2010. december 12., vasárnap

2010.12.12.

Hisztek a fészekrakó ösztönben? Nekem eddig még nem volt hozzá szerencsém. Valahogy nem vagyok egy kapkodós típus. Sőt, elkap mindenféle buta babona és képtelen vagyok babaholmikat begyűjteni, előkészíteni a 38. hétig (betöltött 39. hét után szoktam szülni), akkor is csak a bölcs előrelátás miatt állok neki.
Tegnap délután voltam a Klinikán egy potya NST-n, az eredmény teljesen jó lett, Hudini szépen rugdalózott is. Odafelé menet a buszon villant belém, hogy ennek már fele sem tréfa, tényleg közeleg a vége és a mini méretű babaruhák valahol az ágynemű tartó alján, babahordozó szintén, csak halvány emlékeim vannak merre lehet a szülős pólóm és a kórházban használható hálóingem. Márpedig jó lesz legalább a szülős bőrönd tartalmát elkezdeni összepakolni, mert ha jövő héten nem lesz jó az UH előfordulhat, hogy befektetnek. Picit attól is féltem ha az NST rossz eredményt mutat már ki sem engednek. Itt a Klinikán pedig elő szokott fordulni, ha így a vége felé marasztalják bent az embert, egyben már nem jön ki. A becsekkolástól babával távozásig eltelt idő bizonytalan. Tehát ma feltúrtunk mindent és előkerültek a keresett ruhadarabok. Most mosok, valószínűleg a jövő hét eleje is ezzel telik. Nem tudom ez mennyire fészekrakás, mert szívem szerint még ráért volna. Vagy mégsem? Tegnap délelőtt egy közepes erősségű görcs kissé megijesztett, nem az erőssége, hanem, hogy épp csak levegővételnyi szünetekkel fél órán át tartott. Már épp kezdtem komolyan elgondolkodni, hogy felhívom apát, dobjon el mindent, és spuri haza, mire elmúlt. Sőt lehet ha épp nem ül mindkettő az ölemben és elérem a telefont fel is hívom. Jobb, hogy nem tettem, mint kiderült vaklárma volt.

Tegnap ebéd után Miki minden jel szerint Ádám ágyában aludt. Mikor mászhatott föl? Lettem a szokott módon a szokott helyére, puszi, takaró, ajtó becsuk. Szinte azonnal csönd lett. Ébredéskor a következő hallatszott a szobából:
- Apaaaa, apaaa, ébedteeee. - csak olyan kis halvány "még alszom" hangon.
Apa bement és kis mókus Ádám ágyából pislogott. Kíváncsi vagyok ma hol találjuk meg.

1 megjegyzés:

  1. Hát szerintem is jó készülődni már, mert bármi megtörténhet! Nálunk Miri jött 3 héttel korábban, Én sem voltam még összepakolva, a szobája sem volt még készen. Nem is akartam szülni, be sem akartam menni a kórházba, merthogy ezek biztosan csak fantomfájások...Hiszen van még 3 hetem!!!!!

    VálaszTörlés