Kicsit pihiztem a kedvem is jobb. Elfelejtettem írni, hogy tegnap megint sütöttem egy tepsi csokis kekszet most nem égettem oda de a közepe nyers maradt. Ádám meg se kóstolta, Miki is épp csak csipegetett belőle. Nekem sem ízlett annyira, hogy ismét nekiálljak.
Valamiért a "tök egyszerű" és "elronthatatlan" recepteket nem nekem találták ki. Életem első zacskós levese a WC-ben végezte annyira ehetetlen volt, pedig akkor már nem voltam kezdő és tudtam igazi levest is főzni. A paradicsomlevest évekig próbáltam mire emberi fogyasztásra alkalmas lett. A köztudottan gyerekjáték tejbegrízt egy hétbe telt mire megtanultam normálisan elkészíteni. Most hasonlóképp vagyok ezzel a keksszel is. De ezt a receptet elfeljtem, van még hasonló azzal kísérletezem tovább. Valamint maradok a kicsit bonyolultabb, munkásabb recepteknél, az az én igazi terepem. (juj de beképzelt - kaján vigyorral el)
Nekem van 1-2 bevált keksz receptem - ha kell... A paradicsomlevest is elég egyszerűen főzöm, személyesen majd megdumáljuk. Csak mikor...?
VálaszTörlésHú erről tudnék én is mesélni.Életem első főzési kísérletéről :)ami tízen éves koromban volt.Paprikás krumplit főztem ami iszonyú rossz ízű lett,pedig a hozzávalók stimmeltek csak az nem,hogy nem külön-külön kellett megfőzni mindent :DD és a végén össze kavartam az egészet.Mikor azt főzöm mindig jókat mosolygok magamban,hogy egyszerű ételt hogy lehet elrontani?!
VálaszTörlés