2010.12.30.

Ádám láztalanul és nagyon vidáman ébredt, ennek igazán örültem, a tegnapi kókadt Ádám igazán ijesztő volt. Nem vagyok ehhez szokva, általában ha beteg (lázas) akkor is jön-megy pörög. Szóval ha nincs is minden rendben de legalább a kedve jó. Megint nyúzzák egymást, kellett ez nekem? Persze.

Ádám hoz három verseny autót:
- Ez fefái, benne ü a Hemito. (Ferráriba ül Hamilton) - másik autóra mutat és folytatja - ez vesenyautó benne Hemito. Ez - harmadik autó - vesenyautó ez ement. - (abba nincs ember)
Fölállította őket sorba és várta a startot. Közben elmondta, aki nyer az kapja a szelep kupát (mindig a szelep kupáért versenyeznek).

Csoda történt! Ültünk a szőnyegen a fiúkkal és több mint fél óráig játszottunk Miki karácsonyi ajándékával. Hihetetlen volt, csak ültem, pislogtam és levegőt venni is alig mertem nehogy véget érjen a varázslat. A játék lényege Ádám a teás kannába főzte az ebédet, megterített, kiosztotta, megettük, Miki is értette és boldogan részt vett! Ettünk legalább ötször levest, húst krumplival kétszer-háromszor és még tortát is sütött a kis szakácsunk. Ebből ettünk majd félreraktuk apa részét. Nagyon élveztem, főleg azt a részt, hogy több mint fél órán keresztül nem dobáltak, nem visítottak, nem marták egymást, na jó azt egy kicsit mert Miki néha nem a neki kijelölt evőeszközzel akart enni de hamar ment a visszacsere is. Jaj de örülök, hogy rábeszéltem apát erre a piknik készletre! Jó lett volna fényképezni, annyira hihetetlen volt az egész jelenet de nem mertem elrontani a pillanatot.