2010.12.05.

Reggel nálunk járt a Télapó, izé Mikulás (majd menni fog, egyszer). Nem így terveztük, csak a pihések ma kivételesen sokáig aludtak adta magát az ötlet. A körítés, csizma kirakás az ablakba őket amúgy sem érdekli. Elsőre mindketten a könyvre buktak rá, majd sorban következett Kisvakond és végül a csomag. Szerencsére nem volt probléma, hogy csak reggeli után ehettek csokit. Sőt meg is lepődtem, hogy pont annyit ettek mint bármelyik másik napon, így utána nyugodtan csokizhattak.
Az ajándék még érintetlenül
Az első fecske
Ádám is felkelt
Mi van a zsákban?
Ebédre a dédihez mentünk és milyen érdekes amíg mi ettünk ez a szakállas pasi ott is járt. Ádám buzgón elkezdte kicsomagolni a csokikat de igazából csak a csomagolás érdekelte, amint lekerült róla a papír, már nem is volt érdekes. A harmadik csokit már nem engedtük neki, pedig nagyon hisztizett.
Dédihez természetesen a Kisvakondok is jöttek velünk. Egész úton szorongatták a kis jószágokat. Mikor hazaértünk Miki aludni ment, én is pihiztem, majd arra ébredtem, hogy Ádám a vakondjáért visít. Nincs meg a vakond! Kisebb sokkot kaptam, hogy rögtön első nap sikerült elhagyni, de aztán igyekezetem visszaemlékezni és mikor hazafelé bejöttünk a lépcsőházba még Ádám kezében láttam. Hiszti, keresgélés, pánik, kétségbe esés, hurrá megvan! Kint ücsörgött az előszoba padon. Mi minden el tud tűnni 45 nm-en! Mi lenne ha egy 50 szobás palotában laknánk, folyton keresgélhetnék kisautókat, alvós kacsát, apa kulcsát, mobilját és hasonlókat.
Uzsonna után nekiálltunk mogyorót pucolni. A fiúk először láttak ilyen mogyorót, érdeklődve figyelték mit csinálok, aztán ők is próbálkoztak. Ádámnak egész ügyesen ment, Miki hamar elunta és ledobálta a földre. Kezébe adtam a söprűt meg a lapátot, imád söpörni, jó nagy bünti volt :-) a felét sikerült összeszedni, itt Ádám is beszállt segíteni. Ő már sokkal ügyesebben kezelte a szerszámot és pillanatok alatt felsöpörte a maradékot. Én meg örültem, hogy nem nekem kell hajolni. :-D

Elkapott a kreatívkodhatnék, reméltem a fiúknak is jó móka lesz. Még az előkészületeknél
lelkesek voltak, Ádám leterítette az asztalt újságpapírral. Megmutattam, hogy kell a sablont körberajzolni, majd kezébe adtam az ollót. Közben Mikinek is segítettem körberajzolni egy sablont. Mire én is alkothattam volna addigra szépen el is unták. Még sikerült néha pár percre lefegyverezni őket, színes ceruzával, roppant érdekes volt a hullámkartont szurkálni vele, majd kitörni a ceruza hegyét. Ádám még az utolsó használható hegyezőt is eltörte. Hiába az egy helyben ülős játék nem foglalja le őket. Azért ha nem is könnyen de sikerült elkészíteni néhány házikót. Holnap ha Miki alszik még behavazom a tetejüket.
Az egész alkotás kb 2 idilli perce.

Az esti mesét napok óta Ádám "olvassa", Mikinek így még annyira sem érdekes a dolog mint eddig. Én pedig szívesen hagyom Ádámot mesélni, már egész sok mesét elmond a képek alapján természetesen a saját szavaival, csekély és rosszul használt szókincsével tényleg nem túl érdekfeszítő (főleg egy két évesnek) de olyan lelkes, bízom benne ez is előrelépés és egyszer mégis csak verset fog mondani a szemem fénye. Szóval igenis biztatom és hagyom mesélni, nem is javítok bele. (he-he minden szavát javítani kéne, szerintem úgy meg hamar elmenne a kedve) Ma természetesen az új könyvből "olvasott", mivel hosszú mese, pár oldal után raktunk bele jelet és holnap folytatjuk.