2010.12.31.

Reggel Ádám 7 körül kelt, Miki fél órával később kopogott. Nyitom az ajtót de rögtön visszanyomja:
- Neee apaaaaaa!
- Neked is jó reggelt, örülünk, hogy felébredtél, apa dolgozik.
- Ja. - "akkor jó leszel te is" pillantással előjött.

Ma kis (nagy) túlzással természetfilmet néztünk, a konyhánkban. Az egyik zuzu beszabadult a sütő alá, Leó utána. De már dagadt és nem fér be, ezért csak ült a sütő előtt és próbálkozott innen is onnan is, aztán elunta, más elfoglaltság után nézett. Miki itt fedezte fel, hogy védence az áldozat, elrohant kikotorni. Próbálkozott kézzel, nem érte el, fogott egy kiskanalat, azzal sem érte el, itt segítséget kért. Megpróbáltam "hasra" feküdni mert az a nyamvadt egér egészen a falig elment, kézzel esélyem sem volt kiszedni. Fogtam egy fakanalat azzal sikerült megmenteni a jószágot, gazdája epedve várta. Elkunyizta a fakanalat is és még párszor eljátszotta a mentőakciót. Nem sokkal később Ádám zuzuja is bekotort a sütő alá de szerencsére már nem olyan messze, így megmenteni is könnyebb volt.

Ma délre kellett visszamenni a dokinénihez, a tüdőgyulladást megúsztuk de még nagyon sípol meg zörög a tüdeje jövő héten nem mehet oviba.

Nehogy lazítsunk ma Miki kezdett köhögni, úgy felkeverte a gyomrát, kétszer is hányt. Ez így túlzás, mert inkább csak olyan buki mennyiség jött ki (szerencsére) de az alvós állatait beterítette, meg a szőnyeget, ruháját, részben engem is. Fél hétkor még bekapcsoltuk a gépet egy gyors mosásra, hogy Büdikutya használható legyen takaródóra. Ma éjjelre Mikit csomagoltam zsíros pelusba, láza nincs, kedve, étvágya jó, várom a fejleményeket. Az utóbbi hetekben Ádámon végigment egy csomó gyulladás, Miki megúszta kis köhögés, orrfolyással, bízom benne, most is hamar összeszedi magát.

Itt a szilveszter. Kolléganő fölöttünk bulizik, szórják le a különböző tüzijátékokat az erkélyről, remélem a gyerekeket nem ébreszti föl. Tudom, ilyenkor mindenki bulizik főleg aki nem terhes, nem szoptat és épp kisgyereke sincs vagy kapott kimenőt de a tüzijátékokat mért egy parkolóba kell szórni ahol a közeli házak miatt jól vizhangzik, ráadásul a lakópark tele van 5 év alatti gyerekekkel. Egyik sem tegnap költözött ide.
Leó a fürdő és az előszoba védett zugai közt ingázik, ha ma éjjel nem kap szívrohamot akkor soha.
Boldog új évet mindenkinek! Én eszméletlen bulit csapok és elvonulok aludni :-)))

2010.12.30./2.

Ádám ma megkérdezte mikor jön már a tesója. Ezt a kérdést még sosem tette fel, és pont most a legnehezebb rá válaszolni :-) Már én sem bánnám ha valaki azt mondaná, hogy akkor kedd reggel 8 óra. Na ne álmodozzunk. Igazából már az is nagy eredmény, hogy mivel időben elhintettem mindenhol, hogy idén már nem áll szándékomban szülni, így nem botlok lépten nyomon "egyben vagy még?" típusú kérdésekbe. Már kétszer voltam 4 hétig minden órás gyakran kellett tízig számolnom nehogy bokán rúgjam a kérdezőt, hisz ő nem akar rosszat.
Ádám mostanában sokat kérdez, kedvencei a "mét?" és "miét?" (mért, miért). Gyakran forog a szemem a kérdéseitől de igyekszem válaszolni. A nehézség főleg abban van, hogy sokszor az ismert kommunikációs problémánk miatt, nem értem mit mond és hiába mutogat kb 20 esélyes dolgot látok. Aztán vannak az ismétlődő kérdések, szinte minden nap megkérdezi:
- Te fözö ebédet? Mét? - csak, mert úgy unatkozom, jó, jó neki nem ezt mondom de a heti negyedik kérdésnél már nagy a kísértés. :-DDD
Jelentem Ádám tényleg jobban van, ma már hisztizni is tudott, meg duzzogni, még a büntit is kiérdemelte.

2010.12.30.

Ádám láztalanul és nagyon vidáman ébredt, ennek igazán örültem, a tegnapi kókadt Ádám igazán ijesztő volt. Nem vagyok ehhez szokva, általában ha beteg (lázas) akkor is jön-megy pörög. Szóval ha nincs is minden rendben de legalább a kedve jó. Megint nyúzzák egymást, kellett ez nekem? Persze.

Ádám hoz három verseny autót:
- Ez fefái, benne ü a Hemito. (Ferráriba ül Hamilton) - másik autóra mutat és folytatja - ez vesenyautó benne Hemito. Ez - harmadik autó - vesenyautó ez ement. - (abba nincs ember)
Fölállította őket sorba és várta a startot. Közben elmondta, aki nyer az kapja a szelep kupát (mindig a szelep kupáért versenyeznek).

Csoda történt! Ültünk a szőnyegen a fiúkkal és több mint fél óráig játszottunk Miki karácsonyi ajándékával. Hihetetlen volt, csak ültem, pislogtam és levegőt venni is alig mertem nehogy véget érjen a varázslat. A játék lényege Ádám a teás kannába főzte az ebédet, megterített, kiosztotta, megettük, Miki is értette és boldogan részt vett! Ettünk legalább ötször levest, húst krumplival kétszer-háromszor és még tortát is sütött a kis szakácsunk. Ebből ettünk majd félreraktuk apa részét. Nagyon élveztem, főleg azt a részt, hogy több mint fél órán keresztül nem dobáltak, nem visítottak, nem marták egymást, na jó azt egy kicsit mert Miki néha nem a neki kijelölt evőeszközzel akart enni de hamar ment a visszacsere is. Jaj de örülök, hogy rábeszéltem apát erre a piknik készletre! Jó lett volna fényképezni, annyira hihetetlen volt az egész jelenet de nem mertem elrontani a pillanatot.

2010.12.29.

Kedves baktériumok, vírusok és egyéb kórokozók!

Köszönjük Ádám szervezetében tett eddigi tevékenységüket a továbbiakban áldozatos munkájukra nem tartunk igényt. Próbáljanak szerencsét, tőlünk jóóóóó távol.

Szabó család

Akkor a legfontosabb Ádám reggel is 38 fölötti lázzal ébredt és egész délelőtt kókadt volt, délután meglátogattuk a dokinénit (ő jól van :-)). Hörghurut és talán kezdődő tüdőgyulladás, ha szerencsénk van ezt még megúszhatjuk. Pénteken kell visszamenni. Kaptunk antibiotikumot és egy másik löttyöt a tüdejére. Szokás szerint nem vagyok oda az antibiotikumtól, kikeverni is utálom, mért nekem kell? Kifizetek érte egy csomó pénzt és akkor még kutyulgassak is? Mi vagyok én, segéd patikus? Na mindegy, sőt már minden mindegy csak valami hasson és keveredjünk ki végre ezekből a nyavajákból. Ádám még életében összesen nem volt ennyit beteg mint az elmúlt két hónapban. Már nagyon unom.

Volt ma aranyköpés is. Ádám nézi a hasam:
- Tehó megugot? (megrugott)
- Nem, most alszik.
- Megnéhetem? - a hasamra teszi a fülét. Hudini fordult egyet, ez nagyon tetszett Ádámnak. Erre Miki is odajött, ő is hallgatózik.
- Feébet? (felébredt)
- Nem, elaludt. - Miki nézi a hasát:
- Neke is feébet.
- Neke ne mozo. - mondja Ádám bánatosan a hasát bámulva.
- Miki is csak viccel. - megnyugodott.

Ma Leó volt a soros és a reggeli zuzu futtatásban aktívan részt vett. Egy kamerával élethűbben meg lehetne mutatni de majd használjátok a fantáziátokat :-D

Melyiket fogjam meg?
Zuzu nem hagyja magát :-D

2010.12.28./2.

Még mindig itthonról :-) a folyamatos keményedések ellenére az NST teljesen jó lett, bár Hudini a végére elunta a szereplést és szépen elaludt. A vizsgálat után elmentem a mamámhoz, a fiúk nagyon örültek nekem, a lakás csak egy kicsit volt romos. De mindenki nagyon boldog volt, a pihések élvezték a vakációt, dédi is nagyon örült, hogy velük lehetett. Azt mondta jók voltak, szótfogadtak (szerintem nem az én fiaimról beszélt :-D), elkéri őket máskor is. Ádám megint köhög és lázas, egész délután csak kókadozott, Miki keveset aludt délután, ő ezért volt túlpörögve, ma a szokottnál kicsit korábban volt takarodó. Ádámot zsíros pelusba csomagoltam, kapott egy adag lázcsillapítót is lehet holnap még meglátogatjuk a dokinénit.

A hazafelé úton kifogtunk egy jó öreg Ikaruszt, ez még nem lett volna baj de a sofőr igen keményen használta a pedálokat az egész busz ugrált mint valami kenguru. Hudini és Miki az ölemben, a táska szennyes ruha a vállamon, Ádámot próbáltam átkarolni a másik kezemmel mielőtt lepotyog a nagy ugrálásban és mindeközben össze-vissza csúszkáltunk a műbőr üléseken. Egy élmény volt, ezek után csak így akarok utazni. :-(((
Itthon Leó már az előszobában topogva várt minket, szemmel láthatóan örült, hogy megjöttek a kisgazdái. Vetkőzés után előkerültek a táskából a hörcsögök, Leó, bár lusta, de mégis csak ragadozó, nagy érdeklődéssel figyelte. Amikor a fiúk nem figyeltek kicsit megpofozgatta őket. Az izgalom pedig akkor érte el a csúcsát, mikor apa hazaért és kicserélte a jószágok elemeit, így azok elkezdtek föl-alá gurulni a nappaliba a két gyerek és Leó pedig szorgosan utánuk. Vacsora előtt keményen egyezkedtünk, hogy a zuzuk kint alszanak a szekrényben, aztán az új pizsamák megoldották a problémát.

2010.12.28.

Ma megint NST, múlt héten nem igazán hittem, hogy még szükségem lesz rá. És ma is rezeg a léc. Hajnal 3 óta rendszertelenül, váltózó erősséggel keményedik a hasam. De már nyugodt vagyok. Börőnd bepakolva, babaruhák kivasalva, hazajövős ruha összerakva, szoptatós teát most kevertem össze dobozba van, mellszívó kifertőtlenítve, szóval tényleg minden kész csak a nesszeszert kell összerakni és mivel rendkívül szétszórt vagyok raktam mellé egy cetlit mit is akarok belerakni. Nem röhög! Két igazi fájás között nem biztos, hogy a tusfürdő vagy a fogkefe akad a kezembe.
Ha a vizsgálaton minden rendben és elengednek, akkor pedig megyek a fiaimért a mamához. Jó volt itthon kicsit gyerekmentesen, jó volt azért felkelni mert kirúgott az ágy, napközben teljesen jól elvoltam, az este volt nagyon üres, se vacsi osztás se fürdetés csak a két üres ágy. Becsuktam az ajtót ne is lássam.

2010.12.27./2.

A tartozásaimnál tartottam. Idén saját készítésű ajándékokat osztottam, az oviba ezek a házikók készültek, Ádám a karácsonyi műsor után adta át.
A mamám egy jó adag mézesbábot kapott, remélem a fiúk nem falták fel.
Valamint a csináld magad ajándékok csúcsa a dunsztos süti. Szerintem nagy ötlet, kis ráfordítással, sok szeretettel készül, a munka oroszlán része a megajándékozotté és a dicsőség learatása is.
A dunsztosba kerülnek a süti száraz hozzávalói, a mellékelt kártyán a további hozzávalók és a használati utasítás. Az eredeti ötlet innen van.

2010.12.27.

Naptár szerint elmúlt a karácsony és én mindig pocakkal, éljen. Most ismét elkezdtem bizakodni, kihúzzuk együtt szépen a végéig. Tegnap óta a keményedések is alig jelentkeztek.

Karácsonyról van még néhány tartozásom, a karácsonyi vacsora nálunk évek óta hideg tál. Idén is az volt: károlyi saláta, töltött tojás, fasírtgolyó (ez a fiúknak nagyon tetszett), sonkatekercs a saját készítésű kalácsom és idén rántott hal is. Nálunk főleg én szeretem a halat, ezért nagyon meglepődtem mikor apa kérte a halfilét. Pangasiust (lehet nem jól írtam) vettünk, részemről nem voltam elájulva tőle. Szerintem tipikusan a nem halevők hala, ugyanis egyáltalán nincs hal íze de még csak hal szaga sem. Apának ízlett, szinte az egész zacskónyit ő ette meg. Ez is siker :-)
A másnapi ebéd tiszadobi gombócleves, ezt a Vacsoracsatában Oláh Ibolyától kölcsönöztem, teli találat volt, tartalmas húsos, zöldséges, finom leves máskor is elkészítem. Sajtkrém leves volt még a terv de az menet közben a WC-ben landolt. Egyszer talán összeszedem a bátorságom és nekiugrok ismét. A főétel fűszeres karajszeletek, krumplival római tálba. A római tál (és a sütő is) nagy találmány, csak összerakom, bedugom és elvan nélkülem, ideális vendéglátó kaja. A másik pedig egy családi kedvenc a húsgombóc.
Ami idén nem jött össze igazán az a sütés, csupa finom ám ronda sütit sikerült alkotnom. A csokis túrótortán túl sok lett a máz de tényleg nagyon finom volt így érdemes lesz a problémát megoldani. A másik csalódás egy különleges gesztenye torta aminek olyan folyós lett a krémje, hogy szinte szétcsúszott az egész. Ami tűrhető lett az a kapuciner szelet, ezt tegnap a mamához vittem. A csokimáz most sem sikerült úgy ahogy terveztem de ezt csak én tudtam :-)

2010.12.26.

3. nap

Ma a mamámhoz mentünk ebédre. Reggel még készítettem egy adag törökmézet ajándékba, közben apa összepakolt, a fiúk besózva jöttek-mentek, főleg Miki akart nagyon menni, már ébredés után rögtön pizsiben.
Az ajándékok közül talán a zuzu hörcsögöknek volt a legnagyobb sikere. Megpróbáltam lebeszélni róla a mamámat de nem sikerült, az unokatestvérem lányainál látta ezeket a jószágokat és fejébe vette, hogy ilyen kell a fiúknak. Márpedig ha a mamám a fejébe vesz valamit, jobb félreállni. :-D Tény, hogy nagyon odavannak érte, majd meglátjuk hosszútávon hogy működik. Látjátok ezt az örömöt?
Mókás ahogy föl-alá gurul, sőt kikerüli a tereptárgyakat de, hogy egy műhörcsög mért utánoz tehén, disznó és madár hangokat az meghaladja a fantáziám.
Kaptak még hiper-szuper autós pizsiket. Önkéntes modellünk rögtön föl is próbálta, Ádámé is pont ilyen csak nagyobb méret. :-) Kicsit görbült is a szája, mit keres Mikin az ő pizsije de hamar megbeszéltük. Szerintem rakok Ádáméba helikoptert, mindenki örömére.
Nyerő volt a Kisvakondos könyv is.
Mutasd, mit olvasol?
Ééééés természetesen kaptak autókat is. A háttérben az a dudor én volnék :-)
Mamám ott fogta a fiúkat, így ebéd után apával kettesben jöttünk haza. Nagyon furcsa volt. Megint fogtuk egymás kezét mint két és fél gyerekkel ezelőtt, jó volt. Itthon Leó fogadott minket az előszobában és szó szerint leesett az álla számolás közben. Hihetetlenül kereste a fiúkat aztán megsértődött még aludni sem jött velem. Én nagyot szundiztam, lehet mondani átaludtam a délutánt de oooooooolyan jó volt. Assssssszem ez volt az igazi karácsonyi ajándék.

Kapok egy piros pontot. Jelentem kihasználtam, hogy egyetlen kiskorú sem téblábol a lakásban és összepakoltam a szülős bőröndöt. Már csak a nesszeszert kell belerakni de az tényleg ráér az utolsó pillanatban két fájás között. Összeszedtem a szüléshez szükséges papírokat is. Kivasaltam a babaruhákat, megcsináltam a kék és rózsaszín hazajövős kupacokat. Átrendeztem a ruhásszekrényt, megmutattam apának mit hol talál.

2010.12.25.

2. nap

Hajnalban fél 3-kor arra ébredtem, hogy NEM KEMÉNY A HASAM! Az esőnek mérsékelten a hidegfrontnak annál jobban örültem. Ezzel sikeresen felpörgettem magam és nem bírtam visszaaludni. Ha már ébren voltam elkezdtem végig gondolni mit is kell ma megcsinálnom a vendégek érkezése előtt. Bevallom hirtelen rengetegnek tűnt, nehogy valami elmaradjon papírt ragadtam és listát írtam. Aztán fél 6-kor megreggeliztem, utána aludtam még egy órát. A fiúk negyed 8-kor keltek, Miki csörtetet be a hálóba, sürgősen meg akarta mutatni a karácsonyfát. Utána reggeli, a fiúknak szabadfoglalkozás, nekiláttam az ebédnek, apa pedig hősiesen krumplit pucolt. Menet közben derült ki, hogy nem is olyan sok a munka mint eredetileg gondoltam, fél 10-re a lényeggel kész is voltam. Az ebéd finom lett, még maradt a következő napokra is. :-) Mikor a vendégek elmentek, én aludni mentem apa julissal karöltve elmosogatott, "csak" két kört ment a lány. Egy fél adag maradt de azt majd holnap.:-D

Mai aranyköpések:

Miki:
- Éuka hota kamion. - Jézuska hozta a kamiont.

Ádám:
- Fogok kapi fefáji ego (kapni Ferrari Lego).
- Mikor fogsz kapni? Ezt mikor álmodtad?
- Nem tudo. - hozzá egy tanácstalan vállrándítás.

2010.12.24.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

A Szabó család karácsonya 2010. 1. nap

Csendesen indult a reggel lehet a fiaim tegnap kitombolták magukat. Reggeli után bevetettem magam a konyhába és szépen megfontoltan haladva nekiálltam a vacsorának. Közben apa összeszedte a pihéseket és elmentek buszjegyet, meg csillagszórót kutatni. Utóbbi nem sikerült helyette vettek világítós szívószálat. Közben Leó felügyelete alatt becsomagoltam apa ajándékát, tőlem szokatlan módon egész tűrhetőre sikerült (uuuuutálok ajándékot csomagolni).
Ádám segített kalácsot sütni, itt épp munkában.
Íme a kész a művek, az enyém...
... és Ádámé.
Mikor Miki felébredt a fiúk elkezdték feldíszíteni a fát. Idén sikerült agyvérzés és dísz törés nélkül a mutatvány. Apa önszántából még karácsonyi zenét is rakott fel aláfestésnek. Igen, jól látjátok a pihések aktívan segítenek. Nálunk kicsi korom óta a program szerves része volt a családi díszítés, számunkra ez így természetes.
Elkészült a fa. Mindenki mereszgesse a szemét ott vannak a rég áhított piros-fehér sétabot cukorkák is! :-D
Amikor állt a fa, elmentünk átöltözni és képzeljétek, közben nálunk járt a jézuska.
Nagy volt az öröm, mindenki hamar megtalálta a saját kupacát. Ott a sarokban bújik egy doboz, az az enyém, igazi citrusprés :-)
Az első csodálkozás után, gyors csere, Miki nagyon beleszeretett Ádám Legos dobozába, Ádám természetesen Miki autójába. Ezen vinnyogtak is nem keveset, és még fognak is, jaj. De sajnos ebből a nagy kamionból csak egy volt a boltba és akkor már Ádámnak a három doboz Lego itthon pihent a szekrényben. Tehát ez most Mikinek járt.
A családi béke érdekében a nagyfiúk elvonultak Legozni,
mi kint maradtunk Mikivel a nappaliban. Megterített és kávét főzött.
Valamint kicsit terrorizálta a karácsonyfát :-)

Pocak hírek: a keményedés nagyon kitartó már három napja tart, hol erősebb, hol gyengébb, akármit csinálok. Holnapra ígérték a hidegfrontot remélem akkor végleg abbamarad.

Szolgálati: ide meg ide felraktam az ígért képeket.

2010.12.23.

Micsoda nap! A fiúk már nagyon be vannak sózva a karácsony, ajándék, jézuska szavakat ki sem merem ejteni. A klasszikus, "jók legyetek mert nem jön a jézuska" mondatot szintén nem merem használni, csak olaj a tűzre. :-((( Szóval ma ezzel a két kis örökmozgóval voltam bezárva, meg az ebédfőzéssel és a karácsonyi készülődéssel. Miki a nap nagyrészében futva közlekedett és örömében visítozott, vagy egymást nyúzták és azért visítoztak. A szomszéd természetesen verte a falat, nehogy program nélkül maradjon a fiúkra bíztam a keksz összetörését, sodrófával. Mikor nagyjából egyforma méretűek lettek, beszórtam az aprítóba ott fejeztem be. Ezután a szomszéd egy időre feladta a dörömbölést. De nem végleg! Szerintem zomácos bögrével a falhoz tapadva töltötte a napot, mert ebéd után Mikit letettem aludni, még kicsit ficergett az ágyban, Ádám ült a nappaliban és bámulta a tévét de a kedves szomszédnak ez sem tetszett, megint verte a falat. Ha ez is hangos én már nem tehetek semmit.
Mikor Miki felébredt folytatták a mókát még a gyerekszoba karnisát is sikerült lerángatni. Nekem mindezek mellett sikerült elkészítenem a csokiszalámit. Ádám kis golyókat gyártott, nagyon büszke a művére. Valamint egy kép alapján készítettem egy túrós-csokis tortát. Egyenlőre biztatóan mutat a többi holnap kiderül.

Ennyi izgalom mellett jutott néhány aranyköpés is. Uzsonnára kiosztottam egy zacskó kekszet amivel természetesen alaposan összemorzsázták a szőnyeget.
- Nézzétek meg, hogy néz ki a szőnyeg pedig apa tegnap porszívózott! (igen az én férjem ismeri és rendszeresen használja is ezt a szerkezetet) Most oda a munkája.
- A poszi az ne munka! - ámuldozik Ádám
- De bizony a porszívózás az munka. - még nagyobb csodálkozás, pedig ő is szokott porszívózni.

Ádám nézi a hasam:
- Anya a kistehónak va füfije? (van fütyije)
- Nem tudom, ha megszületik és hazahozzuk akkor majd megnézed.
- Nekem va füfi, Mikinek is va füfi.
Ezt a beszélgetést este fürdésnél is megismételtük kiegészítve azzal a csodálkozással, hogy nekem nincs fütyim, a macskának viszont van. Kinek mi jut :-D
Hihetetlenek ezek a pasik, még alig látszanak ki a földből de már most a fütyijük körül forognak.

Igazi meglepetést kaptam Edit barátnőmtől: egy zacskó piros-fehér sétabot cukorkát a fára! Szóhoz sem jutottam csak a kezembe nyomta és elrohant. Évek óta keresek ilyen cukrot és most végre van. A fiúknak nem vallom be, hogy ez cukor és ehető, juj de gonosz. Mentségemre nem rajonganak a nyalókákért, nekem meg semmi kedvem a téves próbálkozások után alig használt cukorkákat összeszedegetni.

2010.12.22./2.

Az NST eredmény jó lett, megint ennek ellenére a hasam keményedik. Mikor hazaértem tudtam pihenni, az sokat segített, azóta ritkábban de továbbra is kitartóan keményedik. Eseménytelen éjszakában bízom, koncentrálok az itthon töltött karácsonyra, holnap elkezdem a sütést.

Szépséges karácsonyi képeslapot kaptam! Igazi, kézzel készült lap csupa szeretettel.

2010.12.22.

Most mindenki nagyon szurkol, mert NST-re megyek és egész éjjel olyan furán keményedett a hasam. Én még nem akarok szülni és a Klinikán sem akarok maradni. Egy csomó dolgom van itthon, ki kell vasalni a babaruhákat, szülős bőröndöt összepakolni, a szoptatós teámhoz még egy sárkányfű hiányzik és itt a karácsony. Nagyon szeretnék még szabadlábon távozni. Félek.

2010.12.21.

Hajnalban azt álmodtam fiam született, láttam a fütyijét. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy fiam lesz. Ami furcsa volt, hogy egy újszülötthöz képest is nagy feje volt és dús sötét haja (a fiúk szinte kopaszon születtek) valamint már mászott. A szülés utáni szokásos mérésre és egyebekre saját maga mászott el a szülésznőm után, mint valami kiskutya. Kicsit később ugyanígy jöttek vissza hozzám. Olyan jó volt magamhoz ölelni és hihetetlenül örült nekem mikor hozzám bújt. Micsoda álom.

Délután ovis karácsonyon voltunk. Mivel Ádám betegszabin van nem tudtam mennyi ideje volt gyakorolni, kapott-e szerepet. Biztos ami biztos fehér inget fekete nadrágot adtam rá, ha csak néző lesz akkor is legyen csinos. Először nagyon tiltakozott és határozottan nem akarta felhúzni, szerencsére pár órával később indulás előtt már elfelejtette. Felöltözve pedig igazán tetszett magának. Mikor odaértünk, az óvónéni nagyon örült neki, rögtön hívta is szerepelni. Idén egy bárányt alakított.
Utána kimentünk az udvarra, körbeálltuk a feldíszített fát, az óvónők és a gyerekek énekeltek, utána kis tea, süti osztás volt. Mi itt köszöntünk el és hazajöttünk.
Furcsa és kicsit fejetlen volt ez az udvari karácsonyfázás. De idén egyik csoportba sem volt fa. Ez nagy felháborodást váltott ki a szülőkből de ennek ellenére nem történt semmi. Az én fiaim így is örültek a fának, az, hogy körülötte sártenger volt a gyors olvadásnak köszönhető. A gyerekeket kicsit nehéz volt távol tartani a dagonyától.

2010.12.20./2.

Törökmézet gyártottam. Apa tegnap a vásárba kutatott nekem piros-fehér "sétabot" cukorkát a karácsonyfára, azt nem kapott de mesélte, hogy volt rengeteg törökméz és mennyire szereti.
Éljen az internet, hamar meg is találtam a keresett receptet, amit eredetileg Nigella sorozatában láttam. Összeszedtem a bátorságom és megcsináltam, apa szerint jobb mint a bolti.

Ma küldetésem volt. Összeszedtem a pihéseket az olvadó latyakon keresztül elsétáltunk a Baumaxig. Nem volt egy egyszerű menet, az út épp csak járható volt, a fiúk hol itt, hol ott rugdosták a havat, tocsogtak a latyakban. Mikit ha nem fogom, többször is elterült volna, egyszer még engem is majdnem magával rántott. Mikor megérkeztünk egy hölgy engem szemelt ki hiteles információ forrásnak (ennyire eladó fejem van?) és tőlem érdeklődött, melyik boltba lehet bólogató kiskutyát kapni. A fantáziátokra bízom, hova kívántam kiskutyástul. Igyekeztem udvariasan átirányítani a pizzériába, szerintem az ott dolgozók jobban ismerik a szomszédságot, mint én aki szökő évente egyszer járok arra. A csúcs az volt, mikor bevergődtünk a célállomásra és nem volt az amiért mentünk. A gondolataimat egy hosszú sípszóval lehetne összefoglalni. A latyakon ismét áttörve hazacaplattunk.

2010.12.20.

Ma egy sikerrel indult a nap. Ádám már régóta kísérletezik a sál megkötésével a tekerés nagyon megy, ma először sikerült az áthurkolás is. Olyan büszke volt magára :-)
A bolt előtt sikerült belebotlanom egy megmondó emberbe. Épp igyekeztem egy kocsit kiszabadítani, fél szem Ádámon, fél kézzel Mikit fogtam.
- Folyik a kicsi orra. - és nekem iszonyú hálásnak kellett volna lennem a figyelmeztetés miatt. De nem voltam. Két napja szinte mindig folyik a gyerek orra, pont nem volt egy szabad kezem sem, amúgy sem hiszem, hogy a bolt bejárata a megfelelő hely az orrfújásra. Tehát bementünk, félreálltunk, Miki beült a kocsiba és kifújtuk az orrát. Mért éreznek emberek visszatarthatatlan késztetést idegeneknek osztani az észt?
Csak közepes vastagságú és utcai ruhát adtam rájuk, nem mentünk messzi így kiadtam, hogy senki nem gázol bele a hóba, mert dolgunk van és nem akarom, hogy átázzon a ruhájuk. Többé kevésbé sikerült az akció már hazafelé tartottunk, épp megdicsértem őket, mikor Ádám a ház előtt belefeküdt egy hókupacba térdig. :-(

Itthon Ádám megkérdezte megvan-e még a tesója. Már régen kérdezte. Megmutattam a hasam, ennek örült és elmondta, hogy ha meg lesz a tesó ő fogja ringatni és énekelt is hozzá:
- Tente-tente ...
Miki a beszélgetés alatt végig buzgón bólogatott. Talán mégsem lesz akkora probléma a féltékenység.

Egyéb hírek. Csak úgy éldegélek, napról napra, ücsörgök egy időzített bombán. Minden reggel jól eső megnyugvással ébredek:
" huh ma éjjel sem szültünk"
A héten már tényleg bepakolom a szülős bőröndöm. Mellék állásban aggódom a szerdai NST miatt. Nagyon szeretném ha jó eredményt mutatna, én itthon és egyben szeretnék karácsonyozni. Szerdán még ajándékot kell csomagolnom, csütörtökön kezdem készíteni a sütiket, pénteken az esti vacsorára készülök, ajándékozás, szombaton vendéget várok, vasárnap pedig a mamámhoz megyünk. Ezen a héten akárhogy is nézem nem érek rá szülni. Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy hihetetlen kiszúrás karácsony közelében születni. Édes Hudinim, ugye egyetértünk?

2010.12.18./2.

A délutáni szánkózás miatt kitaláljátok ki volt a legjobban besózva? Igen, a nagykorú "gyerekem". Főleg mikor egyértelmű lett, hogy csoda híján Miki ma kihagyja a szundit. Apa jött-ment téblábolt, Ádámmal szorosan a nyomában. Megkönyörültem rajtuk, Mikit a következő szerelésben találtam a szobába: a bodyjára felhúzta Ádám alsóját, egy rövidnadrágot és egy nyári trikót. Majd mikor megszimatolta, hogy kijuthat a lakásból ebben az öltözetben tervezte. Szerencsére nem volt nehéz meggyőzni egy praktikusabb szerelésről, közben Ádám is felöltözött. Nekem pedig jutott kb fél óra magány, pont elég volt arra, hogy a tiszta babaruhákat bemenekítsem a szekrénybe. Jövő héten még ki kell vasalnom és kiválasztani egy kék és egy rózsaszín hazajövős öltözetet, ha itt az idő majd apa a megfelelő színű kupacot behozza. :-)
Először egy didergő Miki ért haza, gyorsan lekapkodtam róla a ruhát, melengettem a vizes kesztyűben megfagyott mancsokat. Édesem, közben állt, majd' megfagyott. Kérdezem:
- Jól érezted magad?
- Nem. - görbülő száj, sírós hang. - Apájoz, apájoz. - vissza akart menni.
Nem sokkal később Ádám is megérkezett, szintén dideregve, átázott kesztyűvel. Megismételtem a felmelegítő hadműveletet, már Mikivel kiegészítve, majd kis csapatom megörvendeztettem a télapó csomagok utolsó túlélőjével, néhány kocka csoki belülről is jól felmelegítette a pihéseket. Azt Ádám sem árulta el, hogy érezte magát de szerencsére apa vitt fényképezőgépet.

Szerintem jól szórakoztak.

Csoda, hogy átázott a kesztyű?

Apa délután teát főzött és a kifacsart citromot kiosztotta. Sajnos az első fintort nem sikerült elkapni de Miki kitartó volt és nem adta fel, többször is próbálkozott.

2010.12.18.

Ádám köhögése sokat javult. Tegnap este kamillával gőzöltem éjszakára pedig zsíros pelenkába csomagoltam a mellkasát. Végre megszűnt a folyamatos száraz köhögés, most már ritkábban és hurutosan köhög. Még az orrfújással küzdünk, öt alkalomból egyszer szól, így én lesem mikor csillog a gyerek.
Természetesen nehogy simán menjen a dolog, most Miki köhög de ő már rögtön hurutosan és nem is kínlódik vele. A spéci teát nem túl lelkesen de isszák, tényleg nem egy gasztronómiai élmény viszont úgy tűnik hatásos.

Egyéb események. Edittől kaptam egy zsák babaruhát arra a lehetetlen esetre ha lányom lesz. Olyan jól szórakoztam a sok tenyérnyi rózsaszín ruhadarab mosásával. Lányos mamáknak biztos ismerős az érzés, nekem már ez is élmény volt :-D Képzeljétek van benne 3 centis rózsaszín minizokni. Immáron harmadszorra alig tudom elképzelni, hogy létezik ekkora lábikó. Pedig létezik, kétszer már hoztunk haza ekkora tappancsokat a szintén "hatalmas" tulajdonosukkal. Jó lesz megint egy ici-pici ember a családban :-)
Tegnap húzós napunk volt, rémes éjszaka után reméltem, hogy talán ebéd után tudok kicsit szundizni de nem. Ádámnak feltétlenül akkor támadt lármázhatnékja amikor már majdnem elaludtam. Mikor Miki is felébredt, olyan friss voltam mint egy felmosó rongy szilveszteri buli után. Ráadásul a két gyerek baromira örült egymásnak és együtt rohangáltak a lakásban. Igyekeztem összekapni magam, meg a fölöttem pattogó utódaimat gondoltam kiviszem őket a játszóra a hóba. Két magnézium után mertem kiadni az "öltözünk" parancsot, Ádám a zoknival kerek fél órát nyivákolt mire felhúzta, közben Mikire már majdnem rámelegedett szánkózós nadrág. Hiába ígértem be Ádámnak, hogy itthon hagyom csak szuttyogott a zoknival. Akkor vette komolyan, mikor Mikire feladtam a bakancsot, 2 másodperc alatt rajta volt a pulcsi és a nadrág. Viszontagságosan de végre felöltözve kiszabadultunk. Az első 3 percben Miki háromszor esett hasra, háromszor visított, összeszedtem, megvigasztaltam, elengedtem. Vittem fényképezőgépet de valahogy nem voltak formában a fiúk csak bóklásztak a játszó két sarkába. Így fotó sem készült. Egyetlen közös érdeklődést a jégcsapok nyalogatása keltett bennük. Azt pedig pont nem szabad. Ádám 20 perc után azt mondta fázik, így hazajöttünk. Itthon újabb fél óra alatt levetkőztettem és kiteregettem a vizes ruhákat, kiosztottam az uzsonnát, majd maradt a szobai tombolás. Épp kezdtem becsavarodni mikor Edit megmentett és elmentünk vásárolni. Mire hazaértem egész kisimultak zilált idegeim. Útközben láttam egy érdekes sütit, ma utánanéztem a receptnek, nem bonyolult csak picit hosszadalmas, ha jön az ihlet lehet kipróbálom.
Ma megjött az igazi tél, az eddigiekhez képest tetemes hómennyiséggel, ha Miki felébredt mehetnek szánkózni a fiúk, Ádám már alig fér a bőrébe.

2010.12.17.

Ádám köhög, lényegében folyamatosan. A teát egyre kisebb lelkesedéssel issza. Viszont a köhögést leszámítva egyáltalán nem úgy fest mint egy beteg gyerek, láztalan, jó kedvű és kirúgja a ház oldalát vagy az öccsét nyúzza vagy valami játékon civakodnak, egész nap megy a nyivákolás. Csak addig volt béke és egyetértés amíg Miki poharából egymás fejére öntözték a vizet. Felmondok.

2010.12.16.

Ádám köhög, nagyon. Ma beszereztem egy spéci teakeveréket a patikában, szerencsére ízlik neki, issza is. De lényegében délután 5 óta folyamatosan köhög. Már mindent bevetettem amit ilyenkor szoktam de semmi sem használ. Ha van valakinek ötlete kérem ne tartsa vissza!

2010.12.15.

Tegnap főleg a hétfői mézes gyártást igyekeztem kipihenni, a derekamnak nem igazán tetszett a program. Reggel olyan "fürgén pattantam" ki az ágyból, mint a nagymamám, nem elnézést még ő is gyorsabb volt nálam. Aztán ahogy elkezdtem a napi rutint, egyre jobb lett, délutánra pedig szinte tökéletes. Este kidíszítettem a sütiket, éjjel szépen megszáradt és már dobozban várja a karácsonyt.

Ma a Klinikán NST-vel kezdtem. Tízre kaptam időt, elértem az eggyel korábbi buszt, ott is hamarabb tudtak fogadni, így tízre már kész is voltam. Jelentem Hudini remekül érzi magát odabent, olyan szép eredményt produkáltunk UH-ra nem is volt szükség. Ismét szabadlábon távozhattam a kórházból, következő NST jövő héten szerdán.
Itthon kis pihi és irány a védőnő, megbeszéltünk mindent, legközelebb már csak babázni jön. Lelkemre kötötte, hogy jövő héten mérjem meg a vérnyomásom valahol. Hazafelé beszereztem a szoptatós teámat.
Irány az oviba Ádámért, mentünk az orvoshoz visszarendelésre. Mi kaptuk az utolsó időpontot, így meglepetésként ért a teli váró. Ádám tüdeje teljesen tiszta, viszont a változatosság kedvéért megint folyik az orra és köhög. Nem fertőz, nem lázas, oviba mehet gyakori orrfújás, orrcsöpp, köptető. Jó lenne ezt a pár napot már kihúzni az oviban, készülnek a karácsonyi műsorra, ma kaptuk meg a hivatalos meghívót.

2010.12.13.

Jéééé Luca nap van. Ma nem szabad varrni mert akkor jövőre nem tojnak a tyúkok, meg van még egy marék szokás a mai napra, jövő évi időjárás előrejelzés, ilyenkor szoktak a hajadon lányok fiú neveket rejtő gombócot főzni. Egyszer én is megcsináltam, nem főztem csak karácsonyig eldobtam egy-egy papírgombócot és 24-én megnéztem az utolsót, az rejtette hogy fogják hívni (ki lesz) a férjem. Bejött. Némi szépséghiba, hogy nálam akkor ezen a néven még egy másik fiú volt a favorit de tudjátok mit életem legjobb cseréje volt!

Reggel készülődünk, Ádám húzza a bakancsát, ránézek:
- Ádám kacsaláb lesz, fordítsd meg. - közben Mikit vadászom egy kabáthúzásra.
Megint nézem a lábát:
- Ádám úgy nem jó, fordítsd meg.
- Mindenhol kagabáb??? - görbül a szája. Szegény, először tényleg jól kezdte húzni, csak belekotyogtam. Sikerült elviccelni, végül jót nevettünk.

Hazafelé Miki alakított. Megálltunk orrot fújni és ahogy elengedtem a zsepivel az orrát, mint akit puskából lőttek ki, szaladni kezdett. Ez nálunk az ovi felé vezető szakaszon tilos. Pár lépés után egy repedésben (szinte minden lépésre jut egy repedés, néha kettő is) megbotlott és teljes testhosszában elterült. Odamentem összeszedtem, görbült a szája de nem mert megszólalni. Ismét megbeszéltük, hogy itt bizony fogni kell anya kezét, mert aki nem fogja bajba kerül.

Megsütöttem a karácsonyi mézesbáb adagot. Amíg az ebéd készült összegyúrtam a tésztát, legyen ideje pihenni és nyújthassam mire Miki megy aludni. Tudom ez olyan tipikus gyerekkel együtt készíthető program de én szeretem egyedül csinálni, közben készülök a karácsonyra, végig gondolom a tennivalók listáját, mit mikor készítek, hogy minden időre kész legyen. Ha fönn tudnék maradni este, takarodó után teljes békében állnék neki. A terv első fele sikerült, beraktam egy karácsonyi válogatás lemezt, közben töltöttem a tepsiket a sütivel és hangolódtam a karácsonyra. Pont mikor az események kezdtek gyorsulni akkor ébredt fel kuglófom kisebb mazsolája és természetesen mindenben segíteni akart. Először beérte azzal, hogy az épp nem használt formákat csórta el, majd mikor már nagyon kezdett a kinyújtott tésztám felé pillogni, beültettem a helyére. Kapott tésztát, sodrófát, néhány formát, pár megégett sütit municiónak és hagytam kibontakozni. Valamint nagyon reméltem, hogy ellesz vele amíg befejezem a sütést. Az eredmény szokás szerint fél siker, alkotás közben tíz másodpercenként:
- Anyaaaaaa, ide néz (egy z-vel)! Anyaaa, anyaaa, anyaaaaaaa!
Aztán tíz perc után elunta az egészet, nekem még közel egy órányi munkám volt hátra, így két tepsi között adtam neki, kutyát, újságot, mandarint, bármit ami a kezembe akadt és úgy gondoltam lefoglalja. Csak 4-5 tepsi sütit égettem meg, szóval azért idén is maradt valamint idén is megfogadtam, hogy soha többet nem sütök mézest, esetleg fél adagot vagy majd ha már tényleg segítenek a fiúk és nem azt kell lesnem mikor égetik meg magukat a forró tepsivel.
Mire az utolsó tepsi is a sütőbe került elengedtem Mikit a székből, ő pedig nagy csöndben bevonult a gyerekszobába, tudjátok az a bizonyos gyanús csönd. Valahogy kinyitotta a csőrös poharát és a benne lévő vizet öntözte át egy másik pohárba, természetesen körülötte a szőnyegre is jutott bőven. :-(

2010.12.12./2.

Délután kalácsot sütöttem, életemben először. A recept Limarától van pontos linket nem tudok adni mert már hetekkel ezelőtt kutattam ki a kedvemre valót, akkor csak a receptet és a leírást másoltam ki. Szóval egy sós kalácsról van szó, már régóta ilyesmit kerestem elsősorban a húsvéti sonkához. Kis hazánkban ahhoz szinte mindenhol enyhén édes kalácsot szoktak sütni de mi Szeleburdiék vagyunk és valahogy nem passzol a sós sonkához az édes kalács. Tehát a megoldás a sós kalács, konkrétan ez a mai kísérleti példány. Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok, a karácsonyi asztalra is sütök egyet. A hozzávalók igen költséghatékonyak, elkészíteni sem bonyolult főleg ha már legalább egyszer volt dolgunk kelt tésztával. Kicsit hosszadalmas, nem a munka része, hanem a kovászt pihentetni, aztán keleszteni, majd a kész művet újra keleszteni de megéri. Ma nem is volt más dolgom így igazán ráértem a kalácsommal várakozni. Egyébként meg szervezés kérdése és a kelesztés közben simán halad az egyéb tenni való.

Ma általános hajnyírás volt, már napok óta mondogattam a fiúknak, legyen idejük szokni a gondolatot. Miki kezdte a sort, szokás szerint visított csak egészen a végére az utolsó tenyérnyi darabnál hagyta abba. Utána viszont szépen engedte, hogy a fülénél is megigazítsam a kóbor hosszú szálakat, amit eddig mindig pár nappal később alkalmas pillanatban ollóval vágtam le. Még a végén megérem, hogy mukk nélkül tűri azt a 3 percet amíg nyírom.
Ádám viszont mint akit kicseréltek, beállt a kádba, kicsit egyezkedtünk a fazonon és egészen kicsi nyafogással hagyta magát. Olyan szép tengerész gyalogos frizurát nyírtam neki, amit már hónapok óta nem sikerült. Nagyon büszke volt a kész műre!
Takarodó után apa volt a soros, most szép lesz a banda karácsonyra. :-)

Ádám holnap már megy oviba. De jó lesz! Ez a hosszú itthonlét komolyan próbára tett. Ádámnak egészen egyszerűen hiányzik a gyerektársaság. Itthon hiába próbálkozok alkotó tevékenységgel (színezés, gyurma) alig pár percig köti le, tovább tart az előkészület és az elpakolás mint a játék. A többi játékot egymás kezéből kapkodják ki, megy a nyivákolás. Egészen belefásultam abba, hogy próbálok valami értelmes elfoglaltságot keresni nekik. Szinte minden mindegy, tíz perc múlva úgy is csak a visítás és nyivákolás megy.

2010.12.12.

Hisztek a fészekrakó ösztönben? Nekem eddig még nem volt hozzá szerencsém. Valahogy nem vagyok egy kapkodós típus. Sőt, elkap mindenféle buta babona és képtelen vagyok babaholmikat begyűjteni, előkészíteni a 38. hétig (betöltött 39. hét után szoktam szülni), akkor is csak a bölcs előrelátás miatt állok neki.
Tegnap délután voltam a Klinikán egy potya NST-n, az eredmény teljesen jó lett, Hudini szépen rugdalózott is. Odafelé menet a buszon villant belém, hogy ennek már fele sem tréfa, tényleg közeleg a vége és a mini méretű babaruhák valahol az ágynemű tartó alján, babahordozó szintén, csak halvány emlékeim vannak merre lehet a szülős pólóm és a kórházban használható hálóingem. Márpedig jó lesz legalább a szülős bőrönd tartalmát elkezdeni összepakolni, mert ha jövő héten nem lesz jó az UH előfordulhat, hogy befektetnek. Picit attól is féltem ha az NST rossz eredményt mutat már ki sem engednek. Itt a Klinikán pedig elő szokott fordulni, ha így a vége felé marasztalják bent az embert, egyben már nem jön ki. A becsekkolástól babával távozásig eltelt idő bizonytalan. Tehát ma feltúrtunk mindent és előkerültek a keresett ruhadarabok. Most mosok, valószínűleg a jövő hét eleje is ezzel telik. Nem tudom ez mennyire fészekrakás, mert szívem szerint még ráért volna. Vagy mégsem? Tegnap délelőtt egy közepes erősségű görcs kissé megijesztett, nem az erőssége, hanem, hogy épp csak levegővételnyi szünetekkel fél órán át tartott. Már épp kezdtem komolyan elgondolkodni, hogy felhívom apát, dobjon el mindent, és spuri haza, mire elmúlt. Sőt lehet ha épp nem ül mindkettő az ölemben és elérem a telefont fel is hívom. Jobb, hogy nem tettem, mint kiderült vaklárma volt.

Tegnap ebéd után Miki minden jel szerint Ádám ágyában aludt. Mikor mászhatott föl? Lettem a szokott módon a szokott helyére, puszi, takaró, ajtó becsuk. Szinte azonnal csönd lett. Ébredéskor a következő hallatszott a szobából:
- Apaaaa, apaaa, ébedteeee. - csak olyan kis halvány "még alszom" hangon.
Apa bement és kis mókus Ádám ágyából pislogott. Kíváncsi vagyok ma hol találjuk meg.

2010.12.10./2.

Van két elmaradásom. Múlt héten, mikor először mentünk az orvoshoz egy parkban feldíszített fenyő állt. Semmi extra, piros és arany színű szalagokkal egyszerűen de nagyon szépen volt feldíszítve. A fiúkkal kicsit megálltunk, megcsodáltuk nem éreztem úgy, hogy a majdani itthoni fának levonna a varázsából. A héten már nem is foglalkoztak vele.

A másik szállok fel a buszra, már elég egyértelmű, hogy nem dinnyét hurcolok a kabátom alatt. Fiatal lány néz rám:
- Le akarsz ülni???
- Igen. (főleg ha már ilyen kedvesen kérded)
Tudok 10 percig állni (még tovább is, sőt csinálok sok olyat amit elvileg nem lenne szabad) de egy esernyővel felszerelkezett tömegben mégis csak biztonságosabb ülni. Akárhogy is nézzük én ketten vagyok.

Ma igazi csajos programom volt: vásároltam. Vettem pár igazi "vadító" fehérneműt a kórházba, meg szoptatós melltartót, néhány szintén "szexi" zokni kíséretében. Olyan jó volt kicsit magammal foglalkozni. Bár majdnem elcsábultam a gyerekosztályra de még időbe elkanyarodtam :-)

Képzeljétek Miki tud egyedül öltözni. Már többször képekkel is bemutattam ezen tudását az újdonság mindössze annyi, hogy már a saját ruháit is föl tudja húzni egyedül. Ez eddig csak ritkán sikerült.

2010.12.10.

Jó reggelt! Megint nem tudok aludni, most csak úgy önszorgalomból. Van egy téma ami mostanában aktuális engem pedig évek óta foglalkoztat, mióta anya vagyok főleg.

Higgyen a gyerek a Mikulásban (jézuska/húsvéti nyúl/ki van még?) vagy ne?

Ha röviden kellene válaszolnom azt mondanám ne. Nem félreérteni, kedves dolognak tartom mikor még tényleg tiszta szívvel hiszik, várják a piros ruhást de valahogy ez nem az én utam. Nem szívesen terelem ebbe az irányba a fiúkat. Megpróbálom kifejteni mire gondoltam.
Gyerekkoromban nálunk ez valahogy olyan természetes volt, mindig az aktuális ajándékhozót vártuk de valójában tudtuk, hogy anyuéktól kapjuk, nekik is köszöntük meg mi is készítettünk ajándékot. Ádám még nem foglalkozik a témával, már abból a szempontból, hogy nem kérdez. Most is várta a Télapót és az óvodainak nagyon örült, de legalább úgy tud örülni egy kirakati műanyag figurának is. Megcsodálja majd tovább megyünk. Nem akadt fenn azon sem, hogy a boltok polcain csak csoki Mikulások voltak.
Még az anyaság előtti életemben láttam egy riportot, gyerek pszihómókust kérdeztek a dologról, ő azt javasolta egész pici korától természetesen vezessük rá, hogy is van ez. Vagyis az apu/nagyi/család többi tagja ajándékát vegyük meg (készítsük együtt) a gyerekkel és mondjuk is el, hogy ezt Náncsi néni kapja tőlünk karácsonyra. A gyerek kicsi de nem hülye így hamar összerakja a dolgot, később nem fogja tragédiaként megélni, hogy nincs Mikulás.
Meg kell mondjam szívemhez közel áll ez a megoldás, már akkor is tetszett. Leginkább a mikor, hogyan mondjuk meg kérdéskört szeretném kihagyni az életünkből. Valahogy egyszerűen féltem őket attól, hogy X évig hisz benne, várja és egyszer csak nincs varázslat puff lehúzták a rolót. Főleg rettegek, mi van ha a suliban (oviban) Ödönkétől tudja meg. Elő kell állni újabb mesével: Ödönke rossz fiú volt blablabla és egyre jobban belegabalyodunk a hazugságba. Igaz ez kegyes hazugság de hazugság és előbb utóbb felnő, majd elgondolkodik ha hazudtam ebben miben hazudtam még? Pedig szerintem a karácsonyban az a varázslat, hogy a szeretetet ünnepeljük, együtt vagyunk, szűkebb és tágabb családunkkal. Természetesen nekik még az ajándék a lényeg (nekem is az volt) csak én szeretném rávezetni őket, hogy ezen túl a karácsony valami több. Valamint jó lenne ezt csalódás nélkül fokozatosan elérni és úgy, hogy ne az én fiam világosítsa fel Ödönkét a suliban. Mások hitét tiszteletben kell tartani.

2010.12.09.

Tegnap elfelejtettem eldicsekedni: a fiaim 5 egész percig színeztek (a színes ceruzákat kb rendeltetés szerűen húzkodták a papíron) és csak ezután jött a ceruza hegyének kitördelése. Nálunk ez abszolut rekord, kis öröm is öröm :-)

Mindig megfogadom, hogy nem foglalkozom a szomszédokkal de alapvetően ez nehéz ügy. Tegnap a fiúk a szőnyegen körbe-körbe autóztak. Oké nem 3 centi vastag perzsánk van csak egy sima szőnyeg de munkanap reggel nyolckor mért ne játszhatnának? Élő gyerek ennél csöndesebb már tényleg nem tud lenni. Kedves szomszéd ököllel verte a falat. Ma reggel szintén 8-kor, próbálkoztam felrakni az ebédet a két gyerek fel-alá rohangált a nappaliban, pedig igazán minden tőlem telhetőt megtettem, hogy valami csendesebb dologgal foglalják el magukat. Ma tényleg hangosak voltak, a szomszéd vagy feladta, vagy nem volt itthon nem tudom de ma nem verte a falat. Ki érti ezt?

Ádám hasmenését tegnap gyógyultnak nyilvánítottam, ma reggel nagyon örült a szalámis kenyérnek. Ebédre a krumplira kapott egy kis szaftot is. Délután Miki produkált hasmenést. Kiosztottam egy csokimikulást. Kicsit később Ádám ismét igen puhát kakilt. Most legalább egyszerre diétázhatnak, az elmúlt napokban olyan nehéz volt folyton magyarázgatni mért nem ehet tésztát, Mikire figyelni ne falja föl Ádám kekszét. Vacsorára úgy örültek a főtt krumplinak mintha valami mennyei mannát raktam volna eléjük. Nem is tudom mikor ettek ennyit vacsorára utoljára!

Reggel még azt terveztem, gyorsan földobom az ebédet és ha kész lemegyünk a játszóra. Mire ehhez a ponthoz értünk elkezdett esni az eső. Majd egyre durvult, majd elfújta a szépséges karácsonyi díszemet a párkányról, még épp időben szedtem be. Délután pedig havazott is, a pihések ennek örültek a legjobban. Ádám szánkózni akart menni.

Diétáról jut eszembe, a tegnapi UH szerint Hudini kicsi. Ma úgy döntöttem lazítok a diétámon, eszek. Nem ész nélkül de a liszt figyelésével teljesen felhagyok és ma ettem egy kicsit a fiúk csokimikulásából is. Hetek óta nem ettem csokit, már el is felejtettem milyen finom :-)

2010.12.08.

Ma megint Hudini volt a soros, vele még gyakran kell rutin orvosi vizsgálatokra rohangálni. NST-vel kezdtünk, előtte megettem egy szaloncukrot, mert állítólag az édestől aktívvá válik a baba. Na, persze, egy átlag, normál gyereknél biztos működik is de Szeleburdiéknál nem szokás követni az átlagot. Tehát az első 10 percben hiába minden bökdösés, fordulás, hókusz-pókusz, gyermek durmolt. Be kellett érnünk a remek szívhanggal. Aztán mégis megkönyörült, olyan "na jó a kedvedért" megrugdosott, bár szerintem csak alvás közben átfordult és közben nyújtózott kicsit. A lényeg: a vizsgálathoz ez pont elég volt, Hudini jól érzi magát odabent az eredmény tökéletes. Jövő héten szerdán megint várnak. Utána átsétáltam UH-ra, nagyon meglepődtem a szinte üres várón és azon is, hogy 5 percen belül már be is hívtak, pedig voltak a váróban akik előttem értek oda (nem tiltakoztam :-D).
Dokibácsinak szóltam, hogy engem a neme nem érdekel ellenben a méhlepényem részben fedi a méhszájat arra figyeljen. Megkérdezte mért nem fektettek be. Most ezt tényleg nekem kéne tudnom??? Jól összekente a hasam, mondott egy csomó számot amiből egy kukkot nem értettem, aztán megállapította, hogy a méhlepényem meggondolta magát és visszahúzódott, még az asszisztensnek is megmutatta. Lehet pont azért húzódott vissza mert itthon éltem a szokott életem a kórházi aszalódás helyett. Talált más izgulni valót, szerinte a gyerek két héttel kisebb a méhlepény viszont már nagyon érett. Ezen teljesen fönnakadt, mintha tudnék változtatni valamelyiken is. Szerinte nagyon kicsi a gyerek, aggodalmát nem tudtam őszintén átérezni, Miki közel 4 kilós születési súlya után nem fogok Dunának menni ha történetesen épp csak 3 kilós (esetleg kisebb) bébim lesz.
Az eredményekkel fölszerelkezve meglátogattam a szülésznőm. Az UH eredmény neki sem tetszett, elintézett nekem egy extra NST-t szombat délutánra. Valamint kilátásba helyezte ha jövő hétig nem változik a különbség a baba és a méhlepény között előfordulhat, hogy még karácsony előtt szülünk. Igyekszem feldolgozni az élményt, még épp csak elkezdtem kellemes izgalommal gondolni a szülés utáni életemre, milyen jó lesz egy pici, nyöszörgő csomagot a karomba tartani, erre jön egy nem várt fordulat.
Ma még az orvosomnál is jelenésem volt, ott is leadtam az eredményeket, dokibácsi nem látta olyan tragikusan az UH eredményt, szerinte nem kell ezen annyira aggódni, azért a szombati NST-nek örült. Mellesleg amnéziája lehet vagy nem tudom mi történt, mert ismét majdnem leesett a székről mikor megtudta, hogy a harmadik gyereknél tartok. Valamint megjegyezte, hogy már nincs hely a kiskönyvemben, nem is kell többet mennem. Ez lehet bejön, mert csak januárban akar legközelebb látni, akkor meg már valószínűleg nem fog. Innentől kezdve végül is nem sokat tudunk egymással kezdeni, UH-ra, NST-re a Klinikára járok ha valami van a Klinikára kell mennem. Még így utoljára beígérte, hogy szerinte közel a szülés, látszik az arcomon és tuti nem húzom ki a végéig. Na ilyen mondatokat hallottam Mikinél is, mégis a kiírt idő előtt két nappal született. Szóval érzésem szerint ha ez a méhlepény dolog nem zavar be és nem kell megindítani akkor szokás szerint simán kihúzom a végéig. A többit meglátjuk.

Itthon izgatott kis csapat várt, a tavaszi időjárástól egész be vannak zsongva, kicsit pihiztem és lementünk a játszótérre. Apa egész délelőtt egyedül tartotta a frontot két gyerekkel, mellette dolgozott is, nagyon örült egy kis csöndnek. A játszótéren sok értelmeset megint nem tudtunk kezdeni a hintában ketten együtt töltöttek összesen 5 percet, a további próbálkozásokat már én szereltem le. Nagyon nehéz őket egyetlen percen belül ki-be pakolni. A csúszda vizes volt, a mászóka nem volt érdekes, rejtélyes oknál fogva futkározni a lakásban sokkal csuda izgibb. Még a kerítésen lógás volt a legérdekesebb. Amint ezeket végig zongoráztuk, Ádám állt elém, hogy menjünk haza. Úgy tettünk.

2010.12.07./2.

Első és legfontosabb: SIKER!!!!!!! Ádám a Nurofen adagolójából mindenféle körítés, könyörgés, hókusz-pókusz nélkül benyalta a gyógyszert. Remélem ez így is marad amíg van az üvegben.

A Kisvakondok még mindig igazi kedvencek, mivel két alig 10 centis jószágról van szó gyakran nagy segítség lenne valami sípoló-kereső szerkentyű. Tegnap Mikiét az ágy mögül kotortam ki. Ma az orvoshoz is jöttek velünk, egy élmény volt a gyerekek mellett még ezeket is sasolni. (úgy kell nekem minek engedtem elvinni) Azért szerencsére Miki még a buszmegállóban rám bízta az övét, igaz 10 percenként próbálkozott elkérni de beérte azzal, hogy majd a dokinéninél megkapja. A vizsgálat után, mivel ügyesek voltak választhattak ajándékot. Kis kinder figura volt becsomagolva, így a vakondok némiképp háttérbe szorultak, pontosabban a táskám biztonságába, legalább amíg hazaértünk.

Miki szokás szerint jókedvűen ébredt Ádám is épp kezdte kirúgni a ház oldalát, az idő ma kifejezetten tavaszi volt, így kimentünk a játszótérre. Úgy vágytam erre a programra mint mókus az erdőtűzre, ha fönt maradunk tuti befordulok a sok "gyere le a csillárról, ne lógj a függönyön, mássz le a szekrényről, stb ... " Szerettek volna homokozójátékot azért annyira nem volt jó idő. Elengedtem a bandát azzal, hogy itt és most mindenki ugrál, toporzékol, ordít, rohangál ami a csövön kifér, mert a lakásban nem lehet. Most sem fogadtak szót de azért kicsit futkároztak. Lehet kergetnem kellett volna őket de mint említettem én idén már nem terveztem szülést, tehát nem szaladgálok.

Éljen a hiper-szuper eu-s hinta az 5 éves nem éri fel így nem tudja rendeltetés szerűen használni egyedül.

"Hita-paita, Miki baba" (ennyit szokott énekelni)

Kis közös hintázás, hangsúly a KIS szón.

Ádám tüzet rak, ez a sok tüske nagyon izgalmas volt, tele hordta vele az egész játszóteret.

Miki leült a tűz mellé melegedni.

Haza indulás előtt, fülig sárosan.

2010.12.07.

Ma megint az orvosnál kezdtünk. Szokásos reggeli öltözés, busz, majd a buszmegállótól egy alattomos kis emelkedő vezet a rendelőhöz. Pont akkora a dőlés szöge, hogy pár méter után fújtasson az ember, főleg így pocakkal és két gyerekkel megrakodva. Mert valami rejtélyes oknál fogva az én pihéseim ma nem akartak haladni. Mind a kettő forgatta a fejét, mint valami radar, minden nyamvadt fűszál és kavics érdekesebb volt mint lépkedni. Úgy kellett húzni magam után őket, hogy egyáltalán haladjunk, nem, nem siettünk csak próbálkoztam a haladás látszatát fenntartani legalább magamnak. Bezzeg ha elengedem a kezüket, rohan mind kettő, mint akiket puskából lőttek ki. Én meg már nem tudok utánuk loholni, ráadásul olyan úton mentünk ahol az autó ugyan ritka de akkor jön a megengedett sebességnél jóval gyorsabban. Szerintem érthető, hogy ragaszkodom a kézfogáshoz.

Ádám tegnap óta már semmilyen kanalas gyógyszert nem hajlandó bevenni. A torka rendben van de a tüdeje még mindig sípol. Amit erre kapott gyógyszert tényleg jóízű fogalmam sincs mi baja vele. Dokinéni megpróbálta rábeszélni, hogy azt bizony be kell venni, ha mégsem még a kórházat is kilátásba helyezte. Egyébként rendben van a gyerek, hétfőn már mehet oviba csak szerdán kell visszamenni, még egyszer megmutatni a tüdejét. Most kattog az agyam, hogy fogom naponta kétszer bele diktálni a gyógyszert. Így elsőre a Nurofen adagolója jutott eszembe, abból eddig még szinte mindent elfogadott. Kicsit később meg is próbálom de most Miki alszik, Ádám is a tévé előtt pihizik én meg élvezem a nyugit. A gyógyszer miatti hiszti igazán ráér akkor is mikor Miki felébredt.

Más. Korszakalkotó felfedezést tettem! A terhesség végén azért nő akkorára a pocak, hogy az ember lánya már szó szerint vágyjon a szülésre. Na nem a fájdalomra, hanem arra ami utána jön: MEGINT EGYEDÜL LESZEK A TESTEMBEN! Tükör nélkül is látom a köldököm és a térdem közti szakaszt, az éjszakai megforduláshoz nem vágyom darura, nem kell külön megtervezni ha valamelyik gyereket fel akarom venni és igen, régi-új ruhadarabok kerülhetnek elő a szekrényből :-D. Itt jegyezném meg még nem fordult ki a köldököm. Tudom, tudom ez az állapot nem a hiúságról szól de engem akkor is jó érzéssel tölt el. A kilóim nem érdekelnek, már kétszer viszonylag gond nélkül visszanyertem lánykori súlyomat, harmadszorra is menni fog de úúúúuuuuuutálom ha kifordul a köldököm. Ez van.

2010.12.06./2.

- Meg se kérded hogy vagyok?
- Hogy vagy?
- Ne is kérdezd! Hosszú délutánom volt!

Ádámnak hasmenése van, ez két tányér tejfölös hús és egy mandarin után derült ki. Ebéd után megevett egy egész csokimikulást, később is kínáltam, itt a lehetőség legálisan csokizhat de nem kérte.
Miki jókedvűen ébredt, szokás szerint pörög, mint egy búgócsiga, úgy örül, hogy Ádám itthon van. Egyesült erővel segítettek porszívózni. Csak néhány morzsát akartam föltakarítani így nem szedetem föl előtte semmit. Hiba volt. Amíg én bedugtam a gépet Ádám már kapcsolta is be, Miki pedig felszívta Ádám zokniját. Nekem csak a fura hang ütötte meg a fülem, kikapcsoltam, biztos ami biztos belenézek a porzsákba és ott figyel velem szemben fél pár térdig érő zokni.
Gondoltam keresek a fiúknak valami értelmes programot, közeleg a karácsony, előkerült a karácsonyi zene válogatásunk, beraktam. Nagyon tetszett nekik azzal nem volt baj de mindkettő pattogott a nappaliba, "táncolunk" címszóval, majd föl-le rohangálás és dübörgés lett belőle. Akkor ismét eszembe jutott a technika szakkör. Miki kezébe adtam egy kisollót és egy reklámújságot, az ollónak nagyon örült, nem engedte megmutatni a használatát csak fogta a kezébe és buzgón tépkedte a papírt, legalább két egész percig boldog volt, aztán ketté tépte az aktuális lapot és újért nyivákolt.
Ekkor érkezett meg anyu Télapója, színezőt kaptak. Itt voltunk egy rakás színezővel egy raklap hegyetlen ceruzával (tegnap törött el az utolsó hegyezőnk) és két színezni vágyó gyerekkel. Még életükben nem színeztek 3 percnél tovább de most feltétlenül színezni akartak. Öltözés irány a bolt hegyezőért. Itthon mire minden színből kihegyeztem egyet már nem is volt érdekes a színező. Miért nem lepett meg a végeredmény?
Volt még egy játékért vinnyogás, sőt a két Kisvakondon is jól össze tudnak veszni, pedig meg is van jelölve melyik kié. Épp itt pötyögtem az aktuális panaszáradatom, mikor csörgött a telefon és Edit elrabolt vásárolni. Soha jobbkor! Hosszú volt ez a nap két folyamatosan pörgő gyerekkel. Mikor hazaértem Miki épp befejezte a fürdést, kicsit megijedtem, hogy ennyire elmaradtam volna de aztán hamar kiderült, hogy kicsi szemem fénye fülig kakis volt így ő ma egy kicsit előbb fürdött.

2010.12.06.

Úgy terveztem amíg a pihések reggeliznek, gyorsan fölkészítem az ebédet, így kész lesz mire menni kell az oviba. Oda ma várták a Mikulást és Ádám a héten betegszabin van de annnnnyira várta a szakállast, hogy szerettem volna legalább a programra átvinni. Az ebédbefizetés miatt úgy is át kellett mennünk. Szép terv volt.
Ádám azzal kezdte a reggelt, hogy egy egész pohár tejet kiborított, bele a papucsomba és rá a kedvenc nadrágomra. Romeltakarítás után elindítottam a mosógépet, majd a fűtést és reméltem, hogy a nadrágom megszárad mire indulni kell. Az ebédnek 8 után már neki is tudtam állni de 9-re az oviba kellett érnünk. A leves elkészült, a húst előkészítettem, amíg a combokat csontoztam a fiúk szétkapták a lakást, a nadrágom természetesen nem száradt meg, fél 9-kor gyors öltözés, sikerült találnom még egy nadrágot ami rám jön és roham léptekben elviharzottunk az oviba. Miki hamar föltalálta magát, csak nagy ritkán keresett a szemével. Ádám viszont mint akit kicseréltek, igazi mimózaként közlekedett ha valaki csúnyán nézett rá már nyüszögni kezdett. Még sosem láttam ilyennek. Itthon mindig ő a nagy vagány alig győzöm leszedni az öccséről.
A gyerekek sokat énekeltek, időnként Ádám szája is mozgott, sőt Miki is próbálkozott. És egyszer csak megjelent a piros ruhás (egész fiatalnak tűnt, már ahogy próbáltam elképzelni szakáll nélkül). A gyerekek körbeülték, énekeltek, majd mindenki kapott egy csomagot, a Mikulás meghallgatta az utolsó éneket és elköszönt. Mi Mikivel félreültünk, talált egy pakolgatós játékot először azzal volt elfoglalva, aztán ahogy látta, hogy ez a szakállas valaki (életében először látott Télapót) tartósan marad, inkább az ölembe húzódott de onnan nagyon élvezte a programot. Még azzal sem volt baja, hogy ő nem kapott csomagot.
Utána hazajöttünk, befejeztem a főzést, a fiúk ismét szétkapták a gyerekszobát, Ádám épp egy pelenkát készült magára aggatni amikor beléptem. Összeszidtam a rumliért mindkettőt és büntetésből segítettek visszarakni a fiókok tartalmát. Hosszú lesz még a délután. (mély sóhaj)

2010.12.05.

Reggel nálunk járt a Télapó, izé Mikulás (majd menni fog, egyszer). Nem így terveztük, csak a pihések ma kivételesen sokáig aludtak adta magát az ötlet. A körítés, csizma kirakás az ablakba őket amúgy sem érdekli. Elsőre mindketten a könyvre buktak rá, majd sorban következett Kisvakond és végül a csomag. Szerencsére nem volt probléma, hogy csak reggeli után ehettek csokit. Sőt meg is lepődtem, hogy pont annyit ettek mint bármelyik másik napon, így utána nyugodtan csokizhattak.
Az ajándék még érintetlenül
Az első fecske
Ádám is felkelt
Mi van a zsákban?
Ebédre a dédihez mentünk és milyen érdekes amíg mi ettünk ez a szakállas pasi ott is járt. Ádám buzgón elkezdte kicsomagolni a csokikat de igazából csak a csomagolás érdekelte, amint lekerült róla a papír, már nem is volt érdekes. A harmadik csokit már nem engedtük neki, pedig nagyon hisztizett.
Dédihez természetesen a Kisvakondok is jöttek velünk. Egész úton szorongatták a kis jószágokat. Mikor hazaértünk Miki aludni ment, én is pihiztem, majd arra ébredtem, hogy Ádám a vakondjáért visít. Nincs meg a vakond! Kisebb sokkot kaptam, hogy rögtön első nap sikerült elhagyni, de aztán igyekezetem visszaemlékezni és mikor hazafelé bejöttünk a lépcsőházba még Ádám kezében láttam. Hiszti, keresgélés, pánik, kétségbe esés, hurrá megvan! Kint ücsörgött az előszoba padon. Mi minden el tud tűnni 45 nm-en! Mi lenne ha egy 50 szobás palotában laknánk, folyton keresgélhetnék kisautókat, alvós kacsát, apa kulcsát, mobilját és hasonlókat.
Uzsonna után nekiálltunk mogyorót pucolni. A fiúk először láttak ilyen mogyorót, érdeklődve figyelték mit csinálok, aztán ők is próbálkoztak. Ádámnak egész ügyesen ment, Miki hamar elunta és ledobálta a földre. Kezébe adtam a söprűt meg a lapátot, imád söpörni, jó nagy bünti volt :-) a felét sikerült összeszedni, itt Ádám is beszállt segíteni. Ő már sokkal ügyesebben kezelte a szerszámot és pillanatok alatt felsöpörte a maradékot. Én meg örültem, hogy nem nekem kell hajolni. :-D

Elkapott a kreatívkodhatnék, reméltem a fiúknak is jó móka lesz. Még az előkészületeknél
lelkesek voltak, Ádám leterítette az asztalt újságpapírral. Megmutattam, hogy kell a sablont körberajzolni, majd kezébe adtam az ollót. Közben Mikinek is segítettem körberajzolni egy sablont. Mire én is alkothattam volna addigra szépen el is unták. Még sikerült néha pár percre lefegyverezni őket, színes ceruzával, roppant érdekes volt a hullámkartont szurkálni vele, majd kitörni a ceruza hegyét. Ádám még az utolsó használható hegyezőt is eltörte. Hiába az egy helyben ülős játék nem foglalja le őket. Azért ha nem is könnyen de sikerült elkészíteni néhány házikót. Holnap ha Miki alszik még behavazom a tetejüket.
Az egész alkotás kb 2 idilli perce.

Az esti mesét napok óta Ádám "olvassa", Mikinek így még annyira sem érdekes a dolog mint eddig. Én pedig szívesen hagyom Ádámot mesélni, már egész sok mesét elmond a képek alapján természetesen a saját szavaival, csekély és rosszul használt szókincsével tényleg nem túl érdekfeszítő (főleg egy két évesnek) de olyan lelkes, bízom benne ez is előrelépés és egyszer mégis csak verset fog mondani a szemem fénye. Szóval igenis biztatom és hagyom mesélni, nem is javítok bele. (he-he minden szavát javítani kéne, szerintem úgy meg hamar elmenne a kedve) Ma természetesen az új könyvből "olvasott", mivel hosszú mese, pár oldal után raktunk bele jelet és holnap folytatjuk.

2010.12.04./2.

Nem és nem, Ádám nem hajlandó bevenni a gyógyszert. Délután próbálkoztunk még a brokkolikrém levessel most bögréből de a közelébe sem ment, apa belerakta teába, pont úgy nézett ki mint amibe belehánytak, vajon mért nem akarta meginni? Volt zsarolás, nem hatotta meg, belekevertem a krumplifőzelékbe, meg se nyalta. Utolsó próbaként megpróbáltam félálomban a Nurofen adagolóval a szájába lőni, még így is fintorgott ahogy az első csepp elérte a nyelvét és elfordult. Assssszem itt feladtam végleg. Lesz ami lesz ezt a gyógyszer a gyerek nem eszi meg. És tudjátok mit, elolvastam az összetételét: kisebb része hatóanyag a többi aszpartám!!!! szacharóz és még néhány borzalmas nevű dolog. Minden valószínűség szerint a mi házunkba most először és utoljára tette be a lábát Zinnat. Ha legközelebb mindenképp muszáj antibiotikumot adni a gyereknek tuti valami mást kérek.

2010.12.04.

Ebben a házban egy rakás csendmániás lakik kivéve a közvetlen fölöttünk lévő kolléganőt. Ma hajnalban 3-kor arra ébredtem (riadtam?), hogy leesett az ágyról, vagy épp bútort tologat. Aztán a fürdőszobában is járt mert hallottam, hogy engedi a vizet. Mire újra elcsendesedett nekem kiment az álom a szememből és bámultam a plafont. Ádám napok óta először köhintés nélkül végig aludta az éjszakát erre a szomszéd csinál nekem programot. Valamikor 5 után sikerült elaludnom, Ádám 6-kor ment ki pisilni, majd visszaosont a helyére és legközelebb 7-kor arra ébredtem, hogy a kis csapat hömpölyög be a hálóba. Nem is hallottam őket felkelni, pedig mire átérnek mindig felébredek.
Szokásos reggeli osztás, közben osztom a gyógyszereket is. Ádám ma nem volt hajlandó bevenni a Zinnatot. A papíron az van, hogy be lehet keverni teába, szörpbe, ételbe, sőt még tejbe is csak ne legyen forró. Ez egy tejszínű lötyi a teával nem is kísérleteztem. Próbálkoztam pár korty tejbe öntve, visszadobta "nem finom". Feladtam, gondoltam majd ebédnél. Már jó előre beígértem nekik, hogy aki ma szépen ebédel kap csokit (nálunk ilyen most történt először, max süti szokott lenni ebéd után). Ádám levesébe rejtettem, brokkolikrém levesbe nem látszik, ráadásul a brokkolinak intenzív íze van de Ádám szereti, mindig repetázik belőle. Kiosztottam, vártam, épp csak belenyalt és eltolta "nem finom". Leültem én is enni, Miki megette a levest, kapott főzeléket, két tányérral is. Vártam Ádám mit lép de csak ült és még messzebb tolta a tányérját. Miki befejezte az ebédet, kapott csokit. Ádám sírt egy sort, majd felállt az asztaltól és inkább nem evett. Most mit csináljak vele? Látszik nincs tapasztalatom ilyen téren. Már a gyógyszer kikeverése is igazi kihívás volt. A hűtőnk teteje kezd patikára hasonlítani, győzöm megjegyezni kinek, melyikből, mikor, mennyit áááááááá csak össze ne keverjem. :-(
Ma szemmel láthatóan nincs jól 38 fölötti lázat mértem, valahogy be kéne adnom a gyógyszerét. Bezzeg Miki egész délelőtt pörgött mint egy búgócsiga "kéek teát, vizet, kekszet, kenyér, abból, vadászrepülőt, kiskutyafülét ..." sokszor két kívánság között levegőt sem vett. Hiába ő nem beteg és unatkozott.

2010.12.03./2.

Ádám reggel gyenge lázzal kezdet. Eredetileg azt terveztem, hogy délelőtt megy oviba elsősorban a logopédia miatt (múlt héten is lemaradt róla) és délután megyünk a dokinénihez de a láz közbeszólt. Reggeli után öltözés, valamelyik csendmániásnak megint nem tetszett, hogy Miki a készülődés izgalmában jött utánam mindenhová. Munkanap 8-kor verte a falat mint az őrült, remélem megfájdult a keze. Szemem fényei egy percre megszeppenve pislogtak a nappali közepén, majd Miki toporzékolt egy sort. Ilyenkor általában rászólók de most nem tettem. :-D
Az esőben átbuszozni a városon, majd eljutni a rendelőig, nem volt könnyű. Szerencsére a buszra nem kellett sokat várni cserébe tömve volt de találtunk egy helyet, Ádám ügyesen kapaszkodott mellettünk, pont kilátott az ablakon és nagyon tetszett neki az új nézőpont. A rendelőbe pont jó ütemben érkeztünk, az előttünk lévő épp kijött, a váró üres volt, mire a fiúkról leszedtem a kabátot már mehettünk is pedig 20 perccel későbbre volt időpontunk.
Ádámnak torokgyulladása van és a tüdejének sincs jó hangja, kaptunk antibiotikumot (Ádám életében ez a harmadik doboz antibiotikum, igaz most két héten belül már a második), orrcsöppöt, meg még valami lötyit, kedden kell visszamenni. Dokinéni szerint főleg pszihés eredetű a dolog, érzi a kis tesó érkezését és így jön ki rajta. Igyekszem jobban odafigyelni rá, meg többet babusgatni, már ha hagyja. Miki még megúszta egy kis köptetővel és Calcimusc-kal. Hazafelé bementünk a dédihez, ennek mindenki nagyon örült az odáig vezető úton a fiúk szinte röpültek. Amíg megkísérelték szétszedni a dédi szobáját én pihiztem kicsit.
Itthon gyors ebéd, amíg Miki aludt, apu segített nekem a karácsonyi dekoráció elkészítésében. Tavaly láttam a virágosnál az ötlet onnan van. Egy kis virágföldbe tűzködött fenyőágakról van szó. Tegnap az oviból kunyiztam néhány fenyőágat, még a múlt pénteki programról maradt a zöld kukást várta. Ma apu szép csokorba szedte és olyan ügyesen összerakta, hogy messziről igazi, gyökeres minifának tűnik. Nem is tudtam, hogy az apukám ilyen kreatív, csak ültem és csodáltam, meg örültem, hogy nem álltam neki egyedül mert biztos nem lett volna ilyen szép a végeredmény. Én csak néhány piros masnit kötöttem az ágvégekre és kitettem az erkélyre. Nagyon szép lett! Mikor Miki szundi után felfedezte, percekig állt az ablakban és csodálta, olyan aranyos volt. :-)
A héten szépen sorban kikerültek egyéb karácsonyváró díszeink. Az ajtóra a koszorú, jól passzol hozzá az oviban készített tészta angyal, az erkélyre az égősor, az ablakba a világító díszek. A fiúk minden este szólnak is, hogy kapcsoljuk be.
Délután nem várt szabadprogramom volt, Edit hívott el vásárolni, én meg úgy röpültem mint a gyerekek a játszótérre. Rossz éjszaka után, hosszú napom volt de nagyon kellett ez a gyerekmentes kimenő. Egész magamhoz tértem utána. De most már megint lemerültek az elemeim, megyek aludni, remélem ma már Ádám jobban alszik.