Törökmézet gyártottam. Apa tegnap a vásárba kutatott nekem piros-fehér "sétabot" cukorkát a karácsonyfára, azt nem kapott de mesélte, hogy volt rengeteg törökméz és mennyire szereti.
Éljen az internet, hamar meg is találtam a keresett receptet, amit eredetileg Nigella sorozatában láttam. Összeszedtem a bátorságom és megcsináltam, apa szerint jobb mint a bolti.
Ma küldetésem volt. Összeszedtem a pihéseket az olvadó latyakon keresztül elsétáltunk a Baumaxig. Nem volt egy egyszerű menet, az út épp csak járható volt, a fiúk hol itt, hol ott rugdosták a havat, tocsogtak a latyakban. Mikit ha nem fogom, többször is elterült volna, egyszer még engem is majdnem magával rántott. Mikor megérkeztünk egy hölgy engem szemelt ki hiteles információ forrásnak (ennyire eladó fejem van?) és tőlem érdeklődött, melyik boltba lehet bólogató kiskutyát kapni. A fantáziátokra bízom, hova kívántam kiskutyástul. Igyekeztem udvariasan átirányítani a pizzériába, szerintem az ott dolgozók jobban ismerik a szomszédságot, mint én aki szökő évente egyszer járok arra. A csúcs az volt, mikor bevergődtünk a célállomásra és nem volt az amiért mentünk. A gondolataimat egy hosszú sípszóval lehetne összefoglalni. A latyakon ismét áttörve hazacaplattunk.
Imádom a Törökmézet :)Ügyes vagy!
VálaszTörlés