Leó igen unott képpel heverészett a tévé tetején, nem tudtam eldönteni, hogy most örül mert kicsi a lyuk a szekrényig és nem fér bele vagy pont ott szeretné a fejét lógatni. Olyan mókás látvány volt, meg akartam örökíteni. Természetesen a fiúk is látni akarták a kész képeket, majd felsorakoztak a fal mellé pózolni. Mikor elraktam a gépet nem estek kétségbe előszedték a telefonjaikat és ők is fényképezni kezdtek.
Messzi mamától kaptunk valódi spenótot, ma ezt főztem ebédre, már majdnem lehetett leszűrni, mikor bementem a gyerekszobába: ágynemű leszórva, ruhás szekrény tartalmával összekeverve és a két pihés egyszál fütyiben a kupac tetején. Pont úgy mint múlt héten, de most már nem volt tréfás. Mikit elkezdtem öltöztetni, közben lefutott a spenót, muszáj volt kimennem mielőtt leég a konyha. Otthagytam a pelenkázón, körülötte térdig állt a takaró és párna, meg már egyébként is érzékeli a magasságot. Spuri megmenteni a spenótot, vissza a szobába addigra Miki kihasználta stratégiai helyét és kiszórta a pelusokat. Befejeztem az öltöztetést, közben Ádám is felöltözött. Miki büntiből megint a szoba közepére ült az etetőszékbe, Ádám összepakolta a szobát, én befejeztem a spenótfőzést. Első szülöttem diadalmasan megjelent, hogy kész a pakolás, valahogy kételkedtem. A szobában a takarókat valóban az ágyra tette és a földön nyoma sem volt a ruhakupacnak, tamáskodva nyitom a fiókot és buggyan ki belőle a ruha meg a plüss állat, a többi fiókból előkerültek a párnák a ruhás szekrényből pedig a pelusok és újabb plüss állatok ja meg az a vödörnyi autó is amivel Ádám alszik.
Mindezek ellenére a spenót nagyon finom lett, szeretem a valódit, mert kedvem szerint apró kockákra vághatom, így mikor eszem, lehet még rágni. A boltiból is finom főzeléket lehet készíteni de az olyan apróra van turmixolva (pépesítve) már csak nyelni kell. Nálunk népszerű a spenót, Miki így nézett ki utána :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése