Mikor Miki felébredt folytatták a mókát még a gyerekszoba karnisát is sikerült lerángatni. Nekem mindezek mellett sikerült elkészítenem a csokiszalámit. Ádám kis golyókat gyártott, nagyon büszke a művére. Valamint egy kép alapján készítettem egy túrós-csokis tortát. Egyenlőre biztatóan mutat a többi holnap kiderül.Ennyi izgalom mellett jutott néhány aranyköpés is. Uzsonnára kiosztottam egy zacskó kekszet amivel természetesen alaposan összemorzsázták a szőnyeget.
- Nézzétek meg, hogy néz ki a szőnyeg pedig apa tegnap porszívózott! (igen az én férjem ismeri és rendszeresen használja is ezt a szerkezetet) Most oda a munkája.
- A poszi az ne munka! - ámuldozik Ádám
- De bizony a porszívózás az munka. - még nagyobb csodálkozás, pedig ő is szokott porszívózni.
Ádám nézi a hasam:
- Anya a kistehónak va füfije? (van fütyije)
- Nem tudom, ha megszületik és hazahozzuk akkor majd megnézed.
- Nekem va füfi, Mikinek is va füfi.
Ezt a beszélgetést este fürdésnél is megismételtük kiegészítve azzal a csodálkozással, hogy nekem nincs fütyim, a macskának viszont van. Kinek mi jut :-D
Hihetetlenek ezek a pasik, még alig látszanak ki a földből de már most a fütyijük körül forognak.
Igazi meglepetést kaptam Edit barátnőmtől: egy zacskó piros-fehér sétabot cukorkát a fára! Szóhoz sem jutottam csak a kezembe nyomta és elrohant. Évek óta keresek ilyen cukrot és most végre van. A fiúknak nem vallom be, hogy ez cukor és ehető, juj de gonosz. Mentségemre nem rajonganak a nyalókákért, nekem meg semmi kedvem a téves próbálkozások után alig használt cukorkákat összeszedegetni.

Jó, hogy ekkora örömet lehet okozni neked pár nyalókával... ;)
VálaszTörlésJa, és remélem nincs füfije!!!