2010.10.08.

Tegnap megvolt a nagy kirándulás. Reggel megbeszéltük az óvónővel, hogy nem bóklászunk be a vonatok közé, ő a csoportot ott fogja átadni ahol reggel gyülekeztünk. Erre igen nyomatékosan megkért minden szülőt egyesével, ennek ellenére a megbeszélt helyen mindössze 4 azaz négyen vártunk. Szófogadó viselkedésünket az óvónő külön megköszönte és a négy csemetét átadta. A gyerekek nagy mosollyal már a vonatról integettek, jól érezték magukat, jól el is fáradtak. Ádám először tömören összefoglalva csak annyit mondott, hogy jól érezte magát. Ahogy elindultunk a buszmegállóba már bővebb mesélésbe fogott de sajnos a zajos pályaudvaron semmit nem hallottam. Mire hazaértünk addigra elment a mesélős kedve. Azért a zsák kipakolása közben elmesélte, hogy megette a túrópöpöst (túró rudi) meg a szendvicset és a teát is megitta. Valóban csak egy félig rágott szendvics lapult a dobozba, ezt gondosan kivette a kezemből és félrerakta:

- Elviszem máko kijánduni. - addig azért nem őrizgetjük :-)

Délután még elpöttyintett pár dolgot, látott vonatot, jó magas volt de felmászott rá, meg a vár is jó magas volt. A zsákjában találtam spéci jegyet is.*

A program az itteni vasútállomáson a "vonatsimogató" megtekintésével kezdődött, ezt mi magán úton is szerettük volna megnézni de ma az óvónő azt mondta, hogy ezt csak csoportoknak szervezik előre egyeztetett időpontban. Lehet kölcsönkérünk pár gyereket :-DDD

* Itt megragadnám az alkalmat egy kis önfényezésre. Apa beszerzett egy új fényképezőgépet, az ötletért nem rajongtam, hisz a régit is csak most tanultam meg kezelni és a képeket feltölteni a gépre, erre tessék itt egy új masina, kezdhetem elöről a tanulást. Ma a kezembe vettem a gépet egyedül mindenféle élő és telefonos segítség nélkül megtaláltam a bekapcsoló gombot, lefényképeztem a jegyeket majd szintén tök egyedül föl is raktam a számítógépre. Az eredmény fönt látható és most nagyon büszke vagyok magamra, talán műszaki téren sem vagyok teljesen reménytelen.