2010.10.25./2.

Üdv a diliházból!
Három csendes nap után ma ömlesztve megkaptam mindent ami kimaradt. A két gyerek egész nap egymás nyakában vinnyogott. Ádámnak ebédnél csak 5-ször(!) mondtam el, hogy koszos a tányérja ma másikból fog enni (julis néha sztrájkol és egy-egy edény koszos marad, későn vettem észre) de mikor elé raktam issssszonyúúúúúúúú visításba kezdett. Felajánlottam neki ebéd helyett a fürdőszoba csendes magányát (nálunk ez a bünti hely) akkor abbahagyta. Leültünk enni, a húst kockánként szállította az én tányéromba, pedig megkértem, hogy hagyja ott, egyen rizst. Miki repetát kért, Ádám újabb adag húst követelt, mikor felajánlottam helyette még egy adag rizst (minek ha úgysem eszi meg???) megint hisztizett egy sort. De végül beérte az elé rakott rizzsel.
Ebéd után Miki aludni ment, Ádám elvileg csendben játszott. De feltétlenül most kellett fötörni a játékos dobozba, előhozni a babataxit, és hasonló közepesen hangos matatásba kezdeni. Miki hallotta és természetesen picit sem akart aludni. Nem is aludt egy percet sem.
Összeszedtem a csapatot és elmentünk apáért. Gondoltam egy kis levegő meg séta mindenkinek jó lesz. Nem volt kedvem a játszón a csúszda és a hinta között rohangálni, már nem vagyok olyan fürge. Útközben Ádámot alig bírtam leszedni a kerítésekről. Mért olyan érdekes mindet egyesével végig simogatni? Apa örült nekünk, hazafelé sem volt sokkal simább utunk de még bokrokat is tépkedtek, pedig tudják, hogy az tilos. Itthon folytatták az egymás gyepálását, ma fél órával korábban lesz takarodó, alig várom! Utána befalok egy marék magnéziumot és én is megkeresem az ágyam.