2010.12.26.

3. nap

Ma a mamámhoz mentünk ebédre. Reggel még készítettem egy adag törökmézet ajándékba, közben apa összepakolt, a fiúk besózva jöttek-mentek, főleg Miki akart nagyon menni, már ébredés után rögtön pizsiben.
Az ajándékok közül talán a zuzu hörcsögöknek volt a legnagyobb sikere. Megpróbáltam lebeszélni róla a mamámat de nem sikerült, az unokatestvérem lányainál látta ezeket a jószágokat és fejébe vette, hogy ilyen kell a fiúknak. Márpedig ha a mamám a fejébe vesz valamit, jobb félreállni. :-D Tény, hogy nagyon odavannak érte, majd meglátjuk hosszútávon hogy működik. Látjátok ezt az örömöt?
Mókás ahogy föl-alá gurul, sőt kikerüli a tereptárgyakat de, hogy egy műhörcsög mért utánoz tehén, disznó és madár hangokat az meghaladja a fantáziám.
Kaptak még hiper-szuper autós pizsiket. Önkéntes modellünk rögtön föl is próbálta, Ádámé is pont ilyen csak nagyobb méret. :-) Kicsit görbült is a szája, mit keres Mikin az ő pizsije de hamar megbeszéltük. Szerintem rakok Ádáméba helikoptert, mindenki örömére.
Nyerő volt a Kisvakondos könyv is.
Mutasd, mit olvasol?
Ééééés természetesen kaptak autókat is. A háttérben az a dudor én volnék :-)
Mamám ott fogta a fiúkat, így ebéd után apával kettesben jöttünk haza. Nagyon furcsa volt. Megint fogtuk egymás kezét mint két és fél gyerekkel ezelőtt, jó volt. Itthon Leó fogadott minket az előszobában és szó szerint leesett az álla számolás közben. Hihetetlenül kereste a fiúkat aztán megsértődött még aludni sem jött velem. Én nagyot szundiztam, lehet mondani átaludtam a délutánt de oooooooolyan jó volt. Assssssszem ez volt az igazi karácsonyi ajándék.

Kapok egy piros pontot. Jelentem kihasználtam, hogy egyetlen kiskorú sem téblábol a lakásban és összepakoltam a szülős bőröndöt. Már csak a nesszeszert kell belerakni de az tényleg ráér az utolsó pillanatban két fájás között. Összeszedtem a szüléshez szükséges papírokat is. Kivasaltam a babaruhákat, megcsináltam a kék és rózsaszín hazajövős kupacokat. Átrendeztem a ruhásszekrényt, megmutattam apának mit hol talál.