2010.12.07.

Ma megint az orvosnál kezdtünk. Szokásos reggeli öltözés, busz, majd a buszmegállótól egy alattomos kis emelkedő vezet a rendelőhöz. Pont akkora a dőlés szöge, hogy pár méter után fújtasson az ember, főleg így pocakkal és két gyerekkel megrakodva. Mert valami rejtélyes oknál fogva az én pihéseim ma nem akartak haladni. Mind a kettő forgatta a fejét, mint valami radar, minden nyamvadt fűszál és kavics érdekesebb volt mint lépkedni. Úgy kellett húzni magam után őket, hogy egyáltalán haladjunk, nem, nem siettünk csak próbálkoztam a haladás látszatát fenntartani legalább magamnak. Bezzeg ha elengedem a kezüket, rohan mind kettő, mint akiket puskából lőttek ki. Én meg már nem tudok utánuk loholni, ráadásul olyan úton mentünk ahol az autó ugyan ritka de akkor jön a megengedett sebességnél jóval gyorsabban. Szerintem érthető, hogy ragaszkodom a kézfogáshoz.

Ádám tegnap óta már semmilyen kanalas gyógyszert nem hajlandó bevenni. A torka rendben van de a tüdeje még mindig sípol. Amit erre kapott gyógyszert tényleg jóízű fogalmam sincs mi baja vele. Dokinéni megpróbálta rábeszélni, hogy azt bizony be kell venni, ha mégsem még a kórházat is kilátásba helyezte. Egyébként rendben van a gyerek, hétfőn már mehet oviba csak szerdán kell visszamenni, még egyszer megmutatni a tüdejét. Most kattog az agyam, hogy fogom naponta kétszer bele diktálni a gyógyszert. Így elsőre a Nurofen adagolója jutott eszembe, abból eddig még szinte mindent elfogadott. Kicsit később meg is próbálom de most Miki alszik, Ádám is a tévé előtt pihizik én meg élvezem a nyugit. A gyógyszer miatti hiszti igazán ráér akkor is mikor Miki felébredt.

Más. Korszakalkotó felfedezést tettem! A terhesség végén azért nő akkorára a pocak, hogy az ember lánya már szó szerint vágyjon a szülésre. Na nem a fájdalomra, hanem arra ami utána jön: MEGINT EGYEDÜL LESZEK A TESTEMBEN! Tükör nélkül is látom a köldököm és a térdem közti szakaszt, az éjszakai megforduláshoz nem vágyom darura, nem kell külön megtervezni ha valamelyik gyereket fel akarom venni és igen, régi-új ruhadarabok kerülhetnek elő a szekrényből :-D. Itt jegyezném meg még nem fordult ki a köldököm. Tudom, tudom ez az állapot nem a hiúságról szól de engem akkor is jó érzéssel tölt el. A kilóim nem érdekelnek, már kétszer viszonylag gond nélkül visszanyertem lánykori súlyomat, harmadszorra is menni fog de úúúúuuuuuutálom ha kifordul a köldököm. Ez van.