg biztos van még egy marék más negatívum is csak nekem nem tűnik föl. De amiért ezt az egészet elkezdetem régóta foglalkoztat: a zseniképzés. Teljesen átlagos, normál képességű gyerekeket szülők elkezdenek mindeféle foglalkozásra hurcolni. A szülő jót akar és egy szinten tényleg jó, a babaúszás, babamasszázs, játszóház, zenebölcsi, és már itt is vannak csilli-villi készségfejlesztőnek beállított méregdrága játszóházak. Természetesen minden rendben ha gyermekkel alkalmanként veszünk részt ilyen programokon de mikor a 6 hónapos többet van egy héten ilyen helyeken mint otthon akkor talán be kéne húzni a féket.

A Spektrumon kaptam el egy sorozatot a témában, ott hiperaktív szülőknek nevezik az ilyet (vagy harci helikopternek aki folyton a gyerek fölött kering), arra hívja fel a figyelmet, hogy Amerikában és Angliában felnőtt egy olyan generáció akiket a szüleik túlságosan féltenek, túlfejlesztettek meg összességében túlzásba vittek mindent amit szülői szeretetnek és gondoskodásnak hívunk. Hangsúlyoznám, hogy a túlzásokról van szó és tejesen normális átlagos gyerekekről.

Az első rész amit láttam főleg a féltésről szólt. A szülők bár úgy nőttek fel, hogy sokat játszottak a barátaikkal szülői felügyelet nélkül, hétvégén lecke után csak enni mentek haza, most GPS nyomkövetővel látják el a gyerekeiket!!! Először azt hittem rosszul látok de nem, apu ült az asztalnál az egyik monitoron dolgozott a másikon figyelte ahogy a két rózsaszíni pötty (a lányai) a térképen mozognak. Agyrém! A szülők nem engedik el a 8-10 éves gyereket az utca végén levő boltba fél liter tejért egyedül. Te mikor mentél boltba egyedül? Én valamikor 7 éves korom körül. Vannak gyerekek akiket felügyelet nélkül az udvarra sem engednek ki, helyette ott a tévé és a számítógép. Vagy van a gyereknek programja de olyan amit a szülő a nap 24 órájában szabályoz. Mutattak egy testvérpárt akik hajnaltól késő estig olyan szoros időbeosztásban éltek mint egy vállalatigazgató: 5.30 indulás hoki edzésre, utána suli, utána foci edzés, a nagy távolságok miatt anyu egész nap fuvarozza, a gyerek a leckét az autóban írja két program között. Hétvégén meccs és leckeírás. Nem tévézik, nem számítógépezik, nem játszik a barátaival csak úgy a maga kedvére, építi a jövőjét, egy 10 éves gyerek! Vagy a szülei? Ne értsetek félre, fontos, a sport, a mozgás, fontos, hogy ha gyerek kedvét leli benne, ráadásul tehetséges akkor adjunk neki lehetőséget na de ez már a ló túloldala. Ha a hiper szülő féltve őrzött csemetéjét nyári táborba engedi még ott is figyeli! Van egy pedagógus aki a napja nagy részében fényképezi a gyerekeket de nem elsősorban emlékbe, hanem rögtön föltölti a tábor web oldalára, a szülők így egy napra sem tévesztik szemelől a csemetét. Ráadásul ha pár napig nincs friss kép Ödönkéről vagy az utolsó kettőn épp nem mosolyog, már megy az aggódó telefon, hogy mi történt. A táborvezető elmondta, hogy napi 3 órát!!! tölt az ilyen telefonokkal. Nem lenne jobb ha helyette a következő napi élménytúrát készítené elő a gyerekeknek?

Kutatók vizsgálják a jelenséget, összeengedtek egy csapat gyereket akik csak sport edzések, meccsek formájában játszanak, amikor felnőttek és szabályok irányítják őket. Nem tudtak mit kezdeni magukkal, ültek és várták, hogy jön egy felnőtt aki majd megmondja mit kell csinálni. Ha elveszik a szabad játék, elveszik a gyerek kreatívitása, nem tanul önállóságot.

Erre épít a következő rész amit most láttam, az agyon pátyulgatott gyerek (trófea gyereknek nevezik) nem akármilyen iskolába megy, anyu, apu által gondosan kiválasztott elit magánsuliba. Az 5 évesnek!!! felvételizni kell.  Mi van ha gyerek nem üti meg a szülői mércét? Mért kell ezt tenni egy 5 évessel? Később sem lesz jobb mikor egyetemre megy, majd dolgozni kezd. Az egyetemi kollégiumba apu, anyu segít beköltözni, anyu ágyaz, apu könyveket pakol, apu, anyu olyan mértékű kommunikációt vár el az iskolától mint az általános iskolában és ha valami nem kedve szerint való megy a dékánhoz, rektorhoz, akár rögtön ügyvéddel. Egy pedagógus külön szülői értekezleten tanítja a szülőket, hogy kell elengedni egy egyetemista gyerek kezét. Nem mindenkinek sikerül. Apu, anyu a gyerek első állásinterjújára is be akar menni, az meg csak természetes, hogy elkíséri az első munkanapra, viszi a cserepes növényt az asztalra és összességében úgy sürög körülötte, mint mikor a 6 évest először iskolába kísérik. Volt olyan szülő aki a gyereke nevében ment el az igazgatóhoz fizetésemelést kérni!

Ezeket a fiatalokat is vizsgálják a szakemberek, túságosan szoronganak ha egy matek dolgozat csak négyes lesz ha meg nem kerülnek be a szüleik által kiszemelt iskolába itt a világvége. Aki átmegy a szuperszülő tréningen és állást vállal az meg nem állja meg a helyét. Nem a tudásukkal van baj, hanem a hozzáálásukkal. Nem tiszetelik a vállalati hierarchiát, önteltek, a világ közepének hiszik magukat, nem érnek be időbe, nem tartják be a határidőket, nem megbízható munkaerők.

Pár napja Miki egy balesete kapcsán elővettem a Spock doktor könyvemet (sok bírálat érte a módszerét Amerikában) a könyv 1975-ös kiadás gondolom az eredetit jóval előbb írta. Ebben pár sorban leírja, hogy nem kell a gyereket minden balesettől megvédeni (ésszerű határok) mert azt a jellem sinyli meg később.

A legszomorúbb az egészben, hogy ezek a dolgok szépen lassan státuszszimbólumokká váltak, mert milyen jól hangzik a barátok, szomszédok előtt, hogy Ödönke X zseniképzőbe jár, ami ráadásul egy vagyonba kerül de mi megtehetjük! Mért kell erre használni egy gyereket?


Nem szorosan téma de most talán még le tudom írni mielőtt a pihések felébrednek. A zseni gyerekekről is megy egy sorozat. Itt valódi különleges tehetségű gyerekek fejlődését követik. Van köztük olyan aki 11 évesen zongraművet komponált, van sakk bajnok, 3 éves matekzseni, a gyerek fejben szoroz többjegyű számokat, van aki imád tanulni, 10 évesen óangolul tanul csak szórakozásból. Csak ültem és bámultam. Majd nagyon örültem, hogy nekem két átlagos gyermek jutott. Szerintem hihetetlen felelősséggel jár egy ennyire különleges gyereknek megadni azt amire szüksége van. A minőségi oktatás természetesen egyértelmű de mégis csak egy gyerekről van szó, akinek szerintem szüksége van arra is, hogy "csak" gyerek legyen. De hol a határ? Meddig tanul óangolt, ül órákig boldogan a zongoránál és mikor jön el az amikor már megszokásból, a szülei elvárására csinálja?

Szakemberek itt is vannak és felhívták a figyelmet, hogy ezek a dolgok az ő korukban valóban kiemelkedőek, de felnőnek vannak olyan képességek amiket idővel a kortársak behoznak és már nem lesz akkora szenzáció.

2010. szeptember 10., péntek

2010.09.10./2.

Kedves Télapó/Jézuska/Húsvéti Nyúl/Fogtündér/vagy bárki aki kívánságot teljesít!


Egész évben jó kislány voltam, a családom elláttam, a lakást rendben tartottam, szerintem igazán megérdemlem az ajándékot. Idén mindössze annyit szeretnék, hogy a családom vidd el valahová 3 napra. Nagyon szeretnék akkor kellni amikor akarok, meg úgy általában azt csinálni amit akarok és akkor amikor akarom.

Kézen fekvő megoldás lenne egy egyszemélyes wellness hétvége de hidd el az pénz kidobás. A szaunát sosem bírtam, ha medencére nézek már összeszedek valami fertőzést, szóval napom nagy részében csak a szobában kuksolnék. Nekem kényelmesebb itthon, menjenek a fiúk wellnesselni.

Reménykedve várom kívánságom teljesülését, őszinte híved:

                        Ádám, Miki és Hudini anyukája

2010.09.10.

Ádám szinte megállás nélkül köhög, úgy döntöttem ma itthon marad és kúrálom. Nagy baj nincs, mert láztalan és egész délelőtt egymást nyúzták Mikivel. Még él bennem a remény, hogy egyszer majd együtt játszanak órákig és bűntudatom lesz amikor ebédelni kell hívnom őket. Alapvetően képesek együtt játszani párszor már megmutatták ha rövid ideig tartott is a csoda. Valamint van az a variáció mikor elvonulnak a szobájukba, tudjátok az a gyanús csönd, aminek mindig valami katasztrófa a vége.


Előkotortam egy vödör Legot és próbáltam bízni, jó játék lesz, lefoglalják maguk vele amíg a krumplit előkészítem a tésztához. Jól indult, Miki érdeklődve nekifeküdt az építkezésnek, Ádám az asztalhoz telepedett, kb 10 percig nyugi volt. Aztán elkezdték az apró darabokkal telihordani a lakást. Ádám a kész művével akart elindulni de ahogy leemelte az asztalról darabokra hullott. Mérges lett és a maradékot földhöz vágta (erről nem tudom leszoktatni) Miki vérszemet kapott és ő is dobálni kezdett mindent ami közel volt hozzá. Itt vetettem véget a Legozásnak, szerintem pár hónapig most megint nem veszem elő :-(

Ádám ebédnél mesélni kezd:

- Megyek másko is, messzi mamához.

- Igen, majd mész.

- Messzi mama mérge vó. (mérges volt)

- Mit csináltál? Mért volt mérges? (mindig dícsérgetik, milyen jó fiú, elsőre megcsinál mindent amit kérnek, bezzeg itthon ...)

- Összetöjött tánér. (tányér)

- Mért tört össze?

- Me összetötem. - olyan komoly képet vágott hozzá mint aki épp a Kennedy gyilkosságot valja be.

- És ezért mérges volt a mama?

- Ige.

- Ádám te lóditasz. (a tányér törést elhiszem, előfordul, de, hogy ezért a mama mérges legyen azt nem)

- Ige.

2010. szeptember 9., csütörtök

2010.09.09.

Valaki anti álom port szórt szét a gyerekszobába (nekem is adhatott volna), éjjel Ádám ébredt föl átlagosan két óránként valamint 3 és 4 között alvás helyett 10 percenként nyüszögött, majd 4-kor úgy gondolta nálunk alszik. Ezt nem engedtem, viszonylag hamar tudomásul vette. Cserébe reggel 6 előtt kiment pisilni és a visszafelé úton felébresztette Mikit aki rögtön úgy döntött reggel van.

Most Mikivel küzdök, elvileg már egy órája alszik gyakorlatilag az ajtó rése alatt szórakoztatja a macskát, vagy fordítva? 

lehet később folytatom

Délután elmentünk bevásárolni apa talált egy ismerőst és amíg ő beszélgetett én szépen nyugodtan összeszedtem ami kellett. Olyan jó volt így vásárolni, mikor befejezte, montdam is neki, keressen még egy ismerőst még pár tétel vissza van. Ennek nyomán eszembe jutott, valamikor régen láttam vagy olvastam egy bevásárlóközpont a gyerekmegőrző mellett apa megőrzőt is üzemeltet. Szerintem nagy ötlet! Amíg anyu vásárol, apu egy kényelmes fotelban újságot olvas. Mennyivel nyugodtabb így vásárolni mint egy idegesen toporgó pasival a próbafülke előtt.

2010. szeptember 7., kedd

2010.09.07.

Ma osztom a reggelit, Ádám sürög-forog segíteni akar, megegyezünk, ha kész a tányérját ő viheti az asztalhoz. Elindul, lötyög a tej, felügyeskedi az asztalra, apa a háta mögött ugrásra készen, mikor kell elkapni a kilöttyenő tejet. Ádám elintézi:

- Apa ne szójá, ne kiöntötem! - tényleg odaért baleset nélkül.

Délelőtt összepakoltuk Mikit és bementünk a városba, megvenni Ádámnak a névnapi ajándékát. Micsoda kísértés bemenni egy játékokkal teli boltba! Legszívesebben fölvásároltam volna mindent ami nagy és gurul, szerencsére a költségvetésnek keretei vannak (szűk keretei), azonkívül a lakásba se férne be minden de legalább jót bámészkodtunk és megtaláltuk a minden szempontból megfelelő ajándékokat. Miki nagyon élvezte a programot, még attól sem kapott sokkot, hogy neki nem szabad tapogatni, a jó viselkedés jutalmául kapott egy McQueen figurát, (ebéd után azzal aludt, ébredéskor első dolga volt megmutatni nekem "mekiiií"). Ádám is kapott mert az eredeti valahol a lakásban elkeveredett. Azzal együtt mentem érte az oviba, annnnnnyira örült, rögtön meg is mutatta mindenkinek. Természetesen este vitték magukkal aludni.

2010. szeptember 6., hétfő

2010.09.06.

Tegnap délután elkísértük apát dolgozni, gondoltam ha már ott vagyunk körülnézek kicsit cipő ügyben. Apa búcsúzáskor megbízta Mikit, hogy vigyázzon rám és ne engedjen pasizni. Végülis egy két évest vezetve, félreérthetetlen pocakkal én vagyok minden pasi álma, csak úgy kapkodnak utánam. :-D Ilyen útravalóval indultunk felfedezni a cipőboltokat. A végeredmény nem sok új, szerintem egyszerűen nem létezik az a cipő amit én keresek. A séta végén bementünk egy bababoltba, ahol az eladó roppant kedvesen rám förmedt, karba tett kézzel, épp csak nem topogott a lábával:

- Segítsek??? (olyan "mit akarsz itt" hangsúllyal) - ha ilyen szívesen lát akkor inkább nem kösz, már megtudtam amit akartam és kifordultunk a boltból. Igaz még kicsit szerettem volna körbenézni, szörnyülködni mi minden fölösleges dolgot találtak már ki és sóznak rá a gyanútlan első gyerekes kismamákra és főleg irigykedni, hogy Hudininek sem lesz baldahinos, zsebestárolós, hozzápasszoló ágyneműs csilli-villi ágya. Tudom ez viszonylag szűk költségvetésből kihozható házilag (anyósom nagyon ügyesen varr) de a baldahin láttán rögtön beugrik a kép amint a két nagyobb váltva vagy együtt lógaszkodik rajta, a zsebes tárolóban jó esetben csak kisautókat találnék de valószínűbb, hogy a benne tartott popsikrémet szétkennék a szobában, majd gondosan ráragasztgatnák a cafatokra tépett papírzsepiket. Köszönöm itt és most önként lemondok mindenféle baldahinról és zsebes tárolóról ép elmém és a családi béke megőrzése érdekében. A babaágynemű pedig szintén fölösleges, bogaras vagyok és semmi párnának látszó dolgot nem rakok a gyerek feje alá két éves koráig, babatakarónk pedig van vagy öt a szekrényben.

Ma reggel pelenkázom Mikit közben nagyot tüsszent.

- Egészségedre.

- Köcönö anya.

Közben lekerül a pisis pelus, elkunyizza. Nem tudom mi olyan izgalmas benne de amíg ő a gombócot forgatja, szétszedi én fel tudom rá csempészni birkózás nélkül a tisztát és közben a polcot sem rámolja le. Szóval a kezébe nyomom a csomagot:

- Köcönö szépe. ( köszönöm szépen - ezt életében először mondta ki egyben)

Nekiláttam az ebédnek, a zöldbab között találtam egy pici uborkát, Miki rögtön rácsapott:

- Uboka, ubok, kéek. - megpulcoltam, meg is ette, majd jött zöldbabot kunyizni. Egy részét apróra rágta és szétszórta a szőnyegen. Eredetileg azért vitte el, hogy főz. Kapott edényt, fakanalat, jól indult de mégis a szőnyegen kötött ki. Majd egyszer biztos főzhetek teljes békében, egyedül és örülök ha kajla fiaim ebédre hazadugják az orrukat.

Délután fokhagymás csigát sütöttem, felbátorodva a szombati kakaós csigán, a fiúknak kiosztottam egy-egy kis gombóc tésztát. Miki rutinosan állt neki a gyurmázásnak, Ádám utánozta szinte minden mozdulatom. Miki tésztája hamar fogyni kezdett, Ádám kérte süssem ki az övét is. De mire az enyém a tepsibe került Ádám is megette nyersen a művét. Majd legközelebb.

Ádám rászokott a műesésre. Roppant bosszantó! Miki elmegy mellette, hozzá se ér, rá se néz ő meg valódi kaszkadőr mutatvánnyal keresztül gurul az egész szobán és természetesen visít mint akit épp élve nyúznak. De most már Miki is rájött a trükkre és néha direkt meg is böki a bátyját, nem erőből csak úgy hozzáér. Ádám természetesen kap az alakalmon és még nagyobbat vetődik. Már az óvónő is szólt, hogy a gyermek színészkedik és attól fél ha egyszer valóban elesik nem fogja észre venni. Ettől időnként én is félek. Minden esetre focistának alkalmas a gyerek, remekül tud szabadrúgást meg büntetőt szerezni. :-D

2010. szeptember 5., vasárnap

2010.09.05./2.

Már megint azon ábrándozom mi lesz akkor ha véletlenül lányunk születik (apa teljesen biztos benne, hogy lány lesz, végül is ő a felelős ez ügyben :-D). Szinte biztosan érzem, hogy két ennyire pasis nagy tesóval nem lesz pláza cica. Majd megy autózni, szerelni a fiúk után, körömlakk helyett vehetek neki motorolajat :-D Az is biztos, hogy a személyre szabott testőrsége biztosítva lesz egy életre. Első körben apa a szülés után rögtön elmegy beszerzi a fegyverviselési engedélyt és a létező legnagyobb fegyvert amit legálisan tartani lehet, majd betanítja a fiúkat is, meg természetesen a lányt is, minden esetre. Ez a fiús vonal végül is sima ügy, már én is egész beleszoktam a fiús életbe. De mi lesz ha csak azért is valódi rózsaszín hercegnő lesz? Nekem a babázás már gyerekkoromban sem nagyon ment, csak mikor 10 éves korom körül bejött a barbi-láz. Az a klasszikus anyáskodó babázás nem volt rám jellemző egészen Ádám születéséig. A tündérkedős, királylányos világ is távol áll tőlem, bár copfokat fonni szeretek, talán ez kezdetnek jó. A fiúk haján ilyesmit nem tudok gyakorolni :-D

Már írtam, hogy megvannak a befutó nevek de azért a lányneveket újra és újra előveszem. Most épp a Bori és a Katica a kedvenceim, máris hozom az ellenérveket:

- nem tetszik a Borbála hivatalos forma, a Szaffiban megismert Borbála nevű kecske jut róla eszembe, bár a Bori forma is anyakönyveztethető, sokkal meggyőzőbb ellenérv, hogy a Szabó után az én fülemet bántja a B, Sz és Ó, O betűvel kezdődő nevek. Tehát kilőve.

- a Katica így ebben a formában tetszik de nagyon ott van a kísértés a Kati rövidítésre, pusztán szeretetből bővebb családom hamar rászokna. Semmi rosszat nem tudok mondani erre a becézésre csak nekem sokkal-sokkal-sokkal jobban tetszik a Katica és a Katica nem Kati. Ezt is kilőttük.

Valamint nagyon tetszenek még az angol nevek, fel sem tudom sorolni mind olyan sok tetszik néhány szívemnek különösen kedves: Molly, Missy, Kelly, Jenny, Jessica, Jule, Kate, Shara, Rose, Amy nem folytatom mert még holnap is itt ülnék. Szóval ellenérvek:

- nem passzolnak a Szabóhoz a Taylor változatot pedig nem használhatjuk (nem is akarjuk!!!)

- a fenti listából több anyakönyveztethető itthon de láttátok már magyar írásmóddal ezeket a neveket? brrrrr Soknak van magyar megfelelője de a Rózsika, Júlia, Sára nekem nem tetszik annyira :-(

- valamint meggyőződésem, hogy ezek a nevek, bár nagyon szépek, mégis idegenek és nem passzolnak ide. Megpróbálom érzékeltetni: Ádám, Miklós, Molly látjátok, nagyon kilóg a sorból. Jobban mutatna így: Adam, Mickey, Molly de ehhez tőlünk jóval nyugatabbra, mondjuk London környékén kéne élnünk. Nem ott élünk, angol nevek kilőve.

Kíváncsi vagyok arra is Hudini miben lesz ügyes. Ádám egy évesen biztonságosan ment, pontosabban futott, nagyon ügyesen feltalálja magát egyedül is, viszont későn kezdett beszélni és ezen a téren még mindig nagyon le van maradva. Miki nagyon hamar rájött, hogy működik a világ és, hogy irányíthatja (ez nem mindig jó), most két évesen valódi szókincse van, képes rövid mondatokban beszélni és lényegében egész nap csacsog, viszont későn kezdett járni, tudta, hogy láb nélkül is eljut bárhova ha mégsem, segítségért kiállt és biztos akad egy önkéntes szállító :-)

2010.09.05.

Egy hónappal ezelőtt kísérleteztünk a bilizéssel de feladtuk. Pontosabban annyi eredmény van, hogy minden este fürdés előtt magától a bilire ül és szinte mindig bele is pisil. Ezt aztán nagy örömmel és tapsviharral jutalmazzuk, Ádám nagyon ügyesen segít az újjongásba, Miki pedig elrohan apának is elmesélni. Szóval lehet mondani, hogy ez az esti egy alkalom biztonságosan működik. Tegnap gondoltam egy merészet, hogy esetleg meg kéne próbálnom a klasszikus, "gyere pisilni" módszert és időnként ráültetni. Kivételesen bugyipelust vettem így a vetkőzés is egyszerűbb. Ma reggel megkérdeztem a kis mókust:

- Miki szólsz ha pisilni kell?

- Nem.

Elég egyértelmű válasz. Elbizonytalanított. Valamint mikor Ádámmal biliztünk, akkor sem jött be a folyamatos kérdezgetős, győzködős "gyere csücsülj rá a bilire" dolog. Ha békén hagytam, egész nap önállóan, balesetmentesen használta a bilit. De ha kérdezgettem, folyton mellé pisilt. Arra jutottam nem leszek telhetetlen, örülök az esti pisiknek, a többi meg majd alakul, egyszer mindenki szobatiszta lesz :-)

Mikor Ádám kicsi volt, azt hittem ő a sajtkukac a családban de nem. Miki sokkal-sokkal-sokkal izgágább. Menni még nem tudott de fölmászott bármire amibe csak meg tudott kapaszkodni. Már akkor kinéztem neki a testhez álló sportot: falmászás. De újabban a szertornát is esélyesnek látom, gyűrű, ló, vagy az a rúdon lógaszkodós, hintázós (bocs nem tudom mi a neve). Ezekben lehet fölfelé kapaszkodni és sokat mozogni, Mikinek ez fekszik. Ma megmutatta, milyen jól tud az emeletes ágyon lógaszkodni és hintázni. A mutatványhoz énekelt is:

- Hita-pajita ... (ezt egész nyáron gyakorolta ha hinta került a feneke alá, arra a 3 percre amíg bent tartózkodott)

Tudom nem kéne hagynom de az ő súlyát még elbírja az ágy, azonkívül apa rutinosan a falhoz is rögzítette :-D Azért majd rövid időn belül be fogunk szerezni egy ajtófélfára rögzített rudat és lógaszkodhatnak kedvükre a pelyhesek, had legyen jó kis kockahasuk :-)))

2010. szeptember 4., szombat

2010.09.04./2.

Igazán szuper délutánunk volt. Kakaós csigát sütöttem, Miki lelkesen segített. Kicsit félve, hogy rögtön megeszi, adtam neki egy kis tésztát, beültettem az etetőszékbe és vártam a fejleményeket. Én csodálkoztam a legjobban mikor lelkesen gyurmázni kezdett vele. Persze a csoda csak 10 percig tartott de én addig végeztem a csigával :-D

Neki gyürkőzött

Lelkesen gyúrt

Büszkén mutatta a végeredményt

A jutalom pedig a kakaós csiga

Amíg ez zajlott apa porszívót szerelt. Elsőszülött szemem fénye beledobott két kisautót és egy alkarészt. Szinte az egészet szét kellett kapni, hogy ki tudja belőle pecázni. Apa kitartóan küzdött és az ötödik nekifutásra sikerült összeszerelni is a gépet.

Ennyire szét kellett szedni.

Mindezen események aláfestéseként az egyik beszólós szomszéd egész délután kaplapált. Oké most ér rá, dolga van, végül is a tegnap hazahozott újszülöttje mellett úgy kopácsol ahogy akar. De mikor este fél 8-kor nekiállt fúrni azt már nagyon untam. Ráadásul a fúrónak isssssszonyú beteg hangja volt, mintha erőltetné, vagy a gép az utolsókat rúgná. Juj de szurkoltam, hogy lehelje ki a lelkét a fúró! De kibírta a dög, 8 után végre abbahagyta a barkácsolást. Ha még egyszer mer szólni a fiúk hangoskodása miatt, nem teszi zsebbre amit tőlem kap! Én a fiúkat nem tudom kikapcsolni, de ne akarja megmagyarázni, hogy szombat este 8-kor halaszthatatlan fúrnivalója volt!

Emlékeztek még a gesztenyére amit pár napja hoztunk haza Mikivel? Leó hajnalban megtalálta és nagyot focizott vele. Kicsit féltem felébreszti vele apát, ha ilyesmire ébred, jobb nem kerülni a szeme elé. De Leó már rohamosan lustul, pár perc alatt elfáradt, így a mókának is vége lett. Maradt a szomszéd kutya ugatása, nehogy éjszakai műsor nélkül maradjak. Igen, az egyik családiházba költözött egy új kutya aki nagyon szeret éjszaka ugatni, képes akár 1,5 órán keresztül is. Ma hajnalban kétszer fél órás volt a műsor.

2010.09.04

Miki folyamatosan fecseg és új szavakat gyakorol, ami tetszik neki azt felveszi állandó használatra. Mesekönyvben mutogat az állatokra:

- Ez mi?

- Viziló. - aztán én mutatok valamire.

- Ez mi?

- Kuha! - és egy fókára mutat.

- Az fóka. - várom, hogy kimondja, szokta.

- Étem! (értem) - és ezzel elintézte. Most ez a kedvenc a szava.

Ádám tegnap elment messzi mamához wellness hétvégére. Reggel már 6-kor kelt a kis csapat, reggeli, stb elintézése után irány a bolt. Lecsót akartam főzni csak paprika nem volt hozzá, felöltöztünk, átcammogtunk, szinte mi nyitottuk reggel 7-kor a boltot, de legalább kaptunk szépséges akciós paprikát. Itthon gyors ebédfőzés, közben igyekeztem összepakolni Ádámnak. Mire minden kész lett messzi mama is megérkezett.

Miki ma reggel:

Nagy áhitattal az utolsó csöpp kakaóvá vált tejet nyalogatja a tányérból.

- Kérsz még?

- Nem.

- Biztos?

- Nem. (imádom a határozott pasikat) - megpróbálom másként.

- Elég volt?

- Ige, megette. - és a kezembe nyomja a tányért.

2010. szeptember 2., csütörtök

2010.09.02.

Miki ma hamarabb végzett a reggelivel mint Ádám, ne unatkozzon (együtt szoktunk fogat mosni) kapott egy sütit amit rövid idő alatt morzsáira szedett és leszórt. Előszedtem a seprűt, már majdnem nekiálltam, mikor Ádám fölpattant és kivette a kezemből:

- Anya é söpök! (én söprök)

- Tessék, söpörhetsz. ( fúj, fúj gyerekmunka, ha nem muszály kerülöm a hajolást) - nagyon szépen felsöpört.

- Ügyes vagy! - Miki az egészet páholyból, az etetőszékből szemlélte.

- Miki nado ügyehe nézel enge! (nagyon ügyesen nézel engem) - mondta Ádám közben elvitte a szemeteshez kiborítani a lapátot. Mindenkit meg lehet valamiért dícsérni :-)))

A mókás jelenet után jött a fekete leves:

- É ma obiba aszo! (oviba alszok)

- Ádám majd a jövő héten alszol ott.

- De é ma aszo obiba! Apa jö éte! (ma alszok oviba, apa jön értem) - és hihetetlen visításba kezdett.  Akárhogy próbáltam győzködni csak olaj volt a tűzre. Kezdtem gondolkodni, hogy megadom magam és tényleg ott alhat (nekem is egyszerűbb úgy az életem) de holnap ovi helyett a messzi mamához megy, egy napra nem volt kedvem előkotorni az ágyneműt, pizsit és társait. A téma mellőzését választottam és elmentünk fogat mosni, majd folytattuk a reggelt a hazajövetel témát kerültük.

Dicsekszem! Az ovi nagyon szuper programokat szervezett egész karácsonyig, lesz két kirándulás, szüreti mulatság, Márton nap, adventi készülődés és természetesen a karácsonyi műsor. Ami a legjobb az egészben, hogy a kirándulásokon kívül minden programon részt vehetnek a szülők is, már alig várom!

Ovi után kis kerülővel jöttünk haza, Miki talált egy vadgesztenyét, a burka nem nyílt ki de a tüskéi már lekoptak. Nagyon beleszeretett, az különösen tetszett neki mikor belerúgtam. Nagy kacagással szaladt utána én meg örültem, hogy haladunk is :-D Annyira megtetszett neki, hogy feltétlen haza kellett hoznunk, azt hittem Leó majd játszik vele, a guruló dolgokra még néha ráveti magát de ez a gesztenye még nem csigázta föl. Talán majd amikor azt hiszi nem látja senki :-D

2010. szeptember 1., szerda

2010.09.01.

Ma elvittem Hudinit orvoshoz. Lényegében mindenki rá kíváncsi de én vagyok a csomagolás, még pár hónap és a helyzet annyiban változik, hogy előlépek szállító személyzetnek. :-)

Már van némi rutinom az orvoshoz járásban de a fölösleges várakozást nem tudom megszokni. Csak ketten voltak előttem így ma csak egy órát vártam. Lehet a negyediket elintézem itthon, majd csak szülni megyek a kórházba.

Némi pozítiv változásként a doki, kreatív módon belelapozott a kiskönyvembe, így most nem kellett újra elmesélnem, hogy igen már a harmadikat várom cserébe őszinte megdöbbenéssel pillogott rám:

- Maga szült egy 3,9 kilós gyereket??? (Miki születési súlya)

- Igen.

- Ez nem semmi!

- Tényleg nem volt az.

Szóval lényegében rendben vagyunk, egy vérvizsgálatot kellett megismételni, bár a labor fél 11-ig volt, engem fél 1-kor még ledöftek. Nagyon kedvesek voltak én meg iszonyú hálás, hogy nem kellett ezért mégegyszer a város másik végébe zarándokolnom.


Apa tanítja Ádámot:

- Mi a neved?

- Szabó Ádá.

- Hány éves vagy?

- Tíz. - és az ujján négyet mutat (a pasik imádnak túlozni, mekkora is a 20 centi? :-DDD)

- Hol laksz?

- Dédimamáho! (dédimamához) két napja a dédi a sláger, kórusban vagy felváltva emlegetik.


Ez a kép tegnap készült. Főztem az ebédet, Miki a nappaliba játszott, majd egyre többször lefeküdt. Az egyik felülésnél pont láttam, ahogy kűzd: feje kókad lefelé, szeme csúkódik, majd hirtelen felegyenesedik kóbor kísérletet tesz az éberségre, egy pillanatra sikerül, majd megint lefekszik és két perc múlva durmol. Bennem volt a szándék, hogy nem hagyom elaludni, de szokás szerint egyszerre dinszteltem a hagymát, daraboltam a krumplit és olyan jó volt úgy főzni, hogy közben senki sem tekergeti a tűzhely gombjait. Ezért úgy döntöttem had aludjon, majd ebédel ha felébredt.