Esik az eső. Két napja megállás nélkül. Tegnap reggel vízhatlan csomagolással láttam el a fiúkat, a jól ismert útviszonyok miatt úgy döntöttem Mikinek jobb lesz a zsebemben, magamra kötöztem és elúsztunk az oviig. Jó döntésnek bizonyult, mert útközben egymást érték a 1,5 évesnek bokáig érő tócsák, még a 4 éves is alig bírta kikerülni vagy átlépni.
Ma ismét így indult a reggel azzal a különbséggel, hogy Mikivel ortopédiára kellett menni. Reggel 7-kor ébresztő, Ádámot csak a reggelivel tudtam kicsalni az ágyból, gyors öltözés, kicsi a zsebbe, az eső természetesen most esik a legjobban, indulás. Oviba Csipet lead, spuri a buszmegállóba. Olyan jó időt futottunk, hogy elértem az eggyel korábbit. Kis keresgélés és egy nem túl kedves, ám annál rendre utasítóbb recepciós után megérkeztünk. Nem sokkal később a papírt is be tudtuk adni, egy unott asszisztensnek, majd vártunk. Ekkor még nem voltunk sokan és azon álmodoztam milyen jó lenne ha előbb bemehetnénk. De nem. Dokibácsi érkezése után kb 10 percig nem történt semmi azonkívül, hogy a váróba nőtt a tömeg. Majd mikor már alig fértünk el, végre bemehetett az első szerencsés. Miki tőle szokatlan türelemmel ücsörgött az ölemben az első fél órában. Utána sétálgattunk, felfedeztük a várót, főleg a rendelő ajtaja vonzotta, ami természetesen kifelé nyílt, ablak nincs rajta, a gyanútlan kilépő pont orrba vágja a hatósugárban tartózkodókat. Közben körülöttünk jöttek mentek az emberek, a tömeg nem fogyott csak az összetétel változott, türelmesen kivártuk a protekcióst is, aki egy dokibácsival érkezett. Mikor szemmel láthatóan kezdte unni a banánt, végre mi is bemehettünk. Épp 20 perccel a kapott időpontunk után, éljen!
Bent a dokibácsi unottan kérdezgetett, némi türelmetlenséggel a hangjában utasítgatott mit csináljak a gyerekkel. Mintha nekem ezeket már tudnom kéne. Bocs nem vagyok ortopéd orvos, ezzel a problémával életemben először járok itt, lövésem nem volt mit akar vizsgálni. Az asszisztenssel is ugyanezen a hangszínen beszélt, győztem fülelni melyik utasítás szól nekem. Végeredmény: a gyerekkel minden rendben (fölöslegesen zaklattuk a nagy fehér köpenyest), lábtartása ebben a korban normális, ősszel kontroll. A vizsgálat öltözéssel együtt 4 percet vett igénybe. Amíg öltöztünk, asszisztens nyomtatta a leletet, dokibácsi belemélyedt az újságjába. Nehéz az orvosok élete. Nem félreérteni nem kell kinyalni a seggem de elvártam volna, hogy úgy beszéljen velem mint egy emberrel. Mióta anya vagyok elég sok orvossal találkoztam mindenféle szűrővizsgálatok, rutin vizsgálatok miatt és eddig kedves, mosolygós, gyerekbarát orvosokkal volt dolgunk. Ez a pasi nagyon nem illet be a sorba. Remélem az őszi kontrollon nem ő lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése