2010.10.21.

Ma a világ végére mentünk szűrővizsgálatra, még sosem vállalkoztam ekkora túrára két (és fél) gyerekkel de most mind a kettőnek jelenése volt szerencsére egy épületben ezért úgy döntöttem bátor leszek és egy úttal letudom az egészet, direkt egymás utáni időpontokat kértem.
Reggel fölraktam a főzeléket, közben a fiúk ettek, fogat mostak, Kisvakondot néztek. Ez nagyjából ki is töltötte indulásig az időt. Öltözés, csapatösszevonás, irány a buszmegálló, a lehető legtávolabbi. Az út első 10 perce arról szólt, hogy Ádám percenként megkérdezte:
- Ovohoz megyük? Bussza? (orvoshoz, busszal)
Minden igyekezetem ellenére csak 10 perc múlva sikerült témát váltani.
A buszmegállóban Ádám beletenyerelt valami rozsdás vízbe, Miki a nadrágját húzta végig rajta.
A szemészeten kezdtünk fél 10-re volt időpontunk, múlt alkalommal Mikinek cseppentős vizsgálatot ígértek, így mikor mondtam, hogy időbe szeretném elkezdeni a cseppentést mert az ortopédiára is van időpontunk picit marslakónak néztek. Az ő feljegyzésük szerint a tavasszal volt cseppentés. Nem volt. Akkor is csak ígérték de nem volt. Nem vitatkoztam, arra gondoltam ha tényleg baj van az így is látszik. Vártunk. Közeledett 10 óra, vártunk. Elmúlt, vártunk. És akkor egyszer csak egy órával a megadott időpont után bemehettünk.
Dokinéni mutatott Mikinek egy táblát ami elsőre mákos tésztára hasonlít de egy három dimenziós kép. Van rajta pár figura, nem tudott mit kezdeni a dologgal, nem értette a feladatot. A műszeres vizsgálatnál türelmesen ücsörgött az ölemben így hamar végeztünk. Dokinéni nagyon kedves és igazán profin kezeli a gyerekeket. Miki szemével minden rendben, egy év múlva javasolta a kontrollt de közben többször is mondta, hogy jó a szeme így az ovis vizsgálatig én most nem hurcolnám vissza.
Ádám tavasszal lemaradt az ovis vizsgálatról és hiába mentünk el akkor a megadott doktornőhöz csak az asszisztensével találkoztunk aki nem volt felkészülve a gyerekekre kellőképp, az eredmény sem lett egyértelmű, Ádám nem értette, mit kell csinálni a villás táblával. Nem is igazán értem mért egy olyan doki megy oviba szűrni aki alapállásban felnőttekre, azon belül is a megfelelő szemüveg megállapítására van szakosodva. Most a mi kedves dokinéninknek Ádám ügyesen válaszolt, egy szemmel felismerte a figurákat, a kicsiket is, sehol egy villás tábla, csak kifejezetten egyszerű formák. A mákos tésztás táblán felismerte a cicát, a jó példát látva Miki is odasomfordált, most már értette a feladatot és megmutatta az autót (ez a leletébe is bekerült, olyan büszke vagyok rá!). Majd Ádám is türelmesen ült amíg a dokinéni műszerrel is megnézte a szemét. Ádámmal is minden rendben.
Megkérdeztem a színlátás vizsgálatot, azt majd csak akkor végzik ha már ismeri a számokat. Addig majd gyakorlunk, lehet egyszerűen csak nem érdeklik a színek, legyünk elnézőek a pasikat általában nem érdekli a színek világa.
A lényeg a fiúk látása jó és erről papírom is van.

Átcaplattunk az ortopédiára, a váró tömve, azért befurakodtunk, leültünk, még egy óránk volt az időpontunkig. Ádám szólt, hogy pisilni kell, csapatostul elmentünk elintézni. Igazán nagy fiú volt, először is nem kapott sokkot az idegen WC-től, valamint szépen egyedül odaállt és elintézte. Az öltözésben és a kézmosásban kellett segítenem. A szárítógépet kicsit megszeppenve figyelte de aztán hagyta megszárítani a kezét. Vissza a rendelőhöz. Megint elhelyezkedtünk, előszedtem a dugi kekszet azt szépen eszegették, így több mint fél órát eltöltöttünk. Majd újabb fél órát szépen ücsörögtek, közben lassan de biztosan apadni kezdett a nép a váróból. Egy feltehetően első gyerekes apuka illedelmesen bár de kiborult, hogy hiába kértek időpontot itt várnak a 3 hetessel. Ekkor gyorsan behívták. Apukának igaza van de attól még a rendszer nem változik. Egy másik csapatot figyeltem, próbálkozom de nem fér a fejembe mért kell egy szűrővizsgálatra elhozni a szomszédasszonyt férjestül, gyerekestül (1,5 éves kislány, nem őt vizsgálták) és növelni a tömeget? Azt sem értem mikor egy gyerek vizsgálatához árad a teljes famili élen a nagymamival és az aranyhallal. Vagy én vagyok irigy, mert nekem egyedül kellett mennem két gyerekkel? A fiúk az utolsó 20 percben már nagyon unták a banánt, kezdték szétszedni a várót mikor fél órával a megadott időpont után bemehettünk.
Miki lábával minden rendben, deformitás nincs, csak rosszul tartja, masszív talpú cipőt javasolt a dokibácsi és egy év múlva látni akarja. Most igazán kellemesen csalódtam a dokibácsiban, mert nagyon kedves volt! Tavasszal is jártunk nála de az volt az érzésem zavarjuk, munkaidőben. Még Ádámmal is próbált beszélgetni ami az ismert beszédproblémánk miatt kicsit nehézkes de nagyon kedvesen és türelmesen próbálkozott.
Közel 3 órába telt a látogatás, összességében elégedett vagyok a fiúkkal, több mint két óra várakozást csendben tűrtek, igen a végére elunták de szerintem önmagukhoz képest így is emberfelettit teljesítettek. Én is kapok egy piros pontot, kutyástul kacsástul, telefonostul hazahoztam a csapatot, teljes létszámban. Itthon gyors ebédmelegítés addig szétkapták a szobát, Miki már alszik, Ádám a rumli közepén játszik, béke van. Várjuk apát és messzi mamát, Ádám nála tölti a hétvégét.