Délután kalácsot sütöttem, életemben először. A recept Limarától van pontos linket nem tudok adni mert már hetekkel ezelőtt kutattam ki a kedvemre valót, akkor csak a receptet és a leírást másoltam ki. Szóval egy sós kalácsról van szó, már régóta ilyesmit kerestem elsősorban a húsvéti sonkához. Kis hazánkban ahhoz szinte mindenhol enyhén édes kalácsot szoktak sütni de mi Szeleburdiék vagyunk és valahogy nem passzol a sós sonkához az édes kalács. Tehát a megoldás a sós kalács, konkrétan ez a mai kísérleti példány. Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, a karácsonyi asztalra is sütök egyet. A hozzávalók igen költséghatékonyak, elkészíteni sem bonyolult főleg ha már legalább egyszer volt dolgunk kelt tésztával. Kicsit hosszadalmas, nem a munka része, hanem a kovászt pihentetni, aztán keleszteni, majd a kész művet újra keleszteni de megéri. Ma nem is volt más dolgom így igazán ráértem a kalácsommal várakozni. Egyébként meg szervezés kérdése és a kelesztés közben simán halad az egyéb tenni való.Ma általános hajnyírás volt, már napok óta mondogattam a fiúknak, legyen idejük szokni a gondolatot. Miki kezdte a sort, szokás szerint visított csak egészen a végére az utolsó tenyérnyi darabnál hagyta abba. Utána viszont szépen engedte, hogy a fülénél is megigazítsam a kóbor hosszú szálakat, amit eddig mindig pár nappal később alkalmas pillanatban ollóval vágtam le. Még a végén megérem, hogy mukk nélkül tűri azt a 3 percet amíg nyírom.
Ádám viszont mint akit kicseréltek, beállt a kádba, kicsit egyezkedtünk a fazonon és egészen kicsi nyafogással hagyta magát. Olyan szép tengerész gyalogos frizurát nyírtam neki, amit már hónapok óta nem sikerült. Nagyon büszke volt a kész műre!
Takarodó után apa volt a soros, most szép lesz a banda karácsonyra. :-)
Ádám holnap már megy oviba. De jó lesz! Ez a hosszú itthonlét komolyan próbára tett. Ádámnak egészen egyszerűen hiányzik a gyerektársaság. Itthon hiába próbálkozok alkotó tevékenységgel (színezés, gyurma) alig pár percig köti le, tovább tart az előkészület és az elpakolás mint a játék. A többi játékot egymás kezéből kapkodják ki, megy a nyivákolás. Egészen belefásultam abba, hogy próbálok valami értelmes elfoglaltságot keresni nekik. Szinte minden mindegy, tíz perc múlva úgy is csak a visítás és nyivákolás megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése