A Kisvakondok még mindig igazi kedvencek, mivel két alig 10 centis jószágról van szó gyakran nagy segítség lenne valami sípoló-kereső szerkentyű. Tegnap Mikiét az ágy mögül kotortam ki. Ma az orvoshoz is jöttek velünk, egy élmény volt a gyerekek mellett még ezeket is sasolni. (úgy kell nekem minek engedtem elvinni) Azért szerencsére Miki még a buszmegállóban rám bízta az övét, igaz 10 percenként próbálkozott elkérni de beérte azzal, hogy majd a dokinéninél megkapja. A vizsgálat után, mivel ügyesek voltak választhattak ajándékot. Kis kinder figura volt becsomagolva, így a vakondok némiképp háttérbe szorultak, pontosabban a táskám biztonságába, legalább amíg hazaértünk.
Miki szokás szerint jókedvűen ébredt Ádám is épp kezdte kirúgni a ház oldalát, az idő ma kifejezetten tavaszi volt, így kimentünk a játszótérre. Úgy vágytam erre a programra mint mókus az erdőtűzre, ha fönt maradunk tuti befordulok a sok "gyere le a csillárról, ne lógj a függönyön, mássz le a szekrényről, stb ... " Szerettek volna homokozójátékot azért annyira nem volt jó idő. Elengedtem a bandát azzal, hogy itt és most mindenki ugrál, toporzékol, ordít, rohangál ami a csövön kifér, mert a lakásban nem lehet. Most sem fogadtak szót de azért kicsit futkároztak. Lehet kergetnem kellett volna őket de mint említettem én idén már nem terveztem szülést, tehát nem szaladgálok.
Éljen a hiper-szuper eu-s hinta az 5 éves nem éri fel így nem tudja rendeltetés szerűen használni egyedül.
"Hita-paita, Miki baba" (ennyit szokott énekelni)
Kis közös hintázás, hangsúly a KIS szón.
Ádám tüzet rak, ez a sok tüske nagyon izgalmas volt, tele hordta vele az egész játszóteret.
Miki leült a tűz mellé melegedni.
Haza indulás előtt, fülig sárosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése