2010.12.23.

Micsoda nap! A fiúk már nagyon be vannak sózva a karácsony, ajándék, jézuska szavakat ki sem merem ejteni. A klasszikus, "jók legyetek mert nem jön a jézuska" mondatot szintén nem merem használni, csak olaj a tűzre. :-((( Szóval ma ezzel a két kis örökmozgóval voltam bezárva, meg az ebédfőzéssel és a karácsonyi készülődéssel. Miki a nap nagyrészében futva közlekedett és örömében visítozott, vagy egymást nyúzták és azért visítoztak. A szomszéd természetesen verte a falat, nehogy program nélkül maradjon a fiúkra bíztam a keksz összetörését, sodrófával. Mikor nagyjából egyforma méretűek lettek, beszórtam az aprítóba ott fejeztem be. Ezután a szomszéd egy időre feladta a dörömbölést. De nem végleg! Szerintem zomácos bögrével a falhoz tapadva töltötte a napot, mert ebéd után Mikit letettem aludni, még kicsit ficergett az ágyban, Ádám ült a nappaliban és bámulta a tévét de a kedves szomszédnak ez sem tetszett, megint verte a falat. Ha ez is hangos én már nem tehetek semmit.
Mikor Miki felébredt folytatták a mókát még a gyerekszoba karnisát is sikerült lerángatni. Nekem mindezek mellett sikerült elkészítenem a csokiszalámit. Ádám kis golyókat gyártott, nagyon büszke a művére. Valamint egy kép alapján készítettem egy túrós-csokis tortát. Egyenlőre biztatóan mutat a többi holnap kiderül.

Ennyi izgalom mellett jutott néhány aranyköpés is. Uzsonnára kiosztottam egy zacskó kekszet amivel természetesen alaposan összemorzsázták a szőnyeget.
- Nézzétek meg, hogy néz ki a szőnyeg pedig apa tegnap porszívózott! (igen az én férjem ismeri és rendszeresen használja is ezt a szerkezetet) Most oda a munkája.
- A poszi az ne munka! - ámuldozik Ádám
- De bizony a porszívózás az munka. - még nagyobb csodálkozás, pedig ő is szokott porszívózni.

Ádám nézi a hasam:
- Anya a kistehónak va füfije? (van fütyije)
- Nem tudom, ha megszületik és hazahozzuk akkor majd megnézed.
- Nekem va füfi, Mikinek is va füfi.
Ezt a beszélgetést este fürdésnél is megismételtük kiegészítve azzal a csodálkozással, hogy nekem nincs fütyim, a macskának viszont van. Kinek mi jut :-D
Hihetetlenek ezek a pasik, még alig látszanak ki a földből de már most a fütyijük körül forognak.

Igazi meglepetést kaptam Edit barátnőmtől: egy zacskó piros-fehér sétabot cukorkát a fára! Szóhoz sem jutottam csak a kezembe nyomta és elrohant. Évek óta keresek ilyen cukrot és most végre van. A fiúknak nem vallom be, hogy ez cukor és ehető, juj de gonosz. Mentségemre nem rajonganak a nyalókákért, nekem meg semmi kedvem a téves próbálkozások után alig használt cukorkákat összeszedegetni.