2010.12.01.

Ádám napok óta éjjelente 1,5 órát köhög kb fél 3-kor szokta kezdeni, ilyenkor viszek neki pár korty teát, Firstöt majd várok majd megint viszem, várok, viszem és egyszer csak ismét elalszik, én meg alvás helyett már csak kómában heverészek reggelig. Nem tudom mitől van ez a makacs köhögés, a megoldást sem tudom az ötleteim elfogytak. Remélem meg lesz a megoldás Hudini érkezése előtt mert ha kétfelé kell éjszakáznom, plusz napközben Mikit szórakoztatni akkor hamar zombivá válok.
Amiért az egészet elkezdtem, ma a hajnali kóma közben azt álmodtam, hogy ikreim születtek. Maga a szülés nagyon sima lehetett mert csak arra emlékszem, hogy szinte a szülőszobáról hazamentem, sőt azt sem kérdeztem meg fiam, vagy lányom van. Pár órával később mentem vissza akkor tudtam meg, hogy ikrek az egyik lány. Ami teljes homály, hogy ketten vagy hárman születtek? Erre nem emlékszem csak arra, hogy magamba zuhanva ültem a kórházi folyosó kövén és azt ismételgettem, hogy ÖT GYEREK, öt gyerekem van ... Mikor magamhoz tértem, örültem, hogy csak álom volt. Azért ez így ebben a formában kicsit meredek lenne, az iker szülés ellen nincs kifogásom de pillanatnyilag egy újszülöttre vagyok felkészülve. A három gyerekes anya gondolatát is még épp csak megszoktam. Szóval, igen a nagycsalád terve régóta téma nálunk csak én szeretem ha szépen lassan haladunk, egyesével.
Ilyen álom után próbáltam életet verni magamba, közben átrendeztem a nappalit, mire végeztem Miki kopogott:
- Eszü golyó? Eszü golyó? Eszü go... (eszünk golyót) - kaptunk ajándékba csokis reggeli golyót, hogy mennyire egészséges azt hagyjuk, évi 4-5 zacsit esznek meg ketten, talán nem ettől lesz magas vérnyomásuk 40 év múlva. Viszont baromi hamar elkészül és legalább megeszik. Szóval kuglófom kisebb mazsolája már ezzel a határozott kéréssel indított és ez ajtó nyitás után is így maradt. Másról nem is volt hajlandó beszélni amíg a tányér elé nem került.

Itt a december, megjött a tél, negyed 4-kor hatalmas pelyhekben esett a hó, nem sokkal később esőre váltott (és így is maradt egész nap). Reggeli közben mutatom a fiúknak a szomszédos háztetőkön a havat. Ádám rögtön szánkózni akart vagy legalább az oviba elvinni a szánkót. Lebeszéltem, közben előszedtem az eggyel vastagabb kabátokat, előkotortam a sálakat. Ennek annyira örültek, hogy a szánkót már el is felejtették.

Délelőtt orvosnál voltunk, Hudini meg én. Vérvétellel kezdtünk, itt nagyon kedvesek voltak mindenki elmondta, hogy az eredmény ma 2 után kész lesz de mehetek érte bármikor, ebbe a cudar időbe ne mászkáljak. Az már az én egyéni szűklátókörűségem, hogy nem fér a fejembe egyetlen épületen belül mért nem tudják ők átadni az eredményeket? A labor a földszinten van, dokibácsi az első emeleten, sőt számítógépük is van, talán még internetük is. De az eredmény olyan de olyan titkos, hogy csakis nekem (vagy megbízottamnak) adják oda a laborba amivel aztán fölsétálva egy egész emeletet megjelenhetek a dokibácsinál. Éljen a XXI. század és a gyors információáramlás kora!
Egyébként minden rendben ha jól értelmeztem a méhszáj már egy egységnyire nyitva van de a gyerek még nagyon fönt van, dokibácsi szerint még messzi a szülés. Ebben nagyon bízom, idén már tervezek szülni. Gyermekem szívhangja remek, szívesen hallgatnám egész nap :-) Dokibácsival kezdünk bizalmas viszonyban lenni, jövő héten is látni akar.
Itthon ért a meglepetés, pár csepp alvad vérmaszat formájában, először megijedtem, aztán arra gondoltam, hogy biztos a vizsgálat miatt lehet, alvadt és főleg kevés tehát nagy baj nem lehet. Kicsit lefeküdtem pihenni, de nem hagyott nyugodni a dolog a méhszájra csúszott méhlepény nem tréfa, én pedig nem vagyok egyedül a testemben. Felhívtam a szülésznőm, mert ész nélkül fölöslegesen nem akartam a Klinikára rohanni de azt sem akartam, hogy baj legyen. Ha valaki tudja a tutit az ő lesz. Meg is nyugtatott, hogy ez a pár csepp barnás izé a vizsgálat miatt van, a bőséges vérszínű vérre kell odafigyelnem. Ebben maradtunk, a jelenség el is múlt.