2010.10.14.

Az ember lánya így pocakosan igen hasonlatossá válik egy Kinder tojáshoz. Főleg abban a tekintetben, hogy nem tudni ki rejtőzik belül. Modern korunkban az ultrahang már sok esetben választ ad a kérdésre de én nem akarom tudni, még nem. Tehát szülésig marad a találgatás. Már kétszer végig csináltam, van rutinom a pocakom fölött elmélkedők illedelmes elviselésére. Általában szórakoztat mikor egy csapat néni egymást túllicitálva mondja meg a tutit. Még szerencse, hogy csak kétféle lehetőség van :-DDD

Népszerű módszer a nem tuti megállapítására a pocakforma. Tegnap az ember azzal jött haza, hogy az én pocakom csúcsos és lány lesz (ő biztos benne, hogy lányunk lesz). Úgy emlékeztem a csúcsos a fiú biztos jele de igazából ez mindegy. Már csak azért is, mert Mikivel pont ilyen formájú volt a hasam, Ádám pedig teljesen más volt, vele valahogy minden irányban nőttem, még a fülem is kétszer akkora volt mint szokott cserébe nem fordult ki a köldököm. Szóval két teljesen eltérő pocakformával produkáltam két fiút. Nesze neked tuti módszer :-DDD Létezik még egy rakás hókusz-pókusz de ha nem muszáj nem próbálnám ki, nincs kedvem kísérleti nyulat játszani és meggyőződésem, hogy az egyetlen valódi tuti megoldást csak a szülés hozza el, az viszont végleges lesz. Türelmes típus vagyok, várok.

Egyéb jelenteni valóm pocak ügyben:

- már csak tükörből látom a köldököm

- az éjszakai megfordulás kezd nehézkes lenni

- utálok hajolni, ha nem fontos dolog esett le akkor csak arrébb rugdosom

- hamar elfogy a levegőm ha menni és beszélni is akarok egyszerre

- az emberek közti szlalomozás is egyre nehezebb, néha jó lenne "félre innen" felkiáltással elhessenteni mindenkit az utamból :-)

- kinőttem az utolsó normál nadrágom, elő kellett kotornom a kismama nacit

Nem szorosan téma de talán mégis ide tartozik. Tegnap beszélgettünk Mikivel a kis tesóról. Ő nagyon féltékeny típus, a bátyját is simán kifúrja az ölemből ha olyan kedve van, pedig tudja, hogy ketten (hárman) is elférnek. Szóval testvérféltékenység fronton remeg a térdem rendesen, Ádámmal viszonylag simán ment a dolog. Tehát tegnap alkalmasnak tűnt a pillanat, beszélgettünk róla, mondtam neki, hogy a kis tesója nagyon fogja ŐT szeretni (nem fordítva ez Ádámnál is bejött) és ha kicsit megnő jókat játszanak együtt. Gyermekem egész lelkes lett. Halvány reménysugár, talán mégsem lesz ez olyan kemény dió. Ma reggel, öltözünk, készülünk oviba, Miki odajön és csak úgy puszit nyom a hasamra, meg is simogatja.

- Anya ott tehóm? (tesóm) - tőle most hallottam ezt a szót először.

- Igen. - és nagyot mosolygott.

- Neee az az é tehóm!!!! (én tesóm) - tiltakozott Ádám.

- Meg a Miki tesója is. - lehet nem is a féltékenység hanem az osztozás lesz a nagyobb feladat???