2010.12.28./2.

Még mindig itthonról :-) a folyamatos keményedések ellenére az NST teljesen jó lett, bár Hudini a végére elunta a szereplést és szépen elaludt. A vizsgálat után elmentem a mamámhoz, a fiúk nagyon örültek nekem, a lakás csak egy kicsit volt romos. De mindenki nagyon boldog volt, a pihések élvezték a vakációt, dédi is nagyon örült, hogy velük lehetett. Azt mondta jók voltak, szótfogadtak (szerintem nem az én fiaimról beszélt :-D), elkéri őket máskor is. Ádám megint köhög és lázas, egész délután csak kókadozott, Miki keveset aludt délután, ő ezért volt túlpörögve, ma a szokottnál kicsit korábban volt takarodó. Ádámot zsíros pelusba csomagoltam, kapott egy adag lázcsillapítót is lehet holnap még meglátogatjuk a dokinénit.

A hazafelé úton kifogtunk egy jó öreg Ikaruszt, ez még nem lett volna baj de a sofőr igen keményen használta a pedálokat az egész busz ugrált mint valami kenguru. Hudini és Miki az ölemben, a táska szennyes ruha a vállamon, Ádámot próbáltam átkarolni a másik kezemmel mielőtt lepotyog a nagy ugrálásban és mindeközben össze-vissza csúszkáltunk a műbőr üléseken. Egy élmény volt, ezek után csak így akarok utazni. :-(((
Itthon Leó már az előszobában topogva várt minket, szemmel láthatóan örült, hogy megjöttek a kisgazdái. Vetkőzés után előkerültek a táskából a hörcsögök, Leó, bár lusta, de mégis csak ragadozó, nagy érdeklődéssel figyelte. Amikor a fiúk nem figyeltek kicsit megpofozgatta őket. Az izgalom pedig akkor érte el a csúcsát, mikor apa hazaért és kicserélte a jószágok elemeit, így azok elkezdtek föl-alá gurulni a nappaliba a két gyerek és Leó pedig szorgosan utánuk. Vacsora előtt keményen egyezkedtünk, hogy a zuzuk kint alszanak a szekrényben, aztán az új pizsamák megoldották a problémát.