2010.12.10.

Jó reggelt! Megint nem tudok aludni, most csak úgy önszorgalomból. Van egy téma ami mostanában aktuális engem pedig évek óta foglalkoztat, mióta anya vagyok főleg.

Higgyen a gyerek a Mikulásban (jézuska/húsvéti nyúl/ki van még?) vagy ne?

Ha röviden kellene válaszolnom azt mondanám ne. Nem félreérteni, kedves dolognak tartom mikor még tényleg tiszta szívvel hiszik, várják a piros ruhást de valahogy ez nem az én utam. Nem szívesen terelem ebbe az irányba a fiúkat. Megpróbálom kifejteni mire gondoltam.
Gyerekkoromban nálunk ez valahogy olyan természetes volt, mindig az aktuális ajándékhozót vártuk de valójában tudtuk, hogy anyuéktól kapjuk, nekik is köszöntük meg mi is készítettünk ajándékot. Ádám még nem foglalkozik a témával, már abból a szempontból, hogy nem kérdez. Most is várta a Télapót és az óvodainak nagyon örült, de legalább úgy tud örülni egy kirakati műanyag figurának is. Megcsodálja majd tovább megyünk. Nem akadt fenn azon sem, hogy a boltok polcain csak csoki Mikulások voltak.
Még az anyaság előtti életemben láttam egy riportot, gyerek pszihómókust kérdeztek a dologról, ő azt javasolta egész pici korától természetesen vezessük rá, hogy is van ez. Vagyis az apu/nagyi/család többi tagja ajándékát vegyük meg (készítsük együtt) a gyerekkel és mondjuk is el, hogy ezt Náncsi néni kapja tőlünk karácsonyra. A gyerek kicsi de nem hülye így hamar összerakja a dolgot, később nem fogja tragédiaként megélni, hogy nincs Mikulás.
Meg kell mondjam szívemhez közel áll ez a megoldás, már akkor is tetszett. Leginkább a mikor, hogyan mondjuk meg kérdéskört szeretném kihagyni az életünkből. Valahogy egyszerűen féltem őket attól, hogy X évig hisz benne, várja és egyszer csak nincs varázslat puff lehúzták a rolót. Főleg rettegek, mi van ha a suliban (oviban) Ödönkétől tudja meg. Elő kell állni újabb mesével: Ödönke rossz fiú volt blablabla és egyre jobban belegabalyodunk a hazugságba. Igaz ez kegyes hazugság de hazugság és előbb utóbb felnő, majd elgondolkodik ha hazudtam ebben miben hazudtam még? Pedig szerintem a karácsonyban az a varázslat, hogy a szeretetet ünnepeljük, együtt vagyunk, szűkebb és tágabb családunkkal. Természetesen nekik még az ajándék a lényeg (nekem is az volt) csak én szeretném rávezetni őket, hogy ezen túl a karácsony valami több. Valamint jó lenne ezt csalódás nélkül fokozatosan elérni és úgy, hogy ne az én fiam világosítsa fel Ödönkét a suliban. Mások hitét tiszteletben kell tartani.