2010.03.31.

Ádám első igazi húsvétja lesz ez, tavaly még nem foglalkozott a körítéssel csak örült az ajándéknak. Igazi férfi, csak a lényeg érdekli. Az oviba ma jött a nyuszi. Már múlt héten kellett kifújt tojást vinni, nem kis fejtörést okozva nekem ezzel a házi feladattal. Tudom, amatőr dolog de eddigi életem során még soha nem kellett tojást kifújnom. Viszont olyan simán sikerült, tényleg olyan egyszerű volt ahogy mondják, így felbátorodtam és lehet idén főtt tojás helyett csak a kifújt héjakat festek itthon is. Na azért erre alszom még párat. Ezek a festett héjak ma jöttek haza még néhány apró ajándék és egy csokinyúl kíséretében. Ez utóbbi sorsa a küszöb és a nappali között még cipőlevetés előtt bevégeztetett.

Kicsit később elmesélte, megmutatta, hogy keresték az udvaron az nyuszit vagy az ajándékokat vagy mind a kettőt. A lelkes beszámolóban néha elvesztek a részletek. Még énekelt is :-)

Délután elindultunk a boltba, az utca végéig jutottunk mikor esni kezdett az eső. Hátra arc, Szabó család mint akit üldöznek rohan vissza. Közben még jobban szakadni kezdett, semmi baj fiúk itthon maradnak én mehetek EGYEDÜL. De Ádám akkor már beleélte magát a bolt programba (imád vásárolni), ne érje csalódás, vízálló ruhát öltött és immár kettecskén elindultunk ismét a boltba. Útközben a szakadó eső és az ernyő forgató szél váltogatta egymást közben kisebb megszakításokkal szikrázott a nap.

Úgy néz ki működni fog az esti mese dolog. Miki két napja teljes nyugalommal veszi tudomásul, hogy mese után puszi, anya kimegy és jön az alvás. Ez nagyon jó, mert nagyon szeretek nekik mesélni. Lekuporodok a két ágy közé, Ádám úgy teszi a fejét, hogy lássa a képeket, Miki békésen fekszik.

2010.03.30.

Tegnap délután szerettem volna beszedni az erkélyen száradó ruhát. Gondoltam uzsonna előtt gyorsan megcsináljuk, Miki addig ellesz az erkélyen, élvezi, hogy végre nincs hideg, kint lehet. Minden a terv szerint indult, sőt pár kör szemle után hozott egy marék zoknit a kezembe nyomta:

- Teté. (tessék)

- Köszönöm Miki. - azzal megtapsolta magát és szaladt egy újabb adagért.

Ez jó játék volt kerek 30 másodpercig. Akkor felfedezte a széket és rögtön föl is pattant rá, így egészen közelről csodálhatta a virágokat.

- Emiiiiiiiiii?

- Virág.

- Vijáááá??? Vijá, vijá, vijááá!!!

- Miki csak nézegesd őket, oké a kavicsot tapogathatod, mondom tapogathatod, tedd vissza mert apa hátraköti a sarkunkat.

Elpakoltam a virágládát, engesztelésül hoztam neki a hétvégi kavics gyűjteményből (de jó, hogy ilyen sokat szedtünk) meg kapott virág alátétet és ismét kerek 30 másodpercig remekül szórakozott. Én a ruhaleszedés feléig sem értem. Lekéretőzött a székről és ismét szedegette a ruhákat, majd egy hirtelen fordulattal magára rántotta a kankalinomat. Az első ijedség után már épp készült az áldozatra vetni magát, mikor odaértem. Összeszedtem a gyereket, hálából vad hisztibe kezdett, bekötöztem az etetőszékbe, kiengeszteltem egy szelet lekváros kenyérrel és spuri hibaelhárítani. Behoztam a maradék ruhát, közben elfogyott a kenyér, érdekes lekvárosan még a héja is jó! Szerencsére a mamák ellátnak minket házi lekvárokkal :-) Kért még egy szeletet, addig bepakoltam a ruhákat a helyére. Az utolsó szelet kenyérnél már nem volt igazán éhes azzal főleg magát és az etetőszéket kente össze, a látványt a fantáziádra bízom :-D

Nem sokkal később Ádám is hazaért az oviból, játszottunk a szivacs szőnyeggel. Csipet most kezdi igazán értékelni a kirakós részét, Miki imádja szétszedni, cincálni, széthordani a lakásba. Ádám nekiállt összerakni az egyik autót. Majd kétségbe esett, hogy hiányzik az egyik kerék, évek óta nincs meg. Már épp hozzákezdett volna a 27. hisztihez mikor mentő ötletként megkértem nézzen át a lyukon. Egy hiszti elmaradt. Hurrá! Kicsit később jól összevesztek máson.

Ádám reggel 6-kor, mellém bújt, rögtön el is aludt. Miki ma csak fél 7-kor kelt de 7-ig még békés morgással próbálta magát visszaaltatni. Ő már javában reggelizett, mikor Ádám még mindig durmolt, negyed 8-kor úgy kellett felébreszteni. Talán még nem is volt ilyen. Meg is bántam mert miután kinyitotta a szemét az első 20 percben folyamatosan nyivákolt valamin. A Miki volt az egyetlen érthető szó pedig szerencsétlen megvádolt csak ült a helyén és reggelizett, jóformán rá se nézett a bátyjára. Hiába próbálkoztam nem sikerült kiderítenem mi a baj. Aztán lecsúszott a reggeli, elmentünk fogat mosni és elkezdődött a nap ahogy mindig.

2010.03.28.

Tegnap reggel Mikire nem adtam bodyt csak pólót és melegítőnacit. Már hónapok óta gyakoroljuk, a mutasd meg a pocidat/buksidat játékot és mindig nagyon lelkes. Most felhúzta a pólóját és nagyon meglepődött, majd rohant az apjához mutogatni:

- Itt a pop, itt a pop! (itt a pocim)

Délután sétálni mentünk, apának kellett néhány kavics a kertészkedéshez. Ez olyan igazi gyereknek való feladat. Nem is kell messzi menni, az építkezés miatt maradt még elég fölösleges kavics, ráadásul több méretben is. Kicsit bóklásztunk előtte, megnéztük, hogy áll az idei bodza termés. Örültünk a sok ibolyának, és megcsodáltuk a más kertjében nyíló kankalinokat. Az út végén egy fél szatyrot megtöltöttünk kaviccsal és irány haza. Amíg a fiúk uzsonnáztak, apa megcsinálta "hatalmas" kertünket, Ádámmal szorosan a sarkába.

Útközben megpróbáltunk fényképezni de Mikit sokkal jobban érdekelte maga gép, mint a pózolás.

Este okozott némi zavart, hogy még világos van de már eljött a lefekvés ideje. Megoldásként elővettünk egy mesekönyvet és Ádám már önként ugrott is a kádba. Eddig nálunk nem volt esti mese, mert Ádámot sokáig nem érdekelte és elég unalmas magamnak mesélni miközben ő autózik vagy épp meglóg az ágyból. Aztán Miki esti rutinjába nem akartam bezavarni. Mit keresek a szobába ha nem őt dajkálom? Szóval a mese nálunk délután, játék közben került elő ha Ádám kérte. Mióta az oviban alszik azóta tudja, hogy alvás előtt szokás a mese és most nagyon örült neki. Szépen a helyén fekve hallgatta végig. Mikit sikerült megzavarni vele, miután kijöttem, viháncolni kezdett és többször is be kellett menni rászólni. Remélem ma már simább lesz a dolog. Nagyon szeretnék nekik mesélni, nekem is meséltek a szüleim és az olyan jó!!! Reggel megtalálta a könyvet és rögtön rácsapott, kompromisszumként végig lapozhatta fogmosás előtt, valamint megbeszéltük, hogy este megint olvasok belőle.

Ma reggel is később keltünk de mégsem voltunk formában. A reggelinél Ádám a repetát csak elkérte de nem ette meg, ötször megkérdeztem ragaszkodott hozzá, hogy befejezte. Odaadtam Mikinek, mire Ádám visszaért a fogmosásból visítva kereste a reggelijét de azt addigra Maxipocak már eltüntette. Összekészítettem mindent, gyerekek felöltözve, indulunk, a lépcsőházba vettem észre, hogy a szatyor meg a pénztárca fönn maradt. Futás vissza érte és ismét irány az ovi. Büdikutya is velünk jött, oda felé nem is volt gond de hazafelé többször is elhagytuk, egyszer nem is vettem észre úgy szóltak utánunk. Holnap tuti nem visszük. A bolt felé gyalogolva jutott eszembe, hogy mindent bepakoltam a gyereknek csak a pizsijét nem. Most mi legyen. Alszik pólóba, nem lesz gond. De kicsi kora óta ragaszkodik a rendszerhez és mi van ha fennakad rajta. Oldják meg az óvónők, végül is erre van képesítésük. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, az ebéd hamar elkészült Mikit összepakoltam és elsétáltunk a pizsivel. Szerencsére az ajtóba pont találkoztam az egyik óvónővel így csak beküldtem. Nem akartam, hogy lásson, féltem azt hiszi érte jöttem és:

-hisztit csap mert azt hiszi haza kell menni

-hisztit csap mert haza akar jönni.

2010.03.27.

Ádám anyunál van, Miki élvezi az osztatlan figyelmet. Segített borsófőzeléket készíteni, imád keverni. Ezt a szokását egy fakanalam bánja, pontosabban pár hete adtam neki egy edényt és a kedvenc fakanalam, gondoltam elszórakozik vele amíg befejezem az ebédet. Jó móka kerek 30 másodpercig és a fakanalam azóta sem került elő. Majd egyszer.

Ádám még a régi lakásban az aranygaluska méretű szaggatómat tüntette el, de úgy, hogy azóta se lett meg. Szerencsére anyunak volt egy fölösleges ebből a méretből.

Ma óraátállítás, a tavaszit általában szeretni szoktam, nem okoz fennakadást és egy időre a korán kelés problémája is megoldódik. Holnap kiderül.

Ádám egy marék sajtos süti társaságában jött haza. Finom volt csak nagyon kevés! Miki két kezébe egy-egy sütivel két harapás között boldogan énekel és bólogat (ez azt jelenti finom).

Kicsit később Ádám leültetett minket és előadta a kedvenc meserészletét: húzta, húzta a répát majd elterült a földön és feladta. Utána közénk ült és azt mondta te jössz, apa is előadta a répás jelenetet. Addigra Miki is megértette miről van szó, ő ült ki, hadonászott majd megtapsolta magát és hatalmasat vigyorgott mikor mi is megtapsoltuk.

2010.03.25.

Ma fél 5-kor kivételesen nem a fiúk ébresztettek hanem egy autóriasztó. Kisebb megszakításokkal 10 perc alatt sikerült végleg elhallgattatni. Közben vártam a szomszéd mikor kopog, bíztam benne, emlékszik, hogy nincs autónk, de sosem lehet tudni.  Szerencsére csak Csipet ébredt fel, csendben átosont hozzánk és bekúszott közénk, majd rögtön el is aludt, most is durmol. Maxipocak 10 perccel később ébredt, egy darabig morgott, igyekezett visszaaltatni magát és mikor nagyon nem ment hívatott. Most fejezte be a reggelit, megkérdezem kér-e repetát.

 Mért van az, hogy mikor azt hiszem Ádám már nagy fiú, kiderül, ez még odébb van? A mai akciók:

Behúzódtak a gyerekszobába az ajtót is becsukták. Belestem, játszottak békésen, hurrá futás mosogatni. Mire végeztem Ádám jön ki a szobából egy szál fütyiben és egy pelenkát próbál magára ragasztani. Kérdezem tőle mért csinálja, hisz ő már nagyfiú és mért vetkőzött le? Sötét gondolataim támadtak. Megyek be a szobába és a popsivíz szétlocsolva a pelenkázó környékén, Miki hatalmas mosollyal takarítja a popsis szivaccsal a szekrényt. Összeszidtam mind a kettőt, Mikitől visszaszereztem a szivacsot, beraktam a kiságyba és megkezdtem a kárfelmérést. Pelenkák szétszórva, ágyak feldúlva, Ádám vizes ruhái szétdobálva a szekrény mögött a padlón áll a víz, a függöny vizes.

Rendet raktam kizavartam a fiúkat.

Ádám bement a fürdőszobába, hogy ott játszik, általában visz pár játékot és fél órát békében eltölt ott. De nem ma. Hallom, hogy zörög a mosógéppel, benézek és egy kiló mosópor a dobban és az összes rekeszben. Az utóbbi a kisebb gond, azt le lehet szerelni és kiborítani. De a többi elmegy a következő mosással és csak megbecsülni tudom mennyi lehet :-( Hiba elhárítás közben vettem észre, hogy pár morzsa macskaalom van a WC-be, le akartam piszkálni a kefével de bele volt ragadva a tartóba. Ott is macskaalom volt, belemártotta az edénybe majd gondosan visszatette a kefét a helyére. Megpróbáltam ledörzsölni de csak még rosszabb lett és azt a nyamvadt illatosító tartó egy darabját is sikerült levernem, majd rögtön a lyukba löknöm.

Most ebédelnek, Mikit leteszem aludni, Ádámnak berakok egy rajzfilmet, eltakarítom az ebéd romjait és ismét használhatóvá teszem a WC-t.

Közben megkelt a tésztám, azt is be kéne fejezni.

A délelőtti rombolást kiheverve délután kimentünk a játszóra, végre jó idő van! Több mint egy órán keresztül hiszti, nyivákolás és veszekedés nélkül játszottak, főleg külön-külön de békében. Éljen! Ádám a homokot túrta, aztán kicsit csúszdázott, virágot is szedett nekem, illatos ibolyát meg tyúkhúrt, majd együtt hintáztak és döciztek (de utálom azt a dög nehéz döcit).  Miki is élvezte a homok fötrést (jó választás volt a homokozós traktor és vödör húsvétra psszt ők még nem tudják  -kaján vigyor-) meg a terep körbe gyaloglását, egyedül vagy velem kézen fogva. Kis segítséggel mászókázott és csúszdázott, így az én napi edzésem is letudtuk. Mikor elunta a játszót, szóltam Ádámnak, hogy indulunk, szó nélkül összeszedte a homokozó játékot és haza jöttünk. Itthon gyors vetkőzés a kádba, ez a vacak szürke homok minden apró résbe beleül. Lehet össze kéne gyűjteni és időnként visszavinni a hazahordott mennyiséget.

Mikor apa hazaért, összeszedtük a bandát és családilag elmentünk bevásárolni. Miki az egész utat gyalog tette meg, hihetetlenül élvezte és eszébe se jutott fölkéretőzni.  Reméltem ekkora túra után jól elfárad és végre alszik másnap reggel hétig. De nem hat előtt már kukorékolt. És ma az oviba vezető utat sem élvezte annyira, a fél távot a karomban tette meg.

2010.03.24.

Eszembe jutott a megoldás, időigényes de hatásos: ha a fiatalúr dübörögve végigrohan a lakáson* gyakorolnia kell ugyanezt a távot csöndbe megtenni. Gyerekkoromban nálunk is ez volt a rendszer.

* Ha nyugodtan végiggondolom akkor unatkozó szomszédom baja azzal van, hogy kihallatszik.

Azért mire eljutottam idáig akadt még néhány ötletem, íme:

- tojástartóval kibéleljük a lakást

- a gyerek lábára 10 cm vastag szivacsot kötök

- reggel összekötözöm a gyerek lábát

- indiánosdit játszunk, főleg azt a részt amikor a hadifoglyokat kikötözik a totemoszlophoz (asztallábhoz) :-DDD

2010.03.23.

A mai reggel különösen elborultan indult. Csipet negyed 6-kor kelt, 5 perc alatt befalta a reggelit (általában 20 percet nyammog rajta) és kezdte a szokásos tombolást. Mikor a kicsit is kiengedtem az etetőszékből elszabadult a pokol. Természetesen a fölső szomszéd 6 kor a küszöbömön állt. Nagylelkűen felajánlotta, hogy hoz színezőt, az ilyesmi nálunk addig érdekes amíg kitördelik a ceruza hegyét és konfettit gyártanak a papírból kb 5 perc. Következő zseniális ötlet a társas csak fogalmam sincs mit csinálok a 1,5 évessel amíg a naggyal játszunk. Ő tuti nagyon szeretne velünk játszani bábulenyelősset.

Tényleg megkértem ne rohangáljon, (ó ha annyi pénzem lehetne ahányszor ezt kértem!) de mintha a falnak beszélnék, sőt annál inkább csinálja!

2010.03.18.

Miki is bárányhimlős lett, pont akkor mikor már kezdtem elhinni, megússza. De legalább már túl vagyunk rajta egy életre. Sokkal több pöttye volt mint Ádámnak, viszont apróbbak és igazából fel sem fogta, hogy beteg. (igaza volt Spock doktornak) Nem vakarózott, láza sem volt, az első 4 napban a sok pötty miatt ijesztően nézett ki de az 5. naptól varázsütésre javult. Még sok pötty helye látszik, Ádámon is de ennyi. Szerintem igazán simán megúsztuk.

Most Ádám taknyos, a héten már nem is megy oviba. Nem komoly csak ilyen víz szerű izé folyik az orrából és köhög. Tegnap este volt hőemelkedése. Ma már Mikinek is folyik az orra és nyűgös.

Pillanatnyilag a szomszédok miatt készülök világgá menni, legalábbis pár órával ezelőtt nagyon beterveztem. Miki nyűgös, és ma mindenért visít, mint akit épp élve nyúznak. Reggel gyorsan fölraktam az ebédet, majd igyekeztem a kedvükbe járni, de nehéz két tök különböző érdeklődésűt egyszerre lekötni, főleg ha mind a kettő engem akar. Azért egy darabig sikerült, aztán el kellett mennem berántani a levest, 5 perces művelet. Miki úgy döntött segít, a héten egyszer már magára borította az éppen felkészített krumplit (szerencsére még nem volt meleg) , ezért nem engedtem közel a forró tűzhelyhez. Természetesen visítva próbálkozott, Ádám a szoba közepén énekelt. A szomszéd meg veri a falat, munkanap fél 9-kor! Nagyon örülök, sőt irigylem, hogy ilyen sokáig tud aludni (gyerek nincs) de ha a fene fenét eszik akkor sem fogom a gyereknek megengedni az életveszélyes tevékenységeket. Nálunk már egyébként is régóta csak az tilos ami életveszélyes. Voltak gyereknevelős elveim, rendrakásról meg szekrény kirámolásról meg egy csomó másról de menet közben ép elmém megőrzése érdekében ezekről lemondtam. Tíz perc csöndért nem olyan nagy ár két perces szekrény visszarámolás. Azt is tudom, hogy hangosak vagyunk na de már több mint egy éve egymás mellett lakunk, lehetne rutinosabb. Legnagyobb bajom, hogy nem tudom pontosan melyik szomszéd az. Ha gondja van, dugja ide a képét én megajándékozom egy pár füldugóval. Komolyan mondom szívesebben laknék két-három gyerekes családokkal egy házban, a saját gyereklárma frankón elnyomja a szomszédét :-DDD

2010.03.11.

Ádám tegnap nézte a hóesést majd csillogó szemekkel összefoglalta a lényeget:

- Esi hó, jö péapó! (esik a hó, jön a télapó)

Ma reggel áll a hálóablakba, örül a sok hónak.

- Esi hó, meszákó! (megyünk szánkózni)

Kicsit később a nappali ablakban csodálkozik:

- Eké tisza hó! (erkély tiszta hó)

Miki meglátja magát a tükörben:

- Ádá, Ádá! - két kézzel hadonászik és vigyorog.

Ádám a mesemondó:

Fogott egy teleírt lapot, leültetett minket a földre mert most mesét fog olvasni nekünk. Miki nehezen értette meg mi is a lényeg de sikerült meggyőznöm üljön mellém. Ádámot lebeszéltem a székre ülésről, mert akkor Miki is oda akart volna ülni mellé és az egész program a székért folytatott harcba fullad. Beérte azzal, hogy letelepszik velünk szembe a földre. Majd halandzsa nyelven de nagyon lelkesen mesélni kezdett. Apa benne volt az biztos, mert ez volt az egyetlen szó amit felismertem. Az előadásmód hiteles volt, többször ránk pillantott mese közben ahogy az oviban látta.

2010.03.10.

Ma vettem egy darab tavaszt, kankalin v. primula formájában. Kalandos volt az út hazafelé, kezemben az új kedvencem, a tavasz ígéretével, közben esik a hó! Igyekeztem becsomagolni de féltem megfagy hazáig. Itthon a fiúk megcsodálták, majd apa gondjaira bíztam. Az én közelemben minden fotoszintetizáló lény előbb-utóbb önként kiszárad. Virággondozást ne bízzatok rám :-D De apa gondos kertész, egy egész ládányi korall virág élte túl a telet és lesz idén nyáron is az erkélyünk éke. Valentin napra egy gyönyörű, piros törperózsát kaptam. Ha elolvad a hó, kiköltözik az erkélyre a kankalinnal együtt. Már nagyon régóta szerettem volna ezt a kedves, tavaszi virágot. Olyan szép együtt az a sok szín egy ládában az árusoknál, de nekem legjobban az igazival majdnem megegyező világos sárga tetszik. És most már nekem is van :-D

2010.03.09.

Miki felfedezte a ruhásszekrényt. Az alsó polcon van egy csomó ruha részben már kinőtt cucc meg olyan ami Mikire még jó. Nagyon szereti kifötörni és fölhúzni ami tetszik. Ma a macinacira föladatta magára Ádám terepszínű rövidnaciját a hozzá passzoló trikót, Ádám tavalyi télikabátját, megfogta a pelenkázótáskámat, belegyömöszölte Büdikutyát, puszit dobott, integetett és masírozott az ajtó felé.

2010.03.08.

Jövünk haza az oviból, Miki békésen lépked mellettem, egy néni kiabál ki a kerítésen: "Nem fázol picike?" 

- Nyilván nem kerülgeti a hőguta, de jól láthatóan fel van öltözve, a friss levegőbe meg még nem halt bele senki! (oké ezt nem mondtam ki de gondoltam, sőt még cifrábbat is)

Komolyan mondom nem értem mért kell vadidegen embereket megszólítani, értelmetlen kérdésekkel? Kedvencem még mikor meglátják a gyereket mellettem és rögtön elkezdi mondani, hogy az én unokám/dédunokám is pont ilyen csak hosszú, barna, göndör haja van, 18 éves, lány és most érettségizett de különben kiköpött mása az egy éves fiamnak. áááááááááááááááááááá

Az ilyen mondatokat legszívesebben törvényileg tiltanám be! Tudom a néni nyilván egyedül van egész nap, unatkozik, de akkor járjon nyugdíjas klubba, hímzőkörbe, vagy szimplán ücsörögjön a körzeti orvos várójában. Én nem unatkozom, és ha megyek valahova pont elég figyelni a gyerekekre, autókra, szembejövő, csodálkozó, bámészkodókat kikerülni. Nincs kapacitásom vadidegenekkel bájcsevegni.

2010.03.05.

Képzeljétek, képzeljétek, pöttyös gyermekem ma sokkal biztatóbb képet mutat mint tegnap. Sokkal halványabbak a pöttyök, ennek nagyon örülök. Megyek lemosom róla a reggeli maradékát és megjutalmazom egy tiszta pelussal!

2010.03.04.

Pöttyös gyermekem remekül érzi magát, láztalan, nem vakarózik, étvágya jó, és nagyon boldog, hogy Csipet is itthon van. Jól eljátszottak délelőtt. Ettől függetlenül igen ijesztő látvány. Ha minden sima és hasonlóan viseli mint Ádám akkor számításaim szerint hétvégén lesz a legdurvább, utána gyors javulás következik. Remélem így lesz, várok, figyelek.

2010.03.03.

Ugye megmondtam, hogy ami késik eljön? Itt van, a kicsi is pöttyös. És most picit aggódom mert már most sokkal több van rajta mint Csipeten összesen. Félek vele nem ússzuk meg olyan simán. A kedve egyenlőre nagyon jó, reggelire megevett egy kakaós csigát és most a bátyja fúrójával ügyködik. Ádám összefoglalta:

- Pöpö baba (pöttyös baba)

2010.03.01.

Miki még mindig nem pöttyös, az orra folyik és nagyon nyűgös de lehet ez a foga miatt van. Gyors egymásutánban növesztett négyet.

Reggel összepakoltam a csapatot kinéztem az ablakon, nem esik, irány az ovi. Mikit csak a hónom alá csaptam, elolvadt a hó, van két jó lába, földig ér, használja. Leérünk a lépcsőházba és szakad az eső! áááááááááááááá Vissza, Ádámra esőkabát, Mikit be a zsebbe, csapó kettő, Szabó család ismét elindul.  Csipet nagyon örült az ovinak.

Miki áll Ádám ágyán, sokatmondóan mutogat a pelenkázóra.

- Ha oda fölmászol, kijössz a szobából.

- Nem. - és huncut szemekkel vigyorog.

2010.02.28.

- Ádám jól érezted magad a mamánál?

- Ige, máko mede. (máskor is megyek)

Mért van az, hogy amit azért adok a gyereknek, hogy lekösse (nem, nem hagyományos játék: húsfogó csipesz, csavarhúzó, tésztaszűrő és ki tudja mi minden) az max 2 perc, amit azért adok neki, mert 2 perc múlva úgyis elunja, még fél óra múlva is érdekes. Most épp a legkisebb porszívózik (fúj, fúj kizsákmányoló anya gyerekmunkát alkalmaz). Eredetileg én akartam de a cső végén lógó 10,5 kg plusz súllyal nem könnyű, feladtam. A gyerek meg boldog.

Miki szótár 2010.02.24-től

Számomra hihetetlen, hogy ezt a rengeteg szót tudatosan használja, pedig tényleg :-)

emmiii?

amiaaa?

innni

anja

apa

ádá - Ádám

cica

oda

itt

ebe

lllllllll - helikopter (közben ő is pörgeti a nyelvét ahogy a bátyjától látta)

baba

me - nem

mee - meleg

ama - alma

éccci - figyelj rám vagy valami hasonló

eni - enyém

éni - én is

kuha - kutya

nnna - ha valami kész van vagy csak szimplán tetszik neki 

hopá

egé - egér

ebé - ebéd

bibi

abbba - abba

kööciii - köszi

miá, nyáááá - nyávogás közben Leóra mutogat

Ádám szótár 2010.02.24-től

Akkora öröm, nekem, hogy végre érthetően beszél, igyekszem mindent begyűjteni  Tudom nem olyan nagy dolog, hogy egy 4 éves beszél de nekünk újdonság. Ezzel egy időben a 1,5 éves is gyakorol 15-20 szót tudatosan használ, nem tisztán de érthetően és rengeteget utánoz.

hentee - Levente (az öcsém egyben a fiúk névadó apja) 

bezi - benzin

kaciboga - katicabogár

bozo - doboz

Szabó Mikó - Szabó Miklós

Szabó Kaga - alvós kacsa

Szabó Kua - alvós kutya

kacsi - csillag

kacsifa - karácsonyfa

obi - ovi

szépeteke - fényképezte

kaszi - taxi

llllllll - helikopter (közben a nyelvével propellert utánoz)

hágajépa - sárgarépa

olyik ojo - folyik az orrom

poszi - porszívó

mekííí - Villám McQueen (a kedvence)

hamli - samli

készíté - készítem

igumbumbumbum - irgum-burgum

misze bííí - Mr. Bean (másik kedvenc)
koszoa - kocka 

bübi - büdi

ninó - mentőautó

tűzninó - tűzoltóautó

kamiki - kamion

szüimapitorta - szülinapi torta

mizi mozi - mini morris

béeméem - BMW

vizihó - viziló

kiga - csiga

kifi - kifli

még ké - kérek még

lécihe - légyszíves

jóétá - jó étvágyat

Miki te piszi hagy - pici vagy

mozo - mozdony

dudááá - dudál

hapi - sapi

hapaka - sapka

eme - elem

meeg - meleg

köszi szépe - köszi szépen

abak - ablak

szaga - sárga

piro - piros

höz - zöld

kiko - csíkos

höbi - Hörbi

hászó - zászló

utóhomok - homokfutó

etüt - eltűnt

pöpö - pöttyös

péapó - télapó

utete - úthenger

zoki - zokni

naga - nadrág

pogat - kabát

keszü - kesztyű 

szébubu a száító - fölborult a szárító

eltötö - eltörött

koki - csoki

lepek - lepke

ékasza - éjszaka

pioka - Piroska (a dadus néni)

höpü - söprű

japá - lapát

pajaka - kalapács

2010.02.24.

Miki még ellenáll. Szinte biztos vagyok benne, hogy hétvégére vagy hétfőn jönnek ki az első pöttyök.

Mióta nincs hó és fagy motorozni járunk a parkolóba, Ádám már profin pedálozik, Miki meg rájött a lábbal hajtás lényegére. Valamint elhagyja a motort és gyalogol, közben nagyon örül, hogy egyedül mehet amerre akar (majdnem, autókat tapogatni nem szabad, pedig az milyen izgi!)

Miki reggel:

Fölraktam a kuktába a babot, majd a szokásos reggeli dolgok, lemosni a gyerekről a reggeli maradékát, pelus csere, fogmosás, hasonlók. Elkezd piszegni a kukta:

- A..a! A..a*! - Miki áll a konyhaajtóban és a kukta felé mutogat.

- Piszeg a kukta.

- Pisze kuk, pisze kuk.

*A pontok helyén mond valami fura torok hangot az n és v betűk között. Ezt írásba nem tudom visszaadni.

2010.02.22.

Teregetek, Csipet körülöttem szaladgál a kicsi a rácsoságyból (ez mekkora találmány!) figyeli az eseményeket. Csipet fölmászik a pelenkázóra, letekint ránk:

- Miki kici. (Miki kicsi)

- Igen.

- É nagya, nőtte! (én nagyra nőttem)

- Igen jól megnőttél. (már kilátszol a fűből  - ezt neki nem mondtam)

Ennek örömére széttúrták mind a két az ágyat a lepedő a szoba közepén heverészik, mondhatnám tájkép csata után hangulat uralkodik nálunk (mint mindig). Felöltöztetem a bandát és lemegyünk motorozni, most jó idő van a rumli megvár.  Megyek is mert lassan a falat bontják, bár lehet maradok és csinálnak nekem egy 4 szobás lakást.

2010.02.21.

-Ádám, hogy hívnak?

-Habó Ádá.

Majd sorolja tovább:

Habó Miki, Habó Kaga (nevére vette), Habó Kua (Miki alvós kutyája)

Néha már egész tisztán Szabót mond. Meg tulajdonképpen ha megkérjük szinte bármit utánoz, nem tisztán de felismerhetően. A saját mondandóját viszont a saját nyelvén mondja.

2010.02.20.

Ádámnál múlt héten volt farsang, hajótörött matróz volt, az arcfestés annyira tetszett neki, hogy délután sem engedte lemosni :-)

Hétfőn bárányhimlőt hozott, kedden a dokinéninél kezdtünk, meg körbetrombitáltam a családot és barátokat, hogy aki eddig nem volt pöttyös és az elmúlt két hétben találkozott velünk az számítson rá. Ma már csak a száraz sebek vannak rajta, de oviba majd csak még egy hét múlva mehet. Igazán simán megúsztuk, nem volt lázas, csak picit viszketett neki és a pöttyökön kívül kifejezetten virgonc. Szerencse, hogy még nincs nagy tömeg a játszótéren mert időnként muszáj volt kivinni nehogy kirúgja a ház oldalát.

Lementünk motorozni, Ádám napok óta Miki motorjáért vinnyog ezért arra gondoltam levisszük a régi motorját is. Két egyforma motor = béke. Az első 10 percben minden simán ment. Ádám motorozik, Miki kicsit motorozott aztán sétált éljen mindenki boldog. Miki elkunyizta Ádám motorját, gondoltam cserélnek, Ádám is ment egy kört a Mikiével aztán követelte vissza az övét, mert azon van a helikopter. Miki annál inkább nem adta, hiába minden próbálkozás nem jutottunk egyezségre.

2010.02.19.

Ma Ádámon már nem jöttek ki újabb pöttyök, szóval innentől már gyógyulunk. Tegnap este a kicsin felfedeztem pár pici piros pontocskát de reggelre elmúlt. Várunk. Ami késik, eljön.

Délelőtt lementünk a parkolóba motorozni, Miki életében először csinált ilyet, nagyon élvezte. Pár kör után felfedezte, hogy ha leszáll a motorról gyalogolhat is, egyedül amerre akar, ezt is nagyon élvezte. Mostanában mindig siettünk meg nagyon hideg volt és főleg a hasamra kötve utazott. Viszont élesben is kipróbálhattam micsoda élmény mikor a két gyerek három irányba fut én igyekszem szemmel tartani őket valamint figyelem az esetlegesen közeledő autókat és a tetőről lehulló havat. Az elkövetkezendő pár évben nem kell edzőteremre költenem, elég a fiúkkal rendszeresen játszótérre járni.

2010.02.18.

Gyerekszáj:

- Gyere ide katicabogár.

- Neee kaciabogar, Ádáááááá!

- Akkor gyere ide pöttyös.

- Neee pötö!

2010.02.16.

Ádám minden jel szerint bárányhimlős, hurrá! (ugrál pár kört a lakásban) Most szedem össze a bandát és megyünk az orvoshoz. Valószínűleg idő kérdése és Miki is pöttyös lesz, legalább túl leszünk rajta egy életre. Tegnap előkotortam a Spock doktor könyvemet és azt írta a kicsi gyerekek szinte észre sem veszik a betegséget úgy vonul le rajtuk. Úgy legyen! Csipet egyenlőre csak pöttyös különben pont úgy pörög mint bármikor máskor. Ma már kétszer szedtem le a csillárról és egyszer a szekrény tetejéről. Szóval a közérzete kitűnő, picit sem emlékeztet egy beteg gyerekre.

Sokat fecsegtem, megyek majd ha hazaértünk a fejleményekkel jelentkezem.

Némi kettősséggel küzdök, mert a józan eszem szerint igenis jó, hogy túl leszünk rajta, védettek lesznek egy életen át. Másrészt meg olyan nagyon rossz mikor a gyerek beteg és nyüglődik. Na mindegy már nincs választásom. A dokinéni azt mondta Csipet a hét végére már túl is lesz a lényegen ha minden simán megy, a kicsi meg a következő 2-3 hétben bármikor produkálhatja a tüneteket. Várjuk.

Egyébként én is voltam bárányhimlős kb 20 éve (húúú már ezt kell mondanom) az öcsém hozta haza az oviból. Viszketett meg elesett voltam és nem mehettem a játszótérre pedig nyár volt. De aztán elmúlt és még mindig élek.

2010.02.13.

Még mindig Ádám szülinapját ünnepeljük (két hete volt) tegnap az öcsém köszöntötte meg, kapott egy Lego markolót, fergeteges sikere volt. Ma a mamám jön, két hete beteg volt, utána nagy volt a hó és most azt mondta, hogy cigány gyerek potyogás sem állhat útjába, jön. Autós ágyneműhuzatot fog kapni, kíváncsi leszek a hatásra. A hozzá illő pizsit már megkapta a messzi mamától.  Ja kapucíner szeletet sütöttem, tegnap megvágtuk, most igazán finom lett.

2010.02.11.

Hetek óta tervezem, hogy növeszthetnék még két kezet. A kicsit a hasamra kötöm, egyik kezemmel átkarolom, Csipet kezét fogom, így megyünk oviba. És nagyon nagy szükségem lenne még két kézre, hogy magam előtt el tudjam lapátolni a havat, meg fölszórni homokkal. Eszméletlen mi megy itt. Az iskola előtt már járható az út, a héten ma először eltakarították de az orvosi rendelő előtt több centi keményre taposott hó van hetek óta, egy magánháznál csak az udvar körbekamerázására telik, bejárónő van de a hólapátolást neki sem fizetik meg. Nem nyavajgok tovább, Miki velem akar játszani.

Nekiálltam bepakolni a mosógépet, a szennyestartóból előkerült néhány kisautó, színes ceruza és pár darab alig használt keksz. Vajon, hogy kerülhettek oda? Nahát, nahát, micsoda rejtély. A szembesítésnél Miki megragadta a kekszet és a továbbiakban nem foglalkozott velem.

2010.02.06.

Ádám ovis tortája eddigi életem fő műve lett, reggel összepakoltam a fiúkat, nagy boci szemekkel megkértem a dadus nénit és vigyázott Mikire amíg hazaugrottam a tortáért. Miki olyan jól érezte magát, hogy haza se akart jönni. Ennek részben örültem mert az a terv, hogy ha betölti a 2,5, jövő januárba akkor ő is ebbe csoportba fog járni. Még van egy marék HA de talán sikerül.

Miki a hörcsög:

Mikor anyósom jött szülinapozni, pogit sütöttem, annak mindig sikere van. Miki folyamatosan a tálhoz mászkált és kettővel eltűnt. Kezdett gyanús lenni, végig követtem az útját, pogácsa beszerez, elrohan, közben kicsit megrág, az erkély ajtó sarkába a függöny mögé elrejt, irány a következő adag. Nagyon tiltakozott mikor elszedtük a 6-8 alig használt pogiját de képes lett volna begyűjteni az egész tállal.

2010.01.27.

Ádám szülinapját szervezem, szokás szerint nem megy simán. Egyenlőre a legnagyobb rejtély, hogy jutok el az oviba tortával és két gyerekkel. Szombaton jön a család egy része, anyósom hétfőn, a mamám még nem tudom mikor mert szombatra ígérkezett de közben megfázott. Vasárnapra meghívást kaptunk a barátnőm lányának a zsúrjára, csak tegnap lett biztos, hogy el tudunk menni.

Ádám hétfő óta az oviban alszik, mert akkor még nem tudtam, hogy a budmil nem vesz vissza, de igazából jó is így, mert ha bejön valami legalább ez nem lesz gond. Egyenlőre tetszik neki az új rendszer, viszi magával az alvós kacsáját és délután apa megy érte. Ez nekem is tök jó, mert reggel csak egyszer kell Mikivel fölpakolva elvergődnöm az oviig.

Holnap megyünk tanácsadásra, Mikinek 18 hónapos oltás (de jó, hogy ez az utolsó :-)) Ádámnak meg éves státusz. Kíváncsi vagyok mennyit nőtt, ősszel mértük utoljára.

2010.01.24.

Miki a zsivány:

Szaladgál körülöttem, fölborul és a feje pont egy autóra érkezik. Nagy ordítás, anya ölbe kapja, vígasztalja, megnyugszik. Mellém ül, megfogja az autót, fejbe vágja magát és nyöszögni kezd, majd várja a puszit. Megkapja. Széles vigyorral még kétszer fejbe vágja magát és várja a hatást de a nyöszögést egyre inkább elröhögi :-D

2010.01.22.

Ádám ül a széken, próbálom ráadni az alsóját meg a zokniját:

- Auuuuu bök!

- Mi bök?

Rámutat egy pici morzsára, valószínűleg a reggeliből pottyant oda.

- Jaj Ádám nem bök, ne legyél borsószemkirálykisasszony!

- Ne bosó, Ádá!

Gyermekem kint volt az udvaron és szó szerint nyakig vizes volt. Nem félreérteni, örülök, hogy kimentek tombolni, nyáron igen nehézkes  szánkózni, meg hógolyózni  De a bakancsa is vizes lett, mintha a bokájánál pakolták volna bele a havat * és abból csak egy van, így kénytelenek voltunk vizesbe hazajönni.

*Gyanítom ez történt, márpedig ha rendeltetés szerűen használná gyermekem a ruháját az is vízhatlan lenne, de a kabát alá és a nadrág szárán feltuszkolt hó ellen nincs mit tenni 

Izé mégis van:

-a. nem megy oviba,

-b. az óvó néni lelkére kötöm, hogy udvarlátogatás előtt gyermekem rakja be jó nagy szemeteszsákba, a nyakán légmentesen zárja le és így tegye ki az udvar közepére, majd ne felejtse el bevinni a szellőző program végén :-DDD

Rajtam kívül már mindenki alszik, Életem Értelme a nappali szőnyegen durmol, szerintem a gépre vár(t)  Leó pedig a radiátoron száradó nadrágot szemelte ki, a macskaszőr jól szigetel, Csipet feneke nem fog fázni a nemes prémmel borított nadrágban.  Tiszta haszon macskát tartani :-DDD

2010.01.05.

Itt szakad a hó, uuuuuuuuuutálom! Reggel elvittük Ádámot az oviba, majd elmentünk a dm-be pelusért 8 előtt értünk oda és csak fél 9-kor nyitottak :-( Nem volt kedvem ott várni ennyit, inkább hazajöttünk, elkészítettem az ebédet, mielőtt megyünk az oviba megint elmegyünk pelusért. Miki most soron kívül elaludt. Olyan édes, nincs szívem fölébreszteni, pedig minden bizonnyal délután megbánom. Ha marad a hóesés (ónósesőt ígértek) kimegyünk a játszótérre, majd a hóban elfáradnak :-) Szánkózni csak most lehet.

Ádám egész téli szünet alatt oviba akart menni, tegnap nagyon boldog volt, hogy megint mehet. Mikor ezt elmeséltem az óvónőnek, megint szereztem pár piros pontot, ha így haladunk év végére országos barátnők leszünk :-D

Miki elleste Ádámtól, hogy kell puszit dobni, nagyon édesek ahogy a nappali két végéből dobálják egymásnak a puszikat :-) Nagyon ügyesen utánozza Ádámot, természetesen a rossz dolgokat gyorsabban elsajátítja. Már egész sok felismerhető szót használ tudatosan, nem tisztán mondja de azért érthető. Valamint Ádám kedvenc mondatát is megtanulta: "emiiiii?" (Ez mi?) számomra megdöbbentő módon ezt is tudatosan használja. Sőt egyszerű (főleg kajával kapcsolatos) kérdésekre bólintással válaszol. Én meg csak csodálom az okos kisfiam, Ádám nem csinált ilyeneket ennyi idősen. Assssszem Miki lesz a család esze, Ádám meg hordja haza az olimpiai érméket  :-DDDDDDDDDD

2010.01.01.

Az idei karácsonyunk mozgalmasabb volt a sokéves átlagnál, 24-én itthon voltunk, emberemlékezet óta először apa is szabadnapos volt. Délelőtt előkészítettem a vacsorát, szundi után fát díszítettünk a fiúk is segítettek, Miki nagyon édes volt ahogy egyesével vitte a díszeket :-) Kora délután megvolt az ajándékozás, hogy tudjanak játszani vacsi előtt. Nehogy unalmas legyen a karácsonyi idill Miki belázasodott és nyűgös volt. Csak 38 körülit mértem és semmi más tünete nem volt, így nem láttam értelmét ügyeletre rohanni, beraktam egy kád meleg vízbe, majd meleg ruha és meleg ágy, reggel láztalanul ébredt.

25-én anyuhoz mentünk ebédre. Miki még ebéd előtt nyűgösködni kezdett, majd annyira kiborult, hogy apa hazahozta. Ebéd után hazaszáguldoztunk, kisütöttem a hűtőben várakozó pogit, közben Miki is felébredt, majd mentünk anyósomhoz. A pogácsám szépen fogyott :-) Miki a délutánt is végig nyöszögte. Aztán apa kiadta az induljunk parancsot és Miki, mint akit kicseréltek szaladgált, vigyorgott.

Itthon gyors vacsi fürdés, majd neki álltam a reggel sütött piskótához krémet keverni. Hiper-szuper reform recept joghurttal, túróval csak épp ahogy a zselatint beleöntöttem az egész összeállt gombócba, próbáltam elkeverni de egy gumilabát előbb sikerült volna. Akkor elkezdtem kiszedegetni a darabokat, majd ahogy megnyaltam kiderült emberi fogyasztásra alkalmatlan, lehúztam a WC-n, kirámoltam a hűtőt és alkottam egy nem egészséges besamelles, margarinos, túrós krémet ami isteni lett. Izgi volt este 8-kor besamellt kotyvasztani de megérte, rásimítottam a tortára, beborítottam narancsszeletekkel, majd egy kevés gyümölcskocsonyával épp csak megkenegettem, hogy a narancs ne punnyadjon meg. Nem szeretem a tortazselét és olyan rengetegnek tűnt az elkészített mennyiség féltem elrontja a tortát ha az egészet rárakom.

26-án a mamámhoz mentünk ott  a fiúk örültek az ajándékoknak, az ebéd finom volt, a megmentett tortámnak is sikere volt, a hangulat is jó volt. Mi hazajöttünk, Ádám ott maradt, csak szerdán jött haza. Most nagyon hiányzott, olyan üres volt a lakás, Miki örült az egykeségnek, jó volt kicsit csak vele foglalkozni de akkor is hiányérzetem volt.

A szilveszter szokás szerint csendesen telt, lényegében pont úgy mint bármelyik másik hétköznap, csak reggel arra ébredtünk, hogy 2010. van. Évek óta átalszom az éjféli pezsgőzést, tüzijátékot és lám megtörténik nélkülem is. Talán jövőre már alkalmas leszek szilveszteri buliba menni :-)

2009.12.20.

Délelőtt feldúltuk a játszótéren a sima hótakarót, most pedig sül a dióscsiga.

Ádám segített darálni a diót, közben gyakran elmondta mennyire szereti a dióscsigát. Az előbb felügyelte ahogy a tepsibe pakoltam és már azt mondogatta, nem szereti. Még életében nem evett dióscsigát (most sütök először) érdeklődve várom a fejleményeket. 

Bele se harapott igazán és közölte, hogy nem szereti. Talán majd legközelebb.

2009.12.19.

Szerdán megsütöttem az idei adag mézesbábot, már dobozban várja a karácsonyt. Mire végeztem idén is megfogadtam, hogy soha többet nem vállalkozom ekkora munkára. Nem technikailag nehéz csak nagyon hosszadalmas és unalmas a kinyújt-kiszaggat-süt folyamat. Főleg úgy, hogy közben Mikit etettem és a szagelszívó csövéből ömlő vizet próbáltam elállítani. Csak két tepsi süti égett szénné. Aztán eljön az ünnep, szoktam a családnak is vinni, és minden évben kiderül, hogy a dupla adag is elfogyott volna.

Az ovis karácsony igazán aranyos volt. Betlehemet adtak elő főszerepben az én fiam aki egy néma tehenet alakított :-DDDD Igazán parádésan, már megkaptuk a hivatalos oszkár jelölést és azt is megsúgták ő az egyetlen igazán esélyes a kategóriában :-DDDD

Viccen kívül, ügyesek voltak a gyerekek, itt minden évben ez a betlehem a hagyományos karácsonyi műsor, gondolom mire Miki is végez az oviban már én is tudni fogom a forgatókönyvet. Vegyes csoport hátránya :-( viszont láthatom ahogy a fiam évről évre néma tehénből (a kiscsoportosok a díszlet) felfejlődik mesélőbe :-)

A végén kaptunk ajándékot: gyertyatartót és szalvéta tartót, Ádám lelkesen mesélte, hogy ő készítette, a profi kivitelezésből arra következtetek, hogy a folyamatot egész biztos felügyelte :-D És e jeles esemény alkalmából először húzta fel a Ferraris kabátját.

Tegnap még utoljára elcsúszkáltunk az oviba, meg haza és örömömben ugráltam pár kört a szobába, hogy erre idén már nem kell ezt a távot megtennem. Ádám ma egész reggel oviba akart menni, sikerült lebeszélnem bár a téli szünet fogalmával szerintem még nincs tisztába, szóval ez a beszélgetés biztos meg fog ismétlődni még a következő pár napban.

Most a karácsonyi időjárás miatt aggódok (nálunk épp gőzerővel havazik) múlt héten még havat mutatott az előrejelzés, ezen a héten már csak esőt. Ez idén azért fontos mert mi megyünk vendégségbe és nekem két gyerekkel, gálaruhába egy tálca sütivel át kell buszoznom a városon. Semmi kedvem méteres hóhoz és zuhogó esőhöz sem :-( 

2009.12.15.

Miki tegnap a saját lábán ment az oviig, mikor Ádámért mentünk. Igazából most gyalogolt először kültérben, nagyon tetszett neki. Szépen meg is tette az utat, pont egy buszmegálló a táv, így elsőre ez igazán szép teljesítmény. Utána leesett a hó, egy darabig most fuccs a gyaloglásnak.

Karácsonyi hajrá lassan a tetőfokára hág, Ádám már csak 3 napot megy oviba, ez a nyamvadt hóesés még igazán várhatott volna hétvégéig. Ma előszedtem a bakancsomat de a nem takarított jéggé taposott havas járdán elég veszélyes közlekedni. Miki a hasamra kötve, Ádám kezét fogom ha ő megcsúszik, ránt minket is, rémes. Ma el is döntöttem, hogy lesz ami lesz ezt a hetet kibírom, a nyílt karácsonyi műsor miatt de ha a tél hátralévő idejében ilyen undok jeges havas idő lesz akkor Ádám itthon marad. Én nem fogom a lábtörést kockáztatni (vagy még szörnyűbbet) és hólapáttal sem vagyok hajlandó közlekedni, így is tele van a kezem a gyerekekkel.

2009.12.14.

Esik a hó. Már reggel oviba menet fagyott tócsákat és fagyott sarat kerülgettünk de most esik a hó, sőt szakad. Holle anyó belehúzott rendesen. Pedig én a héten még nem akartam havat, nekem még oviba kell mennem. Nem akarok még havat!!!!!!!!!!!!

Fenyőtoboz festés volt ma az oviban, helyes kis asztaldíszt készítettek belőle.

2009.12.04.

Ádám ma az oviba életében először találkozott  télapóval élőben. Nagyon boldogan mesélt róla és büszkén mutogatta a csomagját. Nagyon megdicsértem mert nem bontotta ki, végig hazáig a kezébe hozta. Itthon viszont rögtön segítséget kért a kibontáshoz, tehát egyedül nem ment, azért maradt sértetlen a csomag :-D Készült róluk ovis csoport kép is. Picit aggódok mert ebéd után készült, a krumplipürét megpróbáltam leszedni a pólójáról de a paradicsomleves csíkot az arcán csak jóval később már az udvaron vettem észre. Legalább életszerű kép lesz :-)

2009.12.02.

Ma szuper programom volt. Reggel leadtam Csipetet az oviba, Maxipocak itthon maradt apával és elmentünk a mamámmal a játékboltba. Vettünk a fiúknak egy rakás autót, meg szerszámkészletet. Jól el is fáradtam.

2009.11.29.

Ma kiraktuk az ablakdíszeket, mikor sötét lett lementünk a fiúkkal és onnan is megnéztük, szép lett. Az ajtóra is kiraktuk a koszorút, megtaláltam a karácsonyi mécseseket, most várjuk a karácsonyt, meg előtte a  télapót. Képzeljétek múlt héten már bekopogott az ovi ablakán.

2009.11.25.

Ma végre eljutottam a korai fejlesztőbe, elmondtam, hogy Ádám nem beszél, pontosabban beszél, egész nap fecseg, főleg mióta ovis csak épp alig érthető. Kitöltöttem a jelentkezési lapot, majd tanácskoznak és értesítenek, Ádám nem volt velem remélem kíváncsiak lesznek rá és visszahívnak. Igazából 5 éves kor alatt beszédfejlesztéssel nem foglalkoznak utána pedig csak a logopédushoz lehet menni. Várunk. Asssszem ennél többet már nem tehetek. De egy kisebb vagyonért biztos találok szakembert csak úgy érzem azért nem ekkora a baj. Lényegében pár olyan tanácsra lenne szükségem amivel itthon tudok neki segíteni.

Szoktam nézni a Minimaxon a Horslandet (ez az egyik kedvencem) és akkor mindig nagyon szeretnék lovagolni. Aztán eszembe jut pár "apró" akadály, a ló magas és nekem a bizonytalan magaslatokon (létra) tériszonyom van, azonkívül minden állattól félek ami a macskánál nagyobb és a ló pirinyóval nagyobb Leónál. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy fogalmam sincs mikor tudnék elmenni gyerekek nélkül. Be kéne szereznem egy elveszettnek hitt gazdag nagybácsit aki épp nem tudja hova tenni a rengeteg pénzét. Akkor fogadnék egy bébiszittert aki szórakoztatja a fiúkat amíg én lovagolok, és mellesleg a lovaglóleckét is fizeti :-DDD Na ébresztő, vissza a földre.

2009.11.18.

Ma feltérképeztük az Interspar játékkínálatát, legszívesebben mindent megvennék ami gurul :-D. Komolyabban belegondolva pedig az idei ajándékozás egy agyrém lesz. Van egy csomó játék amivel Ádám már tudna játszani de Miki valószínűleg pillanatok alatt felaprítaná, esetleg sérülést okoznának az apró alkatrészek. Ha különbözőt veszünk akkor Ádám azt hiszi mind a kettő az övé. De sikeresen megtaláltuk a megfelelő autókat. Csak a két egyforma ajándék jöhet szóba, a családtól is így kértem, ezen is remekül össze fognak veszni :-DDD

2009.11.17.

Dicsekszem! Csipet ma részt vett a nagycsoportosok foglalkozásán, egy feladatlapon az almákat kellett pirosra színezni, ő biztosra ment és mindent pirosra színezett. Minden kezdet nehéz, de lényeg a lelkesedés, nagyon megdicsértem, haza is hoztuk a művet majd apának is megmutatjuk :-)

Maxipocak tegnap elkészítette élete első rajzát.

2009.11.12.

Micsoda műsor volt nálunk a héten. Az egyik házhoz kijöttek a tűzoltók. Mi már csak azt hallottuk, hogy a létrás autó próbál kitolatni, két tűzoltó navigált a sofőrnek, szinte centinként kanyarodott. Befelé még simán ment de kifelé már nem. Itt elsősorban személyautókra szabták a terepet, vagy 10-15 percig itt matattak az ablakunk alatt, vinnyogott a tolató radar. Ádám már aludt de különben tuti oda lett volna az eseményért, imádja a tűzoltó autókat. Azért remélem ha ég a ház keresztül vágtatnak az autóbeállók tetején, meg a patkán és hasonló tereptárgyakon.

Másnap megtudtuk a felhajtás okát. A másik lépcsőházban anyu kiment az erkélyre bagózni, apu becsukta az ablakot, ne menjen be a füst. Közben csöngettek, apu kiment becsukta maga mögött az ajtót és az egy éves gyerek bent maradt a lakásban, anyu meg kizárva az erkélyre. Szuper biztonságos ajtókat építettek be (szabvány :-() öt ponton záródik, kívülről gomb van rajta, csak kulccsal lehet bejönni. A betörő is előbb töri át a falat, mint az ajtót. Lakatosnak egy délelőtt feltörni, kulcs nélkül. (mi adtunk egy tartalék kulcsot a mamámnak)

Szóval egy tűzoltó felmászott, szerencsére a fürdő ablak nyitva volt, ott be tudott mászni és beengedte a szülőket. Arra kíváncsi lettem volna az egy éves mit szólt ahhoz, hogy egy idegen mászik be a fürdőablakon. Ja ezért az akcióért kijött a létrás autó, egy másik tűzoltó és a parancsnoki kocsi. A létrás autó egyértelmű, a harmadikra kellett felmászni de a másik kettő minek kellett, számomra rejtély.

2009.11.10.

Ádám ha már a végkimerülés határán van elképesztő helyeken és pózokban tud elaludni. Ez a dobozos eset akkor történt mikor az apjával volt itthon :-) Este 9-10 között szoktuk felébreszteni pisilni és gyakran előbb ki kell szednem a kezéből az autókat, vagy ahogy felemelem alatta van pár darab :-D

A változatosság kedvéért én vagyok fülig taknyos. Legszívesebben a takaró alól bámulnám a tévét, helyette reggel elúsztunk (szó szerint) az oviba és nem sokára megint elúszunk, hogy hazahozzuk Ádámot. A nadrágom még meg se száradt de mindegy, megint vizes lesz  Szerintem a város leghitványabb járdája vezet az oviba. Bokáig érő tócsa a teljes szélességben, választhatok, hogy vizes vagy sáros szeretnék lenni, a vizes levelek jól csúsznak, életveszély! Már tervezem üres óráimban, hogy tudnék nekiállni lebetonozni.

Ádám legjobb barátai az oviban: "brüm-brüm, mooo, atóóóó" (motor, markoló, autó) igazán csendes bandának tűnik, jöhetnek :-DDDD

2009.11.07.

Ádám két hete nem hord bilit az oviba és baleset nélkül használja a WC-t, olyan büszke vagyok rá, lehet bemondatom a híradóba is :-DDDDD Azon kívül az oviban rendszeresen rajzol, művészi értéke nincs de nagyon örülök, hogy érdekli a ceruza. A héten a kiscsoportosok közül egyedül érdemben részt vett a tornaórán és egy nagycsoportosaknak való kirakóval próbálkozott két napig kitartóan. Az óvónő megmutatta repülőtér van rajta repülőkkel, tűzoltó autóval, így a motiváció rögtön érthető :-) Ja és önmagához képest rohamosan fejlődik beszéd ügyben is. A mamámat viszont nem értem, tavaly még ő szorgalmazta a logopédust, a műtét után le akart beszélni róla pedig tudom, hogy a gyereknek szüksége van szakmai segítségre (csak végre el kéne jutnom a védőnőhöz) most meg folyamatosan piszkál vele, hogy mikor megyek, mikor viszem. Az már világos, hogy Ádám nem fog versmondó versenyeket nyerni de majd a sport felé irányítom abban ügyes :-)

Miki tapsol, integet, mutogat ez nekem új, Ádám ennyi idősen nem csinált ilyeneket csak vinnyogott és nekem kellett kitalálnom, szomjas vagy a füle viszket. Miki sokkal ügyesebben "kommunikál". Majd ő lesz a versmondó versenyek győztese :-D

2009.11.06.

Nagy dolgot fejtettem meg. Biztos ismeritek a dalt, melynek részlete: "míg anyu öltözik az apu ideges, mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz..."

Szóval ez azért van mert induláskor apa felöltözik majd cipőbe, kulccsal a kezébe fölsorakozik a bejárati ajtóhoz. Közben anyu: megpróbál keresni egy olyan ruhát ami nem maszatos és emberek között meg lehet benne jelenni, közben igyekszik megfésülködni, kósza pillantást vet a smikes dobozra de a tartalmának rég lejárt a szav. ideje, mélyet sóhajt és elkezdi felöltöztetni a gyerekeket, egy poló ide, egy tiszta pelus oda, ezzel egyidőben, hisz apa már türelmetlenül toporog a küszöbön, igyekszik összepakolni a túlélő csomagot, víz, keksz, kisautó, papírzsepi stb. Mire az ajtón kijutnak garantált az idegbaj.

2009.11.03.

Itt a tél ma már hószerű dolog is esett. A borongós idő miatt Csipet úgy elaludt délután, hogy több mint fél órámba telt felébreszteni, most pedig virgonckodik alvás helyett. Maxipocak egy percet nem aludt napközben és most ő is virgonckodik.

Vettünk cipőket a fiúknak. Maxipocak megkapta élete első cipőjét, még erősen csámpásan jár benne de majd gyakorolunk. Csipet pedig vadonat új téligumikat kapott, vízálló, hiper-szuper.

2009.11.02.

Összességében nagy jó kétgyerekes anyának lenni!!!!!!!! Dupla mosoly, dupla szuszogás a gyerekszobába, mikor ketten békésen ülnek az öledbe, két irányból ölelnek az csodálatos és ennyi dupla jó dolog nem jár dupla munkával. Az anyaság nem fenékig tejfel, de mégis a világon a legjobb dolog, annál jobb talán két (több) gyerekes anyának lenni.

Mikor Mikit terveztük, minden nap megkérdeztem magamtól, akarom megint, hogy a hasamban egy "idegen" fickándozzon?, akarok megint éjszakai etetést?, nyakig anyatejes kakiban úszó gyereket rendbe tenni? újra hozzátáplálás, járni tanulás, bilire szoktatás? és volt, hogy azt éreztem NEM. Aztán meg igen és terhes lettem, a WC fölött görnyedve, a napi émelygésekkel küzdve is számtalanszor gondoltam arra, hogy kellett ez nekem???? Aztán elmúlt. Majd mikor már erősen közeledett a szülés akkor is sokat pánikoltam, hogy mit fogok csinálni két gyerekkel? Már jól ment egy gyerekkel minek bonyolítom az életem. És mikor Miki megszületett, minden olyan természetesen jött magától.

2009.10.30.

Miki két napja csak délelőtt alszik, az ébren töltött ideje nagy részében velem kézen fogva sétálgat a lakásban. Ez nagyon aranyos dolog de órákon keresztül igen unalmas, nekem, ő viszont imádja. Lassan megtett kilométer után kérem a GYED-emet, ja és veszélyességi pótlékot is kérek, ha nem adják szép szóra fogok egy adag kakis pelust és elmegyek tüntetni a Parlament elé, jól meg is dobálom a tisztelt házat. Ez olyan divatos dolog mostanság :-DDD

Ádám kedd óta bili nélkül jár oviba és tegnap már ott is kakilt. Sőt akkor is odaáll pisilni ha nem kell neki, ez akkor okoz problémát ha mögötte még 5 másik áll letolt gatyával. Kívülről nézeve roppant mókás ahogy ebéd után rajzanak a mosdók és WC-k körül de nem lennék óvónő, semmi pénzért.

Ma faragtam tököt. Könnyebb volt mint gondoltam, jövőre a fiúk is segíthetnek. Alig várom, hogy sötét legyen és kirakhassam. Igazából csak holnap lesz a napja de ha már ennyit dolgoztam vele kirakom.

2009.10.26.

El kell dicskednem: Ádám az oviban WC-be pisilt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sőt egyszer állva! Itthon nem ösztönzöm az állást kicsi a fürdőnk, a mosógép közel van, takarítani meg nekem kell. Szóval a pasik ülnek és kész.

Holnap nem is viszek bilit és remélem most már minden rendben lesz ezen a téren.

Anyósom elkészült a babaerszényemmel!  A babakocsitól  idegbajt kapok! Az egy dolog, hogy a rossz járda miatt kirázom a gyerek lelkét, de át kell vergődnöm magam magas járdaszegélyeken, beláthatatlan autókijárókon, csak akkor tudok körülnézni ha már a kocsit a veszélyzónába toltam, közben Ádám is a kocsin csimpaszkodik vagy ugrál körülöttem. Esküszöm nem is fizikailag fárasztó két gyerekkel közlekedni hanem a folytonos készenlét, a veszélyforrást figyelni, mikor szorul be a szétfagyott járda repedésébe a babakocsi kereke, hogy kerülöm ki a járdára parkoló autót (hogy kapna defektet!!!), Ádám ne bóklásszon el mellőlem, a szembejövőt kikerülni mert ő nem tenné... ááááááááááá

Ma Maxipocak volt az ügyeletes kakas, már fél 5 előtt kukorékolt, eddig sikerült az ágyában tartani, most már reggelizik. Csipet durmol, én is durmolnék de nekem nincs rá engedélyem.

Energiamegtakarítás: megy mostanság több reklám is, hogy kapcsoljuk le a villanyt, csukjuk be a hűtőt, zárjuk el a csapot, ha nincs otthon senki kapcsoljuk ki a tévét és hasonlók. Nekem ezeket megtanította az anyukám (gondolom nektek is)! Minek ezt külön reklámozni??? Most én tanítom a fiúknak mert a számlákon érzem milyen igaza volt anyunak.

 

Óraátállításról meg valóban energiatakarékos volt amikor kitalálták de ma mikor non-stop mennek a számítógépek, légkondícionállók (nem építünk ablakot a plázákra minek az  ), gyárak, rengeteg helyen nappal is ég a villany akkor az az egy óra igazán tök mindegy. Sok éve egy statisztika szerint évi 3.000ft-ot spórultunk vele. Én ettől nem leszek gazdagabb akkor sem ha nálunk négy személyre ez évi 12.000ft-ot jelent. Ne értsetek félre ez nem kevés pénz (3 havi pelenka ára) de nekem megérné, hogy nem kell évente két hétig hajnalba kelni és mivel kint tök sötét van égetni a villanyt.

2009.10.23.

Ádám nyelve "szárnyakat" kapott és eddig sosem használt szavakat hallunk tőle, sőt egészen hosszú érthető mondatokban beszél. Azért a körzeti logopédushoz elviszem mert van hova fejlődni. A nyelvét csak kézzel tudja felemelni szerintem nem ismeri a technikát és fogalmam sincs, hogy tanítsam meg neki. Ha én emelgetem a sajátomat azzal nem tud mit kezdeni.

Tegnap reggel beszéltem a dokinéninkkel bekérte Mikit, megvizsgálta és úgy döntött oltható. Szóval túl vagyunk rajta, az elsőt nyikkanás nélkül tűrte, a másodiknál besokalt, de hamar megnyugodott.

2009.10.22.

Jó reggelt, hétvégén óraátállítás azt nem tudom milyen irányban. Csak azt tudom, hogy én szívni fogok, mert a fiúkat az őszi állítás mindig jobban megviseli mint a tavaszi.

Most pedig mindenki nagyon szurkol nekem mert egyedül kell buszoznom a két gyerekkel és ezt a programot nagyon úúúúúúúúúúúútálom.

Köszi! Akció sikerült, csapatot hiánytalanul hazahoztam. Most fáradt vagyok. És éhes, valaki küldjön nekem ebédet, nincs kedvem megmozdulni.

2009.10.20.

Ádámmal ma voltunk kontrollon, minden rendben van, varrat fölszívódott és ki tudja mondani a k betűt :-) A vizsgálat talán egy egész percig tartott, időpontra mentünk így csak egy órát vártunk mire behívtak, éljen! Nagyon próbálom megérteni a dolgot de nem megy, 10-kor még csak a 9.15-re hívott ment be. Erre az időpontra csak 3 beteg volt egyszerre beírva!!!! Utána pörgették fel, behívtak még pár dokit és kettesével kezdték behívni a népet. Én egyszerű földi halandó csak azt nem értem ezzel mért kellett megvárni míg a váró dugig megtelik?

2009.10.19.

Most nagyon elegem van a világból. Ádám a mamámnál töltötte a hétvégét, betegebben jött haza mint elment, 20 percen belül 4 hisztit levágott piti dolgokért, ettől az apja idegrohamot kapott és ordítozni kezdett a gyerekkel. Ez természetesen nem segített. Ma reggel folytatódott a hiszti áradat ha ég a villany azért ha nem ég akkor azért. Miki pár napja imád a lakásba sétálni, de kézen fogva kísérgetni kell. Ez remek program addig amíg arra megyünk amerre akar, de Ádám is itthon van és ugrálnom kell hozzá inni adni, orrot fújni és akkor arra kell menni amerre én akarok.

Ma van ebédbefizetés, Ádámnak megszavaztam a betegszabit és arra gondoltam, hogy összerakom a csapatot, elmegyünk befizetni, majd hazafelé útba ejtjük a postát, pici akadály: esik az eső. Normál esetben ettől nem jönnék zavarba de két taknyos gyereket semmi kedvem az esőben hurcolászni. Holnap lesz a pót nap befizetek akkor.

2009.10.15.

Túl vagyunk a műtéten. Kicsit aggódtam, hogy az utolsó pillanatban lemondják mert Ádám ma reggel taknyosan ébredt (éljen!). De nem foglalkoztak vele és megcsinálták. Először nem tetszett neki a szoba meg az ágy, a babaszobába rakták és ott csak rácsos ágy van. Cserébe csak mi voltunk a szobába :-) Aztán megbékélt a sorsával. Folyékony altatót kapott, szépen megitta, majd szaladgálni akart, azt nem engedtem akkor beetetett, hogy kakilnia kell. Szerencsére volt az osztályon bili, azon ücsörgött mikor elkezdett hatni az altató. Természetesen nem kakilt de aludni sem akart alig bírtam visszavinni a szobába. Még kicsit magánál volt mikor a műtő ajtajába átadtam a betegszállítónak. Utána nagyon hamar felébredt, ahogy igazán magához tért, kikéretőzött az ágyból és felfedezte a játszószobát. Az annyira tetszett neki, hogy haza sem akart jönni, ordítva vittem ki a kórházból. Délután úgy viselkedett, mintha nem is történt volna semmi. Mamám kérte el hétvégére, nem akartam engedni, ne ő ugráljon egy frissen műtött gyerek körül. De így, hogy ennyire jól van, mehet. Gondolom az altatót óvatosan adagolták, végül is ez nem egy szívátültetés, és azért nem viselte meg annyira. Kedden megyünk kontrollra és elfelejtjük ezt az egészet. Pár hetet várok, figyelem, a beszédfejlődését és ha szükséges segítséget kérek. A dokinénink szerint a mi körzetünkhöz tartozó logopédus a legjobb a városba.

2009.10.14.

Ádámnak holnap lesz a nyelvműtétje, ma délelőttöt az előzetes vizsgálatra várva töltöttük, eszményi volt! Ici-pici helyen zsúfolódtunk össze, egy cigány családnak borzalmas szaga volt, a másik család egyetlen gyereket öt!!!!!!!!!! felnőtt kísért el! Ismétlem ez még csak az előzetes vizsgálat volt. Mi lesz a műtétkor? Hozza a szomszédságot is??? Mert az, hogy apu anyu eljön az oké (bár szerintem egyszerre egy szülő is elég) de mi a fenének három nagyszülő? A váró fele velük volt tele, ott ücsörögtek, felváltva sóhajtoztak én meg álltam a gyerekkel. Ja a gyerek 5-6 éves volt és egy rutin sérv műtétre várt ami évek óta húzódott kisebb taknyos problémák miatt. Ezt mind akkor tudtam meg amikor egy másik anyukával beszélgettek.

Ezt leszámítva nagyon szeretnék már túlleni a dolgon. Csak fél 10-re kell mennünk de nem reggelizhet, 7-kor ihat egy pohár vizet és a műtétig semmi. Ádám fél 6-kor kel és 6 után már reggelizik. Ha sikerül is valahogy megértetnem vele a reggeli megvonást, az kínzás ha közben Miki meg eszik.

Milyen undok hideg van? Hétfőn akkor esett a legjobban mikor Ádámért mentünk az oviba, tegnap iszonyú szél fújt, hihetetlen! Pénteken még pólóba hintáztunk a játszón és azon gondolkodtam, hogy elég lett volna a rövidnaci.

Miki érkezése 2008.07.25.

Második bébinél már valamivel tapasztaltabban vág neki az ember lánya, de mivel az első indított volt így nekem fogalmam sem volt mit is kell majd éreznem, meg mi van ha nem érzem meg időbe és még hasonló kérdések kavarogtak bennem. Meg természetesen a legfontosabb "Mit csinálok Ádámmal?" Mégsem jöhet velünk, ha az éjszaka közepén kell indulni, kit riasszak föl? Közben teltek a hetek, mindenki biztatott, hogy a második előbb szokott érkezni a kiírt dátumnál. A 24. héten egy igen nagy front közreműködésével, kinyíltam egy ujjnyira, ez akkor kicsit ijesztő volt de aztán nem nyíltam tovább. Magamban olyan szépen elterveztem, hogy betöltött 36. hét után megyünk szülni és mire a kiírt időpont eljön már rég otthon leszünk. Álom, álom édes álom, gyermekem közben front álló lett, pedig a 36. hét után szinte egymást váltogatták a frontok kishazánk fölött, de semmi. Ici-pici görcs sem, nem hogy magzatvíz elfolyás. Egyedül az anyai ösztöneim dolgoztak normálisan, mert a kórházi pakkot nagyon nem akaródzott elkészíteni, csak a 38. hét táján szedtem elő a táskát, fürdőköpenyt és a többieket.
Eljött az utolsó NST vizsgálat ideje csütörtöki nap, undok, esős idő, fekszem az ágyon győzködöm Picibébit /most sem kérdeztem meg a nemét/, hogy rúgjon néhányat a kedvemért de semmi. Asszisztens néni aggódik rossz az eredmény, átküld az ügyeletes dokibácsihoz, ő is csóválja a fejét, felzavar a kórházba POSE vizsgálatra. Útközben megvettem a szoptatós teát, ez volt az utolsó ami még a szülés előtt beszerzendő dolgok listájáról hiányzott. Majd reménykedni kezdtem, hogy ha már elzavartak a szülészetre, onnan babával a karomon távozom. Picibébi vígan végig kapálózta az utat, majd mire a műszerek rámkerültek semmi, ébresztgettük, rázogattuk, hálából csuklani kezdett de mocorogni nem. Szülésznő aggódik, fődokibácsi hazaenged, az eredmény nem jó de határeset. Nyugtáztam magamba, hogy akkor ma nem szülünk :-( Másnap reggel 8-ra várnak vissza újabb POSE vizsgálat és valószínűleg UH is és még hétfőre is beírnak NST-re. Hazacaplatok, az eső még mindig szakad.
Éjjel fél 12-kor éreztem az első görcsöt, elkezdtem figyelni az órát, majd elmentem WC-re igazán szokatlan időpont a nagyobb dolgokhoz de ha menni kell hát menni kell. A görcsök nem múlnak, még egy kör a WC-n de még mindig nem múlik. Fél egykor hívtam a szülésznőmet, hogy 8-10 perces fájásaim vannak. Kérte várjak még egy órát, minden úgyanúgy maradt fél 2-kor megint felhívtam, akkor mondta, hogy menjünk be. Éreztem a hangján, hogy szívesen várna még, az ösztöneim szerint én is de nincs autónk és féltem későn érünk be. Így menni kellett. Hívtam a mamámat Ádámhoz, apát felébresztettem, szegény először azt sem tudta hol van, aztán megkérdezte ihat-e egy kávét. Megnyugtattam, hogy ihat mert amíg a mama felér /10 házal lejjebb lakik/ megkávézik. 2-kor jött értünk a taxi, fél 3-kor léptem be a felvételre. Ott papírmunka, fazonigazítás, a beöntést megúsztam :-)))))))) dokibácsi megnézte, jéééé tényleg terhes, jééééé tényleg szülünk. Irány a szülőszoba! 
Legutóbbi látogatásom óta nagy változások történtek, gyönyörű egyágyas szülőszobák sehol a régi szürke paraván és zöld függöny, szólt a rádió legalábbis valami alapzaj volt én nem nagyon értem rá ilyen apróságokkal törődni. A szülésznőm megmutatta az alternatív szülőszobát és felajánlotta ha kedvem van később átsétálhatok kipróbálni. A szoba tényleg nagyon szép, tetszett a franciaágy, ha szülni nem is de a gyerekágyas időszakot szívesen töltöttem volna egy ilyen ágyon, a kifeküdt teknő alakú borzalmak helyett! Egyedül a nagy labda keltette fel az érdeklődésem.
Elfoglaltuk az utolsó szabad szülőszobát, kecsesen fölpattantam az asztalra legalábbis szeretnék így emlékezni rá :-) dokibácsi megint megvizsgált burkot repesztett. Megnyugtatott a tény, hogy szépnek találta a vizet. Szóba került a labdázás de doki bácsi azt mondta várjunk még mert bébikém feje nem illeszkedett biztonságosan, jobb ha fekszem. Annyira nem bántam, kezdtek erősödni a fájások labdázás helyett a már ismert "kakilási" ingert vártam mint a messiást! Szerencsére gyermekem nem is váratott sokáig magára, jött mint a rakéta :-)
  Ajánlották a gerincérzéstelenítést, most nem kértem az utolsó 2-3 görcs fájt meg a kitolás de 3-4. tolófájással kint volt a csöppöm. Szinte egyszerre hallottam gyermekem érces hangját és a szülésznőt "fiú" 2008. július 25-én 4.17-kor a kezemben volt /27-re voltunk kiírva/. Megkaptam a kis csomagot, gyorsan kicsomagoltam látnom kellett, hogy tényleg fiú /nagyon lányt vártam, még a Télapónak is írtam, azóta haragban vagyunk az öreggel :-)))/, leleltároztam az ujjait, és apával ismét együtt örültünk. Aztán a szokásos mérés 3900g és 51cm. Itt ijedtem meg csak igazán! Hol fért el bennem egy ekkora gyerek??? A bátyja 1 hónaposan volt ekkora! Aztán a szokásos kör a PIC-en ott rendbehozták a cukrát. Kicsi Cárom ugyanis éhesen született. Hiába vacsoráztam fél 5-ig hosszú idő telt el, dolgozni is kellett, megéhezett az úton. Azóta is igazi éhenkórász :-D
Engem is rendberaktak a varráshoz kértem érzéstelenítést de az még így is fájt. Eredetileg gátvédelemmel álltunk neki a dolognak de gyermekem méretei indokoltá tették. A szülésznőm szinte bocsánatot kért miatta de nem zavart. Egy gátmetszésen már túl voltam tudtam, hogy másnapra már tudok vele ülni, menni ha nem is olyan fitten mint máskor. Közben megbeszélték a dokibácsival, jobb is hogy nem kértem érzéstelenítést mert nem lett volna ideje hatni. És a beöntésre sem lett volna idő :-)
Apa hazament én kisebb riadalmat okoztam a szülőszobán, mint a Vészhelyzetben, hirtelen aki él és mozgott a házban körülöttem termett, hamar elhárították a hibát. Az akcióm után kicsit tovább tartottak megfigyelésen a szülőszobán de mivel teltház volt a szülészeten, kellett a szülőszobám másnak, betoltak az alternatív szobába ott vártam amíg csöpögött az infúzió.
Mivel a csilláron is szülni vágyók lógtak ahogy Miki elmúlt 48 órás, sárgulásra nem mutatott hajlandóságot így vasárnap délután már hazaengedtek. Azóta szokjuk a kétgyerekes életet :-)))
Folyt. köv. 3-4 év múlva, főleg ha addig valaki megígéri, hogy hármaska max 3,5 kg lesz és esetleg lány :-DDD

Ádám érkezése 2006.01.31.

Kilenc hónap várakozás után a 36. hét táján az ember lánya /esetünkben én/ már nagyon kíváncsi ki is az akivel osztozik a testén. Apa is egyre jobban aggódik, főleg ha nem veszem fel elég gyorsan a telefont.
A 32. héten egy ujjnyira kinyíltam majd ez az állapot szépen tartotta magát a végéig.
Betöltött 38. hét magas a vérnyomás tabletta ellenére is, sőt a toxémia összes tünetét produkálom ahogy a nagykönyvben megvan írva. Csütörtök van a védőnőm aggódik, felhívja az orvosom, ő is aggódik. Megbeszélik, pénteken reggel irány a kórház. Apa szemmel láthatóan megnyugszik, tudja, hogy biztonságban leszek és nem kell aggódnia mi lesz ha egyszer csak az éjszaka közepén azzal ébresztem "itt az idő". A hétvége főleg várakozással telt, hogy ne unatkozzak mehettem UH-ra meg NST és POSE vizsgálatokra felváltva, közben betöltöttem a 39. hetet, febr. 4-re voltunk kiírva.
Hétfőn egy dokibácsi bejött és közölte holnap szülünk. Izgatottan telefonáltam a családnak és vártam a NAGY NAPOT.
2006. január 31. reggel jelenés a kezelőbe, fazonigazítás /megcsináltam otthon de a 7. hónaptól csak úgy emlékezetből/, beöntés, pakolás közben pár kör a legkisebb helységbe, zuhany. Mire kész lettem jött a nővér, átkísért a szülőszobára. Infúzió, papírmunka, a szülésznőnek jeleztem, hogy ha egy magas, sötét hajú, falfehér férfit lát az én férjem lesz. Majd megkérdeztem mit gondol bébikém mekkora súlyú lehet, 3,5 kilót saccolt. Itt kedvem lett volna lemászni, hogy akkor én meggondoltam magam, kicsi vagyok /160cm pocak nélkül 50kg/ egy ekkora babához. De a kocka már el volt vetve.
Indított szülésnél az eleje nem túl mozgalmas időnként valaki rám nézett, a megbeszélt időben apa is megjött. Aztán az orvosom is befutott burkot repeszteni, végül repedt magától. Megkaptam a gerincérzéstelenítést, majd ismét vártunk. Egyszer csak szólt a dokinénim, hogy eltűnt a méhszáj ha kakilni kell és nem múlik azonnal szóljak. Vártunk, majd jött az érzés apát elzavartam, hogy akkor most keressen valakit aki fehérbe vagy zöldbe van. Pillanatok alatt sokan lettek körülöttem, második tolófájással kint volt, délután 16.30-kor! Az első dolog amire emlékszem az a kis nyöszörgő hangocska, és a doktornő hangja "fiú" /nem kérdeztem meg így meglepi volt/. Aztán apa könnyeivel küszködve, előszedte a fényképezőgépet /előbb nem merte mert jó előre szóltam, hogy maradék erőmmel minimum orrba vágom :-D/, közben a kezembe nyomták a kis lila akkor már ordító csomagot. Életembe nem láttam még szebbet! Elvitték lemérték 3230g és 49cm. Pólyában még egy kicsit visszakaptam aztán őt elvitték a PIC-re /itt nálunk minden baba 2 órás megfigyelésre oda kerül/ addig engem rendberaktak és fönt a gyerekágyon megint együtt lehettünk.

2009.10.12.

Úúúúúúúúúúúútálom az esőt!!!!!!!! Főleg ha esőben ki kell dugnom az orrom. Márpedig a három éves nem jöhet haza egyedül az oviból, így összecsomagoltam Maxipocakot igyekeztem vízállóan beraktam a babakocsiba és elindultunk. Pont akkor esett a legjobban. A kocsi napellenzője igen hamar átázott, az úton bokáig érő tócsákat kellett volna kerülgetni, ezt a 9. után feladtam. Nincs messze az ovi de úgy érkeztünk meg, még két ázott ürge.

Csipetet is becsomagoltam, tócsaúszás hazáig, megkértem, hogy legyen ügyes nagyfiú és kerülgesse ki, természetesen az elsőbe belefürdött nyakig. Utána tócsa előtt babakocsi megáll, gyerek átemel a túlpartra, keményen ráparancsol, hogy nem mozdul sehová, míg visszamegyek a babakocsiért már a sárban bóklászik, összeszíd, jön a következő tócsa. Úúúúúúúúútálom az esőt és úúúúúúúúúúútálok babakocsival közlekedni.

Az akadálymentesítésről már panaszkodtam de az is katasztrófa, hogy a kocsinak szélessége van, azzal nem tudok mit kezdeni, mellettem jön Csipet, őt se zavarhatom be az árokba, de mégis minden második szembejövőt nekem kell kerülgetni áááááááááááááááá.

Azért hazaértünk, mindenkit száraz ruhába csomagoltam és reménykedem, hogy egyik sem fázott meg. Főleg Csipet, terv szerint csütörtökön műtik de ha nem lehet újabb egy hónapot kell várnunk.

2009.10.09.

Ez a mindennapos nyüglődés az oviig meg haza kikészít. Az egy jó benne, hogy Ádám imád oviba járni. Minden reggel berongyol a szobába, vissza se néz. Búcsú puszit is csak akkor kapok ha még a küszöb előtt elkapom. Múlt héten itthon volt betegszabin de minden reggel oviba akart menni, hétvégén is menne.

A héten elkészítette az első alkotását. Lencsét, kukoricát és hasonló száraz bigyókból ragasztottak képet. Ádám egy absztrakt fenyőt ragasztott. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egyáltalán érdekelte az alkotás, a végeredmény művészi értéke meg nem érdekel. Alig várom, hogy haza hozhassuk és majd mutogathatom a családnak :-)

Miki egyre biztonságosabban és egyre nagyobb távokat gyalogol egyedül. Végre szórakoztatja is a dolog ezért egyre lelkesebben próbálkozik. Új tudományával nagy fejtörést okoz nekem. Cipőt kéne venni, de milyet? Őszit amit most tud hordani és egyszerűbb benne cipős járást gyakorolni, mellesleg a babakocsiba ücsörgéshez is megfelel ha zima van, úgyis becsomagolom a lábát egy takaróba. De mit csinálok ha megtáltosodik és menni akar a derékig érő hóba is. A téli bakancs még nem indokolt és elégé merev egy tanulónak. De muszáj most döntenem mert a boltokba most van választék, egy hónap múlva már csak a rózsaszín topánok maradnak.

2009.10.08.

Bent voltam a városba ügyintézni, mindössze három buszmegálló a táv ezért nem vettem buszjegyet. Megbántam. A közlekedés babakocsival igazi rémálom, a járda töredezett és keskeny, a vasúti felüljárón van kerekesszékes lift de a hívó egyik felét ellopták, feltételezem így nem is működik. Szóval hintóval a hónom alatt fölballagtam, majd a másik oldalon le.

Az ovi felé is dolgoznak az út és a járda le van zárva, forgalom beterelve a házak közé. A járdák nagyjából 10 ncm-es darabokból állnak 5-20 m-ként esővízelvező, ami vagy szétfagyott vagy nem, vagy beleszorul a kerék vagy nem. Az út valamivel jobb de ott ugye egy autópályányi autó száguldozik (nyaralóövezetes tábla ellenére) és ma még kétszer kell arra mennem 

Hazaérve még mindig az erkély szétverésén dolgoznak de legalább Maxipocak elbűvölten ücsörög az erkély ajtó előtt és felügyeli a munkát. Leó rettegve figyeli az eseményeket a gyerekszoba küszöbén kucorogva. Szegény, el sem tudom képzelni milyen sokkot kapott mikor felállították az állványt és még nem voltunk itthon.

Na most jót nyafogtam, de ha ezt nem most nem vethetem monitorra, belém szorul.

2009.10.05.

Szívből gyűlölök babakocsizni! A járda helyenként 10 ncm-es darabokból áll, a gyerek lelkét kirázom a babakocsi sem ilyen terepre készült, az oviba olyan szűk a folyosó, hogy alig férek el, ráadásul kanyarog és még manőverezni is kell. A zebrán átmenni kész rémálom, két kézzel és egy lábbal a kocsit fölemelni a járdára (akadálymentesítés erre nincs), közben egy kézzel fognom kéne Ádámot is. Azt már csak zárójelben, hogy alig akarnak átengedni. Komolyan mondom nem értem mások, hogy csinálják ezt a babakocsi, plusz egy (két) nagyobbacska gyerek közlekedést busszal is napi szinten.

Mennem kell kezdődik a délutános műszak. Miki elaludt mire az oviba értünk, természetesen alig szundizott 20 percet de most ül az ágyába és kicsit sem tűnik úgy mint aki aludni fog. Ádámot is letettem egy rajzfilm elé, hátha elalszik de nem. Ebédelnem is kéne de ha ébren vannak akkor közben körülöttem nyüszögnek ha adok nekik akkor csak piszkálják és nyüszögnek. Mellesleg tele a mosogató és porszívózni is kéne, lassan hasonlítunk egy disznóólhoz. :-(((

Ádám szerzett egy kést és azzal "szereli" az ágya kerekét. FELMONDOK! Azért előtte még elkapom.

2009.10.04

Pénteken olyan kalandom volt, elfelejtettem elmesélni. A sárga színű bankba volt dolgom (nem tudom leírni a nevét), nagyon siettem, az automatánál nem akartam kivárni a sorom, gondoltam (én kis naiv), hogy egy bankban csak lehet kártyával pénzt befizetni. De NEM! Úgy nézett rám a pénztáros, mintha egy kiló málnát kértem volna. Ha tényleg le akarunk szokni a kp forgalomról akkor egy bankban mért nem használhatom a kártyát??? Éljen a haladás!

2009.09.30.

Nálunk a fiúk taknyosak, még mindig. A héten épp harmadszorra estek vissza. Csütörtök-péntekre semmi bajuk, elpakolom az orrcsöppöket szombaton az egyik szortyog, vasárnap estére fülig takony mind a kettő. Lázuk nincs csak köhögnek és taknyosak. Nagyon unom! Hétfőn szólt az óvó néni, hogy jó lenne ha Ádám kivenne egy kis betegszabit. Pont délután rendelt a dokinénink összepakoltam a csapatot és átbuszoztuk a várost. Dokinéni megnyugtatott, hogy semmi komoly, szerencsére antibiotikumot se írt csak egy spéci orrcsöppöt és marad az eddigi kezelés, gyakori orrszívás/fújás, köptető és társai.

Most vállalkoztam először buszos túrára egyedül a két fiúval de végül is haza hoztam mind a kettőt. Azért leszívott a program rendesen. Felszálláskor Ádám elrohant a busz másik végébe, Mikit a lefékezett babakocsiba kellett hagynom és futás Ádám után. Aztán leültem, Ádám az ölembe, Miki meglátta ő is vinnyogni kezdett, ki kellett vennem és az ölembe ültetnem. Ott kicsit lökdösték egymást, Ádám a kezével letakarította a buszablakot (esküszöm még műteni is lehetett volna rajta), Miki ficergett, igazi álomutazás volt. Úgy értem haza mint akit agyon vertek.