2010.03.30.

Tegnap délután szerettem volna beszedni az erkélyen száradó ruhát. Gondoltam uzsonna előtt gyorsan megcsináljuk, Miki addig ellesz az erkélyen, élvezi, hogy végre nincs hideg, kint lehet. Minden a terv szerint indult, sőt pár kör szemle után hozott egy marék zoknit a kezembe nyomta:

- Teté. (tessék)

- Köszönöm Miki. - azzal megtapsolta magát és szaladt egy újabb adagért.

Ez jó játék volt kerek 30 másodpercig. Akkor felfedezte a széket és rögtön föl is pattant rá, így egészen közelről csodálhatta a virágokat.

- Emiiiiiiiiii?

- Virág.

- Vijáááá??? Vijá, vijá, vijááá!!!

- Miki csak nézegesd őket, oké a kavicsot tapogathatod, mondom tapogathatod, tedd vissza mert apa hátraköti a sarkunkat.

Elpakoltam a virágládát, engesztelésül hoztam neki a hétvégi kavics gyűjteményből (de jó, hogy ilyen sokat szedtünk) meg kapott virág alátétet és ismét kerek 30 másodpercig remekül szórakozott. Én a ruhaleszedés feléig sem értem. Lekéretőzött a székről és ismét szedegette a ruhákat, majd egy hirtelen fordulattal magára rántotta a kankalinomat. Az első ijedség után már épp készült az áldozatra vetni magát, mikor odaértem. Összeszedtem a gyereket, hálából vad hisztibe kezdett, bekötöztem az etetőszékbe, kiengeszteltem egy szelet lekváros kenyérrel és spuri hibaelhárítani. Behoztam a maradék ruhát, közben elfogyott a kenyér, érdekes lekvárosan még a héja is jó! Szerencsére a mamák ellátnak minket házi lekvárokkal :-) Kért még egy szeletet, addig bepakoltam a ruhákat a helyére. Az utolsó szelet kenyérnél már nem volt igazán éhes azzal főleg magát és az etetőszéket kente össze, a látványt a fantáziádra bízom :-D

Nem sokkal később Ádám is hazaért az oviból, játszottunk a szivacs szőnyeggel. Csipet most kezdi igazán értékelni a kirakós részét, Miki imádja szétszedni, cincálni, széthordani a lakásba. Ádám nekiállt összerakni az egyik autót. Majd kétségbe esett, hogy hiányzik az egyik kerék, évek óta nincs meg. Már épp hozzákezdett volna a 27. hisztihez mikor mentő ötletként megkértem nézzen át a lyukon. Egy hiszti elmaradt. Hurrá! Kicsit később jól összevesztek máson.

Ádám reggel 6-kor, mellém bújt, rögtön el is aludt. Miki ma csak fél 7-kor kelt de 7-ig még békés morgással próbálta magát visszaaltatni. Ő már javában reggelizett, mikor Ádám még mindig durmolt, negyed 8-kor úgy kellett felébreszteni. Talán még nem is volt ilyen. Meg is bántam mert miután kinyitotta a szemét az első 20 percben folyamatosan nyivákolt valamin. A Miki volt az egyetlen érthető szó pedig szerencsétlen megvádolt csak ült a helyén és reggelizett, jóformán rá se nézett a bátyjára. Hiába próbálkoztam nem sikerült kiderítenem mi a baj. Aztán lecsúszott a reggeli, elmentünk fogat mosni és elkezdődött a nap ahogy mindig.