Tegnap elmentünk családostul meglátogattuk a dédimamát. Pár hete szemműtétje volt, és múlt héten nagyon betaknyosodott. Gondoltam ha kicsit rászabadítom a fiúkat hamarabb gyógyul (szokott). Szerettem volna sütit vinni, kinéztem egy keksz receptet ami azt írta 175 fokon max 10 perc, na az enyém 20 perc után még nyers volt, emeltem a hőfokot 10 percen belül szénné égett az egész tepsivel. Sütit nem viszünk. Még szerencse, hogy tegnap rakottkelt főztem (sütöttem?) és abból akkor már egy adag dobozban volt. Mama nagyon örült neki, ritkán csinál mert csak ő eszi egyedül és ez nem egyszemélyes kaja.
A fiúk már lényegében két hete folyamatosan a dédihez akarnak menni, így egész héten nagyon be voltak sózva. Mama nagyon örült nekünk, a pihések pillanatok alatt fölfordították a szobáját majd mielőtt a konkrét falbontáshoz értek volna haza jöttünk.
Ma sűrű reggelem volt, kapok is érte egy piros pontot (kettőt!). Ádámék ma mentek kirándulni (köszi mindenkinek aki szurkolt a jóidőért), az óvoda végül is úgy döntött, hogy a vasútállomáson találkozzunk, az odafelé utat oldják meg a szülők. Reggel fél 7-kor hallottam ébredezni a csibéket, mindenkit leültettem a helyére, párhuzamosan készítettem a reggelit és Ádám szendvicseit. Közben felraktam az ebédhez a rizst, elindítottam julist, mikor befejezték a reggelit, fogmosás, öltözés, indulás előtt még maradt szabad 5 percem, bedobtam egy mosást, majd irány a buszmegálló és 8 után a megbeszélt helyen vártuk a többieket. A találkozó negyed 9-re volt meghírdetve, még egy kicsit vártunk Ádámmal, fél 9-kor kezdték az óvónők komolyabban összeszedni a csapatot, sorba rendezni a gyerekeket. Mi itt köszöntünk el Ádámtól. Délután 2 és negyed 3 között ér be a vonat addigra megyünk érte. Kíváncsi leszek mit mesél.
Miki itthon megtalálta a tegnap megkezdett almáját, amíg én a húst készítettem elő a sütéshez ő fölmászott az etetőszékbe és a nappali azon falrészét ami eddig fehér volt, jól összekente vele. Szerencsére a fal mosható bár az alamafolt maradandó azért egész jól sikerült tompítanom a csíkokat. Közben Miki lelkesen szurkolt. A feladat ismerős volt neki. A hét elején Ádám összerugdosta a falat az előszobában, apa a kezébe nyomta a vizes ruhát és elzavarta letakarítani. A két pelyhes nagyon jól szórakozott közben, de a fal is tiszta lett (fúj, fúj gyerekmunka). Már több gyereknevelős műsorban is láttam, hogy az a leghatékonyabb büntetés ha a bűnnel összefügg. Valóban hatékony volt, nem nekem kellett suvickolnom :-DDD
Már említettem régebben is, hogy Miki nagyon hamar megtanulta, hogy írányíthatja a környezetét, hogy éri el legkönnyebben amit akar. Ezt a tulajdonságát folyamatosan erdeménnyel használja de már képes civilizált módón is:
- Anya léssszi segí neke. (légyszi segíts nekem) - és közben kérőn néz rám a kék szemeivel. Lehet ennek ellenállni? :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése