2010. december 6., hétfő

2010.12.06.

Úgy terveztem amíg a pihések reggeliznek, gyorsan fölkészítem az ebédet, így kész lesz mire menni kell az oviba. Oda ma várták a Mikulást és Ádám a héten betegszabin van de annnnnyira várta a szakállast, hogy szerettem volna legalább a programra átvinni. Az ebédbefizetés miatt úgy is át kellett mennünk. Szép terv volt.
Ádám azzal kezdte a reggelt, hogy egy egész pohár tejet kiborított, bele a papucsomba és rá a kedvenc nadrágomra. Romeltakarítás után elindítottam a mosógépet, majd a fűtést és reméltem, hogy a nadrágom megszárad mire indulni kell. Az ebédnek 8 után már neki is tudtam állni de 9-re az oviba kellett érnünk. A leves elkészült, a húst előkészítettem, amíg a combokat csontoztam a fiúk szétkapták a lakást, a nadrágom természetesen nem száradt meg, fél 9-kor gyors öltözés, sikerült találnom még egy nadrágot ami rám jön és roham léptekben elviharzottunk az oviba. Miki hamar föltalálta magát, csak nagy ritkán keresett a szemével. Ádám viszont mint akit kicseréltek, igazi mimózaként közlekedett ha valaki csúnyán nézett rá már nyüszögni kezdett. Még sosem láttam ilyennek. Itthon mindig ő a nagy vagány alig győzöm leszedni az öccséről.
A gyerekek sokat énekeltek, időnként Ádám szája is mozgott, sőt Miki is próbálkozott. És egyszer csak megjelent a piros ruhás (egész fiatalnak tűnt, már ahogy próbáltam elképzelni szakáll nélkül). A gyerekek körbeülték, énekeltek, majd mindenki kapott egy csomagot, a Mikulás meghallgatta az utolsó éneket és elköszönt. Mi Mikivel félreültünk, talált egy pakolgatós játékot először azzal volt elfoglalva, aztán ahogy látta, hogy ez a szakállas valaki (életében először látott Télapót) tartósan marad, inkább az ölembe húzódott de onnan nagyon élvezte a programot. Még azzal sem volt baja, hogy ő nem kapott csomagot.
Utána hazajöttünk, befejeztem a főzést, a fiúk ismét szétkapták a gyerekszobát, Ádám épp egy pelenkát készült magára aggatni amikor beléptem. Összeszidtam a rumliért mindkettőt és büntetésből segítettek visszarakni a fiókok tartalmát. Hosszú lesz még a délután. (mély sóhaj)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése