2010.12.03./2.

Ádám reggel gyenge lázzal kezdet. Eredetileg azt terveztem, hogy délelőtt megy oviba elsősorban a logopédia miatt (múlt héten is lemaradt róla) és délután megyünk a dokinénihez de a láz közbeszólt. Reggeli után öltözés, valamelyik csendmániásnak megint nem tetszett, hogy Miki a készülődés izgalmában jött utánam mindenhová. Munkanap 8-kor verte a falat mint az őrült, remélem megfájdult a keze. Szemem fényei egy percre megszeppenve pislogtak a nappali közepén, majd Miki toporzékolt egy sort. Ilyenkor általában rászólók de most nem tettem. :-D
Az esőben átbuszozni a városon, majd eljutni a rendelőig, nem volt könnyű. Szerencsére a buszra nem kellett sokat várni cserébe tömve volt de találtunk egy helyet, Ádám ügyesen kapaszkodott mellettünk, pont kilátott az ablakon és nagyon tetszett neki az új nézőpont. A rendelőbe pont jó ütemben érkeztünk, az előttünk lévő épp kijött, a váró üres volt, mire a fiúkról leszedtem a kabátot már mehettünk is pedig 20 perccel későbbre volt időpontunk.
Ádámnak torokgyulladása van és a tüdejének sincs jó hangja, kaptunk antibiotikumot (Ádám életében ez a harmadik doboz antibiotikum, igaz most két héten belül már a második), orrcsöppöt, meg még valami lötyit, kedden kell visszamenni. Dokinéni szerint főleg pszihés eredetű a dolog, érzi a kis tesó érkezését és így jön ki rajta. Igyekszem jobban odafigyelni rá, meg többet babusgatni, már ha hagyja. Miki még megúszta egy kis köptetővel és Calcimusc-kal. Hazafelé bementünk a dédihez, ennek mindenki nagyon örült az odáig vezető úton a fiúk szinte röpültek. Amíg megkísérelték szétszedni a dédi szobáját én pihiztem kicsit.
Itthon gyors ebéd, amíg Miki aludt, apu segített nekem a karácsonyi dekoráció elkészítésében. Tavaly láttam a virágosnál az ötlet onnan van. Egy kis virágföldbe tűzködött fenyőágakról van szó. Tegnap az oviból kunyiztam néhány fenyőágat, még a múlt pénteki programról maradt a zöld kukást várta. Ma apu szép csokorba szedte és olyan ügyesen összerakta, hogy messziről igazi, gyökeres minifának tűnik. Nem is tudtam, hogy az apukám ilyen kreatív, csak ültem és csodáltam, meg örültem, hogy nem álltam neki egyedül mert biztos nem lett volna ilyen szép a végeredmény. Én csak néhány piros masnit kötöttem az ágvégekre és kitettem az erkélyre. Nagyon szép lett! Mikor Miki szundi után felfedezte, percekig állt az ablakban és csodálta, olyan aranyos volt. :-)
A héten szépen sorban kikerültek egyéb karácsonyváró díszeink. Az ajtóra a koszorú, jól passzol hozzá az oviban készített tészta angyal, az erkélyre az égősor, az ablakba a világító díszek. A fiúk minden este szólnak is, hogy kapcsoljuk be.
Délután nem várt szabadprogramom volt, Edit hívott el vásárolni, én meg úgy röpültem mint a gyerekek a játszótérre. Rossz éjszaka után, hosszú napom volt de nagyon kellett ez a gyerekmentes kimenő. Egész magamhoz tértem utána. De most már megint lemerültek az elemeim, megyek aludni, remélem ma már Ádám jobban alszik.