Tegnap lényegében egész délelőtt feküdtem, annyira rosszul voltam, a hasam kőkemény és fájt. Miki aranyos volt, hagyott heverészni, ő közben körülöttem mászkált, játszott. Kérte a "vijám mekín"-t (Villám McQueen - Verdák) majd mikor vége lett a "kishako"-t (Kisvakond). Természetesen 3 perc után egyik sem volt érdekes, csak úgy ment háttérzajnak amíg játszott. Nekem meg egyszerűbb volt hagyni had menjen a lemez, mint folyton fölugrálni.
Délután apa főzött paprikás krumplit, távirányítással. Ő nem egy konyhatündér de az alapanyagokat felismeri így csak mondanom kellett mit csináljon vele. A mi családunk hagyományos szereposztásban működik, elsősorban azért mert nekünk így jó. Ráadásul remekül bevállt, mindenki azt csinálja amiben jó. Én szeretek főzni, apa nem, de ha muszáj, elboldogul most muszáj volt. A karbantartási munkákban viszont ő jeleskedik nem is szoktam fontoskodni körülötte ha szerel. Nem tartom magam elveszett lánynak, ha szükséges ki tudok cserélni egy izzót, alap szerszámokat tudom használni de ha a szerelni való nem égetően sürgős megvárom vele apát. Ő ügyesebben és gyorsabban megcsinálja, akkor minek üssem bele az orrom? Ja a paprikás krumpli finom lett.
Mára terveztem a cukorterhelést de csak 9-ig fogadtak áldozatokat, én 9.15-kor voltam ott. Nem tudtam, hogy itt is van záróra, két éve még nem volt ilyen limit. Jövő héten ismét nekifutok.
Délután a védőnőnél volt jelenésem megint cukrot talált a pisimben további fejlemények a cukorterhelés után, magasnak találta a pulzusomat, ez fogalmam sincs mit jelenet. A végén meghallgattuk Hudini szívét, minden rendben, jó ritmusban ver a ketyegője, életre való kölyök :-D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése