Kedden Ádámot elvittük oviba, utána a szemészeten folytattuk a napot. Úgy emlékeztem cseppentős vizsgálat lesz kb. 1 óra mire a cseppek hatnak, így az első adandó alkalommal elkaptam az asszisztens nénit, hogy minnél előbb elkezdhessük a csöpögtetést. Rövid várakozás után a cseppentő helyett azzal jelent meg, hogy bemehetünk. Hihetetlen szinte akkor léptünk be a rendelőbe amikorra az időnk volt! Dokinéni megvizsgálta, a gyerek szeme rendben van, nincs szemtengely ferdülés csak a szeme redőzése asszimmetrikus (két vizsgálattal ezelőtt is ezt mondta egy másik dokinéni) de azért októberbe még egyszer látni akarja a gyereket, akkor csöpögtetős vizsgálat lesz. Éljen! De legalább hazafelé úgy jött a busz, hogy kívánni se lehetne jobbat és hamar hazaértünk.
Közben Ádám a múlt heti hiányzása miatt lemaradt az ovis szemvizsgálatról, tegnap hiába próbáltam két számon is időpontot kérni nem vette fel senki. Majd ma is megpróbálom.
A fiúk beszélnek! Tudom egy átlagos családban ez nem hír de mi nem vagyunk átlagos család. Ádám egészen hosszú 5-6 szavas mondatokat alkot amik felismerhető szavakból állnak. Mindent elmesél, mit csinált az oviba, mit látott az utcán, a boltba, azt is elmondja mit kell venni. Már tud szépen kérni és egyre gyakrabban magától használja a "kéem szépe" szavakat ha akar valamit. Miki pedig lelkesen utánozza. Reggelente gyakran hallom a következőt:
- Kéek szépe tejet! (Ádám)
- Éni ké te! (Miki)
Aztán megkapják és sorba meg is köszönik.
Holnap nagy nap lesz (remélem) az oviba gyereknapi kerti parti lesz. Nem könnyen de sikerült elcserélnem a műszakom. Reggel elkísértük Ádámot az oviba, utána bevásároltunk, hazafelé szedtünk bodzát. Miki az út nagy részét a saját lábán tette meg de mikor elunta muszáj volt fölvennem, mert olyan bömbölésbe kezdett, mintha itt lenne a világvége. A bodza szedést élvezte, el kellett engednem a kezét, természetesen akkor már nem volt fáradt gyalogolni és szépen meg is lépett volna ha nem vagyok résen. Hazafelé megint cipeltette magát egy kicsit. Aztán amíg én kapkodva összedobtam az ebédet, a bodzalét, a sütit addig ő igazán nagyfiúsan föltalálta magát és szépen játszott egyedül. Csak a csokis habverőket kérte el, az elnyalogatása jogos jussa. Most a süti kész, ha kihűlt összeállítom, a bodzalé ázik a hűtőben. Szóval nagyon készülünk, csak az idő legyen jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése