2010.10.04.

Hol is kezdjem. Akadt egy kis problémánk az oviban. Annyira nem új a dolog de eddig azt hittem sikerült akkor kezelni. Szóval van egy kisfiú az oviban, Ádám vele van legtöbbet, aki őt gyakorlatilag boxzsáknak tekinti. Ezzel a pénteki szüreten élőben is szembesültünk. Együtt csúszdázdtak, mi is teljes létszámban Ádám körül voltunk, és Ödönke anyukája is ott volt, Ödönke mégis minden ok nélkül képen csapta Ádámot a sapkájával! A bűnöst elkapta az anyukája a sapkát is elkobozta, így nem láttam értelmét külön szólni, megvígasztaltam Ádámot nekem ez fontosabb volt. Aztán a nagy forgatagban elszakadtunk egymástól, apával felváltva tartottuk szemmel a fiúkat. Épp Ádám volt apával mikor Ödönke megint minden egyes alkalommal megrugta, vagy meglökte (lehet ezért akart korábban eljönni). Ezt nekem már csak itthon mesélték el. Akkor döntöttem, úgy hétfőn megkérdezem az óvónőket a dologról.

Tavaly egyszer már Ádám nekem panaszkodott, akkor abban maradtunk ha Ödönke bántja akkor szól az óvónőnek. Valahogy úgy éreztem ez a helyes a megoldás az "üss vissza fiam" csak olaj a tűzre. Egy darabig minden nap megkérdeztem, majd mikor egyre többször az volt a válasz, hogy ma nem piszkálta akkor ritkábban szedtem elő a témát. Azt hittem vége a dolognak. De mint pénteken kiderült nem.

Ma megkérdeztem az óvónőt, tudnak a két fiúról, amennyire lehet próbálják külön szedni őket, mert Ödönke két perc normális játék után belerúg Ádámba ő visít, nem üt vissza, nem tágít, nem megy másokkal játszani csak a nyüglődés van. Pedig ha Ödönke nincs a képben (beteg) akkor Ádám ügyesen játszik a többiekkel vagy lefoglalja magát egyedül. Az óvónő már beszélt Ödönke szüleivel is mert a gyerekkel annyira nem bírnak és az egész csoportot zavarja ez a viselkedés. A fő szenvedő alany meg az én fiam lett. Abban maradtunk, hogy itthon mi is elővesszük Ádámot és megpróbáljuk rábeszélni játszon más gyerekekkel (vannak bőven :-)) főleg akkor ha Ödönke durvulni kezd.

Most ott tartok, hogy szívem szerint mondanám neki "üss vissza, védd meg magad fiam" de ezt hamar megszívnám. Ádám nyáron különösen sok rossz szokást hozott haza az oviból, főleg ezt az egymás ütögetése dolgot és hetekbe telt mire leszoktattam Miki ütlegeléséről. Ha most pont én bíztatom, félek itthon is hamar elszabadulna a pokol, mert Miki nem hagyja magát, ő visszaüt, vagy rögtön, vagy sunyin kivárja az alkalmat. Én pedig harapok az ilyenért! Gondolom az óvónők sem rajonganának két folyton egymást csépelő gyerekért, tehát valami békés megoldás kell.