Jó hosszú nap volt a mai. A reggel jól indult, káposztás tésztát terveztem mára amíg lereszeltem a fiúk szétszedték a gyerekszobát de fél óráig olyan csönd volt mintha aludtak volna. Éreztem, hogy valami borzalom fog fogadni de a látványra mégsem sikerült felkészülnöm. A ruhásszekrény teljes tartalma a földön, megszórva a tiszta pelusokkal (tegnap töltöttük fullra a fiókot) és a két pihés egyszál fütyiben a rumli tetején heverészik. Ádám azt mondta úsztak. Az első sokk után előkaptam a fényképezőgépet de a látványt mégis a fantáziátokra bízom mert a képen túl sok a fütyi és cenzúrázni sem tudom. Szóval biztonsági okokból jobb ha nem kerül a netre.
Rendet raktam, Mikit a szoba közepére az etetőszékbe ültettem egy újság társaságában, Ádám egy darabig elvolt a tévével, pont a kedvenc meséje ment (szívből gyűlölöm Elmót de ad nekem 20 csöndes percet). Nekiálltam a káposztát dinsztelni. Valamikor lánykoromban csináltam ilyet utoljára arra emlékeztem, hogy sokáig tart de a következő 1,5 órás műveletre mégsem számítottam. Elég sokáig nem történt semmi, addig pakolásztam a mosógatógépben, elmostam amit kézzel szoktam. Aztán Miki egyre jobban unta magát a székbe, elengedtem és reméltem, hogy amíg a tűzhelyhez vagyok kötve nem csapnak nagy futóversenyt. Azt nem de Miki vetkőzni kezdett, a káposzta ekkor ért abba fázisba mikor már folyton kevergetni kell. Elkaptam a szökevényt, villámöltözés, vissza a konyhába, még pont időben. Gyermek ismét vetkőzni kezd, nem, nem kerestem pillanatragsztatót, pedig akkor egész jó ötletnek tűnt, helyette, gyorsan kiosztottam két almát. Labdázni kezdtek vele :-( Határozottan leültettem őket a földre, kiadtam, hogy étellel nem játszunk. Pár perc nyugi, a káposzta mintha a dinsztelődés jeleit mutatná, éljen talán még ma kész lesz (én már kész vagyok). A fiúk közben almástul elpárologtak, majd mikor ismét előkerültek egyesült erővel az almákkal kalapálták a falat. Alma elkoboz. Ezután nem sokkal megtörtént a csoda és elkészült a káposzta! A tésztafőzés már igazán nem tartott sokáig, amíg a fiúk ettek én körbementem a lakásba és az eldugott almafoltokat is lemostam a falról. Miki nem sokat evett, de a tányér tartalmát lelkesen leszórta a földre. Ádám repetát is kért. Nekem is ízlett a művem, már nagyon régóta kívántam és mikor anyósom küldte a káposztát, úgy döntöttem itt az alkalom. De a mai tapasztalatok alapján egy darabig tuti nem vállalkozom káposztás tésztára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése